Kertészkedjünk!

Itt a Tavasz, ébred a Természet! Virágba borultak a fák, a cserjék, a bokrok, a fű között lapuló növénykék. Ilyenkor a gondos gazdának is sok dolga van a kertjében. Nekünk is lenne egy fontos feladatunk április hatodikán a mi kis, 93 ezer négyzetkilométeres birtokocskánkon. Kérdés azonban, hogy gondos gazdák vagyunk-é, s egyáltalán: fel vagyunk-e ébredve?!

Viccek százai kerengenek az Orbán-rendszerről, azaz (és természetesen) magáról a (leendő ex?-)miniszterelnökről úgy a nép ajkán, mint az interneten. Ezek nagy többsége azonban egyáltalán nem új, sokkal inkább “felújított”, azaz: az 1990-ben már letűnt(nek hitt) Rendszer jellegzetességeit kikarikírozó, jól bevált élcek “modernizálásai”, melyeknek poénjai ma is “ülnek”.

Köszönhető mindez annak, hogy az “Új Rendszer” – különösen a most regnáló kabineté – feltűnően hasonlít a Régire (no meg a Mégrégebbire, meg az Annál Is Régebbire!), s ha az ember alaposan ki akarja röhögni az egyre idiótább és orcátlanabb Hatalombirtokosokat, hát nem köll mást tennie, mint bepillantania a Vicclexikonba, s a legtalálóbb opuszokban kicserélni a neveket és a titulusokat. Ezért van tehát az is, hogy még ma is taknyosan könnyesre tudjuk vihogni magunkat A Géza 1970/80-as években “legyártott” kabaréin: az irgalmatlan butasággal és konok kitartással párosuló politikusi/hivatalnoki pöffeszkedés mit sem változott, hiszen minden diktatúra (függetlenül a “színezetétől” és időbeni “elhelyezkedésétől”) mindig és mindenkoron ugyanúgy “működik”!

Az egyik kedvencem például emígyen hangzik:

A faluszéli halastavon együtt csónakázik a választókerület fideszes, országgyűlési képviselője, a település fideszes polgármestere és a helyi templom – természetesen fideszes – plébánosa. A ladik azonban léket kap és alig öt másodperc alatt el is süllyed. Ki menekül meg? A képviselő, a polgármester, netalán a plébános? … Nem! … A falu!

Az Orbánra kihegyezett “átiratok”/felújítások többsége eredetileg egy-egy Ceausescu-vicc formájában látta meg a napvilágot. Ezen nincs mit csodálkozni, lévén a Mi Hősünk, a Szeretett Vezető (no, ez meg egy Kim Ir Szen-átvétel!) mindenféle szempontból (melyek közül főként az elmebéli állapot magasodik ki!) egyre inkább hasonlít a Conducatorra, a Kárpátok Géniuszára. E párhuzam állításának indokoltságáról talán legautentikusabban László, a Tőkés Püspök tudna nyilatkozni, lévén mindkét személyiséget alaposan “megtapasztalhatta”. De szerintem ne számítsunk rá. Hiszen míg a Román Diktátornál ő “Láncos Kutyának” számított, addig jelenkori, magyar megfelelője szemében egy “Kutyuli-mutyuli” sőt, “Ebtárs“! (No, ez meg egy, az 1950-es évek végén keletkezett Tito-vicc átalakítása!)

Hogy magam is megcsillogtassam a sokak által ismert poéngyárosi tehetségemet, az alábbiakban egy remélem remek “Nicolae-remake“-kel kedveskednék Olvasóimnak, Köztársaiman és Barátaimnak:

Magyarország ma olyan, mint egy kert, ahol koncentrikus körökben különböző virágok nyílnak. Legbelül, a középpontban egy Mákvirág virít, melyet egy-két tucat, feltűnően randa és roppant mohó Húsevő Virág vesz körbe. Őket Napraforgók százai övezik, ‘akiken’ túl meg elébb Büdöskék ezreit, majd Tátikák százezreit lehet találni. A legkülső gyűrűben pedig Árvácskák milliói küszködnek az életben maradás egyre nehezebb feladatával, lévén nekik sem a trágyából, sem pedig az öntözővízből nem jut elegendő.

Már hallom is a kritikát:Ez nem vicc, hanem maga a szomorú Valóság!“. Ez természetesen igaz, de a Jó Élc mindig az Igazságot igyekszik elmondani. Különösen annak híres “magyar”, illetve “pesti” változatai, amelyek többsége pont olyan, mint az úgynevezett “nótáink” túlnyomó része, azaz sírva vigadnak!

De térjünk csak vissza a “kertészkedéshez”! Mert ha “Gondos Gazdák” akarunk lenni, s azt szeretnénk, hogy ebben a “Kert”-ben ne csak a mindent elnyomó, ronda Dudva éljen meg és terjedjen el, hanem abban túlnyomó részt olyan hasznos és békés kultúrnövények virítsanak, melyekben Utódaink (és Szomszédaink) is gyönyörködhetnek majd, akkor jövő vasárnap bizony neki köll állnunk a Rendezés nehéz munkájának!

Nem lesz könnyű a dolgunk és erre nagyon, de nagyon szeretnék figyelmeztetni mindenkit! Különösen azokat a Csodavárókat, akik már 2010-ben is elhitték: elegendő csak azt a bizonyos két “X”-et a megfelelő helyre berajzolni (avagy ezt odahaza, köldököt bámulva másokra bízni), s már rögvest, a következő hajnalon “… még a Nap is másként fog sütni!“. Ezt a dumát négy esztendővel ezelőtt már az a bizonyos “Mákvirág” is elhitette sokunkkal és osztán mi is lett a vége? … Hát napfogyatkozás! Ugyi?!

A meló pedig azért lesz nehéz, mert a kertrendezéshez a szokásos szerszámok elégtelenek! A “Tátikák”-tól befelé ugyanis minden növénynek acélból van a gyökere: a “Büdöskék”-nek ugyan még csak pár millis, de a legbelsőbbeknek már méteres a vastagságuk. Ugyanez vonatkozik a “talajuk”-ra is, ami unorthodox módon, betonból vagyon, s amelynek mérete a “gyökéracélhoz” hasonlatosan, de mértani haladvány szerint növekszik.

Ebből pedig az következik, hogy nem ásóra és kapára, hanem flexre és légkalapácsra lesz szükségünk! … No meg sok-sok időre, erőfeszítésre és türelemre! Meg annak tudomásul vételére, hogy ezt már nem magunknak, hanem a Kölkeinknek, meg az Unokáinknak csináljuk!

Aki pedig van olyan Lusta Gazember, hogy ezt ne vegye tudomásul, az maradjon csak otthon, bámulja tovább a köldökét, közben pedig bölcselkedjen csak nyugodtan “az világnak romlásárúl”!

… és ezt …

szendamondja!

Utóirat

Annak példázatára, hogy miként lehet a keserű Valóságot viccesnek tetsző történetecskébe ágyazni, álljon itt Jolsvai András tegnap este megjelent írása!

Abszurdisztán 33

Orbanisztán: a rabló pályázatot ír ki az áldozat pénzére

A farkas jóízűen felfalta a bárányt, de előbb még hozatott egy remek kétharmados törvényt arról, hogy a birkák nemzetstratégiai érdekből felfelé falhatóak. Amikor jóllakott, megnyalta a szája szélét, nyújtózott, és azt mondta: ha valaki törvénytelenséget tapasztalt, tegyen feljelentést.

Természetesen nem erről az unortodox ezópusi meséről jut eszembe a Takarékbank ügye, hanem csak úgy. Szép, kerek, jól vizsgálható történet ez, benne van mai életünk minden feszültsége, dinamikája, egész értékrendje.

Fogja magát az állam (ez minálunk családnév, ha valaki még nem tudná), és egy külhoni szakmai befektető kivásárlásával befészkeli magát a Takarékbankba. Aztán törvényt hoz és visz, pályázatokat ír ki és be, addig jön és megy, míg az egész céget átjátssza egy hozzá közeli magánvállalkozás kezére. Egyes elemzők zseniálisan ravasz cselekvéssorozat eredményének tekintik ezt a dolgot, a magam részéről sima erőszaknak látom, ami persze pompásan le van papírozva, még egy független ügyészség se találhatna benne semmi kivetnivalót: persze, ha én hozom a törvényt, és senki nem mondhat nekem ellent, nem nagy teljesítmény olyan törvényt hozni, hogy mindent én viszek. És nehéz törvénytelenségre lelni ott, ahol a törvénytelenség a törvény.

Forrás: bicske.blog.hu

Az én szememben az útonállás akkor is útonállás, ha a rabló pályázatot ír ki az áldozat pénzére, és a pályázat olyan fifikásan van megfogalmazva, hogy csakis a rabló nyerheti el. Persze az apró finomságokra fogékony jogászok és közgazdászok nem győznek csodálkozni a gazdálkodó és a nemgazdálkodó szervezet közötti egyedülálló különbségtételen, mellyel éppen az eddigi tulajdonosokat zárták ki a vásárlásból a versenysemlegességre gondosan vigyázó pályáztatók, valamint a semmiből kinövő cégeken és leányvállalatokon, amelyek pedig (mit tesz isten) éppen megfelelnek a kiírásnak.

Viszont a magam részéről elismeréssel kell hogy szóljak a történet nyelvstratégiai megalapozásáról. Arról, ahogy a feketét fehérnek, a kötelezőt szabadnak, a rosszat jónak nevezik a közelközeli kommunikátorok. Ahogy az egymásnak homlokegyenest ellentmondó lépéseket megmagyarázzák.

A legszebb, amikor a győztesek, kiknek ez a vagyon hűségükért az ölükbe hullott, közleményt adtak ki arról, hogy végre minden jóra fordult, a bank visszakerült a szövetkezeti tulajdonba, mindenki elnyerte méltó jutalmát.

Képzeljék el, hogy a vörösingesek, miután einstandolták az összes golyót, közleményben tudatnák a Pál utca népével, hogy győzött az igazság, a golyó végre azé, aki megműveli.

Reklámok

One Comment on “Kertészkedjünk!”

  1. Neubauer Alexander szerint:

    VIRAGNYELVEN HOGYAN KELL MASKENT MONDANI,;-“ORBAN DUCE ES NEPE?” ??!!?? -1 MAKVIRAG ES UGY 13000000 ARVACSKA!!!!!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s