Végjáték a Duna mentén

Megszűnik a gondolkodni tudó és mások nívós gondolataira vágyó emberek által kedvelt egyik magyar hírportál, a “Galamus“! Ezzel egy újabb olyan “sziget” néptelenedik el, mely kiemelkedett az alpári orbanizmus, illetve a trehány szolgalelkűség honi tengeréből. Kár értünk!

Négy és fél esztendőn át működött a Galamus-csoport, melynek honlapján nem csak a közélet, a kultúra, a tudomány és a sport bel- és külföldi híreit olvashattuk napi frissüléssel, hanem színvonalas társadalmi, politikai és jogi elemzéseket is. Magam is sokszor vettem át onnan különböző írásokat, s számos esetben fordult elő, hogy valamelyik ott megjelent cikk késztetett egy-egy posztom közzétételére. A Csoport tagjainak többsége nem volt hivatásos újságíró, “csak” a maga szakterületének olyan kiemelkedő képviselője, akit az Úr még kitűnő íráskészséggel is megáldott.

Ez a honlap szűnik meg, illetve alakul át hamarosan úgy, hogy pusztán “véleményoldallá” csonkul, az aktuális hírek elmaradnak belőle, s a frissülés is csupán néhány naponta, avagy hetente fog megtörténni. Ennek oka nem nem a látogatottság hiánya és nem elsősorban a pénztelenség. Bár utóbbi kétségtelenül hozzájárult a dologhoz, hiszen a Galamust, a tartalmi nívójához képest egészen méltatlan egzisztenciális körülmények között szerkesztette (pl.) Mihancsik Zsófia. A legfőbb indok az, hogy a gárda tagjainak többsége (pl. Lendvai L. Ferenc, Fleck Zoltán, Fazekas Csaba, avagy Krémer Ferenc), különös tekintettel az Április Hatodikán történtekre, egyszerűen nem látják értelmét annak, hogy egy “jobb Magyarországot” felvázoló, gondolatébresztő írásaikat jószerint napi rendszerességgel tegyék közzé, lévén ezekre nyilvánvalóan nincs társadalmi igény (Krémer: “Minden gondolat megértésre, minden mű befogadóra vágyik, de most az az érzésem, mintha önmagammal beszélgetnék, annak pedig nem sok értelme van.”), nap-nap után érintkezni pedig azzal a szennyel, amelyet Orbán, az ő pártja és az ő országa jelent – ráadásul a változás alapos reménye nélkül – , nem csak fárasztó de méltatlan is (Mihancsik: “Négy és fél év után újra és újra összefoglalni Orbán és a társai napi hazugságait, kiemelni belőlük ugyanazokat az emberhez méltatlan beszédfordulatokat, összegyűjteni a hatalmi visszaéléseknek, az ország lerablásának újabb és újabb bizonyítékait, nincs értelme.).

Az, hogy a Galamus hamarost (félig) lehúzza a rolót, csak egy újabb, de tartok tőle, hogy nem az utolsó állomása egy nagyon-nagyon régen, körülbelül 1991-ben kezdődött folyamatnak. A valóban a Köz tájékoztatását ellátni akaró(!) orgánumok elkurvulásainak, romlásainak “virágjait”, azok “magjait” ekkor vetette el a magyar politikai “elit”. Mindössze három esztendei “aranykor” után, ekkor kerültek ismét mind szorosabb állami felügyelet alá a közszolgálati médiumok, s határozták meg szerkesztési elveiket egyre jobban a (nem is annyira) háttérben megkötött pártalkuk. Az első csapás rájuk a hírhedt “Egyenleg-per” (az a bizonyos “Muster-master”-ügy – Bánó András manapság a Hír24 műsorát szerkeszti, de már nem sokáig. A finn Sanoma magyarországi portfólióját nemrég vásárolta fel egy fidesznyik stróman, némi szokásos, maffiás kényszerítés után!) volt, amelyet osztán követett elébb az elnökök (Hankiss és Gombár) kirúgdalása, a “Teljes Elnöki Jogkörrel Felhatalmazott Alelnökök”, a “Tejfák” törvénytelen kinevezései és alpárian pártszolgálatos viselkedései, végül pedig a parírozni nem akaró, magasan kvalifikált újságírók tömeges kiakólbólintása (ebből ez a szakma, mármint az “elektronikus és közszolgálati”, tulajdonképpen soha nem is tudott többé felgyógyulni!).

Lassabban ugyan, de hasonlóan járt a kereskedelmi sajtó is. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján létre jött, avagy magántulajdonba került orgánumok többsége magas színvonalon művelte a szakmát (pláne a mostanihoz képest!). Egyáltalán nem volt jellemző az öncenzúrázás óvatoskodása, a szervilis alákérdezés. Sőt, éppen ellenkezőleg: ekkoriban tanulhattuk meg mi, olvasók azt, hogy valójában mi is az a bizonyos “tényfeltárás”, illetve a sajtó (mint “negyedik hatalmi ág”) normál-üzemmódú ellenőrző szerepe. Mivel ez nagyon nem tetszett a demokratikus reflexekkel rosszul, de a tekintélyelvű sértődékenységgel kitűnően “felszerelt” korabeli, jobboldali kormánygarnitúrának, ám közvetlen befolyást ezen orgánumokra gyakorolni nem tudott, megkezdte a Pártsajtó kiépítését. Ekkor jött létre előbb “Napi“, majd “Új Magyarország” (“Új Napi Maó“) néven (korabeli terminus technicus szerint) az “MDF Központi Bizottságának lapja“, majd bútorozott össze a “Balama Lujza tériSajtóházban például Csurkapista, a Zsírtáltos már anno is erősen náci orgánumával, a “Magyar Fórum“-mal. Előbbi lapot olyan kikopott, de jól használható, egykori elvtársak (meg az általuk beidomított újdonánszok) szerkesztették, akik ugyan a szakma (nagyon jó esetben is) középszerét képviselték, de legalább volt alapos gyakorlatuk abban, hogyan kell pártlapot írni. Belőlük nőtt ki osztán az a Liszkay-féle fideszes médiabirodalom, mely mára eluralta a teljes magyar sajtópiacot!

Az írott sajtóra mért végleges csapás azonban nem a pártlapok hálózatának kiépülése volt. Még csak az az anyagi “kiéheztetés” sem, amelyet már az első Orbán-kabinet elkezdett (amit meg a 2002 utáni ballib hatalom “elfelejtett” pótolni, illetve amiről hossszútávon rest volt gondoskodni! – ennek lett áldozata az akkori legjobb napilap, a Magyar Hírlap is, majd vált Széles Gábor martalékává! … láthattuk mi lett belőle! … Pfujj!), mert ez legfeljebb csak az óvatoskodást, az enyhe öncenzúrát váltotta ki. A valódi gond a nemzedékváltás lett, melynek során olyan “szerzők” kerültek be a print- és online-kiadások oldalaira, akik önnön nagyszerűségükkel eltelve, határozott prekoncepciókkal rendelkeztek arról, hogy a sajtó szerepe elsősorban a Baloldal rugdosása (mert attól nem kapják azt vissza!), a tudósítások és riportok véleménycikk-ként való megírása (mert összetévesztik? a pikírtséget a bátorsággal), a tényfeltárás pedig szerintük valójában archívumokban való kutakodás (mert “terepre” menni strapás és drága a benzin is; mert Bivalybasznádon lassan töltődik be a faszbúk és a kocsmában talán még energiaital sincs; mert ott valódi emberekkel is lehet találkozni, akik nem föltétlenül azt mondják az “ügyről”, amit az Ifjú Titán hallani akar!). Ha mindezt össze akarnám foglalni, azt írnám: a sajtószakma jelenlegi többségét olyanok teszik ki, akik vagy sima pártkurvák, vagy olyan szemtelen, pökhendi alakok, akik még annyival sem tisztelik meg az olvasóikat, hogy ne osztogassák lekezelő stílusban nap-nap után a nekik is kevés észt, s időnként tényeket/híreket is közöljenek, ne csak a saját, gyakorta légből kapott véleményeiket! (Ebből a szempontból egyik “kedvenceim” a hvg.hu oldalára magukat “benyüzsgők”, akik osztán … de hagyjuk!) Ez pedig ugyanaz a degenerálódás, amelyet a “politika” színvonalában, illetve a “politikusok” személyi összetételében is tapasztalhatunk immáron sok-sok esztendeje.

Az elektronikus sajtó kereskedelmi részéről nem sokat lehet mondani: úgy pocsék, ahogy van! Itt és most én a földi sugárzásúakról tennék említést, mert ezek azok, melyeket mindenütt nézni lehet. Az RTL Klub (a “Retektévé“), amióta létezik, csakis szart árul. Elképzelhető persze, hogy egyszer-egyszer sugárzott már valami értékeset is, de akkor az elkerülte a figyelmemet. A TV2 (a “Csigatévé“) pedig, az RTL sok esztendei másolása után, úgy szerzett magának végre(?) “önálló arculatot”, hogy minimum 2006-tól a melegig nyalt be a Maffiapártnak. Az tehát, hogy ezt az adót néhány hónapja Simicska végre megvásárolta (előtte gondoskodtak arról, hogy alapos vesztesége legyen, s így a vételár is csökkenjen!), tulajdonképpen nem volt más, mint az évekkel korábban már elhált nászéjszaka eredményeként megszületett gyerek törvényesítése. Persze ez is alakulhatott volna másként. Ha mondjuk még ’97-ben a szocik és a fideszesek a két frekvenciára pályázók közül nem golyózzák ki a “túlzottan eszdéeszesnek” tartott, Baló György nevével fémjelzett és valóban kitűnő műsorokat szerkesztő TV3-at. Ha a jónép ezt nézhette volna a Retek, avagy a Csiga helyett lehet, hogy Orbán akkor is győz 2010-ben, de hogy soha nem lett volna kétharmada, az tuti! … De ez csak magánvélemény, ráadásul spekulatív, tehát bizonyíthatatlan. Az azonban biztos, hogy a T. Baloldal magának ásta meg a média-kommunkiációs sírját, s ezt még bizonyítani is fölösleges, hiszen axióma!

Bezár tehát a Galamus, s ezzel tovább csökken azon források egyébként is kicsiny száma, ahonnan valódi hírekhez, megalapozott elemzésekhez és gondolatébresztő véleményekhez juthatunk. Mit tegyünk hát? Olvassuk a külföldi sajtót? Aki képes rá tegye, jobban jár, mint a honiakkal! Netalán bújjuk a Blogoszférát? Az nem erre való, bár vannak olyan oldalak (még), melyek tényleg képesek némi “közszolgálati” funkcióra (mielőtt még megkapnám a “magamét”: nem sorolom ide a szendamondját!) . De ez csak a szűk kisebbség. A majoritás vagy öntelt agymenésekből, vagy magamutogatásból áll, melyek legfőbb (ön)célja az olvasottság/látogatottság minél magasabbra tornászása (ezek közé sem tartozom!). Fel tudnék sorolni néhány közismert “kollégát”, akik egy-két héten belül képesek ugyanarról teljesen mást írni, csakhogy “Lájkolásisten” rájuk mosolyogjon, s a bejegyzéseik alatt minél több “hüvelykujj” mutasson felfelé. Tudnék, de nem teszem, hiszen Olvasóim talán jobban is tájékozottak ezen szempontból, mint én.

Akkor hát mi legyen? Fogalmam nincsen. Én írom a magamét amíg tudom/akarom, megörökítendő: hogyan zajlott le ez a végjáték a Duna mentén. A többi meg érdekel ugyan, de …

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Kelemen László a Galamuson felajánlotta, hogy az “Olvasók írásai” rovat megszűntével segít létre hozni egy olyan közösségi oldalt, ahol ezen reakciók (szerkesztett formában) továbbra is megjelenhetnének. Ámde mivel ehhöz a T. Olvasók öntevékenységére lenne szükség (ilyesmi meg ugyi nem divat Orbanisztánban), nem hiszem, hogy lesz belőle valami! … Kár értünk/értük!

Reklámok

5 hozzászólás on “Végjáték a Duna mentén”

  1. bonhomme szerint:

    Miért nem mennek át a Kanadai Magyar Hírlapra? Az Ellenszék is azt tette!
    Add nekik tovább a tippet!

  2. lovermann szerint:

    ahogyan silányul az elektronikus média kultúranyag- és valóságtartalmában, az igényesebb olvasó annál inkább szokik és szökik át a mélyelemzéses, látókör bővülést produkálni képes internetes felületekre, mint ez is itt, vagy az AN, és a volt, van Galamus, stb. blogok, ahol a szerkesztőket nem tartja vissza az egzisztenciális félelem. Mert írni csak szabadon lehet.
    Nincs ugyanis más út. Vagyis van, azt teljes lebutulásnak hívják, a kormány erre törekszik, de van az ősi ösztön, főleg az én generációmból, és persze reméljük lesz is a továbbiakban, akik nem a teljes meghülyülést választják, hanem belső szükségletből eredően a rendszeres, és kimerítő, valós idejű és tartalmú tájékoztatást.

    • szendam szerint:

      Kedves “lovermann” (& a többi 😉 )

      1.) Attól tartok az AN már nem “az” az internetes “felület”. 😦
      2.) A Galamus éppen most csonkul. 😦
      3.) Az én oldalam meg nem érdemli meg a fentebbiekhez való hasonlítást! … Messze vagyok (voltam) tőlük!

      De azért köszi! 🙂

      Közt. üdv.!
      szendam

      • lovermann szerint:

        nekem mind3 bejön. lehet hogy Bartus stílusa sokakat irritál, de még nem találtam nála olyan pontot, amivel nem értettem volna egyet.
        Én radikális meggyőződésű demokrata vagyok, nálam ebben a parlamentben semmi keresnivalója nincs egy náci pártnak, és őket a felszínre bocsájtó kormánypártnak nevezett klánnak.
        Erről beszélt Bartus is, és ha vki végigköveti az elmúlt 4 év írásait, rájöhet, elég következetesen képviselte azt, ami mára sajna valósággá vált. Én őt is olvasom, mást is, de egyébként már úgyis tök mindegy, csak az igazság és tisztesség lehet a mérce, de ez ma már senkinek nem az ideálja a politikában.
        Egy rakás kurva a parlamentben pénzért felajánlotta a testét, eszméjéről lemondott az egzisztenciális biztonságért. game over! üdv


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s