A Lapítás ünnepe

Május Elseje van! Ez a nap minden civilizált országban a “Munka Ünnepe“, s az ilyenkor szokásos Majálisok szervezői általában a Szakszervezetek (no meg a baloldali pártok), résztvevői pedig főleg az Alkalmazottak. Minálunk azonban gyakorlatilag nincs szakszervezeti mozgalom, az alkalmazottaknak de facto nincs semmiféle érdekvédelmük, a majálisok résztvevői pedig elsősorban a jólfizetett “hivatásosok“-ból, azaz a szakszervezeti alkalmazottakból kerülnek ki. Ami pedig a “Munká“-t illeti … nincs mit ünnepelnünk!

Nem tartozom azok közé, akiknek maradandó élményeik vannak a Kádár-rendszer május elsejei “melóstenyésztéseiről“. Az én családomban nem volt szokás ilyesmiket látogatni, lévén annak egyik ága a paraszti, a másik pedig az értelmiségi körből került ki. Így nem volt meg ennek hagyománya sem. Ami emlékeim mégis vannak, azok a hetvenes évek végéről származnak. Ekkor, mint tizenéves “nagyfiú”, talmi önállóságomat próbálgatva, két-három alkalommal kilátogattam a városunk ligetes területén rendezett majálisokra. Jelentősebb élményeket nem tudok visszaidézni. Ezen népünnepélyek (már ahogyan azt akkor én láttam) általában az ingyenes söri-virsli-lufi triangulumban zajlottak, melynek három csúcsán a Vereszászlók lobogtak, a szögfelezők metszéspontjában meg ott terpeszkedett a SZOT állami mamutja.

Hosszú kihagyás után első (és egyben utolsó) ilyen élményem 1991-ből származik. Ekkorra már nyomtalanul eltűnt a SZOT és a vereszászló-erdő is. Helyettük a kitelepült ballib pártok (MSZP, SZDSZ és igen, akkor még a Fidesz is!), no meg a gombamód szaporodó szakszervezetek (a “hagyományosak” és a “demokratikusak“) lobogóit lengette az enyhe májusi szellő. Ingyé’ ezektől azonban már csak a különböző brosúrákat, meg itt-ott egy-egy logós lufit lehetett kapni. Ételt és italt a kitelepült árusok kínáltak, … a minőséghez képest is szemtelenül sok pénzért. (A minimum “huszonnégykarátos” műanyagból készült ócska játékokról pedig szó se essék!)

Mindezek ellenére volt ebben pozitívum is! Az nevezetesen, hogy akkor még volt Szakszervezeti Mozgalom és voltak olyan pártok is, amelyek (ha csak részben is, de) nyíltan vállalták a melósok érdekképviseletét sőt, helyi aktivistáik és “politikusaik” személyében (ezek egyike voltam én is anno), hajlandóak voltak “leereszkedni” “A Nép” közé.

De nem csak “volt” ez a Mozgalom, hanem úgy tűnt, hogy egyenesen a reneszánszát éli! Olyan sok ágazati, érdekvédelmi szervezet alakult meg az 1989-91 között felpezsdült időszakban, hogy az ember már számon sem tudta őket tartani.
〈: Közbevetőleg: Soha nem feledem, hogy amikor a mi vidéki városunkban, 1991 elején egy “szolgálatteljesítés közben” meggyilkolt taxist temettek hatalmas külsőségek közepette (anno a “taxisok” még “valakiknek” számítottak, hiszen ők voltak az elsők, akik a Polgári Engedetlenségből példát nyújtottak egy egész országnak, jelentős civil támogatottság mellett – “Taxis Sztrájk“, 1990. októbere!), az én kötelességem volt tudósítani erről, az akkoriban legjobbnak számító Népszabadságot. Le is írtam szépen, hogy “… a sírnál beszédet mondott X.Y., a Budapesti Taxiskamara országos főtitkára is“.
Mivel én akkoriban még csak kezdő, tehát egy “néger” voltam, a cikket (leadás előtt) cenzúrázta a lap Megyei Tudósítója, majd azzal a felkiáltással, hogy “Hülye vagy?! Hogyan lehetne már egy budapesti kamarának országos főtitkára?!“, kihúzta írásomból az “országost”, s így ment el a budapesti szerkesztőségbe.
Másnap reggel felhívott Falus Gábor, a “Hazai tudósítások“-rovat kopaszan szemüveges, nagyhatalmú szerkesztője és úgy leordított, hogy még a telefonkagyló is nyálas volt: “Hogy az a Jóisten basszon meg téged! Ha nem tudod valakinek a pontos funkcióját, akkor miért nem kérdezed meg?! A te trehányságod miatt fél órát állt a ‘verk’ bazdmeg!“.
A budapesti pasas ugyanis tényleg “országos főtitkár” volt! Márpedig akkoriban a Népszabadságnál nem csak az számított főbenjáró bűncselekménynek, ha  nem volt pontosan leírva egy-egy személyiség neve és titulusa, de még az is, ha egymást követő mondatokban szóismétlést találtak! … Nézzük meg manapság a különböző orgánumok print- és online kiadásait, s megállapíthatjuk: “Sic transit …“! :〉

Tovább fokozta a “nyüzsit”, hogy megalakult az OÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) tripartit szervezete, ahová a kormányon kívül a munkaadók és a munkavállalók delegálhattak képviselőket. Utóbbiakat a “jobbkonz” Antall-kormány nem kifejezetten kedvelte ezért osztán beleírta a Törvénybe, hogy erről az oldalról csakis a “reprezentatív” szervezetek kerülhetnek be (a “Munkaadók” bezzeg mind annak minősültek … gerade aus!). Azt meg, hogy melyik mozgalom számít ilyennek, úgy lehetett eldönteni, hogy “munkahelyi választásokat” köllött tartani. Ember még nem látott Magyarországon olyan érdekképviseleti aktivitást, mint akkor: fűt-fát, hetet-havat, toronyórát és láncot is ígérgettek a “szakszik” csakis azért, hogy az ő szervezetük, pontosabban a “Tömörülésük” kerüljön be eme nemes grémiumba, amely osztán egészen 2010-ig híven teljesítette is kötelezettségét.

Osztán fogyatkozni kezdtek, mármint a nyilvánosság előtt, ugyanis – a fentebb említett okokból – különböző Ernyőszervezetekbe zsúfolódtak, így híreket már csak azokról olvashattunk. Ennek meg az lett a következménye, hogy e Konglomerátumok (Trösztök?) élén megjelentek a Hivatásosok, akik pedig vagy ehhöz, vagy ahhoz a párthoz voltak “bedrótozva”. Már az “elején” is “tudni lehetett”, hogy például az MSZOSZ egyértelműen “szoci”, az akkori “Liga” és az “Autonóm” az SZDSZ felé húz, a (Pokorny-féle) PDSZ (amit később Kerpen Gábor vett át) pedig a Fidesz “szatellitje”. A már kezdetektől fogva erősen politizáló “Munkástanácsok” meg néhány esztendő (“középparasztos”) ingadozása után szépen besoroltak a “konzervatív jobboldal“(!) mögé, lévén egyik legfontosabb “mondanivalójuk” az akkor (is) divatos kommunistázás volt.

Valószínűleg ekkor kezdett derékba törni, avagy inkább degenerálódni a Magyar Szakszervezeti Mozgalom (Reneszánsz és Dekadencia együtt? – jellegzetesen honi tünet!). A Hivatásosok ugyanis rájöttek, hogy a Politika bizony “tényezőt” lát a különböző szervezetekben, azokat igyekszik megnyerni a törekvései (“külső“, “civil“) támogatására, ezt meg csakis úgy teheti, ha valamilyen módon “meggyőzi” őket. Az Ősbűnt valószínűleg a szocik követték el, amikor az MSZOSZ elnökét, az emblematikus Nagy Sándort országgyűlési mandátumhoz segítették (ő meg nem volt képes lemondani az elnöki funkciójáról!). De a Fidesz is követte e példát a “PDSZ-tulajdonos” Pokorny képviselővé tételével (ő legalább lemondott, majd azután lett párttag!). Innentől kezdve osztán nem is volt megállás (a Lejtőn lefelé!), hiszen minden Profi tudta: ha a “megfelelő” oldalra áll és a Tagság érdekei helyett a Társaság ippeg aktuális céljait szolgálja, jólfizető stallumhoz juthat! … Így lett például Cser Ágnesből, az EDDSZ vezetőjéből (megjegyzem: jogász egy egészségügyi szakszervezet élén? … mindmáig?!) a Horn-kormány által gründolt Társadalombiztosítási Önkormányzat elnöke, ahonnan meg Nulladik Viktor első kabinetje baszarintotta ki egy (lényegében megalapozott, de) alpárian karaktergyilkos kampány kíséretében. Helyét pedig a Fidesz Szökkenője vette át, kinek első dolga volt, hogy a randa épület elnöki irodájában berendeztessen magának egy Szenátori Budoárt! (Ugyanebben későbbi követői a “zuglói” Papcsák, meg az Aggteleki Nemzeti Park “igazgatója” voltak. Utóbbi viszont még ahhoz is lusta volt, hogy legalább a Józsefvárosi Piacon szerezzen be már magának egy “Diplomát”!)

A Lecsúszás legkirívóbb jelei, eme Szakszervezeti Mozgalmon belül azok voltak, amikor ugyanezen Cser Ágnes (hálából a kirúgásért?), meg a sokmilliós, állami(!) fizetéssel alaposan kitömött Gaskó (a Fővasutas) egymással versengve “csináltak” sztrájkot a 2002 után regnáló szoclib kormány ellen, meg az ellenzékbe szorult Fidesz (azaz az Orbán & Tsai.) érdekében. Ágika “csak” az egészségügy átszervezése (Vizitdíj, Napidíj – évente max. 1.800 Ft.! – Hülyenépszavazáson elutasítva!) ellen tudott lázítani, alig-alig érezhető hatással. “Vasló” azonban már egy elmaradt, havi bruttó 500 forintos fizetésemelésért is “Gördülősztrájkot” kezdeményezett. No, ezt mán’ érezhette mindenki, aki a koszlott MÁV-szerelvényeken utazni volt kénytelen. … Ennek ellenére egyikük sem kapott komolyabb állami funkciót A Vezértől. A Kegy annyiban nyilvánult meg, hogy nem rúgatta ki őket a stallumukból. Ezzel szemben például Kerpen 2010. szeptemberében az Oktatási Hivatal elnökségét kapta meg, gondolom azért is, mert 2001-ben szükségtelennek tartotta a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) által, az elmaradt fizetésemelések okán meghírdetett sztrájkot és híven kinyalta a Fidesz seggét akkor is, amikor a Hiller-féle “FER” abszolute tisztességes tandíjrendszerét köllött megfúrni!
〈: Megjegyzem: Kerpen pünkösdi királysága mindössze három hónapig tartott, 2011. januárjában Viktor kirúgta az OH éléről. Azóta “oktatáskutató”-ként fungál, s pont azt bírálja, amit korábban alaposan támogatott! A kormányzati liebling szerepét pedig a nagyobbik, korábban “ellenséges” szakszervezet, a PSZ vette át, lévén ez, az egészen szemét módon összeállított, Orbán által “Hoffmann Rózsa” álnéven benyújtott “Köznevelési Törvény“, illetve a “Pedagógus Életpályamodell” ügyében semmiféle okot nem látott egy sztrájk meghirdetésére! … Ellentétben a mai PDSZ-szel! … Egyszer “hopp”, máskor “kopp”? :〉

Természetesen folytathatnám még a sort azzal, hogy Hektor, miután 2010 májusában elfoglalta Tropatrója fővezéri tisztségét, egészen szeptemberig nem talált időt arra, hogy találkozzék az OÉT grémiumával. Osztán meg, az “egyszeri randi” során kijelentette: szerinte semmi szükség erre az egészre, lévén az ő Kétharmados Kormánya képvisel mindenkit (munkavállalót és munkaadót is!), ezért rögvest fel is oszlatta a Tanácsot. Utána meg mégis úgy döntött, hogy legyen csak egy ilyen szervezet, de abba kizárólag az általa kézből fizetett Fejbólintói kerüljenek be (korabeli posztomat erről lásd itt!). Ez lett a “Versenyszféra Konzultációs Fóruma“, ami ugyan szintén tirpartitnak tűnik, de valójában annyi a dolga, hogy tavasszal összeröffennek a munkaadók és -vállalók (valamennyiüket a kormányzat választotta ki!), megpróbálják kitalálni, hogy mekkora minimálbérre gondol majd a Főnök, osztán ez (decemberben) ki is derül! (Aki nem hiszi, kattintson csak ide, ahol a Gaskó-féle Liga “híreit” lehet olvasni!).

Most tehát ott tartunk, hogy van egy egészen szemét “Munka Törvénykönyv“-ünk, melyeket a nonfunkcionális, lusta és egészen szemét “szakszervezetek” némelyike (évi 100 állami milla/szakszi!) el is fogadott. Ott tartunk, hogy a munkáltatók (állami és magán!) azt csinálnak a melósaikkal, amit akarnak (okadatolt vélemény erről itt!). Fölülről, a soha sehol nem dolgozottak ugatják nekünk a “munka becsületének” helyreállítását, egy Idióta meg azt, hogy újraiparosítással “A vas és acél” országa leszünk … ösmét! … Közben pedig szépen éhen hal a “Választások” után immáron szükségtelenné vált Közmelósok pár százezerje! … No de kijafaszt érdekel ez?!

Május Elseje minálunk a Munkanélküliek és a Kiszolgáltatottak “ünnepe”. Mert egy Galád Társaság az “Avas Cél” országává tette hazánkat! Kellemes Majálist!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

2 hozzászólás on “A Lapítás ünnepe”

  1. valaki szerint:

    Visszaemlékszem gimnazista korom május 1-i felvonulás előkészületeire.
    Én ezekről angolosan távoztam, mert ezen a napon mi már hajnalban a családi szőlőben kezdtük az ünnepet.
    Egyébként rendben lezajlottak nélkülem is ezek az “ünnepségek.”
    Utolsó éves voltam, amikor egy harmadikos diáktársam leszemetezett, mert meghallotta a baráti társaságunk beszélgetést arról, hogy hogyan falaznak nekem, ha valakinek mégis hiányoznék.
    Megjegyzem én ma is dolgoztam. Nálam így telnek ezek az ünnepek.

    Üdv: valaki

    • szendam szerint:

      Kedves Köztársam!

      A munkával töltött ünnepnapok tőlem sem idegenek, avagy ismeretlenek.
      Ámde azok, akik a “Munkaalapú Társadalmat” akarják felépíteni (a “Jóléti” helyett – ennek leépítése már sikerült is!), meg arról kuruttyolnak, hogy majd ők fogják visszaadni a munka “böcsületét”, többségükben még egyetlen percet nem dolgoztak egy polgári értelemben vett munkahelyen! (Kíváncsi lennék, hogyan állná meg a helyét mondjuk Vikimouse egy észak-nyugat németországi sajtüzemben, avagy Seczigabica takarítónőként egy osztrák Bierstubéban!)
      Ehhöz képest 2,138 milliónyi Idióta EGY EGÉSZ ORSZÁG irányításának jogát erőltette bele, ezen egyáltalán nem tiltakozó, a dolgos hétköznapokba soha bele nem kérgesedett kezekbe!
      Akiknek meg az lenne a dóguk, hogy a Melós érdekeit védjék, inkább lapítanak, mint az a bizonyos “emésztési végtermék” a fűben! Nehogy kiessenek a közpénzosztási “pikszisből”! (ez a Pártokra is vonatkozik!)
      Ezzel meg elébb-utóbb létrehozzák a Rosszabbik Magyarországot a Jobbik menedzsmentje alatt! … Valahogy nagyon nem szeretném majdan megszervezni Családom kimenekítését Vonalandból!
      Köztársi üdvözlettel: szendam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s