Rubicon

Az Orbanista Maffia-diktatúra tegnap délután átlépett a “Rubicon”-on. A Szabadság téri, történelemhamisító “Megszállási Emlékmű” ellen hetek óta békésen tüntetőkkel szemben immáron erőszakot alkalmazott. Ide is vonatkozik előző posztom egyik mottója: “A Jövő elkezdődött!“. (Frissítve ma 20:00-kor! Lásd alul!)

Különösebben nem részletezném az előzményeket, hiszen aki nyomon követte az eseményeket, pontosan tudja, miről vagyon szó. Aki meg nem, az elégedjen meg a következőekkel!

A Pártállam még tavaly decemberben úgy rendelkezett, hogy a Holokauszt Emlékév “tiszteletére” felállíttatja  a budapesti Szabadság térre az úgynevezett “Megszállási Emlékművet”. A Magyarországot megszemélyesíteni hivatott “Gábriel arkangyalra” rátámadó, a hitleri Németországot szimbolizáló “Birodalmi Sas” kompozíciója azt óhajtja kifejezni, hogy az 1944. márciusi német megszállás során a korabeli magyar állam elveszítette függetlenségét, így a zsidók ezt követő deportálásáért és elpusztításáért kizárólag a III. Birodalmat terhel minden felelősség.

Eme nyilvánvaló történelemhamisítás (valamint szellemi kútmérgezés) komoly bel- és külföldi tiltakozásokat váltott ki, melyek hatására a viktoriánus birodalmi kormányzat meghátrálni látszott, s elhalasztotta (május 31.-re) az emlékmű felállítását azzal az ígérettel, hogy a “Választásokat” követően folytatódnak majd az “egyeztetések”. Ámde két nappal április hatodika után munkások jelentek meg a Szabadság téren, s kordont emelvén a helyszín köré, megkezdték a kivitelezést. Ezen kormányzati szószegés (és a történelemhamisító szándék) ellen tüntet immáron hetek óta egy neves személyiségekből is álló csoportosulás a polgári engedetlenség eszközével: előbb csak a kordont bontották el rendszeresen, majd az építési területet elfoglalva, ülősztrájkkal folytatták demonstrációjukat.

A viktoriánus hatalom kezdetben még megelégedett a demonstrálók hatósági zaklatásával. Tegnap délutánig ennek “csúcspontja” az volt, egyes tiltakozókat “falfirkálás szabálysértése” miatt beszállították a rendőrségre, majd néhányakat még “rabosítottak” is (fénykép, ujjlenyomatvétel!). Ennek oka az volt, hogy bizonyos személyek festékkel feliratot fújtak a kordont borító nejlonfóliára, ám amikor emiatt (is) gúnyos kritikát kapott a Hatóság (“Miként lehet fal híján falat firkálni?“), ráadásul a demonstrálók megmozdulásukat erkölcsi és állampolgári kötelezettségükből fakadó “civil engedetlenségnek” nyilvánították, a rendőrség visszavonult, s sokáig csak passzív szemlélője volt az eseményeknek … Vélhetően “felsőbb utasításra“, amely mögött az a taktikai szándék állt, hogy az eseményekre, valamint a szószegő kormányzat arroganciájára, történelemhamisító szándékára irányuló “túlzott” politikai és médiafigyelmet tompítsák.

A hét elejére azonban ez a taktika megváltozott. A kivitelezéssel megbízott cég (valószínűleg “felsőbb utasításra”) elébb “birtokvédelmi határozatot” kért az ügyben illetékes józsefvárosi önkormányzat jegyzőjétől, …

… aki ezt hétfőn készséggel ki is adta (ugyancsak “felsőbb utasításra”). Arra a kérdésre, hogy egy közterület, amely jelen esetben legfeljebb “építési“-nek tekinthető, miként minősülhet a kivitelező cég birtokának (védelmi határozatot ugyanis csak a tulajdonos kérhet a saját ingatlanára!), mindeddig érdemi válasz nem érkezett. De az írott jog megerőszakolása, kiforgatása egyáltalán nem szokatlan jelenség ma már Magyarországon, mint ahogyan az sem, hogy az ilyen módon született határozatokat a rendőrség zokszó nélkül végre is hajtja.

Tegnap délután ugyanis a hivatali esküjét, jogi végzettségét és szakmai (valamint emberi) becsületét a párthűség oltárán eltüzelő Jegyző, a saját aljas határozatával és mintegy ötven, veressapkás elitrendőrrel felszerelkezve megjelent a Szabadság(!) téren és elrendelte a “birtok” megvédelmezését. Azt tehát, hogy a békésen tiltakozó és passzívan ellenálló, zömükben idős embereket a zsandárok egyszerűen cibálják ki a területről a legalapvetőbb emberi jogok figyelmen kívül hagyásával. Ezt pedig a sipkás Pintérhuszárok meg is tették, s nem csak az nem érdekelte őket, hogy egy törvénytelen határozatot hajtanak végre, de az sem, hogy olyan személyiséggel szemben is erőszakot alkalmaztak, mint az ’56-os Forradalomban való részvétele miatt halálra ítélt, egykori országgyűlési képviselő, a nyolcvan esztendős Mécs Imre!

mecs-imre

Joggal merül fel a kérdés: ugyan mi szükség volt erre? Ez az immáron csak Féllegális Pártállam (hiszen főként önmagának, a törvényesített csalásoknak, köszönheti hatalma prolongálását!) számos esetben kimutatta már a foga fehérjét, többször is bebizonyította, mennyire nem tiszteli a legalapvetőbb normákat, de ezt mindannyiszor a Jog foszladozó gúnyája mögé rejtette. Alkotmányt és törvényeket farigcsált baltával a pillanatnyi érdekeinek megfelelően, osztán, hogy már ez sem volt elég, ráerőszakolta az országra a Tákolmányát (amit meg később tovább módosítgatott, mert nőtt az étvágy). Rendről, Törvényességről, a Jog Uralmáról brekegett, miközben sorozatosan hagyta figyelmen kívül a saját szabályait, bel- és külföldi kötelezettségeit, szegett meg írott és szóbeli szerződéseket, szabotált el jogerős bírói ítéleteket.

Eleddig ilyesmiket csak “Nagy Dolgok” elintézésére, tíz- és százmilliárdok, no meg egy komplett állam lenyúlására alkalmaztak! Ehhöz képest pimf ügyekre soha. Mi változott meg? Netalán a Vezér elmeállapota? Mert azt tudjuk, hogy (ahogyan azt Lendvai L. Ferenc, a Galamuson megjelent kitűnő írásában megjegyzi) “… a Fidesz módszere, a machiavellista módszer. Elszánt kalandorok társasága összeáll, vállalkozásként pártot alapít, és megpróbálja sikerre vinni, mindegy, milyen módszerrel és ideológiával. A cél mindig ugyanaz: a siker és a haszon“. Ámde hol vagyon itten a “haszon”? Az emlékmű erőltetésével méginkább leleplezni a NER önvalóját? Sikerült! Bebizonyítani, hogy a deklarált Központi Akarat akkor is érvényre jut, ha ennek érdekében jogtalan és nemtelen eszközöket köll felhasználni? Sikerült! Szemléltetni, hogy immáron nem a machiavellizmus cinikus racionalitása, hanem a patologikus akaratkultusz felmutatása a Legfőbb Rendező Elv? Sikerült! Ahogyan immáron annak bemutatása is, hogy mit várjunk eme, már békés és idős emberekre is rátámadó Államtól a jövőben. Körülbelül azt, amit az internet egyik ismeretlen karikaturistája oly’ találóan szemléltetett:

Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja: az erőszak eme nyílt alkalmazásával az orbanista Maffia-diktatúra átlépte azt a bizonyos “Rubicon“-t. Azt a határvonalat, ahonnan e Hatalommal együtt már csak lejjebb van, feljebb pedig csakis nélküle. Ámde megszabadulni tőle nem csak azért nem lehet, mert a T. Választó vagy bele van bolondulva a “Rózsa Sándor-féle szociálpolitikába” (lásd itt!), vagy a csakis a szakadékba vezető Szabadságharcba (lásd pl. itt!), vagy egyáltalán nem törődik azzal, hogy amit ma még csak néhány embertől vesz el a Hatalom, azt holnap, vagy azután már mindenkitől fogja (egyébként megtörtént már!). Hanem azért sem, mert mondjuk az olyan, magáról megfeledkezett, önmaga ötszázalékos “dicsőségébe” belegárgyult, állítólagos “ellenzéki” sőt, “politikus”, mint Schiffer András ezt az egész Emlékmű-ügyet csupán egy szűk csoport “hisztizésének” nevezi (lásd itt!), amelyik egyébként a világon senkit nem érdekel, mert “nem fontos“. (Lendvai L. Ferenc találó megjegyzése az LMP-ről: “… bejutott a parlamentbe, pedig ezt talán maga sem hitte volna. És bár most láthatólag nagy mellényben feszít, ő is tudja, mivel jutott be. Színtiszta protesztszavazatokkal, olyanokkal, amelyeket mindkét oldal ellenében adtak le, hiszen ennek a „pártnak” semmilyen pozitív programja nincs. Csak negatív programja van: mi sem ezek nem vagyunk, sem azok nem vagyunk, ha tehát nem akarsz sem ezekre, sem azokra szavazni, szavazz ránk. Mi a közömbös 0 pont vagyunk. Igen: egy nagy nulla.“)

Hát, tegnap délután óta talán már megváltozott Schiffer, no meg a Társadalom véleménye is. Bár többször leírtam: murphysta vagyok, nem optimista! Az Önérdek, no meg a Köldök bámulása ugyanis itten népi hagyomány … kéremszépen!

… és ezt …

szendamondja!

Frissítés! ===> Katt ide!
Reklámok

3 hozzászólás on “Rubicon”

  1. öregszeder szerint:

    Őszinte elismerésem ezért a posztért. Egy dologban fogalmaznék máskép. Az említett idős emberek egyáltalán nem békések, hanem halált megvetően bátrak és ezt szó szerint értem. Az ő korukban és egészségi állapotukban ez a bátor harcos kiállás példamutató. Különösen, ha azt nézzük, hogy az átlagpolgár milyen beszari gyáva! Mecsa különbség van 56-os és 56-os halálraítélt között?! MÉCS IMRE és wittner! Utóbbinál kb. eltalálták anno az ítéletet, a pontos büntetés hosszú elzárás lett volna. Ez is mutatja, mennyire nem volt homogén 56. Ezért lehet úgy magyarázni, mint a bibliát. Visszatérve a bátorságra volna egy fogadásom, hány ember csatlakozik MÉCS IMRE bátor, példamutató kiállásához. Kb, mint Nagy Navarohoz. Ez az orbitális szégyen. Ha lenne a polgárokban egy kis gerinc,holnap orbán már üldözött földönfutó volna. Na de minek hányom a falra a borsót, ha nem is ittam?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s