Tudatlanok tündöklése

Amikor ezen poszt megírásának ötlete felmerült bennem, két örökbecsű mondás is az eszembe jutott. Az egyik lényegében egy torzítás: “A Történelem nem ismerete nem mentesít annak következményei alól!“. A másik pedig egy közszájon forgó bonmot: “Nem az a baj, ha egy okos ember hülyéskedik, hanem az, amikor egy hülye okoskodik!“.

Van énnékem egy ismerősöm, kinek már a látványától is felfordul a gyomrom. Lakókörnyezetemben a hapsi arról (is) nevezetes, hogy heti hat nap és azokon belül minimum négy-öt órát azzal tölt el, hogy tölti magába a sört, meg a “szemcseppet” (féldecis üvegcsékben árult “ízű szeszes ital”) a közeli vegyesbolt utcafronti falát támasztva. Néhány rosszmájú vevő (nem én voltam, bár bennem is megfogalmazódott a gondolat!) már nem egyszer kérdezte meg az áruda tulajdonosát: valóban olyan rossz-e az épület műszaki állapota, hogy szegény Petinek ilyenű sokat köll gyámolítania azt a falat.

Ezen poszthősöm, kiről tehát kiderült már, hogy a Péter nevet kapta szüleitől, nem csak arról híres, hogy “tankol és támaszt“, hanem hogy bő kézzel osztja az Észt és a Kegyeit is. Az előbbit ingyé’, bár neki is alig vagyon, az utóbbit pedig piáért, pedig az benne már dél környékén is túl sok lötyög. … És akkor még hol van az alkonyat, amikor ezen észosztó tevékenység a tetőfokára hág?!

Peti tehát egy jellegzetes figura. Aki egyszer látta, soha nem felejti el: a köpcös emberke hízott fejének holdvilág-arcából (valószínűsíthető pajzsmirigy-problémái okán) jól észrevehetően düllednek ki üveges tekintetű szemei, miáltal erős hasonlatosságot mutat kedvenc “politikusával”, Vona Gáborral.

Azonban kellő mennyiségű “tankolás” után, ez a dülledt tekintet egyenesen eszelőssé válik (ilyenkor szokta a legnagyobb átéléssel hangoztatni a legnagyobb ostobaságait … ellentmondást nem tűrő hangon!), ezért osztán talán nem csodálkozik rajta senki, hogy a környék rajta vihogó többsége egyszerűen csak úgy nevezi őt, hogy “Pszichopeti“. (Nem tudom pontosan, ki volt ezen megnevezés ötletgazdája, de kitűnően gyúrta/tömörítette össze a pasmag jellemzőit!)

Pszichopetivel csupán egyetlen egyszer volt egy “karambolom”. Nevezetesen 2004-ben, a hírhedt “Kettős-állampolgáros Népszavazás” idején, mikor is (vasárnap délután lévén a vegyesbolt zárva volt!) a hozzánk közeli “Apamegörző” pultját támasztva adta elő ordítva a véleményét. Ennek “kifejtése” során a szokásos mondatközi és -végi írásjeleket a “rohaggyonmeg“, a “dögőjjönmeg“, a “szemétkomcsi” és a “piszkoszsidó” szavak helyettesítették. Pszichopeti szerint ugyanis azok, akik nem szavaztak “igen”-nel “nemzetdezsvéreink” állampolgárságára, azok jogosultak a fentebb ismertetett jelzőkre, illetve az ugyancsak fentebb ismertetett “sorsra” is.

Talán szó nélkül is hagytam volna “nemzeti felhorgadását”, ha nem tíz perccel korábban románozta volna le a kocsma egyik vendégét, az akkor már tizennegyedik esztendeje Erdélyből áttelepült, becsületes szabómestert, ha nem lett volna bennem is már két “kanyar” és ha nem utálnám annyira az idiótákat – pláne a “szelektív nacionalistákat“. Ezért osztán (én hülye) meg is kérdeztem tőle, miként fésülhető össze a szavazati joggal is együtt járó kettős állampolgárság megadásáról hangoztatott véleménye, meg a tíz perccel korábbi lerománozás? Illetve hogy mit is köllött volna tennie egy hozzám hasonló polgárnak, aki ugyan származásilag és érzelmileg kötődik a “határainkon kívüliekhez“, de nem szeretne nekik olyan dolgokba ügydöntő beleszólási jogot adni, aminek következményeit nem ők viselik, s ezért inkább a távolmaradást választotta?

Válaszát természetesen nem óhajtom részletezni. Lényege a “szokásos” volt: le lettem komcsizsidózva, kinek legfőbb kötelezettsége a “rohaggyámeg-dögőjjémeg” lenne. Különösen azért, mert volt pofám “megvédeni” azokat “a bevándorlókat, akik csak a munkahelyeket veszik el a (sic!) “tiztezzséges magyar zemberektő“!

Az első pillanatban még kedvem lett volna pofán vágni ezt a(z alkoholtól) Felfuvalkodott Hólyagot, ámde alapvetően békés természetem alig öt másodpercen belül rendere utasította a bennem felgyülemlett adrenalint és tesztoszteront. Ugyanis rögtön beláttam, hogy egy olyan alak, aki a “műveltségét” és “tájékozottságát” a kurucz.info-hoz hasonlatos trágyadombokról kapirgálja össze, ugyan mit tudhat arról az elszegényedett, de nagyon tekintélyes leleszi (ma Szlovákia), kisnemesi családról, melynek nevét én és három fiam örökítünk tovább?

Később, amikor Pszichopeti fülébe jutott, hogy egyrészt felmenőim ungváriak, magam pedig egyik alapítója voltam városunk SZDSZ-szervezetének, a rám ragasztott címkéből ugyan kivette a “komcsit“, de helyére az “ukránt” tette. (Annak ellenére hogy én már a Nagykunság egyik poros kisvárosában láttam meg a napvilágot.) Ezzel sem foglalkoztam már különösebben, hiszen honnan tudhatta volna ez a Kis Izé, hogy nagyapám 1921-ben azért költözött át Ungvárra, mert a nyugállományba vonulni akaró (akkor már hetven esztendős!) apósa – hozomány gyanánt – ott adta át neki az orvosi praxisát? Ráadásul a kárpátaljai város akkor még a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, s csak némi “kitérők” után (Magyar Királyság, Szovjetunió) került Ukrajna birtokába. (Azon meg már csak jót röhögtem, hogy amikor a 2006-ban felépült, tényleg szép családi házunk “finanszírozási hátterét” akarta a manus “felderíteni” – “Mibő’ van ennek az ukrán zsidónak ilyen szép háza?!” – , akkor az egyik “imádója” azt válaszolta neki: “Betört hozzád, elvitte az üres üvegeidet és visszaváltotta!“)

Szeretem az ‘életképeid’-et! – írta nekem a versfaragásairól is közismert “bonhomme” Köztársunk az egyik, még az esztendő elején közzé tett posztomhoz küldött kommentjében. Valóban gyakran írok ilyesmiket, s talán itt és most meg is állhatnék a további skribálgatással, ámde a poszt címében többes számot használtam, tehát nem Pszichopeti az egyetlen “tudatlan”, akiről emígyen akarok megemlékezni! Azért nem, mert ez a dülledtszemű alkoholista varangy az ő “ismereteit”, meg azok “megerősítéseit” egyáltalán nem (csak) az elképesztő mennyiségű szeszből “szerzi”, hanem a legaljasabb és legótvarosabb kormánypropagandából is!

A minap ugyanis azt a hírt olvastam, hogy az Európai Parlament brüsszeli székházának egyik termét Horn Gyula, nemrégiben elhalálozott magyar miniszterelnökről nevezték el az EP szocialista frakciójának javaslatára, illetve az EP ötfős “Büró“-jának beleegyezésével.

A kezdeményezést a parlament egyik (a tizennégyből!) alelnöke, a “magyar” és “kereszténydemokrata” Surján László ugyan igyekezett megakadályozni, lévén szerinte “Horn Gyula múltja, a kommunista államban betöltött szerepének megítélése megosztja a magyar társadalmat“, ezért “nem teszi indokolttá” hogy róla az EP (egyébként kizárólag baloldaliak által használt) épületszárnyában ilyen megtiszteltetést kapjon. De a volt külügyminiszter-pártelnök-miniszterelnök (Nyugat-Európában ápolt!) emléke felülírta az észak-balkáni “politikus” karaktergyilkos, furdancsolási kísérleteit. Miután a határozat megszületett, szinte rögvest előkerült Gulyás Gergely, az “Országgyűlés” Fidesz-frakciójának vezetőhelyettese, s a tőle megszokott “disztingvált méltatlankodással” kijelentette ugyanezt.

Az még “rendben van”, hogy az 1981 szeptemberében született, ma harmincharmadik éves Gulyás (a “szakpolitikus”), a világon semmit nem tud Horn Gyuláról. Honnan is szerezhette vóna az ismereteit, miután akkor, amikor 1989. június 27.-én ez a “Pufajkás“, osztrák kollégájával, Alois Mock-kal közösen vágták át a határzárat jelentő drótkerítés egyik darabját, Gergő még csak arra várt, hogy a nyári vakáció leteltével végre elkezdődjön számára az általános iskola második évfolyama (óvodásként le is maradt a Fidesz-alapítás fantasztikus érzéséről!). Amikor 1994-ben Horn (megjegyzem 72 százalékos! parlamenti többséggel, mellyel soha nem élt vissza … ellentétben mai “Utódjával”!) miniszterelnök lett, a szépreményű Gergő még ugyanezen “általános akadémia” hetedik osztályos tanulója volt, s tervei között (mint ismert és gazdag ügyvéd apjának fia!) talán már szerepelt a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium , mint továbbtanulási lehetőség. Amikor “A Gyula” 1998-ban elveszítette a választásokat Orbánnal szemben, s ezért azonnal lemondott pártelnöki posztjáról (nem úgy, mint Viktor a sorozatos buktázásai után, avagy Attila az április hatodikai csődöt követően!) Gergő már azt számolgatta, hogy a harmadik osztály végén kapott bizonyítványában szereplő érdemjegyek elegendő pontot jelentenek-e ahhoz, hogy egy esztendővel később sikeres felvételi kísérletet tegyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára. Ez osztán sikerült is, s így 2004-ben már le is diplomázhatott akkor, amikor A Gyula már csak egy visszavonult politikus és parlamenti képviselő volt. Ugyancsak ezen katolikus egyetemen sikerült Gergőnek 2007-ben szakvizsgát tennie, miközben már második esztendeje (2005-től) volt “megbízott egyetemi oktatója” a Károli Gáspár Református Egyetem jogi tanszékének.

(Hm! Ha “tehetségről” vagyon szó, ezek a reformátusok nem válogatósak … ifjabb Hegedűst is megtűrik maguk között, meg azt is, hogy a szintén “refis” Orbán időnként kezet nyalintson a Római Pápának!)

Legyen elég ennyi Gulyás Gergő nacionáléjából! Akit érdekelnek a továbbiak, kattintson ide, s megígérem: 20 másodpercénél többet nem fog igénybe venni az “ösmerkedés”, s ebben már benne van a Gugli keresési időigénye is! Ennyi ismetető ugyanis bőven elegendő annak megállapításához, hogy amikor a ma harmincharmadik éves Gergő “megállapít” bármit is Hornról (is), azt nem csak megalapozatlanul, tehát tudatlanságból teszi (ez még megbocsájtható lenne), hanem igyenöst megfelelési kényszerből … tehát pénzért, stallumért! Ámde nálánál sokkal nagyobb gazember az a ma 73 esztendős Surján László (életrajzát lásd itt!) aki minimum életkoránál és felnőttkori tapasztalatainál fogva tudhatná, hogy ki is volt Horn Gyula! De a Vezértől kapott pénzért/stallumért nem csak önmagát képes lejáratni a kultúráltabb, nyugat-európai politikusok előtt, de még azt az Országot is, amelyik meg igazából még meg is érdemli, hiszen hajlandó volt ilyen pojácákat … khm … “politikusokat” a kakasüllőre felröppentetni (no, jó: Felcsútsznimászni)!

Pszichopeti bekajálta a Surján-gulyást! … Mi meg csak böföghetünk /öklendezhetünk tőle. … Gratulálok “uraim”!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s