Fekvőnyolcas

Folytatjuk!” a “Megvédjük!“-et. Ezúttal a ténylegesen életfogytig tartó börtönbüntetésről, közkeletű nevén a “Fekvőnyolcas“-ról vagyon nagyba’ szó. Csak az a baj, hogy nincs kitől/mitől és nincs miért. A Köpcös már megint hazudozott egy picit.

Néhány nappal ezelőtt az a hír járta be a Nagy Magyar Sajtósötétséget, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletében kimondta: az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétes az a magyar joggyakorlat, ahogyan az a ténylegesen életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélteket “kezeli”. No ezt, a hazai média úgy gyúrta, gyömöszölte, puffasztotta hírré, hogyaszongya: “A strasbourgi bíróság elmeszelte a Fekvőnyolcast!“. Csatlakozott a kórushoz, mint Vezérszólam, a Führer is, aki a jogerkölcs ezen ismételt, “európai” megtiprását kommentálva kijelentette: “Úgy tűnik, hogy Brüsszelben és Strasbourgban, tehát az Európai Unióban a bűnt elkövető emberek jogait az ártatlan emberek és áldozatok érdeke elé helyezik“.

Köztudomású, hogy a Maffia-párt EP-kampányának vezérmotívuma az EU-ellenesség. Azt is mindenki tudhatná, hogy ha Propagandáról vagyon szó, a habonyárpik csuklás nélkül keverik össze “Gizikét” a “Gőzekével”, azaz: egymással legfeljebb távoli rokonságban álló dolgokat gyúrnak össze egyetlen szövegmasszába. Ez még úgy-ahogy, de “rendben” van. Ám az már egyáltalán nem “okés”, hogy azok a zemberek, akik elvileg a Zemberek minél teljeskörűbb tájékoztatásáért kapják a fizetésüket, ahhoz is lusták, hogy legalább néha-néha bepislantsanak a szózagyválmányok eme kampányköntöse alá!

Az egész “Strasbourg-ügy” tálalása ugyanis nagy mennyiségű hazugságot tartalmaz! Mert hogy:

  1. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 1950-ben jött létre azzal a céllal, hogy legyen egy olyan (végső!) fórum, amelyhez az emberi jogok említett Egyezményének megsértése esetén fordulni lehet.
  2. A strasbourgi Testületet az 1949-ben létre jött Európa Tanács (ET) működteti. Az ET-nek bármelyik állam tagja lehet, amelyik elfogadja az 1950-es Egyezmény által rögzített Alapelveket, nevezetesen azt, hogy valamennyi polgára számára biztosítja a jogállamiságot, valamint az emberi és a szabadságjogokat.
  3. Az ET-nek jelenleg 47 tagja vagyon és a világon semmi köze nincs sem az Európai Unióhoz, sem pediglen az Európai Bizottsághoz, azaz “Brüsszel”-hez!
  4. Az előbbiből következik, hogy a strasbourgi Bíróságnak sincs a világon semmi köze az Orbán által inkriminált Szervezethez és Testülethez sem!
  5. A Bíróság, abban a bizonyos ítéletében nem a Fekvőnyolcast “meszelte el”, hanem azt a magyar joggyakorlatot minősítette az Egyezménybe ütközőnek, hogy az erre ítéltektől megtagadja az időnkénti felülvizsgálat lehetőségét. (A felülvizsgálat még nem azt jelenti, hogy az elítélt automatikusan szabadulhat. Ha a bíróság úgy dönt, hát nyugodtan rajta rohadhat a műanyagbilincs! Ugyi?!)

Ezek azok a tények, melyek sem Orbánt, sem a T. Magyar Sajtó egy jelentős részét nem zavarták. Ezért osztán a vezéri nyakon hordott hydroglobus ánuszrózsára erősen emlékeztető nyílásából, aktív újságírói közreműködéssel, az egyik legbűzösebb hazugsághalmaz gomolyoghatott bele az ilyesmivel már egyébként is alaposan teleszennyezett választói kagylófülekbe. (“Az EU már arra vetemedett, hogy a tisztességes polgárokra szabadítaná a legaljasabb bűnözőket is!” – kábé ez az Üzenet.)

Ámde van még valami, ami ebben az egészben erősen piszkálja a “csőrömet”. Tudom, hogy ezt sem Orbán, sem (elvakult) Hívői nagyon nem szeretnék, de én biza’ élénken emlékszem még erre a pasasra:

Bizony, bizony! A képen az a Ramil Safarov látható, aki egy budapesti NATO-kiképzésen azzal gyarapította ismeretanyagát, hogy beszerzett egy baltát. Azerbajdzsán eme Nemzeti Hőse osztán az egyik éjjel belopózott a szomszédos hálószobába, s a szekercével gyakorlatilag darabokra hasogatta alvó tiszttársát, kinek legfőbb bűne az volt, hogy örményként látta meg a napvilágot. Ramil nertárs, valamelyik honi börtönben, még ma is élvezhetné a magyar bíróságtól eme tettéért jutalomul kapott Fekvőnyolcasát, ha nem lép közbe a Mi Szeretett Vezetőnk, s ki, illetve el nem adja őt Alijev nevű, azeri diktátor-kollégájának. Azt még ma sem tudni pontosan, hogy Viktor Orbanjev pontosan mennyit is kapott Magyarország erkölcsi részvényeiért a Bakui Becsületbörzén, de tény, hogy Safarovot odahaza elnöki kegyelem, jelentős jutalom (pl. egy öröklakás) és akkora népünnepély várta, mint ha nem is egy gyáva gyilkos, hanem a Világ Megmentője lett volna. … Mi, magyarok meg learathattuk a nemzetközi megvetés örökbecsű termését, amire Nulladik Viktor és Dicsőséges Kormánya részéről csak egy vállrándítás volt a válasz: “Baku fizet, Jereván ugat! … Oszt’ jónapot!

Hát ennyit a “jogelvekbe belegázoló” EU-ról, a miniszterelnök morális méltatlankodásáról, arról, hogy pontosan ki is helyezi/helyezte “a bűnelkövetők emberi jogait az ártatlan emberek, az áldozatok érdekei elé”, a “Folytatjuk!”-ról, a “Megvédjük!”-ről, meg az egész, gyalázatosan hazug vircsaftról!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Safarov-ügyben anno Orbánék azzal védekeztek, hogy őket az azeri kormány tulajdonképpen becsapta. Tegyük fel, hogy igaz! Ámde hogyan illeszthető össze a “nemzeti érdeket képviselő felelős kormányzás” hirdetett Elve azzal a ténnyel, hogy a Maffia-kabinet ezek után is vígan bizniszelgetett Bakuval? “Érdekes” módon ezt a kézenfekvő kérdést nem csak a sajtómelósok nem tették fel soha az Illetékes Nertársaknak, de az Ellenzék sem! … Ennyi!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s