Netcenzúra – bevezetve!

Tegnap óta gyakorlatilag nincs akadálya annak, hogy Magyarországon a hatalom cenzúrázhassa az internetes tartalmakat. Az “Alkotmánybíróság” nevű pártszolgálatos testület ugyanis erre engedélyt adott! A “Vita” bezárásával folytatódik a “Keleti Nyitás“!

Azt írja Kim Lane Scheppele, hogy az Orbán-féle diktatúra a gazdasági-egzisztenciális ellehetetlenítés fifikás módszerével igyekszik elnyomni az ellenzékét, s ezt lényegében a Kádár-rendszertől tanulta el. Az MSZMP-diktatúra ugyanis nem a Rákosi-féle primitív, rendőrállami módján üldözte a másként gondolkodókat. Aki nem parírozott (tehát minimum nem fogta be a száját), az nem kaphatott képzettségének megfelelő munkahelyet, ugyanez a sors jutott a házastársának is, szüleik elveszíthették tanácsi lakásukat, esetleg nyugdíjukat is, gyerekeik pedig nem mehettek a jobb gimnáziumokba, egyetemekre. A fenyegetés tehát nem fizikai volt és nem csak az egyénre, hanem annak teljes családjára irányult!

Hasonló a helyzet ma is! Scheppele a magyar politika összeomlásáról írt tanulmányának második részében (hivatkozás az első bekezdésben!) számos konkrét, de természetesen anonimizált esetet említ meg. Az egyikben például a férj azért veszítette el közalkalmazotti állását, mert a magánszektorban dolgozó felesége tanúsított “nem megfelelő magatartást” a fideszes rendszerrel szemben. Egy másik esetben az idős tanárnő lett munkanélküli azért, mert a fia nem tett lakatot a szájára. Az amerikai alkotmányjogász ezek után részletesen ismerteti azt a módszert, ahogy az orbáni Frankenstein-állam(*) előbb lefejezte a köztisztviselői kart (az indoklás nélküli elbocsátás lehetőségének bevezetésével), aztán a közszolgálati médiákból, majd a bírói testületből távolította el a rendszerkritikus, tehát neki nem megfelelő személyeket.

(*): A “Frankenstein-állam” titulusát egy ugyancsak külföldi szakember ragasztotta rá az orbanista rendszerre (sajnos a névre nem emlékszem és linket sem találtam – bocsánat!). Szerinte Orbánékra az a jellemző, hogy az alkotmányos és közjogi rendszer deformálása során olyan elemeket honosítottak meg/vettek át, melyek valóban léteznek a különböző európai államokban. Azokkal természetesen, külön-külön, a világon semmi probléma, de egy csokorba gyűjtve őket egy Frankensteinre hasonlító, torzszülött állam lett a végeredmény!

Lényegében ezt állapította meg az Emberi Jogok Európai Bírósága is. A strasbourgi testület egy minapi ítéletében kimondta, Baka András egykori főbírót (az LB és az OIT elnökét) hivatali idejének lejárta előtt azért távolította el pozíciójából a Maffia-diktatúra, mert számos esetben kifogásolta a hatalom intézkedéseit. Az üggyel foglalkozó Reuters-cikk (lásd itt!) meg is említi, hogy Magyarországon mára olyan helyzet alakult ki, hogy a például a bírák nem mernek kritikusan fellépni az egyes intézmények ellen, mert félniük kell pozícióik elvesztésétől!

Ugyanez a helyzet a magánszektorban is! Scheppele szerint Orbánék, miután elfoglalták az állami intézményeket, a magánvállalkozásokra vetették ki hálójukat. Mivel Magyarországon elhúzódó a gazdasági válság (elsősorban a kormány politikája miatt), a versenyszféra társaságai ki vannak szolgáltatva az államnak, lévén nem csak a megrendelésekhez, de még az EU-pénzekhez is csak azon keresztül juthatnak hozzá. Ebben az esetben pedig elegendő annyi, hogy az Illetékes nertárs közli az érintett cégek vezetőivel, melyik az az alkalmazottjuk, akivel Orbanbasi nincs megelégedve, s ha az illető nem akarja csődbe dönteni a vállalkozását, hát inkább enged az informális nyomásnak, s kirúgja az inkriminált munkatársat.

A NER-diktatúra, eme ellenzék-üldöző törekvéseit és intézkedéseit számos esetben az Alkotmánybíróság időnként passzív, több esetben pedig aktív közreműködésével valósította meg. Ahogyan azt a Népszava cikke is megállapítja: a testület nem csak a hatásköreit veszítette el mára, de a személycserék, illetve a létszám felduzzasztásával, a hatalomtól való integritását is! Ez a negyedik esztendeje tartó folyamat kitűnően megfigyelhető az AB ítéleteiben is. Míg a végkielégítések 98 százalékos megadóztatását a testület nagy többséggel nyilvánította alkotmányellenesnek, addig a köztisztviselők indoklás nélküli kirúgása ügyében olyan határozatot hozott, hogy bár az szintén ellentétes az alaptörvénnyel, de ezt a gyakorlatot a kormányzat további öt hónapig még zavartalanul folytathatta. A bírák kényszernyugdíjazására vonatkozó jogszabályt azonban már csak az elnök szavazatával sikerült “elmeszelni”, a mostani határozat pedig elsöprő orbánpárti többséggel született meg.

Az AB tegnap nyilvánosságra került ítélete az internetes tartalomszolgáltatással kapcsolatban hozott egy olyan határozatot, mely egyértelműen korlátozza a szólás-, illetve a vélemény-nyilvánítás szabadságát. Az ügy lényege (részletesebb leírás itt!), hogy az érintett hírportálon megjelent egy cikk, mely az egyik ingatlanos vállalkozás tisztességtelen módszereit ecsetelte. Ehhöz érkezett két olyan komment, melyet a cég súlyosan becsületsértőnek ítélt meg, s bár azokat a szolgáltató kérésre eltávolította, még is per lett a dologból.

Első fokon a felperes, másodfokon pedig az alperes nyert. Végül a Kúria úgy döntött, hogy helyben hagyja az első ítéletet, mivel a szolgáltató szerinte objektív felelősséggel tartozik az általa moderált felületen megjelenő, jogsértő véleményekért. Lévén életszerűtlen azt várni bármelyik hírportáltól, hogy a hozzászólásokat napi 24 órában előzetesen kontrollálja (a jogsértés ugyanis pusztán az akár egy másodperces megjelenéssel is megvalósul a Kúria szerint!), ezért a tartalomszolgáltatók egyesülete az AB-hoz fordult. Az pedig kimondta azt, amit már ismerünk: a harmadfokon eljáró testületnek igaza van!

Már az első Orbán-kormány idején is történtek kísérletek a Cenzúra bevezetésére. A ma alkotmánybíróként “tevékenykedő”, de akkor még csak kisgazda képviselő, Pokol Béla tett javaslatot egy olyan törvényre (“Lex Pokol“), amely szerint minden sajtóorgánum köteles azonos terjedelemben válaszadást biztosítani mindenkinek, aki úgy érzi, valamely megjelent írás sértette a személyiségéhez fűződő jogait. Később a második Orbán-kormány tett kísérletet a cenzúra bevezetésére azzal, hogy gyakorlatilag felhatalmazta ezzel azt a Médiatanácsot, mely kizárólag fideszesekből áll. Jószerint ezzel párhuzamosan, hasonlót igyekezett elérni Papcsák Ferenc, fideszes képviselő is. Az amoralitásáról, korruptságáról és urizálásáról hírhedt zuglói polgármester, miután sikertelenül próbálta bíróság elé citálni a 168 Óra és a Népszava két-két kommentesét, egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, miszerint “méltányolható közérdekből” (hogy ez mi lenne, az persze nem volt konkrétan meghatározva – lásd még: “gumiparagrafus”!) korlátozhatók egyes közszereplőkkel (értsd: “védett politikusokkal”!) kapcsolatos vélemény-nyilvánítások. Végül egyikből sem lett semmi, Papcsák viszakozott, a kormány pedig módosított … mindezt az EU tiltakozásának hatására.

Ám sem az igény, sem a törekvés nem szűnt meg. Bár a hatalom már elérte azt, hogy gazdasági nyomással (lásd: a reklámpiac totális elfoglalása!) öncenzúrára kényszerítette a hivatásos újságírókat, a Net Népének száját ezzel még korántsem lehetett befogni! Mivel ilyesmit nyíltan beleírni egy (alap?)törvénybe nem lehetséges, az egyes hozzászólókat egyenként levadászni pedig nehézkes dolog, sokkal egyszerűbb, ha a neten áradó Orbán-bírálatok nyilvánosságra kerülését az “összefolyásnál“, ha tetszik, a “palack nyakánál” akadályozzák meg. No ehhöz szolgáltatott jogi muníciót ezen tegnapi határozatával az az AB, mely hamarosan pincétől a padlásig tele lesz tömve a jogállamiságot eláruló, magukat a gerinctelen párthűség bélsarával tetőtől talpig (önként!) összerondító, a társadalom nyakán élősködő, pöffeszkedő, nullakarcsi fidesznyikekkel!

A “haszon” ráadásul kettős! Ez a jogi nonszensz (lásd: a 444.hu egyik kommentelőjének szellemes megállapítását itt!) ugyanis kétféle módon tudja korlátozni a nyilvánosságot. Az egyik, hogy rábírja a tartalomszolgáltatókat a hozzászólás lehetőségének megszüntetésére. Ezzel elszigeteli egymástól a rendszerrel kritikus személyeket, s megakadályozván az értelmes párbeszéd kialakulását (lásd a TASZ véleményét itt!), elejét veheti a nemkívánatos “ellenzéki gócok” létrejöttét. A másik pedig, hogy ha az adott portál ezt még sem teszi, akkor meg elegendő itt-ott és néha-néha elhelyezni egy-egy “sértőnek” minősíthető kommentet (akár egyetlen másodpercre is!), s máris agyon lehet perelni, ezzel pedig anyagilag tönkre tenni a renitens szolgáltatót. Ez pedig ugyi nem más, mint a jogi eszközökkel elért gazdasági-egzisztenciális ellehetetlenítés, amelyet a kipécézett internetes vállalkozások vagy önkiheréléssel érnek el “önkéntesen”, vagy majd a bíróságok tesznek róla, hogy eltűnjenek a süllyesztőben!

Vegyük tehát tudomásul: tegnaptól semmi akadálya a Cenzúra bevezetésének! Igaz, sokkal finomabb, no meg körülményesebb eszközökkel, mint azt az egyik Legújabb Barátunk, a jövő szerdán nagy állami csinnadratta kíséretében hazánkba látogató kazah elnök, a véreskezű diktátor, Nurszultan Nazarbajev csinálta, …

… de a Lényeg, a mögötte meghúzódó Elv, no meg az ezt kiötlő Elme(baj) ugyanaz!

… és ezt …

… szendamondja!

---