Szívatás

Hanyatlik a (legális) dohánykereskedelem, döglődnek a tavaly ilyenkor még zsíros üzletnek hitt mutyitrafikok. “Ha ‘Ezeknek’ az érdekeik úgy kívánják, bárkit és bármikor képesek megszívatni. Nem csak minket, a sajátjaikat is!” – fejtette ki a nem csak ebben az ügyben képviselt sommás véleményét egy ismerősöm. … Ha minden igaz: már nyártól “szívunk”, ha szívunk.

Mindenek előtt szeretném megjegyezni: magam is tagja vagyok a honi dohányosok népes társadalmának, azon belül is pedig az “izmosabb” csoporthoz tartozom. Így osztán én vagyok az egyik, akit a “Nemdohányzók védelméről szóló törvény” lassan már a planéta felszínéről is kitilt, miközben a hetedik bőrt is leráncigálja rólam ez a sportosan pocakos kormány. Félreértés ne essék, nekem a világon semmi bajom azzal, hogy olyan helyekről, ahol e káros szenvedélynek nem hódoló polgártársainktól semmi módon elkülönülni nem tudunk, kitiltottak bennünket. No de onnan is, ahol volt lehetőség a szeparációra? Miközben az ezt elrendelő fideszes uraink akkora biznisznek tekintik ezt az egészségkárosító “hobbyt”, hogy annak piacáról mindenkit kiszorítottak, akik nem az ők csókosaik voltak?! Logikátlan … nak tűnik.

Amikor úgy egy esztendeje véglegessé vált, hogy Lázárállamtitkár és bagógyáros haverja, egy kettejük által trükkösen kieszelt koncessziós törvény parlamenti megszavaztatásával újraosztják a teljes honi, dohánykiskereskedelmi piacot, mindenki (ők is) azt hitte, hogy a mintegy 40 ezer trafikos tönkretételével is járó akcióval, olyan zsíros üzlethez juttatják önmagukat és csókosaikat, amiből fényesen meg lehet élni. A törvény ugyanis nem csak megduplázta/megháromszorozta (10-12 százalék) az addigi, kiskereskedelmi árrést (kb. 4 százalék), hanem a korábbi árushelyek számát (kb. 45 ezer) kilencedére (bő 5 ezer) korlátozva, lokális monopóliumokra adott lehetőséget. Márpedig ha nincs helyi konkurencia, akkor az adott környék valamennyi bagósa egyetlen helyre cipelheti be csak a pénzét.

Nem is csoda hát, hogy az Újarisztokrácia egymást lökdösve, taszigálva igyekezett minél több koncesszióhoz jutni (egyeseknek a törvényben előírt, maximum ötnél jóval több jutott!), a beadott “pályázataikat” pedig nem az erre elvileg hivatott állami, “nonprofit” cég, hanem a helyi fideszes potentátok “bírálták” el. A “Nyertesek Népe” pedig roppant “színesre” sikeredett, hiszen volt közöttük gyerekgyógyásztól(!) kezdve, kőgazdag kft.-ügyvezetőn át, semmirevaló polgármester-kölökig mindenki. Két dolog volt közös bennük: mindnyájan a Pártklientúra tagjai voltak, s egyikük sem értett a trafikozáshoz … nem is csoda, hogy volt közöttük legalább egy olyan balfasz is, aki alig két hónapon belül belebukott a Nagy Bizniszbe! (lásd pl. itt!)

Mit tapasztalhatott ebből a “mezei” bagós? Saját “élményeim” szerint legelébb is azt, hogy elszabadultak az árak. Én már évek óta töltöm a cigarettát, tehát külön veszem meg a dohányt és külön a hüvelyt. Az a márka, amit mai napig is megvásárolok (40 gramm), tavaly májusban még 635 forint volt. Ez június elsejétől 699, július 15-től (a trafikmonopólium napjától) 755, augusztus végére már 799, októbertől pedig (jelenleg is) 835 forint. Ez pedig ugyi több, mint 30(!) százalékos emelkedést jelent mindössze öt(!) hónap alatt, s mindezt úgy, hogy ugyanez, az azt megelőző három(!) évben a 20(!) percentet sem érte el.

A második tapasztalat az vót, hogy a Mutyimonopólium bevezetése után kilométereket köllött gyalogolnunk, ha vásárolni akartunk. Köszönhető volt ez annak, hogy az Újtulajdonosok az árudáikat olyan hozzá nem értéssel kegyeskedtek elhelyezni (Matolcsy szelleme lebegett a trafikok felett!), hogy míg hatalmas területek maradtak “szűzen”, addig másutt egymás szájába lógtak a “nemzeti szívoldák”. A mi városrészünk megelehetőst nagy kiterjedésű, többségében magánházas terület, mely egy aszimmetrikus trapézra emlékeztet. Kerülete nagyjából öt kilométer, s hozzávetőlegesen egy Pancholó Arénányi ember lakja. E területen belül egy darab trafik nincs! Korábban, ha elfogyott a dohány, elegendő volt elcaplatnom a kényelmes sétatempóban legfeljebb öt percre lévő vegyesboltig. Azóta viszont minimum fél órámat veszi el, hogy elügessek a vasútállomásunk előtt terpeszkedő térig, ahol egy ötven(!) méteres sugarú körben négy(!) trafik nyüzsög. Igaz, itt még mindig “ritkásabb” a felhozatal ahhoz képest, hogy a belvárosi helyzet szerint (egy bonmot-gyártó barátom megfogalmazása:) “Aszfaltmezőben sok kis, sovány tehén egymást feji!“.

A harmadik tapasztalat pedig az, hogy még be sem indulhattak a mutyitrafikok, az áremelkedések el sem érték az eddigi csúcsaikat, máris megjelentek a nepperek. Ezek a “Szatyortrafikosok” jelenleg 5.000-8.000 forint között árulják a vágott dohány kilóját (szemben a zárjegyes termék átlagosan húszezres(!) árával), a közepes minőségű, ukrán gyártmányú “Feszt” cigarettát pedig dobozonként 500 forint környékén (a zárjegyes átlagára most 900 forint!). Ez pedig felidézi bennem az Ezredforduló magyar rögvalóságát, mikor minden második bokorban ukrán cigiket (“Priluki“) kínáltak, a csempészettel a versenyt nem bíró, honi dohánygyárak pedig szépen lehúzták a rolót. (Utóbbiak közül egyébként a debreceni üzemet birtokló “Reemtsma” járt el a legfifikásabban: bezárta a cívisvárosi érdekeltségét, megvette a kijevi gyárat, s onnantól kezdve az ő termékeit árulták idehaza a nepperek! … Mottó: “Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!” – Murphy)

Mit tapasztalt ebből a Csodaállam? Először is azt, hogy a Mutyimonopólium bevezetésétől kezdve, meredeken zuhanni kezdett a legális piacon értékesített cigaretták mennyisége. A Világgazdaság online kiadásában kedden megjelent cikk szerint: míg tavaly előtt 12,5 milliárd szál (azelőtt meg 13 milliárd) cigi fogyott el, addig tavaly már csak 9,3 milliárd. Idén februárban pedig még ennél is jelentősebb visszaesést mértek: mindössze 483 millió szál, ami a tavalyihoz képest 300, a tavalyelőttihez meg 500 milliós visszaesés. Az adóbevételeknél pedig ez úgy jelentkezik, hogy bár az Akarnokkormány a tavalyi 897 milliárdos, megvalósult input után idénre 932-t tervezett, a forgalom hanyatlása okán eleddig csak 125 milliárd folyt be. Ebből pedig vagy az következik, hogy a magyar bagósok tömegesen szoknak le a dohányzásról, vagy az, hogy bár továbbra is füstölnek, mint a gyárkémény, csak éppen az adózott termékek vásárlásáról szoktak le.

Mit tesz erre a Csodaállam? Netalán fokozza az ellenőrzést és igyekszik minél több csempészt és neppert lefülelni? Nos, ilyesminek nyoma sincs. A Világgazdaság fentebb már hivatkozott írásának adatai szerint annak ellenére, hogy az illegális kereskedelem már elfoglalta a dohánypiac minimum negyedét (de inkább a harmadát), a NAV felderítési adatai semmiféle érdemleges változást nem mutatnak. Esetleg a Trafiktörvény módosításával szélesebbre tárja a legális forgalmazás lehetőségét? Ugyan! Ehhöz be köllene látni, hogy a Nagy Szerzési Vágy okán akkora bakot lőttek, amilyet Tömjén Fővadász sem látott még soha. Ámde ha valami, akkor ez az, ami egyáltalán nem jellemző rájuk, hiszen ha az egymást követő római pápák “alapkivitelben” csalhatatlanok, akkor ez hatványozottan vonatkozik az egyedülvaló Viktoristenre!

Így osztán a hírek szerint arra a következtetésre jutottak, hogy (ösmét csak szokásuk szerint) a kieső bevételek pótlását adóemelésekkel igyekeznek elérni, kihasználva annak lehetőségét, hogy a Bagóadó még mindig nem éri el az Európai Unió által engedélyezett mértéket. Az igaz ugyan, hogy Pálinka-ügyben csúcsra vagyon járatva az EU elleni “Szabadságharc” legújabb ütközete, melynek során ugyi “megvéggyük” a házi piapancsolás adómentességét Brüsszel, az “Újmoszkvával” (bár ez utóbbi terminus technikus bizonyos Pakstumok okán egyelőre törölve) szemben, de mivel Orbahnführer nem cigizik (csak vedel), így a Dohánysarc már nem számít “Nemzeti Ügy“-nek.

Amikor az illegális dohánypiac előretöréséről szóló első adatok még az idei esztendő elején napvilágot láttak, egyik barátommal a kedvenc kocsmámban (hol másutt?!) ücsörögve szót ejtettünk erről is. Köztársam, aki a Maffiapárttal szemben mindig is rosszindulatú (tehát realista!) álláspontot foglalt el, igencsak érdekes megvilágításba helyezte ezt az egészet.

Éppen ma olvastam, hogy mióta tavaly kiosztották önmaguknak a dohánypiacot, alig fél év alatt kétmilliárd szállal esett vissza a legális cigarettaforgalom.idéztem a megjelent cikket.Köszönhetően annak, hogy túlzottan megemelték az árakat és túlságosan beszűkítették a legális hozzáférés keresztmetszetét. Jellemző rájuk ez az ostobaság: elébb a trafikosokat, osztán meg a saját sleppjüket teszik tönkre!
– Gondolod, hogy ez ostobaság, avagy amatörizmus? – kérdezett vissza barátom.
Mi más lenne? Csökkenteni a hozzáférés lehetőségét, s ezzel párhuzamosan emelni az árakat csakis a feketepiac elburjánzásához vezethet. Ilyet csak hülyék csinálhatnak!
– Ezek a pasasok egyáltalán nem hülyék! Úgy látom, te még mindig nem vetted tudomásul, hogy ez az államba befurakodott maffia a világon semmit nem tesz, ami ne a saját érdekeit szolgálná. Ha tehát olyan intézkedést hoztak, mellyel az illegális kereskedelem felemelkedését idézték elő, az szándékos volt, lévén övék a feketepiac!
Nem mondhatod komolyan!
– Drága barátom! Eléggé tájékozott ember vagy ahhoz, hogy ismerd Orbán jellemét (kellő összeg fejében az vesztegeti meg, aki akarja!), illetve az ő rendőrminiszterének, Pintérnek az előéletét (ő az Orbánpárttal kezdetben még csak szövetséges Alvilág legmagasabb állami beosztásba jutott, iszonyúan gazdag képviselője!). …
… Ez az a két pasas, akik tulajdonképpen Bűnözőállamot csináltak az országból. A többiek (Csányi, Simicska, Nyerges, stb.) ennek csupán a haszonélvezői.
Ámde így nagyon kitoltak a trafikokhoz juttatott sleppjükkel!
– Először is, ezek az “emberek” bármikor és bárkivel kitolnak, ha a saját érdekeik éppen úgy diktálják. Aztán, hogy el ne veszítsék a siserehad támogatását, később kárpótolják őket valamivel, aminek az árát persze nem ők, hanem mi fizetjük meg.
Ebben az esetben és például?
– Mondjuk úgy, hogy ha már nagyon jajong a trafiknép, kapnak egy újabb monopol-lehetőséget.
Honnan?
– Például a Szerencsejáték Rt.-től mondjuk úgy, hogy az online fogadóterminálok telepítésével kapcsolatosan hoz egy olyan új szabványt, amit csakis a mutyitrafikok tudnak teljesíteni. Innentől kezdve tehát, ha mondjuk lottózni akarsz, csakis náluk teheted meg. A fogadásonkénti ügynöki díjat persze alaposan felemelik, te meg az eddigi 225 forint helyett majd ötszázat fizetsz játékonként!

Lehet, hogy ez csupán egy “konteó”. Ámde több dolog történt itten már az elmúlt esztendőben (földön, vízen, levegőben), melyeket korábban még elképzelhetetlennek tartottunk!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “Szívatás”

  1. lovermann szerint:

    jó kis ír


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s