Nem mindegy!

Egyáltalán nem mindegy, hogy egy eseménysort, egy jelenséget milyen szempontból ítélünk meg. Gyakorta előfordul, hogy amíg egy dologban csak kívülállók vagyunk, nagyon könnyen és sommásan fogalmazunk véleményt, ámde amint belecsöppenünk a “pikszisbe”, rögvest az ellentétére fordul az álláspontunk. Vonatkozik ez úgy a magán-, mint a közéletre.

Tegye fel a kezét az, aki a környezetében élő embertársai részéről még soha nem tapasztalta azt, hogy bizonyos problémákat aszerint ítélnek meg, hogy azokban önmagukat közvetlenül érintettnek gondolják-e. Ha kívülállóak maximum némi szánakozás telik ki tőlük, de általában az a jellemző, hogy vagy nagyképű tanácsokat osztogatnak, vagy sommás véleményt alkotva, egyszerűen elbagatellizálják az ügyet. Ámde amint nekik is ugyanott kezd szorítani a cipő, rögvest azt tekintik a Világ Elsőszámú Problémájának, s fel vannak háborodva, ha valakik semmirevaló tanácsok osztogatásával, avagy túlzottan általánosító ítéletek hangoztatásával tulajdonképpen a saját hibájának nyilvánítják a dolgot.

Az egyik ismerősöm például sokáig ugyanígy viszonyult az Orbánlandon belüli, egyre tömegesebbé váló munkanélküliséghez. Ez az észak-dunántúli illető még három esztendővel ezelőtt is teljes meggyőződéssel állította, hogy a munkanélküliség, mint “olyan” lényegében “nem is létezik“, mert “aki akar, az igenis találhat magának munkát“. Eme véleményét természetesen a saját közel-környezetében tapasztalható tényekre alapította, s bár tudta, hogy náluk a korábbi, kádár-korabeli munkaadók (erőmű, bánya, stb.) legkésőbb az ezredfordulóig mind tönkrementek, de a felszabaduló munkaerőt bőven felszívták az “infrastruktúrális éden” okán oda betelepülő, zömmel külföldi tulajdonban álló szolgáltató és iparvállalatok.

Osztán ott is hatni kezdett a SzélestekinTetű unorthodoxiája, a kizárólag lenyúlásokra és hazug propagandákra (pl.: “rezsicsökkentés“, illetve a multiellenes “szabadságharc“) alapuló Orbanizmus és néhány esztendőn belül, eme addig prosperáló vidéken olyan munkanélküliség keletkezett, hogy ihaj! (Persze ennek mértéke meg sem közelítette mondjuk az Észak-Magyarországon és a Tiszántúlon tapasztalhatókét, de az ottani, világvégés sopánkodásokra kellő alapot nyújtott!) Ez meg tavaly “végre”(?) elérte az ő fiát is, s amikor a kölök állástalan lett, rögvest megváltozott az ezen ügyben korábban hangoztatott véleménye! … Most azt állítja, hogy az ő kölke, meg a környezetében élő, szintén munkanélkülikké vált ismerősei csupán “áldozatai” a kormányzati károkozásnak, ámde mondjuk a borsodiak, a nyírségiek, a hajdúságiak, a bihariak, vagy esetleg a békésiek továbbra is csak “lusták“, hiszen “ott a mezőgazdaság!” (nincs!), “menjenek kapálni!” (az sincs!).

Ugyanezt a “érintettség-vezérelt kettős véleményalkotást” tapasztaltam meg még a múlt hónap elején, de immáron a közpénzlenyúlások ügyében. Egyik kicsit buta, de nagyon fideszes, céges vállalkozó ismerősömmel beszélgetve szóba került a felcsúti TAO-palota (közismertebb nevén: “Stadizóleum“, illetve “Pancholó“) finanszírozásának ügye. Azt ugyan készséggel elismerte, hogy talán tényleg nem pont ott (Felcsút) köllött vóna stadiont “csinálni”, a legalább nullszaldós üzemeltetése pedig nem csak az elhelyezkedése, de a befogadóképessége (3.500 fő) miatt is erősen kétséges, még azt sem vitatta, hogy a bekerülési költség (a forint/ülőhely aránya) túlzottan magas, de hevesen vitatta, hogy a “TAOrminai Kakadémia” miniszterelnöki stadizóleumában egyetlen fillér közpénz is lenne.

A kivitelezést magáncégek adományai és felajánlásai finanszírozták! Ezt mindenki tudhatná, ha nem dőlnének be a kommunista propagandának!mondta a pasi.
– Ha nem lenne a TAO-törvény, akkor ezek a vállalkozások egytől egyig a Közkasszába fizették volna be ugyanezen milliárdokat! Akkor pedig ezek csak azért “nem közpénzek”, mert nem folyatták át őket az Adóhivatalon és a Költségvetésen. Ugye? – kérdeztem vissza.
Hááát …
– Ezek a cégek miért pont és elsősorban a felcsúti beruházást vélték támogatandónak?
Mert a Puskás Alapítvány utánpótlást nevel.
– Utánpótlást más, a felcsútinál jóval patinásabb és sokkal több eredményt elért klubok is nevelnek. Nekik miért csak a “Puskás”-nak átutalt pénz töredéke jutott?
– Ha pedig már a nevelésnél tartunk: miért nincs a cégeknek a TAO-hoz hasonló lehetőségük mondjuk egyetemek támogatására?
Biztos vagyok benne, hogy majd ilyesmi is lesz. Most és egyelőre ezen a téren van lehetőség.
– Szerinted mi a fontosabb az ország szempontjából? Harminc esztendős korukra kiöregedett focistákat “tenyészteni”, avagy magasan képzett, diplomás szakembereket, akik még hetven éves korukban is képesek egy esetleges Nobel-díjra érdemes teljesítményre?

Nem folytatom tovább a párbeszéd eme részének ismertetését, mert nem a pártelkötelezett nyögve nyelés volt az érdekes, hanem az, ami utána következett. Én, a szurkapiszkás, ballib blogger ugyanis nem átallottam párhuzamot vonni az emblematikus Stadler József és a Köpcös Közgéphuszár, valamint az akasztói ÁFA-stadion, illetve a taorminai Pancholó között.

No ez meg hogy jön ide? Hogyan lehet összehasonlítani a két embert és a két stadiont?
– Mondjuk úgy, hogy hasonló a hasznosságuk és hasonló a finanszírozási módjuk is.
Micsoda?!
– Te mondtad az előbb, hogy ippeg és punkt Felcsúton egy ilyen létesítménynek nem sok értelme van, normál üzletmenet (tehát közvetett, avagy közvetlen állami támogatás nélkül) nullszaldós üzemeltetésére pedig esély nincs. Márpedig ha a Budapesttől csak alig ötven kilométerre lévő miniszterelnöki Főfalu “Kukutyin”-nak számít, akkor a “mégkukutyinabb” Akasztón ugyanolyan hülyeség volt stadiont összeeszkábálni. Ráadásul ugyanazzal a financiális módszerrel!
Hogyhogy ugyanazzal? Stadler a saját zsebéből fizette az egészet! Éppen ezért nem értem, hogy mijafaszér’ kell őt folyton vegzálni! Az Öreg ahelyett, hogy magára fordította volna a pénzét, adott valamit a Közösségnek.
– És az a pénz nemde adócsalásból származott?
Lényegében igen.
– És a felcsúti Arénáé?
Az teljesen más! Arra törvényes lehetősége volt minden adakozónak.
– Tehát akkor szerinted a két, egyébként totál értelmetlen “létesítmény” között az a különbség, hogy míg Stadler a maga dilijét törvénytelenül szerzett közpénzekből finanszírozta, addig Orbán ugyanezt egy, a Kétharmada által “alkotott” jogszabály lehetőségét kihasználva, tehát legálisan! Nemde?

Az ezt követő kommunistázást csak azért nem szeretném részletezni, mert egyrészt azt mindenki el tudja képzelni, másrészt azért nem, mert hamarosan kiderült: vállalkozókámat a közpénzek felhasználása igenis érdekli. Főleg, ha azt a lóvét ő maga fizeti be és ráadásul még az értelmét sem látja! Szóba került ugyanis a 2012-től minden vállalkozó és cég által kötelezően fizetendő és adóként behajtandó, évi ötezer forintos, iparkamarai regisztrációs díj ügye is.

Amit erről az ügyről tudni illik az, hogy a vakkomondoros baloghokkal alaposan kitömött Ezerharmad még 2011-ben hozott egy olyan törvényt (a szokásos módon, tehát olvasatlanul és ész nélkül), hogy az ország minden létező egyéni és társas vállalkozójának, külföldi székhelyű, de magyarországi telephelyű cégének, valamennyi szövetkezetének (kivéve a lakásszövetkezeteket … miért pont ezek voltak a kivételek?!) kötelező évente 5.000 forintos “regisztrációs díjat” fizetnie a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamaráknak, függetlenül attól, hogy azoknak tagjaik-e! Arra a kérdésre, hogy ugyan mijafaszér’ van szükség kamarai regisztrációra (ráadásul évente!), amikor már létezik egy közhiteles adatbázis (cégbíróságok), arra semmiféle elfogadható válasz nem érkezett, kivéve azt, amit a kiflicsücski Szenyatorina is egy másik ügyben elbrekegett: “CSAK!”

A Kamarák által összeállított (“regisztrációs”) adatbázis ugyanis csak egy vicc, annak is a legcinikusabb és legpofátlanabb fajtája. Ráadásul, amikor a beszedett pénzek elköltését, mint közérdekű adatot (2013 decemberében csak vállalkozásokból több, mint 600 ezer volt idehaza, akiktől tehát elvileg tavaly 3 milliárdot kaszáltak a semmiért! … és akkor még nem is beszéltünk az ismeretlen számú, fizetésre szintén kötelezett szövetkezetekről!) az atlatszo.hu ki akarta kérni, hát kapott egy olyan arrogáns, elutasító választ (lásd itt!), amelyből az derül ki, hogy az adó(!) formájában behajtandó éves díjakat a Kamara nem tekinti közpénzeknek, önmagát pedig válaszadásra kötelezett, közfeladatot ellátó szervezetnek! Tehát: azt csinálhat a pénzzel, amit akar, s ehhöz senkinek (pl. a befizetőknek) semmi köze!

– Nem gondoltam volna, hogy téged ennyire nem érdekel: ki és mire lop el a Közkasszából milliárdokat. Holott tavalyelőtt úgy ordítottál a kötelező kamarai regisztrációs díj mindössze évi ötezer forintja miatt, hogy már azt hittem: mindjárt felmész az Országházba és ráborítod Viktorra a tölgyfa íróasztalt.
Az teljesen más! Az csak egy sarc, amiért a világon semmit nem kapunk. Regisztrálni és évente? Ugyan minek?! Ott van a cégbírósági adatbázis! Egyszer befizettél, osztán ott az adatod, amíg nem törölnek … de még utána is. Arról pedig nem is beszélve, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium minden évben háromezret fizettet azért, hogy közzé tegye a gazdálkodási beszámolódat!
– Szerinted akkor miért volt erre szükség és mire fordítják?
El nem tudom képzelni, de biztos vagyok benne, hogy a Miniszterelnök úr nem véletlenül döntött így.
– Azt tudod, hogy Parragh, az országos elnök régi cimborája már Orbánnak? A budapesti kamarát meg egy Szatmáry nevű fideszes képviselő irányítja esztendők óta az anyukájával karöltve? Azt is tudod, hogy az itteni kamaraelnök évtizedes puszi- és biznisztársa a mi szeretve tisztelt, fideszes polgármesterünknek?
Hát, úgy kábé.
– És azt tudod, hogy miféle pazarlások voltak(?) például a Szatmáry-féle elnökségben, avagy hogy maga Parragh egy tulajdonképpen becsődölt vállalkozó, aki most a többiek pénzéből, miniszterelnöki segédlettel teremt magának és társainak luxusjövedelmet? … Évek óta szakmányban folytatott, hűséges seggnyalásért cserébe.
Hallottam róla.
– Akkor megkérdezhetném, hogy miért is vagy te fideszes?
Mert utálom a tolvaj komcsikat!
– Amiről eddig beszéltünk, például a semmiért szedett, de kötelező kamarai díjról, az nem tolvajlás?
De.
– Azt nem a Te kedvenc pártod tette lehetővé?
– Azok a bizonyos “komcsik” bő negyven éven át (kényszer)államosítottak, illetve tartottak állami tulajdonban mindent, mert szerintük kizárólag az állami tulajdon a legoptimálisabb. Most kik is mondják és teszik ugyanezt? Nem véletlenül a Te kedvenc pártod és annak “Jobbik” nevezetű segédhada? Nem véletlenül orbánék államosítanak itt mindent, trafikoktól kezdve, takszövökön át az energiaszolgáltatókig … osztán egy részüket sürgősen “reprivatizálják”?!
– …
– Szóval, miért is vagy Te fideszes? … Pláne, ha utálod a “tolvajkomcsikat”?
– …
– Szerintem április hatodikáig lenne miről elgondolkodnod.

Akkor ennyiben maradtunk. Osztán jött Április Hat, s kiderült: nem gondolkodott! … Ő se!

… és ezt …

szendamírta!

Reklámok


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s