Hogy is van ez? – Néhány szó a polgári öntudatról

Kedd óta dúl a “Szabadság téri Emlékmű-csata“. Néhány polgár cselekszik, a Hatalom még nem. De ennek is eljő az ideje nemsoká’, mert a Hatalom nagyon sok, a “polgár” pedig nagyon kevés … itt, Orbanisztánban!

Tegnap délután, egy polgári engedetlenségi mozgalom néhány száz főt számláló aktivistája (soraik között a demokratikus ellenzék tagjaival) harmadjára is lebontotta azt a kordont, mely a felállítandó “Megszállási Emlékmű” területét lenne hivatott elkeríteni az “illetéktelenektől”. Ezen aktív tiltakozás oka bár közismert (az erről szóló tudósítás itt!), mégis röviden összefoglalnám a történteket.

Épül a Magyar Szégyen szobra a Szabadság téren

Tavaly december 31.-én jelent meg az a kormányhatározat, amely szerint Magyarország (a hitleri német csapatok által történt) úgymond “megszállása” hetvenedik évfordulójára, felállítani rendelte el a “Megszállási Emlékművet” – mindezt pedig a “Holokauszt Emlékév“(!) keretén belül. A bruttó 270 millió forintos állami megrendelést elnyerő, korábban már különböző Wass Albert– és Trianon-szobrok “megalkotásában” többször is jeleskedő “művész”, Párkányi Raab Péter szerint az opusz mondanivalója: “… a Harmadik Birodalom, illetve az azt megjelenítő náci szimbólum, a birodalmi sas (…) bekebelezi Magyarországot, hogy megbéklyózza, gúzsba kösse lakosait“. (A “vétlen” Országot a Sas alatt, karjait védekezően felnyújtó “Gábriel arkangyal” lenne hivatott szimbolizálni! – szendam)

Az ez ellen már idén januárban tiltakozni kezdő szakmai, civil és politikai szervezetek szerint azonban ez a “mottó” tulajdonképpen történelemhamisítás. Azt sugallja ugyanis, hogy az 1920-40 között, a horthysta parlament által meghozott törvények szerint “zsidónak minősülő” magyar állampolgárok 1944 nyarától megkezdett tömeges deportálása (illetve Auschwitz-Birkenauban történt, ipari szintű legyilkolása) egy “idegen, megszálló hatalom műve“, melyhez a korabeli magyar államnak (amely ugye 1944. március 19.-én állítólag “elvesztette önálló rendelkezési jogát“) és hatóságaiknak semmi közük nem volt. Holott történelmi dokumentumok (pl.: az “Eichmann-napló“) bizonyítják ennek ellenkezőjét, tények pedig azt, hogy hasonló, kizárólag a magyar hatóságok által elrendelt kitelepítések és kivégzések már korábban is megtörténtek (1941., Kamenyec-Podolszk – itt pusztult el nyomorúságosan a kitűnő regényíró, Rejtő Jenő is!).

Miután a protest-mozgalom nemzetközi szintre is kiterjedt (Randolph L. Braham pl. visszaadta a a magyar kitüntetését), a hetekig kussoló megfontoltan hallgató, régi/új miniszterelnök végre kegyeskedett reagálni. A Mazsihisz-hez (“Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége“) intézett levelében kijelentette: az Emlékmű létesítését (a módosított határidő: május 31.) és az ezzel kapcsolatos (soha nem is létezett! – szendam) “Párbeszéd” folytatását Húsvét (április 21.-22.) utánra halasztja, lévén szerinte “A választások előtti, felfokozott hangulat” nem alkalmas a vélemények egyeztetésére.

Az Orbán-párttal jóindulatú álláspontot elfoglalóak ekkor megnyugodtak. Rögvest hangot is adtak azon véleményüknek, hogy lám, a miniszterelnök belátta kormánya tévedését, s most konszolidációra, illetve konszenzusra törekszik.

Mottó: “Tévedni emberi dolog!” – mondta a Sündisznó, majd lekászálódott a drótkeféről.

Ritka nagy balgaság volt hinni az “Örökös MiniElnök” leírt(!) szavainak!A-Zember-Aki-Még-Sosem-Hazudott” (csak a Választóinak, a Szövetségeseinek, a Partnereinek … tehát úgy és általában Mindenkinek, akikkel csak kapcsolatba került! – szendam), amint lezajlottak a “Választások”, rögvest beindíttatta a munkagépeket, s április 8.-án, kedden már ott díszelgett a kordon a Szabadság téren. …

… Ez az a kerítés, amit a fentebb már ismertetett összetételű és létszámú, lényegében polgári engedetlenségi mozgalom tegnap immáron harmadjára bontott le, a Hatalom erőszakszerveinek (egyelőre) passzív, de mindent dokumentáló jelenléte mellett.

A nyilvánvaló, miniszterelnöki szószegés magyarázatára ismét előkerültek a Jóindulatú Szépelgők, akik e lépés mögött pusztán Orbán közismert akarnokságát óhajtják felfedezni, illetve tudomásul venni. Szerintük ugyanis az egész emlékmű-ötlet csupán “egy hirtelen elhatározás” volt, mellyel az egyre erősödő Jobbik vitorláiból akarta kifogni a szelet, azaz annak szavazóit a maga táborába átterelni (úgy vélik, ezt bizonyítja a rendelet tavaly szilveszteri közzététele is). Most, hogy a “Választások” lezajlottak, ugyan már nincs szüksége erre a mementóra, de habitusából és kormányzási stílusából (“Akarat-kultusz“) következően nem engedheti meg magának a visszavonulásból származó tekintélyvesztést. “Sem Orbán, sem a pártja nem antiszemita, nem horthysta (lévén a pártnak még politikai ideológiája sincs!), így az egész Emlékmű-ügyet csakis a ‘tehetetlenségi erő’ mozgatja előre!” – emígyen hangzik összefoglalva eme véleménytábor álláspontja.

Csakhogy ennek nem csak a Tapasztalatok, de a Tények is ellent mondanak! A Horthy-rendszer fényesre nyalása, illetve a magyar zsidóság lemészárlásában való felelőssége alóli kimentési kísérletek minimum egyidősek a Második Orbán-kormánnyal – ámbátor talán igazságosabb ha azt írom: ez a kabinet emelte a hivatalos kormányzati (kultúr)politika rangjára a már 1990 óta tartó próbálkozásokat! Már az oktrojált Tákolmány “preambulumában” is szerepel az a kitétel, hogy “magyar állam önrendelkezése” 1944. március 19. (a német “megszállás”) és az 1990-es szabad, többpárti választások között tulajdonképpen nem létezett, ergo: az állam felelősségéről beszélni sem lehet (Kivéve, ha azt a “kommunisták” iránytották! Ugyi? – szendam). Ebből pedig lineárisan következik, hogy annak a pár (száz)ezernyi zsidónak az 1944-es deportálása és elpusztítása sem róható fel Magyarországnak (Az 1920-40 között hozott, jogfosztó zsidótörvényekről meg egyszerűen felejtkezzünk el! Ugyi? – szendam), ami meg azelőtt történt (Kamenyec-Podolszk – 1941.), csupán “Idegenrendészeti intézkedések voltak” (mondotta volt Szakály Sándor, “igazságkutató” kurzustörténész, az ország és az értelmiségi ethosz egyik elárulója! – szendam).

Az sem igaz tehát, hogy ezt az Emlékmű-ötletet orbánék berkein belül csupán a pillanat, a Jobbik előretörése miatti kampány-igény szülte volna még valamikor a tavalyi esztendő végén! A nepszava.hu ma reggel megjelent írásában ugyanis egy szemtanú arról számol be, hogy a mintegy 20 tonnás bronz-alkotás szinte valamennyi eleme már régóta porosodik egy raktárban, amelyek legyártásához minimum egy, de inkább másfél esztendő szükséges! Ez pedig azt jelenti, hogy a “Művész Úr”-hoz az állami megrendelés már minimum tavaly tavasz elején, de inkább 2012. ősze végén befutott, tehát akkor, amikor még (hivatalosan) szó nem volt erről, s amikor a későbbi “itészek” (kik is ők?) még azt sem tudhatták, hogy valamikor is egy ilyesmiről köll “szakmai” bírálatot hozniuk!

Innentől kezdve kénytelen vagyok “Agyalágyult Idiótának”, simán körbe röhöghető, “Műmájer Értelmiséginek” nevezni és tekinteni mindenkit, aki azt merészeli állítani: a szélsőjobboldali, rasszista-antiszemita nézetek és mozgalmak (elébb “MIÉP”, ma meg “Jobbik”) előretöréséért, alapos megerősödéséért egyáltalán nem az Orbánpárt, hanem “A Baloldal” (egészen pontosan meg ugyi “Agyurcsány“) a hibás.

Nem, a fenéket nem! Ez ugyanolyan hazugság, mint azt állítani: “Aki most az ostoba népet okolja, az egyszerűen szemétláda, tudatlan és fejlődésképtelen, politikusnak, elemzőnek alkalmatlan“. Hát mégis, ugyan ki a fene szavazott Orbánra, Vonára, vagy maradt otthon a pállott segge egyik partjáról a másikra ülve, miközben a tévéből bámulta a hülye reklámokat meg a parasztvakítós rezsipropagandát? Hogyan is írta Mihancsik Zsófia a Galamuson: “Igen, tudom, a népet nem lehet leváltani. De felmenteni sem“. Az még többé-kevésbé “rendben van”, hogy a Zemberek többségében annyi a polgári öntudat, mint CBA-parizerben a hús (nyomokban azt is tartalmazhat!), ami egy sajnálatos, “történelmi (vissza)fejlődés”-nek köszönhető. Egyáltalán nem csoda, hogy az elmúlt kétszáz évben többször is megtorpant “polgárosodás” okán a többség a mai napig is az Államtól, pontosabban a Központi Akarattól, mégpontosabban a Hatalmas Embertől várja még a személyes problémáinak megoldását is! …

“…nem nagyon tudom elképzelni, hogyan is tudnának maguknak jó vezetőket választani olyan emberek, akik immár jó ideje arról is lemondtak, hogy legalább a tulajdon életüket ők maguk irányítsák; és csak áltatja magát, aki azt hiszi, hogy valaha is kikerekedhet szabadelvű, bölcs és energikusan cselekvő kormány szolgasághoz szokott nép szavazatából.” (Tocqueville: “Az amerikai demokráciáról” – forrás: Ádám Péter, Galamus)

… No de, hogy a véleményformáló/oktrojáló értelmiség is ezt teszi! Nem túlzás ez? Nem a “társadalmi szerep” be nem töltése ez? Nem azt jelenti ez, hogy a Lánczos Vera által alaposan és joggal lehordott “kiművelt emberfők” sem sokkal jobbak a “Deákné vásznánál”? Mert ahelyett, hogy a demokrácia előnyeit és legalapvetőbb értékeit próbálnák közvetíteni a “Sötét Szellemi Középkorban” élő honfitársaik felé, maguk is beállnak az Orbáni Kórusba? Úgy, hogy még csak különbséget sem akarnak tenni, s az intézményrendszer látszólagos létezése okán azt állítják: Magyarországon (még) nincs diktatúra?! … A kormánypártisággal pedig meg nem vádolható sajtóorgánumok szolidaritást vállalnak a hírhamisítókkal?! (Micsodaaa???!!!)

Úgy látszik idehaza, ha valaki valóban tájékozott akar lenni Magyarország állapotjáról, tényleg nem tehet mást, mint külföldi elemzők írásait olvassa. Olyat, mint például ez! Ha pedig a Köztársaság, az Alkotmányosság, a Jogállamiság, a Demokrácia honi, múlt vasárnap történt (végleges?) bukására akar magyarázatot találni, akkor nem a mai “Elemzők”, hanem a 140 esztendővel ezelőtti Tocqueville írásába lapoz bele:

“Nem értek egyet azzal a határozott állítással, amely szerint káosz vagy önkény, anarchia vagy despotizmus korunk legnagyobb veszedelme. Bár elismerem, hogy mindkettőtől van félnivalónk, annál is inkább, mivel mindkettő ugyanarra az okra vezethető vissza, arra az általános apátiára, amely a szélsőséges individualizmus következménye. Csakis ennek az apátiának tudható be, hogy bármily csekély erőt sorakoztat is fel maga mellett a végrehajtó hatalom, úgy is könnyűszerrel rá tudja erőszakolni akaratát a társadalomra […]. Mindebből az következik, hogy nem is annyira az anarchia vagy a despotizmus ellen kell harcolni, mint inkább az ellen az apátia ellen, amely egyformán oka mindkettő kialakulásának.” (forrás: ld. fentebb!)

Ez pedig olyan nagyon, de nagyon szomorú!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

6 hozzászólás on “Hogy is van ez? – Néhány szó a polgári öntudatról”

  1. bonhomme szerint:

    Szegény birodalmi náci dögkeselyű!
    El sem készült, sorsa máris oly keserű!
    Tán ha nyilvánítnák védett madárfajnak,
    Adhatna egy csőröst Gábris arkangyalnak!

  2. lovermann szerint:

    megint tanultunk vmit

  3. lovermann szerint:

    nem lehet, hogy az úgynevezett polgári öntudat csak az értelmiség fejében létező fogalom? mindenki azt gondolja, hogy a vidéken élő 8 millió ember legfőbb problémája az ideológiai elkötelezettség? Néha az értelmiség túl sokat képzel a társadalomról, pedig azt sokkal egyszerűbb rugók mozgatják, az átlagember nagyon könnyű gondolatok mentén éli világát, és belőlük áll a többség.
    Ne legyenek illúzióink, nagy eszmékért csak kevesen fognak kiállni, ezt orbán is tudja, az eszme-játék a jóllakott és játékra éhes emberek szórakozása. A többiek elesettek, a társadalom perifériájára szorultak enni, inni, és talán egy kicsit még élni szeretnének, nagyobb vágyaik már csak keveseknek van.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s