Orbán a magyar “Conchita Wurst”!

A koppenhágai dalfesztiválon egy transznemű férfi nyerte el az első díjat. Hogy milyen volt a teljesítménye, megítélni nem tudom, de tény: a hír hallatán sok honfitársamból kibukott az “orbanopithecus“. … Belőlem meg az alábbi vélemény.

Vasárnap délután egy soproni kiskocsmában ücsörögtem. Odakint a langyos eső hűtötte a levegőt, odabent a hideg sör fűtötte a kedélyeket. A “Pultvégi Hatvanasok” társaságában a beszélgetés egyik fő témája a Koppenhágában megrendezett, 59. Eurovíziós Dalfesztivál, illetve annak győztese, az osztrák “Conchita Wurst” volt.

Mint ismeretes, eme transznemű énekes eredetileg Tom Neuwirth néven látta meg a napvilágot, de “sajátos” (tehát a Többségtől különböző) szexuális beálltódottsága okán nőnek érzi magát és annak is öltözik. Ámde az illető nem csak transzvesztita, hanem még extravagáns is, fizikailag férfi mivoltát egyáltalán nem titkolva, ápolt szakállt visel az egyébként alaposan kisminkelt arcán.

Bevallom őszintén, hogy a minimális érdeklődés legteljesebb hiánya okán, én egyetlen másodpercét sem láttam eme Dalversenynek, így halvány sejtelmem sincs: a versenyzők miféle teljesítményt nyújtottak. A Kritikus szerint a végeredményekben nem ezek tükröződtek, s maga “Conchita” is csupán annak köszönhette első helyezését, hogy a dán szervezők által a “Tolerancia” jegyében megrendezett fesztiválon ő nyíltan felvállalta nemi identitását.

Lehet, hogy így volt, de az ilyen ítéleteket érdemes némi óvatossággal kezelni, hiszen azt is csak egy ember írja, aki így “nem adhat mást, mint mi lényege” azaz: az egyéni ízlését, a szubjektumát. (Ugyan ki ne olvasott volna már olyan műbírálatokat, melyek köszönőviszonyban sem voltak a maga által szerzett élményekkel, benyomásokkal?!) Ráadásul a Dalfesztiválon még csak nem is egy grémium (zsűri) döntött, hanem a különböző országokban élő nézők szavazatai, ami azonban ugyanúgy nem lehet alapja egy objektív véleménynek (lehet művészetet tárgyszerűen megítélni?), lévén a tömegízlés nem feltétlenül a valódi, ráadásul időt álló teljesítményt szokta honorálni.

Bármi is volt Tom/Conchita győzelmének oka, hazájában népünnepélyt rendeztek a tiszteletére, amelyben elismerő és üdvözlő szavakkal részt vett Heinz Fischer államelnök és Werner Faymann kancellár is. A két, vezető osztrák politikust egyáltalán nem zavarta Neuwirth/Wurst vállalt nemi identitása, sikerét egész Ausztria dicsőségének, no meg az előítéleteken felülemelkedni tudó, európai tolerancia győzelmének nevezték (lásd itt!).

Az osztrák határtól pár kilométerre lévő soproni kiskocsmáig azonban már nem ér el Európa eme kisugárzása. A “Pultvégi Hatvanasok” a legteljesebb erkölcsi megvetéssel beszéltek “Európá”-ról, lévén “Conchita” személyében egy “rohadt buzit” állítottak rivaldafénybe, s ezáltal piedesztálra is azt a bizonyos “gusztustalan betegséget“. Valószínűleg nem olvasták a békemenetes Bencsik facebook-bejegyzését (“Hát, gratulálok Európa. Hol lehet innen kijutni?“), de bizonnyal egyetértettek volna vele. Ahogyan a hetiválaszos Szőnyi Szilárd véleményével is (“Szexuális zavar“-ban szenvedő, “szerencsétlen osztrák“, akit “a politikai korrektségbe immár teljesen belehülyült európai véleményformálók” körülünnepelnek, ahelyett, hogy szégyellnék magukat, “őnagyságát” pedig “meghagynák ott, ahova való: egy kétes hírű melegbárban.“), meg az olyan, “mértékadó politikusok”, mint mondjuk az orosz Vlagyimír Zsirinovszkij (“… több mint hatvan éve foglalta el a szovjet hadsereg Ausztriát, ám hiba volt az országot felszabadítani!“) azon követelésével, miszerint a fesztivál közvetítését egyszerűen be köllött volna tiltani! … Hiszen mostanság amúgy is Moszkvában lakoznak Legújabb Barátaink.

A határok ugyan nyitottak, de a Lajta ezek szerint áthatolhatatlan akadálynak tűnik az európai értékrend és szemléletmód, a személyiség és a jogrend tisztelete, elfogadása számára. Amik mégis átszüremlenek, azok csupán töredékek, melyek ráadásul alapos torzulást szenvednek a honi társadalom “szubjektumán” való átfiltrálódás során. Sajátosan és furcsán keveredik ugyanis minálunk a Vadkelet és a Balkán … a Nyugattal. Mindegyikükből a legrosszabbat átvéve!  Minálunk még a “Másság Tiszteletét” is másként képzelik el!

Úgy például, hogy a Nyugat részesítse csak Magyarországot a gazdagságában, de mindezt a magyar “sajátosságok” és a “történelmi hagyományok” tiszteletben tartásával azaz: a szabályrendszerének “ránk erőltetése” nélkül. Azt, hogy a Nyugat miért olyan gazdag, nem tudják. Általában azzal magyarázzák, hogy ott nem volt orosz megszállás. No, de Csehország, Szlovákia, Lengyelország ugyanúgy a szovjet gyarmatbirodalom része volt, mint mi! A Baltikum pedig nem csak megszállás alatt állt, hanem egyenesen el is volt foglalva! Tagköztársaságokként! Akkor most most ők miért tartanak előrébb – hozzánk hasonlóan évtizednyi EU-tagság után – , mint mi? Akkor meg jön az a szöveg, amit a Mi Fényességünk is elvartyogott szombaton, a Kossuth téri “Beiktatási Ünnepség“-én. Azt, hogy az előző (“kommunista”) vezetés ahelyett, hogy kihasználta volna az EU adta lehetőségeket, csupán elvtelen kiszolgálója volt a Brüsszelből érkező parancsoknak. … No de bezzeg most! Mióta Ők …!

De lássuk csak, mióta ők bezzegelnek itten, hová is jutottunk?! Az ország teljesen le- és elszakadt a szomszédaitól. Attól az EU-tól is, mely a honi beruházások 97 százalékát finanszírozza. A sorozatos szó- és szerződésszegések okán Brüsszel (egy esztendőn belül!) immáron másodjára állítja le a kifizetéseket (a “Norvég Alap” detto!). A német kancellár egy minapi, Orbánnal lezajlott találkozója után olyasmit nyilatkozik a sajtónak, hogy “aki mást mond, mint amit tesz, arra nagyon oda kell figyelni“. Közben pedig több mint négymillióan élnek már a szegénységi küszöb alatt, bő félmillióan hagyták el az országot egy normálisabb körülmények közé kerülés érdekében, no meg sok-sok milliárdnyi, eleddig idehaza befektetett és munkahelyeket adó euró is. Hasonló okokból! … Ez nem szégyen?

Párhuzamosan mindezzel megy tovább a “Nagy Keleti Nyitás” politikája. Elébb eladnak egy azeri baltásgyilkost, nemzetközi botrányt okozva: az országé a közmegvetés, a Főnökségé meg az ismeretlen összegű baksis. Aztán “Letelepedési Kötvényeket” árulnak mindenféle gyanús, nemzetközi bűnözőnek, azoknak EU-honosítást adva: az országé a gyanú árnyéka, meg a visszafizetés kötelezettsége, a Főnökségé meg a jatt. Később 10 milliárd euróval adósítják el az országot a tök’ fölösleges Paks-II okán, azóta is kényszerűen(?) támogatva az EU-n belül Putyin birodalomegyesítő törekvéseit: miénk a “büdösbogár” szerepe, a hiteltörlesztés terhe, meg az oroszok által meghatározott áramszámla, a Főnökségé meg a szintén ismeretlen összegű “jutalék”. Most meg a Kazah Diktátor “önéletrajzi kötetét” mutatja be (a “melegig” benyalva!) a magyar kormány egyik elképesztően gerinctelen minisztere (Fazekas), illetve az Állampárt rémesen ostoba képviselője (“Ennek a könyvnek ott kell lennie minden iskolában…!“). Milyen ellenszolgáltatás fejében? Nem tudni! S mindezt hol? A Magyar Tudományos Akadémia falain belül!

Ez nem szégyen? Illetve: Nem ez a Szégyen?! Csak az, hogy Európa, illetve azon belül Ausztria megünnepel egy transzneműt, aki egy (jó, rendben!) vitatható művész teljesítménnyel nemzetközi sikert ért el? Gondolom igen, hiszen a fentebb említett “egyebekről” egyetlen hetiválaszos cikket, egyetlen, pár soros Bencsik-féle faszbúkbejegyzést sem lehetett olvasni. Ahogyan arról sem, hogy Kertész Imrét, a Nobel-díjas írót néhány középszerű félanalfabéta egyszerűen csak leimrekertészezett azért, mert az idős mester jobban érzi magát (az egyébként egy “meleg” polgármester által irányított!) Berlinben, mint a nyereg alatt puhított, rovásírásos bunkók uralta Budapesten. Abban a magyar fővárosban, ahol két esztendeje egy másik magyar írót (Kertész Ákos) addig zaklathatott a nyílt utcán, no meg a Városházán is néhány műveletlen seggfej, amíg kénytelen volt Kanadába emigrálni! S mindezt miért? Mert neki más volt a véleménye “A Magyarokról“, mint a “Hivatásos Magyaroknak“! Márpedig a “másság” tisztelete csakis az utóbbiakat illeti meg! Ugyi?!

A Szégyen ugyanis itt csakis az Igazság kimondása lehet! Az, hogy sokaknak “kényelmesebb” a láblógató Balkánon élni, mint a teljesítményt megkövetelő Nyugaton. Az, hogy sokan jobban érzik magukat a despotikus, mindent lerabló ázsiai “Aranyhordá“-ban”, mint a kínosan szabálytisztelő és európai “Német-Római Birodalom“-ban. Az, hogy ezt a Tehetségesebbek (a Jövőre vágyó Fiatalok, a megundorodott Idősebbek) egyáltalán nem így látják, s tömegesen hagyják el a Tehetségtelen Seggnyalók, meg a legalapvetőbb dolgokra is odafigyelni képtelen, kizárólag Propagandát zabáló “Pultvégi Hatvanasok” uruszágát.

Ámde a Legkényelmenetlenebb Igazság, melynek kimondása (és nem a Ténye!) a Legfőbb Szégyen, tehát maga a Hazaárulás az, ami magára az egész uralmi rendszerre, illetve az annak csúcsán trónoló, ippeg punkt szombaton fölkent Uralkodójára vonatkozik:

A Felkapaszkodott Alcsúti egy tetőtől talpig balkáni oligarcha, egy ázsiai despota, akin ugyanolyan feltűnő az “európaiság” és az “államférfiúság” magára öltött jelmeze, mint a nőnek öltözött és annak is sminkelt Tom Neuwirthen az ápolt szakáll! … Orbán a magyar “Conchita Wurst”!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s