A hét műtárgya

“A hét műtárgya” lett az a hátizsák, melyet Orbán Viktor, mint személyes tárgyat adományozott a Nemzeti Múzeum legújabb kori gyűjteményének. … Mit mondjak: adhatott volna valami emblematikusabbat is, bőven lett volna miből válogatnia, de azért ez is jellemző.

Mielőtt még bárki gusztustalan szervilizmussal vádolná meg a múzeumot, sietek leszögezni: a nevezett gyűjteményben minden eddigi, jelentősebb magyar politikustól őriznek egy-egy személyes tárgyat, Horthytól kezdve egészen Gyurcsányig bezárólag. Hogy pontosan miket, azt sajna nem tudom (s a fentebbi link alatt található cikk sem szól róla), de élek a gyanúpörrel, hogy a Főkormányzó után nem az őt anno, mint a megszálló román csapatok utóvédjét Budapestre a hátán becipelő fehér ló aszott “citromát”, Rákositól a fésűjét és mondjuk Gyurcsánytól meg az egyik csámpásra taposott futócipőjét őrizgetik ott.

Micsoda megejtően kedves szerénység! – ömlengett az egyik, kicsit buta de nagyon fideszes ismerősöm, én pedig inkább ráhagytam a dolgot. Tettem mindezt annak ellenére, hogy legszívesebben kijavítottam volna: “Micsoda zavarba ejtően kínos szegénység!“. Mert azért lássuk csak be: ölég nagy szegénységi bizonyítvány, hogy egy immáron háromszoros miniszterelnöknek, ha valamilyen évtizedekig mutogatandó személyes tárgyat kérnek tőle, nem jut más az eszébe, mint egy nyolcesztendős, agyonstrapált tatyó! (A tahó!)

El nem tudom képzelni, miért pont erre esett Viktorinhu választása. Az ugyan kétségtelen, hogy jól szemlélteti a Vezér futballmániáját (a 2006-os németországi focivébé hivatalos, piros-fekete-sárga színekben pompázó hátizsákjáról vagyon szó!), de azon kívül nem árul el róla semmi olyat, ami a hosszútávú emlékezet számára megőrzendő volna. Valószínűleg az lesz rá a magyarázat, amelyet a tudósítás is érzékeltet: van már neki egy másik (brazil focivébés), erre így már nincs szüksége. Ez pediglen már kétségtelenül jobban jellemzi őt, aki csakis olyan dolgokról mond le önként és ingyé’, melyeket tovább már nem tud, vagy nem akar használni! Csak szemléltetésként felsorolva néhány ilyen példát: egykori barátok, alapító párttársak és szövetségesek; Becsület, Tisztesség és (írásban is!)Adott Szó; Liberalizmus, Jogállamiság, Alkotmányosság, Köztársaság és Demokrácia!

Mint az előző bekezdés utolsó soraiból is kiderül: ha én lettem volna az a Póthabonyárpi, akit az adományozandó, emblematikusan “személyes tárgy” kiválasztásával megbíznak (szerény, néhány tízmillás javadalmazásért cserébe), akkor biza’ lettek volna ötleteim. Tudom, hogy most már késő (lemaradtam az erre sem kiírt közbe’szerzési pályázatról), de azért most felsorolnék néhányat ezek közül!

Íme az én “Hét Műtárgy”-am:

1.) A Tákolmány, amelyhez hasonlatosat tisztességes országokban nem hogy megszavazni nem mertek még soha (pláne társadalmi jóváhagyás nélkül!), de még csak ötlet szintjén megfogalmazni sem! Ahogyan az egyik külföldi (tehát a Zországgal “ellenséges”, azaz “baloldali“) bírálat megfogalmazta: “Nem lehet sem demokratikus, sem hasznos az az Állam, amelyet a Nép szolgál és nem pedig fordítva. Márpedig ebben az ‘Alaptörvény’-ben egyetlen mondat sincs a Társadalommal szembeni kötelezettségekről!“. Az emléktárgyhoz mellékelném még azt ezt aláírni merészelő Schmitt Pál “álamelnököt” is (spirituszban, vagy kitömve – nekem mindegy!), egyik kezében egy helyesírási szótárral, a másikban pedig a “doktori” disszertációjával.

2.) A magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat kizsaroló törvény, amelyhez hasonlatosat, ha mondjuk Németországban valaki megpróbálna kodifikáltatni, még aznap felhúznák (a saját párttársai!) az Alexanderplatz egyik lámpavasára, mert különben hamarosan lángokban állna a Bundesrat. Ehhöz két mellékletet javasolnék: egy fényképet, avagy modellt valamelyik “Nemzeti Dohánybolt“-ról, illetve egy szerződésmásolatot, amelyik az egyik “műkörmös” és az illetékes szerv között jött létre néhány ezer hektárnyi állami föld bérletéről. E kettő ugyanis tökéletesen kiegészítené a “főtárgyat”, szemléltetvén azt a kleptokratikus, zsaroló, mások vagyonát és megélhetését egyszerűen lenyúló Maffia-államot, melyet az Örökös MiniElnök hozott itten létre a Zemútnégyévben!

3.) A Paks-II. szerződés, amely ugyan idehaza hét pecséttel le- és tíz esztendőre elzárt államtitok, de Legújabb Barátunk, Vologya cár jóvoltából már internetes közszemlére kitett dokumentum. Ez ugyanis kitűnően mutatná meg az Utókornak, hogy miféle kontraktusokat tudott kötni I. Medveseggberekedt Enyveskezű Viktor királyunk akkor, amikor nem támaszkodhatott a (belföldön) korlátlan hatalmára, s pár millió/milliárd ellopható, közgépes euróért, miként volt hajlandó térdre ereszkedni azon személyiség ágyéka elé, akit korábban még a Legfőbb Közellenségnek nevezett. (A szerződés szövege egyébként azt is be tudná mutatni, mennyire tartotta megbízhatónak Don Vittoriot az orosz állam-maffia: “Csak akkor és annyit lophatsz, amikor és amennyit mi évente kétszer jóvá hagyunk!“). Ide mellékletként a “Nemzeti Ellenzék” Vezérét, Zazrivecz Gábort javasolnám (szintén spirituszban, vagy kitömve!), aki (és akinek pártja) ínhüvelygyulladásig nyomta az “igen” gombot egy olyan szerződésre, melynek részleteivel (állítólag) még csak tisztában sem volt.

4.) A Választójogi Törvény és az Egyéni Országgyűlési Választókerületek térképe. Az előbbit azért, hogy bemutassuk: miként lehet csekély támogatottsággal is többséget szerezni. Az utóbbit pedig azért, hogy lássa az Utókor: egy törvénytelen adatbázis (“Kubatov-listák“) alapján, hogyan rajzolgatta meg önkényesen egy, a hatalmát féltő Bűnszövetkezet az életszerűtlenül, amőba módjára ide-oda tekergő körzethatárokat. Ehhöz csupán a francia (konzervatív!) Le Monde véleménycikkét mellékelném, amely szerint: “A szavazóknak hiteles választási lehetőségük volt, … de minden egyéb, a választás egész lefolyása becstelen. … De van-e még helye ennek az országnak az Unióban?“. (Kiegészítő javaslat: a Kamupártok listája és ajánlóívei, illetve a választási bizottság és az adatvédelmi biztos azon állásfoglalásai, miszerint az aláírások hitelességét nem köll ellenőrizni, lévén az “túl nagy feladat lenne“.)

5.) A “Munkaalapú Társadalom”-ról szól miniszterelnöki beszéd leirata, amelyben a polgári értelemben vett “állást” még soha be nem töltött Közeltartott bejelentette “a munka becsületének visszaállításá“-t, illetve a “Segély helyett munkát!“-programját. Ehhöz mellékelném a közmunkások létszámáról és “javadalmazásáról” szóló adatokat, illetve Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és Mészáros Lőrinc fotóit, valamint az utóbbiak által elnyert közbe’szerzési pályázatok és a cégeikből kivett nyereségek összegeit. (Megjegyzés: itt esetleg szóba jöhet még Rogán Antal eredeti, tehát össze-vissza satírozott, 2013. évi vagyonbevallása is feltéve, ha a múzeumi tárló kellően nagy méretű!)

6.) A Második Orbán-kormány által írt Költségvetési és Adótörvények, illetve azok valamennyi módostásai, annak céljából, hogy az Utókor megismerhesse: mennyire voltak szakmailag megalapozottak ezek a jogszabályok, miért menekült el innen minden befektető (no meg a sok fiatal, meg a kvalitatív munkaerő) és miért omlott össze az “unorthodox” válságkezelés okán a gazdaság. Ehhöz mellékelném még Matolcsy György (nemzetgazdasági) miniszteri, valamint jegybankelnöki határozatait, nyilatkozatait, cikkeit (Wiedermann Helga asszonyság emlékezetes könyvét), valamint Gyurcy teljeskörű elmegyógyászati felülvizsgálatából származó leletet, melyet egy független (tehát nem magyar, avagy grazi) szaktestület írt le.

7.) A Balog-Hoffmann-Szócska Triumvirátus fotói, jelképezvén azt a mérhetetlen szervilizmust (és az erre való büszkeséget is), mellyel a nevezettek romba döntötték a magyar köz- és felsőoktatást, a kultúrát (itt kisebb fotót közölnék a Tákolmányba foglalt “Feketeakadémikusról” is) valamint az egészségügyet. Mellékelném még ehhöz a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) alig egy esztendő alatt felgyűlt, 20 milliárd forintra rúgó kifizetetlen számláit, valamint azt a Jelentést, amelyben az időközben kirúgott miniszteri biztos számol be a KLIK vezetője, Marekné Pintér Aranka notorius hazudozásairól, számla- és szerződés-csalásairól.

Nos ennyi lenne a felsorolásom. Tudom persze, hogy sok-sok dolog kimaradt, de én csak hét műtárgy-javaslatra tettem ígéretet, ráadásul nincs kedvem minimum holnap estig a gépem előtt ücsörögni. Ám hogy mégis enyhítsem a lustaságom miatti hiányosságot, ímé itt a …

+1.) A brazil focivébés, új hátizsák kifizetéséről, Orbán nevére kiállított számla, hogy legyen kézzel fogható bizonyíték legalább egyetlen dologról, amit a Miniszterelnök az elmúlt két tucat esztendőben valóban a saját zsebéből fizetett ki, nem csak ajándékba kapta, avagy közbe’ szerezte!

… és ezt …

szendamondja!



 

Reklámok

5 hozzászólás on “A hét műtárgya”

  1. Avi szerint:

    Kedves Szendam. Ki kell, hogy igazítsalak. Se Gyurcsánytól, Bajnaitól és Medgyesitől sincsen semmilyen relikvia. Érdekes módon csak a jobbos miniszterelnököktől és közt.elnököktől.

  2. bonhomme szerint:

    Elfogtam egy versezetet a témában:

    Múzeumi tárgyak

    Orbán Viktor hátizsákja
    múzeumi ereklye,
    én pedig csak nézek bután:
    mi van itt a fejekbe’?

    Rogán Tóni bevallása,
    Kövér Lackó kötele,
    SelmeCziki kiflicsücske..
    Mind ereklye, be vele!

    Használt koton Dajcstompitól,
    Semjéntől egy döglött ló,
    Plagi bácsi diplomája…
    Szerintem mind marhajó!

    Papcsáktól egy feljelentés,
    Lázár Audi-kulcsa,
    Szájjalártó hajzseléje…
    Nincs ebben semmi furcsa!

    Habonytól egy marék pofon,
    Balogtól egy bájmosoly,
    Wittner Marcsa szüzessége..
    Szerintetek ez komoly?

    Baloghtól egy vak komondor,
    MatolcsCsita két szeme,
    Bayer Zsoltika tagkönyve…
    Mi az még, mi jó lenne?

    Sintér Sanya SMS-e,
    meg egy CÖF-ös molinó,
    Szájer Józsitól “az” iPad…
    Gyűlik a kollekció!

    Egy ereklye hiányzik még;
    nagy az igény reája:
    és ez pedig nem más, mint a
    Führerünk múmiája.

  3. bonhomme szerint:

    Szendam, baszki,
    megverseltem a posztodat, de ehhez a vörösbor, mint ötlet-és ihletadó kevésnek bizonyult.
    Most tartozol nekem egy üveg Jägermeisterrel! 🙂
    És még a versszakmódosítás jogát is fenntartom, ha javasolsz és/vagy kitalálok valami
    találóbbat! /(Bűnös, ki most lábat lógat) 🙂

    Múzeumi tárgyak (szendam remiksz)

    Folytatódik unser Führer istenkirály kultusza,
    nehogy ne legyen kinyalva ótvaros kis ánusza.
    Mostantól a hátizsákja múzeumi ereklye…!
    (Hogy süllyedne el vele egy léket kapott dereglye!).

    Szendam köztárs javasolt még mellé egypár műtárgyat,
    mi kellően jelképezné az orbáni bírvágyat.
    Elsőbben is a szájeri iPadon írt Tákolmányt,
    ami végleg fasisztává tette ezt a bábkormányt.

    Mellékelve az “álamfőt” spirituszban, kitömve,
    amint egyik kezében a “hejesírás” nagykönyve,
    másikban meg plágiumtól mentes nagydoktorija;
    ezzel legyezi magát a dolgozó nép hű “fija”.

    Másodjára a manyup-pénzt kizsaroló lex fideSS,
    amitől még a tököd is garantáltan úgy kilesz,
    hogy már nem is hiányzik más, csak a Nemzeti Trafik,
    no meg az új földtörvény, mert “erősebb kutya baszik”.

    Harmadszor a Paksi Hapsik titkos atom-mutyija,
    amit suttyomban kötött meg Viktor cár és Putyin.. Ja!
    Melléjük meg spirituszban a Kishitler: Zazrivecz,
    aki náci bandájával hűen asszisztált ehhez.

    Negyedszer a választójog önkényes átírása,
    s a választókerületek újrasatírozása.
    Mellékelve Kubatov, s a Kamupártok listáját,
    hogy újraválaszthassák az “újfasizmus Krisnáját”.

    Ötödjére Mussolini államának remake-je:
    tükrözi ezt Orbánführer hivatalos beszédje.
    Mellékelve közmunkások adatait: meseszép…!
    És a Simicska Műveknél mennyi lett a nyereség?

    Rogán Tóni bevallása szintén megér egy misét,
    feltéve, hogy nem feszíti szét az orbáni klisét.
    Ötödjére átírva is meg lehet-e fejteni,
    miket lopott össze ez a fideSS-közgazdász-zseni?

    Költségvetés, adótörvény, s valamennyi változat:
    közgazdaságilag ez mind egy önálló vádirat.
    Ezt javaslom hatodjára: legyen csak összesítve
    minden ok, amiért hazánk sok-sok fia külföldre

    távozott; ne rágja tovább itthon háza köszöbét,
    s ne hallja “a részvényindex hullásának lágy neszét”.
    Csatolnám még MatolCsita összes nyilatkozatát,
    s Helga asszony róla szóló ominózus iratát.

    A működő tőke inal: inkább máshol kamatoz,
    s gazdasági hulláinkból az Orbán-klán falatoz!
    Közgazdasági hiénák élik fel az országot,
    s hagynak hátra egy letarolt, kietlen pusztaságot.

    Végezetül hetedjére a Klebelsberg Intézet
    munkájáról, mit oktatásügyünk ellen intézett:
    Balog-Hoffmann-LófaSzócska; ez a szép másfélpáros
    érte el, hogy az Intézet húszmilliárddal sáros.

    Romokban a közoktatás! Felsőoktatást hagyjuk!
    Ami ott a fejekben van, úgy írhatnám le: nagy lyuk!
    Mareknétól kérdezhetnénk: mit hazudott-csalt össze?
    Hozzá képest Gyurcsány Ferenc ugyan miért is böszme?

    Kire marad, hogy e katyvaszt sok év alatt megoldja?
    Tán egy liberális kormány…?!
    És ezt…
    …szendamondja!

  4. emigrant szerint:

    Kedves Köztársak!
    Bajnaitól tényleg semmi nincs, Gyurcsánytól nem tudom, de Medgyessy odaadta azt a tollat, amivel aláírta az EU-csatlakozást. A vezérnek már elő van készítve az a toll, amivel a kilépést fogja aláírni. Orbán sokáig hezitált a hátizsák, a felemás gumicsizma, és a belevaló kapca között. Végül a Nemzeti Múzeum vett neki egy brazil hátizsákot a kínai piacon, így megmenekült az árvízmegállító amulettektől.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s