A múltformáló Jellem

Tegnap délután, ahogy várható volt, ripsz-ropsz (kormányprogram?, ellenzéki reakciók? – ausradieren!) lezavarta a Maffiapárt a Beiktatási Ceremóniát. Odabent “A Viktor” gyorsan elmotyogta az Eskü szövegét, odakint megköszönte a támogatást, néhány kanna olajat löttyintett az elvakult hülyeség magasan lobogó, no meg a harci készültség  lohadni kezdő lángjára, majd visszazavarva híveit a csatamezőre sarkon fordult és elhúzott zabálni.

Ha újságíró lennék és a szerkesztőm arra utasít, hogy mindössze pár sorban tudósítsam a T. Olvasókat Orbán harmadik hivatalba lépéséről, meg az azt “övező” eseményekről, hát a fentebbieket írtam volna le. … Ámde miket is hordok itten össze?! Hiszen “hivatalba lépés”-ről szó sem volt! Csak miniszterelnök-választásról és eskütételről. Benyújtottak ugyan egy törvényjavaslatot egyéni képviselői indítványban (nem is tehettek másként) az elkövetkezendő ciklus kormányzati struktúrájáról – kilenc minisztérium, kisebb átszabások, konkrétumokról, személyekről hatalmas kussolás! – , de azt az Országgyűlés csak később (mikor?) szavazza meg. Ergo: Magyarországnak ma még mindig nincs teljes felhatalmazással bíró, megalakult kormánya, csak “ügyvezető”!

Persze csak “elvileg”, hiszen mindenki tudja, a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van. Csupán a “jogi aktus” maradt el, amit a Vezér immáron pont olyan, merőben formális és lényegében szükségtelen lomnak tekint, mint például a kormányprogram meghirdetését, parlamenti elfogadtatását. … S ha már itt tartunk: magát az Országgyűlést is!

Ezzel már legalább november óta tisztában lehetett mindenki, aki nem csak olvasni de értelmezni is tudta az akkor megszavazott, de csak most hatályba lépett új Házszabályt, amely gyakorlatilag kétkamarássá puccsolta a parlamentet. Igaz ugyan, hogy továbbra is “működni” fognak a szakbizottságok, de fölöttük ott trónol már az a negyven fős (a képviselők 20 százaléka!), a “Felsőház” szerepét betöltő “Szupergrémium“, mely egyedül és kizárólag jogosult eldönteni, hogy az Országgyűlés végül mit is szavazhat meg … vita nélkül! Így osztán a képviselők lényegében biodíszletek csupán!

Az olvasni és értelmezni képes “szerencsések” közé azonban nem tartozott a magát demokratikusnak nevező Ellenzék (tudhatóan) egyetlen tagja sem. Az alkotmányos, demokratikus és parlamentáris köztársaság hívei hiába kérték őket, hogy ne vegyenek részt ebben, a csupán a rendeleti kormányzást leplezni/legitimálni akaró kutyakomédiában, ők csak legyintettek, s azzal védekeztek: számukra már csakis és kizárólag az Országgyűlés az egyetlen olyan fórum, ahol nyíltan kifejthetik véleményeiket. Igen? És mégis hol pontosan? A bizottsági értekezleteken, amelyek ajtajaira majd szépen kiteszik a táblát, hogy “Zárt ülés!“? Esetleg a napirend előtti felszólalások, az azonnali kérdések, avagy az interpellációk idején? Azokat meg majd személyesen a Kövér Házmester fogja cenzúrázni, s aki ezt netalán kizártnak tartaná, annak felhívnám szíves figyelmét arra: az előző ciklusban volt már erre példa! Igaz, hogy csak kétszer, no de “evés közben jön meg az étvágy“, utóbbiról meg tudjuk, hogy ez fideszéknél csillapíthatatlan!

Ahogyan a Harci Kedv is! Igaz ugyan, hogy hallhatóak voltak olyan híresztelések az Állampárt belberkeiből, miszerint többen konszolidációt, tehát békésebb, nyugodtabb kormányzási stílust várnak, hiszen egyrészt szeretnék már élvezni is a “szerzett javakat”, másrészt a “Tábor” előbb-utóbb bele fog fásulni a valójában már 2002 óta fenntartott háborús hangulatba (jól mutatta ezt a tegnap délutáni Beiktatási Ünnepség is: a Kossuth teret nagyon “szellősen” töltötték csak meg a “Viktor!“-ozók), de a Führer nem engedett (“Aki konszolidációt emleget az gyenge és gyáva!“). A hatalmának megszerzését és megtartását eredményező, bevált módszertől jottányit sem hajlandó eltérni! Hiszen a hazugság-golyóbisokat magukból kilövellő propagandaágyúk dörgése, az újabb és újabb “Ellenség” legyőzésére felhívó harci kürtök rivalgása közben, az elkötelezett talpas katona még a saját szavát is alig érti, nem hogy a Túloldalról neki odakiabált, a Béke mellett értelmesen érvelő felhívásokat. No meg azt, hogy legyen szíves csak egyszer forduljon már meg és vegye szemügyre: igazából kik is küldik őt immáron tucatnyi éve egy véget érni soha nem akaró háborúba?!

A Kossuth téri Triumfálás is ezt a célt szolgálta. A győzelemittas Csútiusz Cézár, miután megköszönte a Talpasoknak az újabb harci dicsőséget, a törpeségét államfő nagysággá transzformáló pulpitus magasából pedig megsimogatta katonái (ostoba szólamokkal ismét megtöltött) fejeit, rögvest ki is jelölte az újabb Célt, az ismételten legyőzendő Ellenséget (szinte mindenkit – mínusz Putyin!), visszazavarta az egész Hadat a csatamezőre (“Fájdalom, de ismét csatába kell mennünk, az ünneplés napjai itt és most ebben a percben véget érnek. Ébresztőt kell fújnom! Két hét múlva választás!“), majd sarkon fordult és elment zabálni a Gundelbe (ahol meg nem azt a két-három csirke-farhátat tömte bele terjedelmes hasába, amit az őt imádó Mari néni vesz meg a rezsicsökkentés okán felszabadult havi kétszáz forintjából! … íme a gondosan titkolni akart Menü!).

Nem tudom, hogy hívei közül ez kinek tűnt fel. Kinek szúrt szemet ez a Vezérre oly’ jellemző magatartás? Az, hogy szokása szerint elordítja magát: “Előre!” (mert “az ördög nem alszik!“), osztán meg szépen a háttérbe vonul, letelepszik a “gulyáságyú” és a “hadi kassza” mellé, majd a szokásos falatozás-fosztogatás közepette megvárja a Csata végét. Ha pediglen valami netán balul sülne el (pl. 2002, 2006), hát azért nem ő a hibás, hanem az alvezérek, meg a katonák. De az sem tűnt fel valószínűleg senkinek, hogy már nem érvényes az “Ez a harc lesz a végső!” korabeli jelmondata sem (“Csak egyszer kell győznünk, de akkor nagyon!“).

Az “Ellenzék”-nek bizonnyal nem, hiszen ők még a Házszabály értelmezésével is hadilábon állnak! Az persze kétségtelen, hogy amikor majd szembesülnek a következményekkel, lészen ottan fogaknak csikorgatása, de ez is inkább a nagyszájú és akcionyer Gyurcsanyistákra, illetve a politizálás parlamenten kívüliségének egyedüli lehetőségét felismerő Bajnai-társulatra lesz jellemző. Ők azonban csak nyolcan vannak (a “képviselők” mindössze 4 százaléka!), velük pedig a Házmester könnyen fog boldogulni, hiszen a “szokásos véletlen”-nek köszönhetően még önálló frakciójuk sincs, amit meg alaposan elősegítettek a Szocik is.

Azok a Szocik, akiktől az elkövetkezendő négy évben pontosan ugyanazt várhatjuk, mint a megelőzőben. Azt, hogy már megint “lemerülnek” és a “kibekkelés“-re játszanak. Tehát arra, hogy sajtótájékoztatókon és közleményekben fejtik ki csupán elítélő véleményeiket (ezeket maximum a budapesti Népszava fogja csak teljes terjedelemben közölni!), megvárják, amíg az Orbán-rendszer összedől (maga alá temetve az országot!), közben pedig a Hatalommal folytatott háttéralkudozásokkal próbálják megőrizni a puszta létüket (nem fog sikerülni, mert már nincs mit felajánlaniuk!). … Sajna tudomásul köll vennünk: ettől a társaságtól ennyire fussa, s ha lesz erre egyáltalán még lehetőségünk (2018?), majd “honorálhatjuk” az “erőfeszítéseiket”!

A tegnapi “események” kapcsán persze írhatnék még az Ünnepség “előzenekarának” két “prímásáról” is. Arról mondjuk, hogy a Pacsirtavadász milyen sajátságosan értelmezi azt az “Európai Unió“-nak nevezett közösséget, melyhez Magyarország 2004-ben önként csatlakozott. Avagy arról, hogy a Vezérpárt tákolmányskribáló euroképviselője, Szájer Jocó miféle torz relációba helyezte az Unió és a Maffiakormány gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikáját. Akiket érdekel, a fentebbi linkek bármelyikén elolvashatja! Engem ugyanis igazából az egyik orbáni mondat fogott meg.

A Kedves Vezető szerint ugyanis az Ellenségeink “Megpróbáltak minket lebeszélni arról, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat és a saját történelmünket magunk irányítsuk. Azt akarták, hogy a történelem irányítsa a jellemünket és ne a jellemünk a történelmet“. Én ugyan sem “jobb híján jogász”, sem pedig harmadjára miniszterelnök nem vagyok, de gimnáziumi történelemtanáromtól, az emlékeimben örökké megőrzött “Bözsi néni“-től azt tanultam, hogy: “Egy nép jellemét a Történelem formálja. A jellemtelen nép pedig a Történelmet!

Fényes Múlt és sötét Jövendő vár ránk Köztársaim!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

4 hozzászólás on “A múltformáló Jellem”

  1. asher alexander szerint:

    a masodik foto mottojakent,;- HEIL ORBAN!!!
    ————————————————————
    a Mein Vezer megmondta a frankot!!”ausradieren das demokratische ideologie in ungarn”
    kovetkezik,;
    “vernichten das ………..rassen in europa”!!!

    • szendam szerint:

      Ahoj, lieber Chaver!
      Hát mi az örödög volt Veled, hogy ilyen sokáig nem kommenteltél?

      • asher alexander szerint:

        hat kerem el valek meladzva kisse a multon!!meg ugye voltak az unnepek mint pessah,yom h’shoah,yom h’hatsmauth,yom yirusalaim!

  2. asher alexander szerint:

    no meg az a sok bena-bela comment amitol folment bennem a pumpa,es nem akarvan csunyakat mondani………………………..inkabb nem irtam!!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s