Oszlóban

Oszlóban a bizalom és a hitelesség. No meg az az orbanista (lázárista?) elképzelés, hogy a Maffia-kormánynak mindent lehet: csak akarni köll és a balfasz nyugatiak meghátrálnak. Hát nem! Ezúttal Osloban döntöttek úgy, hogy rákattintják a lakatot a páncélszekrényre! … Ha  a “Fiúk” ezt így folytatják tovább, nem lesz mit ellopniuk! Akkor meg becsődöl a “Nagy Vállalkozás“!

Még tavaly nyáron történt, hogy a lopáson és a hazudozáson kívül máshoz nem értő fideszes társaság rádöbbent: ha nem csinálnak valamit gyorsan, de nagyon gyorsan, kazalnyi fejlesztési pénz (1.500 Mlrd. Ft. – tehát 0,5 Manyup) ragad bent az uniós kasszában. Hogy ennek mi volt az oka, most nem részletezném (lásd itt!), elégedjünk meg annyival, hogy a Kedves Vezető úgy látta legjobbnak, ha a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ) mindenre kész, hű csatlósa, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Lázár János közvetlen felügyelet alá helyezi.

A derék Dzsoni rögvest fejest is ugrott a melóba, s mindössze néhány hetes “tapasztalatszerzés” után rögvest rájött arra, miként lehetne a rendszert úgy átformálni, hogy az a lehető legnagyobb hasznot hajtsa. No nem az Országnak! … Ugyan kérem, az boldoguljon ahogy tud! … A Maffiának! A kulcsszó az “Átszervezés” volt. Az tehát, hogy a pályázatok elbírálását, nyomon követését és kifizetését intéző szervezetet (NFÜ) úgy szétaprózni a különböző szaktárcák között és úgy eldugni azt a miniszteriális osztályok folyosói labirintusában, hogy uniós bürokrata legyen a talpán, aki e diffúz, bürokratikus dzsungelben ki tudja nyomozni: hogyan és hová tűnnek el a fejlesztési pénzek.

A viktoriánus Bűnszövetkezet természetesen számított a brüsszeli tiltakozásra. Ámde az elmúlt esztendőkben azt tanulta/szokta meg, hogy az alapvetően a kompromisszumokra épülő EU-val és az EB-vel nem nehéz “boldogulni”. Mindig csak egyetlen lépéssel köll többet megtenni az elérendő cél felé, mint az elvileg megengedhető (és egyelőre szükséges), osztán megvárni a Tiltakozást, úgy csinálni, mint ha vérig lennénk sértve (“Szabadságharc!“), később tárgyalgatni picinyt (pár hónap), majd úgy csinálni, mint ha kompromisszumkészek lennének, méltatlankodva (“Tiszteletet a magyaroknak!“) egyetlen lépést hátrálni – közben pedig ezt az egészet a propaganda sűrűn nyúlós homályába burkolni, lehetőleg egymással csak távoli rokonságban álló dolgok alapos összekeverésével. (A taktika lényegét szerintem emígyen lehet leírni: három lépést előre – kivár, felháborodik, tárgyal – egy lépést vissza, aztán megint hármat előre … és ezt így tovább a végtelenségig.)

Ez a módszer sokáig “be is jött”. Hogy a számos esetből csak két példát említsek: a média-, illetve a választójogi törvény. Mindkettő alaposan kiverte “Odakint” azt a bizonyos “biztosítékot”, hónapokon át dúlt a diplomáciai és kommunikációs csata. Brüsszelből egymás után érkeztek az uniós alapjogok megsértését okadatoló memorandumok, míg Budapest erre a szokványosan “szabadságharcos” kommunikációs petárdák fellövöldözésével válaszolt (“Már megint és igazságtalanul báncsák a magyart ezek a kettősmércézős getmájerek!“). Végül jött a “Kiegyezés“, az Állampárt lemondott az internet cenzúrázásáról (de maradt a kizárólagos pártirányítás a médiatestületben!), meg a minden választóra vonatkozó regisztrációs kötelezettség előírásáról (de ragaszkodott az április hatodikán csillagos ötösre vizsgázott szisztéma legalapvetőbb elemeihez!). Brüsszel meg végül nem erőltette tovább a dolgot, legyintett és tovább lépett. … Csak később derült ki, hogy ez egyáltalán nem a brüsszeli teszefoszaság miatt történt, ámde ehhöz még meg köllött várnunk az “Április Hatodikai Sajnálatos Események”-et is!

Miközben Hódmezőlázárhely Örökös Ura, a Trafikmutyi Táltosa vígan kotorászott az Intézményrendszerben, meg a különböző fejlesztési források között, ráakadt egy kisebb gyöngyszemre: az évi 40 milliárdot csepegtető “Norvég Alap“-ra (“NA“). Igaz, hogy az összeg elenyésző az EU-forrásokhoz képest, de (“Kleine Fische, gute Fische!“) a Maffiaállampárt nem arról híres, hogy le ne hajoljon még egy elejtett eurocentért is. No meg arról sem, hogy bármiféle, lenyúlható pénzeket jelentő dolgot ne akarjon rögvest megkaparintani, azaz a maga fennhatósága alá gyűrni. A szokásos hozzá nem értés és trehányság okán Janó úgy vélte: a brüsszeli és az oslói pénzek között lényegileg semmi különbség (“Fejlesztés-fejlesztés! Nemde?“), s ugyanazzal a mozdulattal ennek a felügyeleti és elosztási rendszerét is átalakította 2014. január 1.-i hatállyal – természetesen az érintettel történő előzetes egyeztetés nélkül!

Jancsi vitéz azonban tévedett! Ő és “szakértői” ugyan nem, de a norvég kormány igenis elolvasta azt a Szerződést, amelyet az Alap felhasználásáról kötött az Európai Unióval! Ehhöz Magyarországnak “csak” annyi köze vagyon, hogy ennek egyik legnagyobb haszonélvezője (idén 154 millió euro!), a kormánynak pedig (jogilag) még ennyi sem, hiszen az EU-tagként, tehát áttételesen és automatikusan, annyit volt köteles vállalnia csupán, hogy a kifizetések ellenőrzését a maga közigazgatási rendszerén belül lehetővé teszi. Márpedig a Mi Jánosunk ezzel éppen ellentétesen cselekedett: míg az EU-forrásokat a minisztériumokon belülre dugta, addig a Norvég Alapot a megszüntetett NFÜ-től a fideszes Századvég Intézethez (és önmagához is) szorosan kapcsolódó Széchenyi Programiroda Tanácsadó és Szolgáltató Nonprofit Kft.-hez, tehát kívülre telepítette. És bár Magyarországon hétköznapi megszokás, hogy a szolgáltatók, avagy a bankok időnként arról értesítik ügyfeleiket, hogy egyoldalúan módosították a korábbi Szerződésüket, a norvég kormány nem “Mari néni“, Oslo pedig nem “Alsóröcsöge“!

A viking ősöket ezúttal meg nem tagadó norvég kormány magyarázatot követelt. Erre meg az volt a budapesti válasz, hogy a fentebb már ismertetett módon, propaganda-hadjáratot indított azzal, hogy a hasonlóan norvég eredetű, de civil szervezeteket támogató alappal (NCTA) simán összemosta a különböző környezetvédelmi, egészségügyi és önkormányzati fejlesztéseket finanszírozó NA-t, s mindezt úgy, hogy egy áprilisi nyilatkozatban azzal vádolta meg Oslót, hogy az lényegében egy magyar pártot istápol anyagilag, ugyanis az ennek elosztását irányító civil szervezet (“Ökotárs Alapítvány“) “személyi összefüggésben áll” a nevezett politikai mozgalommal (LMP)! (A Miniszterelnökség Csepreghy nevezetű Izékéje szerint: az inkriminált Alapítvány “pártfüggő, szélhámos gittegylet“!).

Oslo azonban nem hagyta magát leordíttatni ezzel az ótvaros dumával, s miután hónapokon keresztül nem jutott dűlőre a magyar maffiával, egy követségi nyilatkozatban tegnap közölte: az NA minden kifizetését leállítja, de továbbra is finanszírozza a Lázár által kifogásolt, “Ökotárs”-on keresztül menedzselt NCTA-programjait! Jánosunk tehát “elérte”, hogy az NA egyelőre ne támogassa azokat a területeket (pl. egészségügy), ahonnan a Maffiaállam gyakorlatilag már régóta kivonult, ámde “cserébe” nem kapta meg a civil szférának szánt források feletti felügyeletet sem! (Pedig milyen jó lett volna a “norvégokkal” finanszíroztatni mondjuk a békemenetes CÖF/CÖKA álciviljeit! Ugyi? … ezzel kapcsolatban itt egy kitűnő álhír a “Hírcsárdától“!)

De ez már csak a “Második Csap” volt, amit elzártak azok a Nyugatiak, akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy (miniszterelnökünk blikkfangosnak szánt minapi, Berlinben közkinccsé tett megfogalmazása szerint) “Ma azt várjuk, a Nyugat fogadja el (…), hogy Közép-Európának és benne Magyarországnak is van saját javaslata, ajánlata egész Európának. Azt várjuk, hogy a Nyugat fogadja el: amit mi képviselünk, az nem ostobaság, nem unortodoxia, hanem Közép-Európa gondolata“.

Az eleddig retiráló és kiegyező Európa ugyanis szintén meggondolta magát. Korábban még rálegyintett ugyan a viktoriánus és roppant orcátlan disznóságokra, mert úgy gondolta (szerintem): “A magyarok nem annyira hülyék, hogy a következő választásokon ne rúgják picsán azt a lator-kormányt, mely szégyenpadra ültette az országukat, recesszióba hajszolta a gazdaságukat, őket magukat pedig agyonadóztatott, topronggyá szegényített és jogfosztottá tett! Április után jön majd egy új kabinet, amelyik sokkal tisztességesebb lesz,mint ez a mostani, addig meg kivárunk.

Európa azonban tévedett! A “magyarok” ugyanis “annyira hülyék” voltak, s ennek brüsszeli reakciója mindössze kilenc nappal a “Sajnálatos Események” után meg is érkezett: egy április 15.-én kelt levélben értesítették a Negyednyi Kétharmadot, hogy itt a vége (fuss el véle), elfogyott a türelem, s mindaddig egy kummányi centet sem kaptok, amíg vissza nem véve az orcátokból, neki nem láttok betartani az aláírt Szerződéseket!

Itt tartunk most! A hímsoviniszta szuperkanokból álló Egérke-galeri biza’ elmérte a farkát, s csak azért, mert az “Elefánt” nem taposta el azonnal (pedig köllött volna!), azt hitte: bátran szemtelenkedhet akár a végtelenségig is. Hiszen elég csak rendszeresen azt ordítania: “Engem itt elnyomnak! Micsoda disznóság! Kettősmérce! Pfuj!“.

Mint azt az egyik posztomban már leírtam: “A Jövő elkezdődött“, a Nyugat beindította(?) a Felszámolási Projektet. Ámhogy ennek mi lesz a vége? Nem tudom de biztos, hogy ennek árát is mi fizetjük meg! … Elébb Putyinnak, osztán meg Ezeknek is! … Avagy fordítva? … Mindegy!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s