Nem újra! Újra!

Nem csak “törvényes”, hanem törvénytelen, de államilag támogatott csalások is szép számmal tarkították az április hatodikai “Választásokat“. Az ajánlások ellenőrizetlensége, az így létre jöhetett Kamupártok szavazólapokon való szereplési lehetősége lehet az a “banánhéj“, melyen orra taknyolhat a magát körmönfontan ravasznak képzelő, maffiás Pártállam. Nem vagyok jogász, de esetleg  “megérne egy misét” egy ilyen irányú próbálkozás.

Talán már nagyon unalmas lehet, hogy még mindig ezen “rugózom” (én is), de az igazságérzetemre, a moralitásról alkotott (talán naív) elképzeléseimre alapuló személyiségem egyszerűen nem tud beletörődni abba, hogy a “Közismert Események” és “Jogi Környezet” okán, ma kénytelenek vagyunk idézőjelbe tenni a Választásokat. Bár egy negyvenhetedik esztendős, felnőtt férfitól talán elvárható lenne, hogy elfogadja a realitásokat, de én ezt, ebben az esetben egyáltalán nem “racionalizmus“-nak nevezném, hanem “eltompultság“-nak és “belefásultság“-nak. Márpedig továbbra is állítom: mindaz, ami 2014. április 6.-ig (és azt követően) történt, avagy történni fog, ippeg és punktosan ezen pszichés beállítódottságból eredő, tömeges magatartás eredményei, de még mindig van (jogi) lehetőség az esetleges kármentésre!

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy honpolgártársaim egy jelentős része, az a bizonyos “Harminckilenc-százalék” úgy gondolta, hogy ha talán oka még lenne is rá, de nincs értelme élnie az egyelőre még rendelkezésére álló alapjogával. … Ámde ez, így talán egyáltalán nem pontos megfogalmazás, hiszen az 1990 óta ismert részvételi adatok szerint, ezen népes “tábor” csupán negyede (cca. 10% – kb. 800 ezer fő) tekinthető elfásultnak. A többiek pedig egyszerűen trehányok, hányavetik, felelőtlenek, vállvonogatók, akik szerint minden mindegy, akinek a “szarokrája” a totemállata. Így osztán róluk többé szó se essék, maradjunk csak annál a Nyolcszázezernél, s “valóban létezőeknek” kizárólag őket tekintsük!

Ha ez a Nyolcszázezer már legalább egy esztendeje azt látta/tapasztalta volna, hogy a neki hétfőtől vasárnapig, Újévtől Szilveszter napjáig rendszeresen érdeksérelmet és fokozódó elnyomorodást okozó Állampárttal/Pártállammal szemben egy olyan Egyesül Ellenzék indul, amelyiknek valamennyi tagját kizárólag az országért, a társadalomért érzett felelőssége hajtja, akkor talán szűk két héttel ezelőtt nem a Passzivitást (és ezáltal az Orbán-rendszer prolongálását) választja. Persze ez csupán spekuláció, de bizonyítsa be bárki az ellenkezőjét!

Ámde a Demokratikus Ellenzék, pontosabban annak bizonyos pártjai és személyiségei (többségük az MSZP-hez köthető! – talán nem véletlenül) elébb több, mint egy teljes esztendőn át (2013 őszéig) a világon semmit nem tettek a Tömbösödés érdekében, osztán meg közel fél évig azon huzakodtak, hogy melyik párt melyik embere, melyik biztos(nak hitt) befutó pozíciót foglalhatja el. Pedig már 2012 óta tisztában lehettek azzal: az Állampárt által önmagára szabott szisztéma szerint nincs más választásuk, mint az egységesülés, mert vagy Együtt(2014) vagy Sehogy! (Lett ebből az “Együtt-se-hogy“) … Ez volt az Első Ordas Baklövés!

A Második Ordas Baklövés az Egyesült Ellenzék részéről az volt, hogy bár (ugyancsak 2012 óta!) tisztában voltak/lehettek volna azzal, hogy a tömegtájékoztatás 90 százalékához egyszerűen nem lesz/volt hozzáférési lehetőségük, mégsem tettek semmit (még az utolsó pillanatban sem!) egy “Alternatív Nyilvánosság” megteremtése érdekében. Ezt ugyan már egyszer leírtam (itt!), de ösmételjünk csak: “kétfejes” óriásplakátokra pazarolták a pénzt ahelyett, hogy már a kampányidőszak kezdetétől, heti rendszerességgel minden postaládába bedobott, négy-nyolcoldalas, (igenis!) bulvár-szerű kampányújságokkal informálták/orientálták vóna a Jónépet. … Ölég szégyen, hogy ez az ötlet bennem, csak egy neteldugott oldal, “píáramatőr” bloggerében fogalmazódott meg (oké, én is csupán “poszt tőzeg” beszélek!) és nem pedig ezen szervezetek állítólag vérprofi és alaposan megfizetett kampánymenedzsereinek szürkeállományaiban!

No de spongyát reá és nézzünk inkább a Jövendőbe! … Amely azonban azt mutatja nekünk, hogy a T. Ellenzék, az eleddig összedózerolt Hibahegyét immáron Csomolungmává akarja(?) feltornyozni! Természetesen nem állítom feltétlenül, hogy ez szándékos volna, mert azt azért nem hinném, hogy alapvetően elvetemültek lennének.

Igaz, ha azt nézem, hogy az MSZP-n belül még mindig “meghatározó tényező” lehet a méltán hírhedt Puchpithecus, jelölt “a” Boldvai “úr”, a tagbeléptetési botrányairól elhíresült, Zuglóra ráerőltetett TóCsa pedig csak azért lehetett “viktor”, mert az Orbánpárt még egy nálánál is büdösebb, amorálisabb alakot (“Papchuck Norris“) indított, akkor a “kép” már némileg “árnyaltabbá” válik. Nem is beszélve Szekeres-szauruszról, az Univerzális Poliészterről, aki volt már a pártjában és annak kormányában minden (pl. anno, nejlonrambóként “honvédelmi miniszter”, legutóbb pedig “gazdasági szakpolitikus” – hehehe!), ami csak elképzelhető (meg ami nem – q.e.d.!), de most, hogy a “saját”, jászsági, egyéni körzetében mindössze a harmadik helyet tudta abszolválni (még a jobbikos is hitelesebb volt nála!), annyira megsértődött a Mesterházy-féle pártvezetésre, hogy rögvest le is mondott minden funkciójáról! (Hamarább köllött vóna, úgy négy esztendővel korábban, együtt Simonnal … is!- és ezt szendamondja!).

A többség azonban “csak” amatőr, vagy inkább: innovatív gondolkodásra képtelen! Azért az, mert belepunnyadt egy tankönyvszagú formalizmusba és képtelen alkalmazkodni a teljesen amorális, fideszes Joggyár “termékeihez”. Abból az alapvető tévedésből indul ki, hogy például a 2012-től többször is módosított, az országra oktrojált Választójogi Törvény egy zárt, kikezdhetetlen egységet alkot (más jogszabályokkal, így a Tákolmánnyal is), mely alapján a “Választások”-nak csupán egy-két (nem túl jelentős) momentumát lehet megkérdőjelezni, nem pedig A TELJES EGÉSZET! Márpedig a Zemútnégyév tapasztalatai alapján ők is tudhatnák (sőt, ők tudhatnák a legjobban!), hogy az Állampárt olyan, a közigazgatási joghoz egyáltalán nem értő, de százmilliókkal dotált ügyvédi irodákkal skribáltatják a törvényjavaslataikat, amelyek ugyan első blikkre tökéletesen kiszolgálják az aktuális érdekeket, de valójában fércművek, amelyek nem csak más törvényekkel kapcsolatosan mutatnak súlyos koherenciazavarokat, de még a magyar helyesírási és nyelvhelyességi szabályoknak is súlyosan ellent mondanak! (Erről ihol vagyon egy igencsak szemléletes beszámoló!)

Amikor tehát a T. Ellenzék olyan improduktív ostobaságokra pazarolja az energiáit, mint hogy például a “budapesti 15. Egyéni Választókerület” (XVIII. ker.) szavazatait újraszámoltatva próbálja kibillenteni a Maffiapártot a Kétharmadából, Don Vittoriot pedig a Teljhatalmából, akkor ugyanazt a hibát követi el, mint az a gyakorlatlan háziasszony, aki úgy akarja megakadályozni a pörköltje odaégését, hogy a tetejét fújva próbálja azt lehűteni (ahelyett, hogy levenné a fazekat a lángról!).

A közismerten trehány és hozzá nem értő fideszes “jogalkotás” selejtje ugyanis nem a “gyártási folyamat” végén, hanem annak ELEJÉN keletkezett! Tehát nem a szavazatszámlálásnál (a “werk” után), hanem a jelöltállításnál (a “gyártósor” előtt) vagyon az a Hiba, az a bizonyos Banánhéj, melyen az egész, (mindkét, “hivatásos” oldal által) jól felépítettnek hitt konstrukcióban vagyon!

Miről is vagyon szó? Alig hiszem, hogy magyaráznom köllene, de azért megteszem, hátha valamelyik ellenzéki jogtudor ettől eszméletre tér (bár már többször leírtam az “optimizmus” és a “murphyzmus” között feszülő, hazánkban hatványozottan érvényesülő antagóniát!)

Az Áder János, fideszes EP-képviselő (jelenleg “köztársasági elnök”) által a nevére vett törvény szerint:

  1. Bármely választójoggal rendelkező polgár képviselőjelöltté válhat, ha őt 500, választójoggal rendelkező polgár aláírásával támogatja. Minden választásra jogosult annyi jelölőívet írhat alá, ahányat csak akar.
  2. A jelölőíveken csakis a jelölők személyes adatait (személyi szám és lakcím) ellenőrzi az illetékes Hatóság, az aláírások valódiságát már nem.
  3. Bármely párt országos listát állíthat, ha legalább 17 megyében és a Fővárosban egy-egy jelöltet tud indítani. Amennyiben ezt abszolválja, a párt (jelöltszámtól függően) 150 és 600 millió forintnyi, állami támogatásra jogosult és rákerül a pártlistás szavazólapra.

Mi is lett ennek következménye? Az, hogy az EVK-ben sokszor tucatnyi Kamujelölt indult, a pártlistán pedig (18-ból) tizennégy Kamuszervezet, s ezek összességében 4 országgyűlési mandátum sorsát eldöntő, mintegy 192 ezernyi szavazatot gyűjtöttek be. Mindezt úgy, hogy (egyelőre nem hivatalos) tények bizonyítják:

  • ezek a “pártok” létező személyek hamisított aláírásaival nyerték el a lista- és jelöltállítás jogát (íme itt egy civil szervezet által prezentál minimum egy bizonyíték!), illetve …
  • ezen hamisított listákkal egymás között kereskedtek!

Nos, innentől fogva a TELJES VÁLASZTÁS megtámadható, ugyanis bizonyítsa be bárki: az a bizonyos 192 ezer szavazat és az a négy mandátum – ha nincsenek kamujelöltek és -pártok – melyik aspiránst gazdagította volna: a Fideszt, a Kormányváltókat, a Jobbikot, avagy az LMP-t? Ezt a kérdést csakis és kizárólag úgy lehet megnyugtatóan eldönteni, ha AZ EGÉSZ PROCEDÚRÁT MEGISMÉTLIK!

Persze tudom, az esetleges perben majd az illetékesek Péterfalvi Attila “úr” emblematikus határozatára fognak hivatkozni. A szorosan kormányalárendelt NAIBH-elnök korabeli állásfoglalása szerint ugyanis “aránytalanul nagy időráfordítást” igényelt volna az “ajánlók” aláírásainak verifikálása. Ámde ez két szempontból is tarthatatlan. Az egyik az, hogy (elvileg) nincs az az “időráfordítás”, mely ne érné meg (elvileg bárkinek!) a választás folyamatának tisztaságának és transzparenciájának igazolását. A másik, hogy én ugyan egy számítástechnikai analfabéta vagyok, de szerintem létezik olyan szoftver, mely képes összehasonlítani a beszkennelt ajánlóíveken szereplő szignókat a személyi igazolványok kiadása során keletkezett aláírási címpéldányokat tartalmazó adatbázissal!

Tóth Zoltán, az ország legtekintélyesebb választási szakértője még a múlt hónap eleje tájékán az egyik hírportálon, a Választójogi Törvény “hiányosságait” kivesézve azt mondta: “Elképzelhető, hogy egy ködös reggelen a Kúria úgy határoz: megsemmisíti a 2014. évi országgyűlési választások eredményeit és új eljárást rendel el“.

Ámde ehhöz az kéne, hogy az érintettek között legyen végre egyetlen, “tökös” és/vagy (ha nő) innovatí gondolkodásra képes jogász, aki el is indítja ezt a pört! … Mint már többször írtam: “Murphysta vagyok, nem optimista!“.

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s