Viktor Végkielégítése?

Tiszteletet a magyaroknak!” – ezt köllött volna üzennünk április hatodikán Orbán Viktornak, de elszalasztottuk a lehetőséget. Úgy tűnik, az Utolsót! A Horthy-rendszer áldemokratikus diktatúrájának restaurációja 2017-re befejeződik, s onnantól kezdve lezárul előttünk minden lehetőség arra, hogy békés úton menesszük Pusztaputyint és garnitúráját. … Megismételném azonban: “úgy tűnik“!

Orbán mégis köztársasági elnök lehet! – adta hírül tegnap a Népszabadság. A lap tudósítója belső információkra támaszkodva azt írta, Orbán a miniszterelnökké választása után, szűk körben “komoly és reális lehetőségként” beszélt arról, hogy Áder János mandátumának lejárta után (2017) ő maga lép örökébe. Az informátorok ugyan azt állították, hogy “ez egyelőre csak dilemma“, de ha a miniszterelnök legalább a ciklus felétől “kiegyezésre törekszik“, s így meg tud felelni a “felelős kormányzás” önmaga által felállított mércéjének, akkor a mögötte álló újabb kétharmad “olyan csillagállás“, melyben reális opcióként merül fel számára a köztársasági elnök székének elfoglalása.

Az, hogy Orbán esetleg az államfői pozícióba katapultálná magát, már nem először merül fel. Először 2008-ban, a sikeres “Szociális népszavazás” után beszélt erről Stumpf István. Később maga Orbán is megpendítette ezt a húrt a német “Handelsblatt“-nak adott 2012-es interjújában, s ennek olvasatán akkor magam is úgy gondoltam, hogy “Viktor a trónra menekülne!” (lásd itt!).

Abban az időszakban ugyanis ez egyáltalán nem tűnt irreális opciónak. A matolcsyzmus miatt a gazdaság fejjel állt bele a recesszióba, egyre nagyobb tömegek csúsztak le a létminimum alá. Aktivizálódni és népszerűsödni kezdett az ellenzék, kialakulni látszott a tömbösödés. Vészt jósolt a közvélemény-kutatóknak nem válaszoló hatalmas tömeg (közel 60 százalék!) fülsiketítő csöndje, külföldről pedig áradt Orbánra a “haragszomrád” dermesztő lehelete. Akkor és abban a miliőben logikus terv volt, hogy ha 2014-re még rosszabbul alakulnak a dolgok, a Kétharmad utolsó lehetőségét felhasználva államelnöknek nevezteti ki magát. Természetesen alaposan kibővített hatáskörrel, illetve az Idők Végezetének közeléig kitolt intervallumú mandátummal.

Tegnap este, a Népszabadságban megjelent cikkel kapcsolatosan, egyik kedves barátom @mail-jében többek között ezt írta:

“Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy Orbán még ezt is képes meglépni. A Kétharmad eszköze ott van a kezében, s a tapasztalat azt mutatja: ezzel bármikor, mindenféle gátlás nélkül hajlandó is élni, a mamelukok pedig ebben sem fognak neki ellenállni. … Lényegében nem is kéne annyira átszabni az elnöki jogkört, abban most is benne van néhány olyan dolog, amit csak a szokás és a racionalitás szabályoz. Például hol van az leírva, hogy az elnök köteles a legnagyobb parlamenti támogatottságot élvező politikust felkérni a kormányalakításra? Most csak azért kell ezt tennie, mert az Országgyűlés mást nem is választana meg. Ámde, ha úgy módosul az elnöki jogkör, hogy nem “felkéri“, hanem “kinevezi“, akkor innentől már csak a rendeleti kormányzást kell bevezetni (megjegyzem, ez már most is létezik!), az elnök számára pedig lehetővé tenni, hogy korlátlanul küldhet vissza törvényeket ‘megfontolásra’. Ehhez már csak annyi kell, hogy időben alaposan kitolják a mandátumát mondjuk kilenc, avagy tucatévre (azzal a kiegészítéssel, hogy ha a parlament első nekifutásra és kétharmaddal nem tudja megválasztani az Utódját, akkor a hivatalban lévő államfő megbízatása automatikusan egy újabb ciklussal megtoldódik), s innentől már is készen van a Horthy-rendszer áldemokratikus diktatúrájának restaurációja, élén Orbánnal, mint Szuper-főkormányzóval, aki aztán szépen elketyegteti ezt az országot, a kormány élére általa kinevezett hűséges seggnyalójával, a tenyérbemászóan szemtelen Lázárral!”

Nem állítom, hogy ez a spekuláció elvetendő lenne. Orbán és társai közismert gátlástalansága akár még egy ilyesmit is képes lenne produkálni, lévén a lehetőség erre is adott. Lehet, hogy ez a szokás szerint “egyéni képviselői indítvány” már ott van a páncélszekrényben és csak a dátumot köll ráírni. Ámde mi kényszerítené erre ippeg most?

A “csillagoknak” ama bizonyos “állása” szerint erre semmiféle szükség. Van az országban “leváltó hangulat”, avagy “választhatóképes” Ellenzék? Nincs. Éhséglázadások, tömegtüntetések, hatalmas sztrájkok? Nincsenek. Polgári szolidaritás, Ellenzék és Szakszervezetek nélkül? Ugyan már! Az egyedüli veszélyt az elszemtelenedett “Nevelt Gyerek” jelentheti, de a Jobbik ledarálása (avagy “leszalámizása”) ippeg most van folyamatban (lásd: a KáGéBéla-ügyet!). Létezik tehát olyan körülmény, amely Orbánt a végső kétségbeesésbe hajtaná, s az diktálná neki, hogy kezdeményezze eme “lóláb-kilógató” lépést, melynek lényegét sem a Látszattal, sem a Kommunikációval leplezni nem lehet? (Ne feledjük: az Orbán-féle hatalmi politizálásnak többek között ezek a legfőbb alapelemei!)

De tovább megyek. Komolyan elhiszi valaki, hogy a Maffia-párt 2018-ban képes lesz megnyerni az akármennyire is legálisan elcsalt “választásokat” úgy, hogy egy Lázár János a miniszterelnöke és a jelöltje is? A pasasról még a Fideszen belül is tudják, hogy végtelenül tehetségtelen, s már akkor is pont eggyel magasabb beosztásban volt, amikor még csak az emblematikusan korpulens Rapcsák András képviselő-polgármester táskacipelőjeként egzisztált. Egész karrierjét a gerinctelen seggnyalásnak köszönheti, viselkedni pedig egyáltalán nem tud. Míg Orbánban volt/van annyi “mértéktartás”, hogy az eddigi (két tucat esztendő!) jövedelmeivel nem indokolható, elképesztő mennyiségű, dáriusi vagyonát strómanok mögé dugja, addig Lázár nem hogy kiül vele a kirakatba, de még dicsekszik is (“Mindenki annyit ér …“). Sőt, arra is képtelen, hogy legalább a csehországi, dzsentrista luxusvadászatát (avagy inkább “vérengzését” – lásd itt!) ne direkte ő maga, hanem valamiféle kerülőúton rendelje meg.

Lehet, hogy a Népszabadság informátora azt állítja Janóról, hogy “fantasztikus a munkabírása” és miniszterelnökségi államtitkárként “bebizonyította: képes irányítani az államigazgatást“. Ámde ennek alaposan ellent mond az a tény, hogy alig pár havi “működés” után sikeresen befagyasztatta azon EU-forrásokat (plusbonus: “Norvég Alap“), melyek kizárólagos anyagi bázisai a Maffia működésének. Komolyan elhiszi valaki, hogy az Oligarchia ezek után rábólint arra, hogy majdan Lázár fogja képviselni a “Folytatjuk!“-ot? Komolyan elhiszi bárki is, hogy a Jónép ugyanilyen tömegesen fog az urnákhoz tántorogni, amikor 2018-ban az óriásplakátokról a “Magyarország miniszterelnöke“-felirat kíséretében Lázár fog rávigyorogni (aki egyébként tényleg úgy néz ki, mint egy tenyérbemászóan szemtelen kifutófiú!)? Legyen akármiféle “szuper-főkormányzói” teljhatalom, egy Lázár-féle kormányt nem lehet néhány hónapnál tovább hivatalban tartani! (Ismerem a poént: “Tévedni emberi dolog!“- mondta a Sündisznó és lemászott a Drótkeféről.)

De még tovább megyek! Közismert, hogy ez a “Fidesz” néven bejegyzett üzleti vállalkozás, lényegében különböző érdekeltségű csoportok diffúz halmaza. Ezt csupán a Közkassza fosztogatásának lehetősége, illetve a gyávaság, pontosabban az Orbántól való félelem tartja össze. Ha az Elnök beül az államfői székbe, a közvetlen kontroll akkor is megszűnik, ha a fene fenét is eszik. Márpedig ebben az esetben elébb, vagy utóbb az egész, ma monolitnak tűnő tákolmány darabokra hullik. Komolyan elhiszi bárki is, hogy ezzel pont Orbán ne lenne tisztában? Az az Orbán, aki évtizedek kitartó szorgalmával megalkotta ezt a … khm … “egyszemélyes konglomerátumot”?

No mindezekre alapozva, nekem is lenne egy spekulációm. A hvg.hu jóvoltából még a múlt hónap végén elterjedt a hír, hogy a Maffia-párton belüli egyes csoportosulások arra igyekezték rávenni Don Vittoriot: az ismételt Kétharmad megszerzése után térjen át egy konfliktuskerülőbb, konszolidációs politikára (lásd itt!). Szerintük ugyanis A Párt már mindent megszerzett, amit csak lehetett, ideje lenne már élvezni is a “javakat”. Ugyanakkor a “Bázis” elébb-utóbb meg fogja unni az állandó harci készültséget, békességre vágyik már, ami abból is látható, hogy 2010-hez képest elveszítettek legalább 600 ezer szavazót. Őket azonban a Führer azzal hurrogta le (azaz: fenyegette meg!), hogy aki konszolidációt emleget, az gyáva, nem bízik a 2018-as győzelemben. Ahhoz ugyanis szerinte nem köll más, mint (tartósan) évi 2 százalékos GDP-emelkedés, valamint a “Kötcsei Doktrína” alkalmazása. Akkor úgy tűnt, ez a Társaság fülét-farkát behúzva elkushadt, de hogy sem a veszélyérzete, sem pedig a “békevágya” nem szűnt meg, az tuti. Egyszerűen csak rájöttek: “Békemenetük” akkor érhet célba, ha elébb eltávolítják Darth Victoriust, ami pedig csakis úgy lehetséges, ha valami “Nagyon Értékeset” ajánlanak fel Neki egyfajta “Végkielégítés“-ként. Ebből pedig következik az én spekulatív kérdésem: “Mi van akkor, ha ez az egész Népszabadság-cikk lényegében ezen ajánlat ‘Társadalmi Vitára Bocsátása’ volt? Hm?!

Hogy igazam van-e, azt döntsék el Olvasóim, Köztársaim, valamint az idézett Kedves Barátom. Hogy igazam lesz-e, azt pedig majd az az Idő fogja elbírálni, melyről Albert Einstein óta tudjuk: végtelensége koránt sem annyira bizonyított, mint az Emberi Ostobaságé! … avagy a Viktoriánus Gátlástalanságé!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “Viktor Végkielégítése?”

  1. talalom szerint:

    Szenda! Az nem fordult meg a fejedben, hogy Lázárnsk “jó a neve”? Jóvanna, nem György, János.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s