Tegyük fel, hogy …

Tegyük fel hogy …” – ezekkel a szavakkal kezdődik számos matematikai egyenletlevezetés, melyben egy feltételezésből kiindulva megállapítanak egy törvényt, avagy egy axiómát. Lényegében így kezdődik az a bírósági, illetve most már alkotmánybírósági beadvány, mellyel az Együtt-PM a “Választások” eredményeinek egy részét akarja megtámadni. Nem biztos, hogy a párt jó helyen kutakodik, de talán ennek is megvan az oka.

Érdemi vizsgálat nélkül utasította el a Kúria az Együtt-PM azon keresetét, melyben a párt a “Választások” listás eredményeinek megsemmisítését kérte. A szervezet beadványában arra apellált, hogy a választójogi törvényben szereplő úgynevezett “Győzteskompenzáció” súlyosan torzította a kapott szavazatok és a szerzett mandátumok közötti arányt. A Kúria azonban kijelentette, ez a jogszolgáltatási fórum csakis arra hivatott, hogy megállapítsa: bizonyos tettek/események megfelelnek-e, avagy sem a hatályos szabályoknak, arra azonban már nem, hogy ezen előírások alkotmányosságát vizsgálja.

Az elutasító végzés hallatán számos felháborodott nyilatkozat látott napvilágot, melyek gyávasággal és rendszerszolgasággal vádolták meg a legfelsőbb bírói testületet. Holott az ebben az ügyben valóban nem tehetett mást, s mint az az E-PM közleményéből is kiderül: részükről ez csupán egy “jogtechnikai trükk” volt. A Virtuális Jogállam “ügyesen” (tehát fideszesen) megfogalmazott szabályai szerint ugyanis, választási kifogásokkal csakis az abban az esetben lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha már valamennyi jogorvoslati forrást kimerítettek. Márpedig az alapvető jogsérelem nem a “győzteskompenzáció” végrehajtásában, hanem az azt lehetővé tevő törvényben vagyon.

A “labda” most a Tákolmánybíróságnál pattog, amelynek három munkanapon belül köll döntenie a kereset befogadásáról, s további három napon belül annak elbírálásáról. Márpedig az, hogy e testületnek ebben a kérdésben mindenképpen cselekednie szükséges, az egyetlen percig nem lehet kétséges azok előtt, akik minimális jogérzékkel, illetve műveltséggel rendelkeznek. Az Alkotmánybíróságban meg ugyi(?) olyan emberek ücsörögnek, akik ezt a szakmát a legmagasabb színvonalon művelik – már ha azt a törvényt nézzük, mely rigorózus pontossággal(!) írja elő azokat a szempontokat, melyek alapján valaki csupán csak a tagjelöltje is lehet e testületnek. Ha pedig az Alkotmánybíróság valóban ilyen szakemberekből áll, akkor nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a “győzteskompenzáció” szabályának bevezetésével és alkalmazásával az Állampárt mintegy 740 ezer művi szavazatot íratott hozzá az országos listájához, amely az arra ténylegesen leadottak (cca. 2,14 millió) több, mint 30 százaléka! Ez pedig ugyi sérti a szavazatok egyenlőségének alapelvét, lévén így egy maffiapárti voks tulajdonképpen 1,3-nek számított, míg a többieket támogató polgárok valahol a 0,5 környékén lévő “szorzót” kapták.

Ámde a helyzet az, hogy ebben a testületben ma már számos olyan tag egzisztál, akikről még a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy a jog (különösen az alkotmányjog) országosan kimagasló szakértői lennének. Balsai István például egy szimpla ügyvéd, akire a tagi jogosultságot a maffiapárti Ezerharmad azzal erőltette rá, hogy a pasmag 1990-94 között igazságügy-miniszter, 2010-11 között pedig az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke volt. Hasonló cipőben jár Salamon László is, aki szintén a különböző bizottsági tagságaival “vált” alkalmassá eme magas posztra, ámde neki (ellentétben Balsaival) legalább voltak fellelhető, többé-kevésbé az alkotmányjog területére erőltethető publikációi. Utóbbikból sokkal gazdagabb “termést” tud felmutatni Pokol Béla, aki azonban nem csak pokoli törvényjavaslataival (a nevezetes sajtó-helyreigazítási indítvány, a később visszavont “Lex Pokol“) vált hírhedté, hanem hogy nyíltan és acsarogva támad(ja)ta a liberális jogállam legalapvetőbb elveit is! (A többi fidesznyik díszvirágra azért nem vesztegetnék szót, mert egyrészt meg sem érdemlik, másrészt posztot írok és nem Bibliát! Akit érdekel például Szívós Mária, vagy mondjuk Dienes-Oehm Egon, az faggassa ki a Guglit, avagy a Wikit, bár Dienes esetében nem sok sikerrel fog járni, lévén a manus egy akkora szakmai nulla, hogy még szócikk sincs róla!)

Egy ilyen testülettől tehát szakmailag megalapozott és a legalapvetőbb jogelveknek megfelelő döntést várni, különösen olyan esetben, amely a Maffiapárt uralmi rendszerének, illetve érdekeinek fudamentumait érinti (született ott már egynehány felháborító, többségi határozat az elmúlt esztendőben is!), legalább akkora botorság, mint Fidesz Castroról azt hinni: tévedéseit és tévelygéseit belátva, hirtelen demokratává válik, s örök életére lemond minden közjogi funkciójáról! Így osztán egy ilyen “szenzitív” ügyben pont ehhöz a “Fórum”-hoz fordulni tulajdonképpen fölösleges, csak hát nincsen más választás, mert egyrészt ezt adta a Viktoristen, másrészt “Magyarország kis ország, nekünk csak egy Csőcselékre telik!“. Ebből pedig az következik, hogy a legnagyobb valószínűség szerint egyszerűen ki fogják hajítani az E-PM keresetét, valamilyen (szkinhed)hajánál fogva előráncigált indoklással. … Ámde! …

Tegyük fel, hogy … adnak majd a látszatra, s befogadják a Panaszt! Sőt, még azt is, hogy érdemben el is bírálják! Tehát azt, hogy nem fogják enbloc kijelenteni a nyilvánvaló jogsértésről, hogy azzal minden a legnagyobb rendben van. Ekkor pediglen csak két dolgot tehetnek:

  1. Megállapítják a “Győzteskompenzáció” tákolmányellenességét, megsemmisítik az NVB határozatát, s az ebül szerzett hat maffiamandátumot kiosztatják az ellenzék között.
  2. Megállapítják ugyan a tákolmányellensséget, de nem semmisítik meg az NVB-határozatokat, hanem csupán “eltiltják” az érintetteket a további jogsértéstől, s határidőként egy, a következő “Választások”-hoz nagyon közeli időpontot állapítanak meg (mondjuk 2018. április 1.)

Lássuk be, az utóbbi a legvalószínűbb! Ezzel ugyanis a Testület nem csak fenntartja majd a status quot, de még a fejére sem vonja az Isteni Bosszút, mely egy ilyenkor elmaradhatatlan és nagyon megalázó, egyéni képviselői indítvány formájában szokott bekövetkezni (pl.: az Alkotmánybíróság végre települjön csak át Esztergomba, ahol eredetileg székelnie köllene, s a jövőben pedig luxus Volvo helyett, csakis fapados Suzukival közlekedhetnek! … Brrr! Rémes lenne!). Arról meg már nem is beszélve, hogy ez nekünk, alattvalóknak is sokkal “ócsóbb” vóna (vona), hiszen az Örökös MiniElnök nem kényszerülne rá arra, hogy különböző szörnyszülött törvényekkel fizesse ki a Jobbik időnkénti külső támogatását (lennének ötleteim arról, hogy mik volnának ezek, de senki gyomrát nem akarom felforgatni!).

Ámde tényleg a “győzteskompenzációban” vagyon a csaló “Választások” achilles-sarka? Igen?! Hát akkor mi a helyzet a Kamupártokkal, illetve pontosabban azokkal a hamisított ajánlóívekkel, melyek alapján ezek egyáltalán a szavazólapokra kerülhettek?! Ha ezek a szervezetek csalárd módon indulhattak csak el a “Választásokon”, akkor a rájuk leadott szavazatok is megtévesztésen alapultak. Márpedig ha ez így van, akkor bíróság legyen talpán, amelyik el tudja dönteni: a becsapott szavazók valójában melyik pártot akarták támogatni! Mivel ez eldönthetetlen, bizony meg köll ismételni az egész procedúrát, mégpedig előről!

Ámde ehhöz az köllene, hogy legelébb is a “nyomozati szervek” (rendőrség, ügyészség) végre lezárják a vizsgálatot és vádat emeljenek. Osztán ennek alapján a bíróság (tól-ig) jogerős ítéletet szenvedjen ki magából. Mégosztánabb a verdikt alapján valaki megtámadja a Teljes Procedúrát, s majd, valamikor, “egy ködös reggelen” a legfelsőbb ítélőszék hozzon egy olyan verdiktet, mely megsemmisíti és újraindítja a voksolásokat!

Ez azonban nem csak azért reménytelen, mert maga a bírósági szakasz is minimum egy évtizedig tartana, hanem azért, mert egy ilyen eljárásban igazából senki, se kormánypártiak (pontosabban a maffiózók, a nácik és a lömpik), se ellenzékiek (pontosabban a szocik) nem érdekeltek! Ugyan minek piszkálgatni a dolgokat, ha már olyan szépen sikerült szétosztani a pénzt és a stallumokat (meg elintézni azt, hogy a gyurcsánybajnaiaknak ne legyen frakciójuk!)? Nem is véletlen talán, hogy a kamupártok műaláírásainak ügyét sem a nyomozati szervek nem nagyon igyekeznek kivizsgálni, sem pedig a mindenoldali érdekeltek (meg azok sajtóorgánumai) nem kifejezetten piszkálgatják. Mert néma csönd van ezekről, ha valaki még nem vette volna észre!

De nem is csoda! Hiszen “kijafaszt” érdekel itten a jogszerűség, a demokrácia, a választások tisztasága, ha a “legerősebb kutyáknak” így is tökéletesen kielégítő a nemi élete?! Mi meg csak viseljük a következményeket, fizessük csak a megelégedett pártmunkásokat! No meg szíjjuk csak azt a bizonyos szaporítószerszámot, amit Dicső Vezetőink (persze “az Ország érdekében”!) nem csak a mi, hanem a gyerekeink és a ki tudja hányadízigleni leszármazottaink bagólesőibe erőltettek!

Úgy tűnik, mindössze kettőre redukálódott a tisztességesnek és választhatónak tekinthető magyar pártok létszáma. Ezek azok, amelyek nem alakíthatnak országgyűlési frakciót. Csak osztán nehogy megint tévedjek!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “Tegyük fel, hogy …”

  1. […] hanem a “Szakma Nagyjai” … állítólag. Bár egyik korábbi posztomban (lásd itt!) még reménykedtem abban, hogy legalább a látszatra hajlandóak lesznek ügyelni, kiderült: […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s