Oszt’ jónapot!

Mire e posztom nyilvánossá válik, addigra már kiderült, nincs olyan ellenzéki képviselő, aki teljesítvén legalapvetőbb demokratikus kötelezettségét, nem esküdött fel az oktrojált Párttákolmányra, s ezzel de facto kijelentette: szereplő leszek Orbán Bábszínházában! Abban a “teátrumban”, melyben három kivétellel már az összes tákolmánybíró is rendszerszolga kesztyűbáb csupán, a “Törvényhozók” pedig simán eltűrik, hogy “a népképviselet legfőbb szerve“, az Országgyűlés “rangban” csak A Párt után következik! … Oszt’ Jónapot!

Tegnap végre ítélkezett a Tákolmánybíróság, s bátran mondhatom: szarhegyet szültek a jogtudomány eme törpe egerei! A testület az Együtt-PM azon, még április 24.-én készült beadványát bírálta el, melyben a párt kifogásolta a Választójogi Törvény egyes rendelkezéseit. Konkrétan azt, hogy az inkriminált szabály szerint az egyéni választókerületekben győzelmet elért képviselőjelölt után is “kompenzációt” kaphat az őt indító párt, amelynek országos listájához így “töredékszavazatokat” számolnak hozzá. Ez az a bizonyos és hírhedt “Győzteskompenzáció“.

A rendelkezés szerint ugyanis az egyéni kerületben relatív többséggel mandátumhoz jutott jelöltet indító párt országos listájához (az arra ténylegesen leadottakan felül!) annyi szavazatot írnak hozzá, amennyi a győztes által megszerzettek és a második helyezettet támogatók közötti különbség, mínusz egy voks. Konkrétan ez úgy néz ki, hogy ha a befutó 10.001 szavazatot kapott, a vesztes pedig mondjuk 8.000-et, akkor a “viktort” indító párt országos listája 10.001-(8.000+1)=2.000 dararab, lényegében “műszavazatot” kap, amolyan “plusbonus“-ként.

Az április hatodikai “választások” során a Maffiapárt listája kerekítve (az exportált “külhoniakkal” együtt) 2,2 millió szavazatot kapott. Ha nincs a “Győzteskompenzáció”, az egyéniben befutott jelöltjeivel együtt összesen 126 mandátumhoz jutott volna.  Ámde mivel volt, országos listája további háromnegyed milliónyi (cca. 760 ezer!) álvokssal bővült, így a résztvevők szűk 45 százalékának támogatásával besöpörte a mandátumok 67 percentjét, azaz 133 pozíciót. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen maffiapárti voks minimum 1,3-nek számított, lévén az Orbánpárt a tényleges támogatottságánál bő harminc százalékkal több parlamenti helyhez jutott. Ugyanez pedig az “Ellenoldal” szempontjából azt jelentette, hogy (a Scheppele-analílzis szerint – lásd itt!) 1 Fidesz szavazat = 2,1 szavazat a baloldali szövetségre = 2,6 szavazat a Jobbikra = 3,1 szavazat az LMP-re.

Mindezek alapján az E-PM joggal támadta meg a Választójogi Törvény ezt lehetővé tévő rendelkezését, hiszen az valóban sérti még a Tákolmányt is, amely (valamely különös véletlen, avagy a szokásos trehányság okán) biza’ tartalmazza a szavazatok egyenlőségének elvét. Az igaz ugyan, hogy a korábbi (2010-ben még hatályos) törvény is “felül-reprezentációt” biztosított a győztes pártnak, amelyet a kormányozhatóság alkotmányosan elfogadható elvével indokoltak anno (így szerzett pl. a Horn-kormány 47% szoci- és 19% szdsz-szavazattal összesen “csak” 74! százalékos országgyűlési többséget 1994-ben, Orbán pedig szűk 53%-kal kétharmadot 2010-ben), de kompenzációt csakis “az egyéni választókerületekben mandátumot nem eredményező” szavazatoknak biztosított, azaz: a győztes vitte a mandátumot, a vesztes meg kapta a “töredéket” a megyei, illetve az országos lajstromára. Hiszen maga a “kompenzáció” szó jelentése is “kárpótlás“, illetve “kiegyenlítés“, ami ebben az esetben azt jelenti: a győztest nem támogatók akarata is érvényesüljön! Ámde az, hogy a kárt nem vallottat kárpótolják, hogy a választói akaratot úgy “egyenlítik ki”, hogy ezáltal az méginkább háttérbe szorul (tehát kárt szenved!), még egy elsőéves jurátus számára is abszoljate jogellenes.

Tákolmánybíróink azonban már nem joghallgatók, hanem a “Szakma Nagyjai” … állítólag. Bár egyik korábbi posztomban (lásd itt!) még reménykedtem abban, hogy legalább a látszatra hajlandóak lesznek ügyelni, kiderült: háromnegyedüknek sokkal fontosabb a rendszerszolgaság, A Vezér kacsóinak és valagának megnyalintása, mint a legalapvetőbb jogelvek, melyek őrizete lenne azon feladatuk, amiért a Társadalomtól a nem is csekély fizetésüket (no meg az “egyéb juttatásokat”) kapják. Tizenkettük ugyanis tegnap (lényegében érdemi felülvizsgálat nélkül) úgy kegyeskedett határozni, hogy a “Győzteskompenzáció” egyáltalán nem sérti a szavazatok egyenlő súlyának alapelvét, lévén az egyenlően preferálta az összes egyéni győztest, meg azok pártjait is feltéve, ha az illető nem független (akkor a rá leadott szavazatok tehát ugyanúgy le vannak szarva! – szendam). Továbbá: ha az első és a második helyezett között kicsi a különbség, akkor nem keletkezik prémiumszavazat és így pluszmandátum sem. (Tehát: az Egyesül Ellenzék a hibás, miért nem veszített kevésbé! – szendam)

Túl azon, hogy a Tákolmánybíróság, eme indoklásában lényegében elismerte a “prémiumszavazatok” és az ebből származó “pluszmandátumok” tényét, tehát a választói jogegyenlőség sérelmét, mégis elutasította az E-PM indítványát. Tucatnyi Orbánbérenc és Rendszerszolga kegyeskedett eme vérlázító ítélethez a nevét adni, s mindössze hárman tiltakoztak ellene! Kiss László egy amolyan “Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!“- tipusú ellenvéleményében annak adott hangot, hogy az egész Beadványt el köllött volna utasítani, lévén az orbanista törvények szerint az Alkotmánybíróságnak nincs joga vizsgálni a Tákolmányt, ami pedig konkrétan azt jelenti, hogy a teljes testület abszolút felesleges. Lévay Miklós és Bragyova András azonban már nem ezt a passzív rezisztenciát választotta, s különvéleményükben igenis tákolmányellenesnek nyilvánították a “Győzteskompenzációt”! (Akit érdekelnek a különvélemények, illetve Pokol Béla “párhuzamos véleménye” – ennek értelme: “Csinálni kéne már valamit, mert még mindig túl sokaknak van lehetőségük a hülye beadványaikkal zaklatni a Tákolmánybíróságot! – és maga a Határozat is, az kattintson ide és elolvashatja. Érdemes és különösen figyelembe ajánlom a megnevezettek indoklásait! … Csak hogy lássuk, kikkel vagyunk mink itt körülvéve!)

Mindebből még a Joghülye is levonhatja a következtetést: a mandátumok egy része ugyan törvényes de illegitim, lévén az alapvető jogok megsértésével lettek kiosztva. Ergo: az Országgyűlés, a jelenlegi összetételében ugyancsak illegitim, tehát meg sem alakulhatna, bár erre a Tákolmánybérencek, a Piszkos Tizenkettő felhatalmazta őket. Ám ha ez így is van, még az sem mentesít a (jog)erkölcsi következmények alól, tehát: egy ilyen módon létrejött testületnek becsületes, jogtisztelő ember tagja nem lehet!

Ezért is javasoltam a Demokratikus Ellenzék valamennyi parlamenterének még április 14.-én (lásd itt!), hogy az Országgyűlés Alakuló Ülésén ne tegye le az esküt az illegitim Tákolmányra és ne legyen tagja egy törvényesített buherációkkal összetákolt, fejbólintó testületnek, ahol a Kövér Házmester már fizikai erőszakot is alkalmazhat a szerinte renitens képviselőkkel szemben! Ugyanezen joga meg van az alenöki funkcióba emelt Egri Szkinhedvezérnek is (egy bizonyos “Sneider” nevezetű ázalékállatka, aki még a saját szüleit is felügyelet alá helyeztette volna két-három millió forint megszerzése érdekében!), aki anno rasszista indíttatású súlyos testi sértésért 9 hónapot kapott felfüggesztve (sajna nem “úgy”!).

No mindehhöz képest a T. Demokratikus Ellenzék (no meg a Nácik és a Lömpik), ma délelőtt simán leistenbizonyoltak egy olyan, velejéig rothadt Alaptörvényre, amelyik nagyon pontosan írja elő, hogy a Polgárnak minő kötelezettségei vannak az Állammal szemben, de szót sem ejt a “viszont-szolgáltatásokról”. Ugyanis ilyen esetekben a Tákolmány csupán a “törekszik rá” kifejezéseket használja! Márpedig: “Mi értelme egy olyan államnak, amelyet a polgárai szolgálnak és nem fordítva! Az ilyesmit ‘Diktatúrának’ szokás nevezni!” (egy a Tákolmányt véleményező, 2011-ben kelt külhoni írás szerint – sajna a forrást megnevezni már nem tudom, lévén az én fejem sem káptalan, ahhoz meg biza’ trehány voltam, hogy olvasata idején azonnal lementsem!).

Ezen a lehervasztó és elképesztő tényen pedig még az sem segít, hogy a Demokratikus Koalíció (önálló frakciót érdekes módon újfent nem alakítható!) négy képviselője, Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Oláh Lajos és Vadai Ágnes egyfajta “külön esküt” tett, lévén a szöveget tovább folytatva kijelentették: “Fogadom, hogy mindent megteszek a Köztársaság újbóli megalapításáért. Minden erőmmel azon leszek, hogy népszavazással új Alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak.” (mindezt pedig írásban is benyújtották, Szabó Tímea, az E-PM társelnöke pedig egyenesen a “régi”, tehát a 2010-ben még hatályos Alkotmányra esküdött föl!).

És akkor mi van?– tehetném/nék fel joggal a kérdést. Ez az “Országgyűlés” így akkor is csak Orbán Bábszínháza, ha néhányan egy halk szellentéssel felérő tiltakozással éltek, ami kábé olyan, mint amikor az óvodista kölök úgy ígér meg valamit, hogy közben a háta mögött összefonja a mutató és a középső ujját. Ezeket az embereket (is) innentől kötelezi a Birodalmi Alaptörvény arra, hogy nem tehetnek semmit a Birodalom, azaz pontosabban az Uralkodó ellen. Hogy elfogadják annak elfogadhatatlan szabályait, például azt, ahogyan és aminő módon a jelenlegi Törvényhozás létre jött!

No meg elfogadták azt is, hogy a Szeretett Vezető, a Kárpát-medence Géniusza, a Lepisilt Lángelme, a Felkapaszkodott Alcsúti Tahó, a Kétballábas Puskás-Pancher, a Mi Boldogságunk, a Stadizóleum Élő Múmiája, Felcsút és a Részek Örökös Ura, a Köpcös Közpénz-milliárdos, az Őszintén Hazug Szentember, a Pusztaputyin, a Fidesz Castro, a Nemzet Ápoltja olymértékben lealázza az Országgyűlést, a “népképviselet legfőbb intézményét”, hogy ma – szakítva ebben is a minimálisan elvárható szokásjoggal – nem hajlandó letenni a miniszterelnöki esküt, hanem azt szombatra halasztatja el (lásd itt!). Mindezt azért, mert – a frakcióvezető “úr”, az a bizonyos Rogán Antal szerint – A Párt egy “Beiktatási Ünnepség”-nek nevezett nagygyűlésre készül a hét végén, s ennek mindenképpen meg köll előznie a miniszterelnök esküjét, beiktatását és az ilyenkor szokásos (valószínűleg általuk vélelmezetten teljesen felesleges) törvényhozási “aktusokat”. Ebből meg ugyi egyenesen következik, hogy a Negyednyi Kétharmad szerint az Országgyűlés kötelessége bevárni A Pártot, nem pedig fordítva azaz: “rangban” a Fidesz előrébb való, mint a Törvényhozás! … Oszt’ Jónapot!

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert ilyen pocsék országban élünk (a gyerekeim is! – grrr!), s nevet, mert egy magamfajta bloggernek ez még nagyon hosszú ideig valóságos “Témaparadicsom” lesz!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

3 hozzászólás on “Oszt’ jónapot!”

  1. bonhomme szerint:

    Csak az azonos cím végett, bár már posztoltam egyszer:

    Oszt’ jónapot!

    A minap egy interjúban
    hazudtál pár jó nagyot..
    Szét vagy esve, drága Viktor!
    Véged van, oszt’ jónapot!

    Csoda lesz, ha romjaidban
    megéred a holnapot!
    Politikai hulla vagy!
    Véged van, oszt’ jónapot!

    Ember veled szóba nem áll;
    sivár lesz a holnapod!
    A világban pária vagy!
    Véged van, oszt’ jónapot!

    Valóságtól elszakadva
    kérded magad: “Hol vagyok?”
    Nem ott, hol lenned kéne:
    hullaházban! Jónapot!

    • bonhomme szerint:

      Vagy mégse posztoltam? Nem találom. Lehet, csak az alkalomra vártam. Egyébként ápr. 20-án íródott.

  2. dubitus szerint:

    “Rókafogta csuka” helyzetbe kerültek az “ellenzéki” képviselők.
    .
    Az egyértelműen a Fideszt és természetesen a Turultojta Féllistent kiszolgáló Ártálmány és az ugyancsak az említettek érdekeit kiszolgáló erkölcstelen, többször átalakított választási törvény alapján kerültek be a parlamentbe.
    Gyakorlatilag elvtelen csalók feltételei alapján lehetnek ott, ahova kerültek, ezért az ő tisztességüket is megkérdőjelezem.
    Átverték választóikat is, sugallva: van – valamennyi – mozgásterük a változtatás lehetőségére.
    Jól tudták/tudják, hogy személyük csak vatta az üléseken.
    Előre tudták azt is, ha a (félrevezetett) választók akaratából bekerülnek, ahhoz, hogy ott is maradhassanak, az Ártálmányra kell esküt tenniük.
    Olcsó parasztvakítás a “látjátok, mi mindent elkövettünk, dehát…”
    .
    Aki gondolkodni tud, mindenki előre láthatta, ha erkölcstelen alapokon jut kisebbségben csalók többsége közé, kénytelenek lesznek a többség zenéjére táncolni még akkor is, ha az a ene egyénileg nem is tetszik nekik.
    Felhívva a valódi demokráciák figyelmét, most kéne mindegyiküknek lemondani mandátumukról. Így nem hagynák cserben választóikat, mert ha maradnak, abban a hamis illózióban tartják a rájuk szavazókat, hogy tehetnek a változásért bármit is.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s