A “Leszarjuk a Jogot”-projekt – esettanulmány

Az atlatszo.hu szerint az az “eposzi küzdelem“, mely a takarékszövetkezetek fölötti ellenőrzés megszerzéséért immáron hónapok óta folyik (tulajdonképpen két oligarcha között!), a “state capture“, azaz a “foglyul ejtett állam” tipikus esete. Én ennél egy kicsit sarkosabban fogalmaznék: “A Maffiaállam működésének eklatáns példája“!

Majdnem pontosan két esztendővel ezelőtt, Don Vittorio a hvg.hu szerint arról kezdett csicseregni, hogy “Magyarország akkor jár jól, ha az emberek létfenntartását meghatározó szolgáltatásokat saját kézben tudja tartani az állam“. Az egyik ilyen szolgáltatás pedig ugyi nem más, mint a pénzügyi, amely területen a “jól járás” úgy válik lehetővé, ha a Pártállam mondjuk meghatározó tulajdonosként beszáll a takarékszövetkezetek által alapított TakarékBankba … no persze csakis azér’, hogy “megerősítse” azt.

Az Isteni Kinyilatkoztatást természetesen tett is követte, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) bruttó 5,3 milliárd forintért megvásárolta a TBank 38,5 százalékát a Deutsche Zentralbank  AG.-tól. E tranzakciónak Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) ügyvezetője akkor még nagyon örült. Azt nyilatkozta ugyanis az MTI-nek, hogy az állami bank belépésével a takszövöknek végre lehetőségük nyílik arra, hogy az MFB ügyfélköréhez hozzáférve kihelyezhessék az eladdig beragadt, mintegy 600 milliárdnyi szabad tőkéjüket. (Hogy miért volt ennyi pénzük és miért olyan kiugróan nyereségesek a takszövök, arról egy korabeli posztomban már részletesen “értekeztem”!)

Alig egy esztendővel később azonban kiderült, hogy az Öröm valójában Üröm, a takszövök a “Szerencsemalac farka” helyett “törököt” fogtak, lévén az MFB “Gizikéje” valójában egy pártállami “Gőzeke“, amely (a nemrégiben látott “Kishantosi Módszer” szerint) rövid időn belül kiszántotta a zsendülő reményeket, illetve Demján nertárs popsija alól a TBankot!

A “Szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény” ugyanis nem csak azt írta elő, hogy a TBank részvényesei kötelesek (egészen pontosan fogalmazva nem voltak ugyan “kötelesek”, de amelyik takszöv erre nem volt hajlandó, az elveszítette pénzintézeti jogosultságát!) a cég Alapszabályát úgy, hogy a bankban meglévő, de kisebbségi állami tulajdont, a szintén állami Magyar Postát bő 19 százalékkal beengedve, többséginek ismerjék el. Ez pedig azt jelentette, hogy mindössze 9 milliárdnyi befektetéssel az állam 1500 milliárdnyi betétállomány fölött szerez meghatározó rendelkezési jogot.

Ekkor sokan azt hitték (én is), hogy ez a “Lex Takszöv” tulajdonképpen azt jelenti, hogy az “Állambárány” bőribe bújt “SimiViki farkas” akarja rátenni a szőrös mancsát, a valamilyen oknál fogva kegyvesztetté vált Demján ebtárs “tulajdonára”. A tavalyi esztendő végén azonban kiderült, hogy mindenki tévedett, ugyanis megjelent az a kormányrendelet, amely szerint a Maffiaállam, a TBankban lévő tulajdonrészét legkésőbb 2014. március 4.-ig privatizálnia akarja  (Jé! Amikor itt minden csak akkor “csecse”, ha “állami”?!), s erre – az OTSZ kivételével – bármelyik cég jelentkezhet feltéve, ha az elnevezésében szerepelnek a “magyar” és a “takarék” szavak, illetve a “Zrt” rövidítés. … És mit tesz Viktoristen, avagy hogy-hogy nem nertársak?! Hát tök’ véletlenül akadt e Honban egyetlen olyan pályázó, amelyik teljes mértékben teljesíteni tudta eme roppant nehéz feltételt, mégpedig a Magyar Takarék Zrt.!

Egyes vélemények szerint a “Véletlen” tulajdonképpen nem is létezik, lévén az az események, az okok és okozatok egy olyan láncolata, melyet a normál emberi ész felderíteni nem tud. Esettanulmányom azonban nem egy ilyen dologról íródik! Itt ugyanis ölég pontosan ki lehetett nyomozni, hogy lényegében ki, mikor, mit és kinek az érdekében cselekedett. Különösebben nem fáradoznék a különböző magán- és állami cégek, valamint a történetben aktív szerepet játszó személyiségek közötti kapcsolatok részletezésével, lévén ezt a melót már elvégezte helyettem az atlatszo.hu egy négy nappal ezelőtt közzé tett írásában.

Ebből pediglen az derül ki, hogy az a jó két esztendeje tartó “bekerítő hadművelet”, melynek során a Maffiaállam pénzt és időt nem sajnálva lenyelte a TBankot (s rajta keresztül a takszövöket), tulajdonképpen egyetlen személy törekvéseit szolgálta. Ő pedig nem más, mint az egyik kisebb(?) (bank)oligarcha, a többek között az index.hu hírportált is tulajdonló Spéder Zoltán, Csányi nertárs egykori hű famulusa. A “Nagy Takszöv-háború” tehát tulajdonképpen nem más, mint hogy a viktori seggből valamilyen oknál fogva kifingott Skálakópé csatázik a vezéri ánuszrózsa mögé sikeresen bejutott “Efhábémen“-nel.

A “csata” kifejezés azonban csak alig-alig képes érzékeltetni azt az “epikus küzdelmet”, melyet ez a két oligarcha vív egymással, immáron majd’ két esztendeje lefoglalva egy komplett államigazgatást, a törvényhozást, illetve legújabban már az igazságszolgáltatást (meg talán még a Tákolmánybíróságot) is. A Kivénhedt Nertárs most a Jogba, illetve a szájerjózsi által összeskribált (az Ezerharmad által pedig agyonmódosított) Tákolmányba kapaszkodik, lévén az a “konstrukció”, amivel a Pártmaffiaállam Spéder kezébe játszotta(?) át a takszövöket valóban törvénytelen, s ugyanolyan könnyen megtámadható, mint például az április hatodikai “Választások” eredményei (lennének! … ihol egy nem is rossz próbálkozás!). Az Ifjabb Nerkegyenc azonban ezt simán leszarhatja, lévén maga mögött tudhatja nem csak a Vezéri Kegyet és Akaratot, de a TBank részvényeseinek többségét is. Ez pediglen ugyi azt jelenti, hogy az utóbbinak áll a zászló, Skálakópé meg hiába vergődik, akkor is kirúgják alóla a takszöv-sámlit! … Csakhogy!

Csakhogy közbe szólt egy olyan szereplő, akivel eleddig sem a Keresztapa, sem pedig a Körösztfiacskája nem számolt. A Fővárosi Törvényszék (FT) bírája, Dr. Bene Lajos (tisztelet neki!) ugyanis a takarékbanki tulajdonszerzés ügyében indított perben azt a határozatot hozta, hogy a teljes TBank-ügyre vonatkozó törvények és rendeletek alkotmánybírósági kivizsgálásáig megtiltja a (spéderklónok által igazgatott) Magyar Postának, hogy részvényeit eladja a Spéder által birtokolt Magyar Takarék Zrt.-nek. A részletes indoklást ugyan nem ismertetném (azt lásd itt!), de a bíró szerint ebben az ügyben gyakorlatilag minden olyan dolog megvalósult, ami tákolmány- és jogellenes. Mint például a tulajdonhoz fűződő alapjog sérelme, a visszaélésszerű jogalkotás tilalma, avagy mondjuk alapvető jog indokolatlan korlátozása. … Ámde!

Ámde Spéder nertárs nem azért birtokolja a Vezéri Kegyet, nem azért Oligarcha, hogy olyan csekélységekkel, mint egy jogerős bírói határozat, egyetlen pillanatig is törődjön. Be is indította hát a “Leszarjuk a Jogot” munkacímet viselő “B-tervet“, melynek értelmében a részvényesek közgyűlése elé (egyébként szabálytalanul!) egy olyan határozati javaslatot terjesztenek be, miszerint a TBank kibocsát egy 600 millió forintos, lejárat után részvényekre váltható kötvényt, melynek lejegyzésére kizárólag a Magyar Takarék Zrt. jogosult. A konstrukció ismertetésével most nem foglalkoznék (a részleteket ugyancsak az atlatszo.hu írta le két napja!), de a lényege az: még abban az esetben is Spéder tulajdonába kerül a TBank részvényeinek többsége, ha az annak alapjául szolgáló törvényeket és rendeleteket a Tákolmánybíróság elmeszeli! … Ezt pedig tegnap, a tisztelt Közgyűlés 73 százaléka el is fogadta!

Amit az egészből én nem értek az az, hogy Spédernek mi az ördögért volt annyira fontos túlbiztosítani a tulajdonszerzését, hogy az ezért való lihegésének irdatlan szájszaga a sztratoszférán is túlra bűzlik? Ráadásul még akár annak árán is, hogy a szabálytalanul beterjesztett határozati javaslat indoklásában (“… a kötvénykibocsátásra azért van szükség, mert egy jól behatárolható érdekcsoport látszólag a takarékszövetkezetek érdekében fellépve, valójában saját üzleti befolyásának megőrzése céljából minden eszközzel igyekszik megakadályozni a törvény végrehajtását és elodázni a kormány határozata alapján kiírt és érvényesen megkötött adásvételi szerződés lezárását.“) tulajdonképpen megsértette a bíróságot, hiszen az inkriminált “érdekcsoportba” besorolta magát a bírót is! Osztán azt sem értem, hogy Spéder miért nem bízik a Tákolmánybíróságban, ahol ugyi a stallumba baltával belefaragott fidesznyikek vannak többségben (még akkor is, ha Stumpfpisti esetleg izgágáskodna). Ha pedig netán az mégis olyan határozatot hozna, ami neki nem (csak az írott jognak!) felel meg, akkor miért nem bízik a Prolongált Ezerharmadban, illetve az azt szupervizáló Kedves Vezetőben? Hiszen módosítottak itten már Tákolmányt ennél kisebb súlyú ügy érdekében is! Nemde?!

E kérdésekre majd csak a közeljövőben kapunk válaszokat. Arra azonban, hogy valójában hogyan/miként/kikért is működik ez az Állam, most ismét sikerült okadatolt feleletekre szert tennünk. Köszönjük “Emese“!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s