Viktor “győztes” uruszága

Előző idézet-posztomban Mester Ákos írását utánközöltem. Mivel szerintem ennek tökéletes kiegészítője a nepszava.huVálasztás-2014” mellékletében tegnap megjelent, Kéri László által jegyzett elemzés, így most ezt is idebiggyesztem, az én kis neteldugott blogoldalamra, melyről köztudomású, hogy ahelyett, hogy a baloldal bűneivel foglalkozna, “tehetséges, rendes, magyar embereket” állít pellengérre és “ellenséges hatalmak” érdekeit szolgálja “pénzért, beosztásért”. … Pfúj! … Pfúj?

“A hatalmi visszaélés mögött”

(2013 és a magyar kormányzati gyakorlat)

(…) a Magyarországot sújtó hatalmi visszaélés mögött üzleti érdekek húzódnak meg. Magyarország csökkenti a magyar családok által felhasznált energia árát. Ez sértheti több európai nagyvállalat érdekeit, akik monopolhelyzetük révén hosszú éveken át extraprofitot termeltek Magyarországon. Elfogadhatatlan, hogy az Európai parlament ezeknek a nagyvállalatoknak az érdekében próbál nyomást gyakorolni hazánkra (…).” Ez a hosszú idézet abból a parlamenti határozatból való, amellyel a magyar Országgyűlés 2013. július 5-én elutasította a két nappal korábban – Strasbourgban – elfogadott Tavares-jelentést.

Ez a rövid – alig negyven sornyi – szöveg páratlan tömörséggel jeleníti meg a kormányzati ciklus utolsó évének valamennyi alapvető ellentmondását. Benne van a magyar politika nemzetközi elszigetelődésének lényegi oka és magyarázata. Benne van a mindent egy lapra – a rezsicsökkentésre – feltevő kampánykormányzás mondandója. Benne van az az attitűd, miszerint ez a kormány eleve sikerre ítéltetett, és nem jogosult vele szemben semmiféle kritikai megnyilvánulás. Ám az is benne van, hogy ha mégis kritika érné, akkor az nem a kormánnyal, hanem az egész nemzettel szembeni álságos támadás. Nézzük meg közelebbről az említett elemek részleteit.

A Tavares-jelentést az Európai Parlament meglehetősen egyértelmű többséggel (370 igen, 249 nem és 82 tartózkodással) fogadta el július 3-án, ami azt jelenti, hogy nem álltak ki Orbán Viktor mellett még európai pártszövetségesei sem. Ezért is roppant meglepő az a feltételezés, mintha az egész kontinens politikai képviselete egyszerű bábja lenne néhány nemzetközi nagyvállalatnak, és ezt még nyíltan be is vallanák. Az igazság az, hogy e jelentés elkészítéséről a megfelelő uniós fórumok már másfél évvel korábban határoztak – akkor, amikor a rezsicsökkentésnek még híre-hamva sem volt. Magyarán, az Orbán-kormány mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt és legfőképpen saját magát csapta be azzal, hogy összekötötte az elítélő határozatot a rezsicsökkentés kedvezőtlen nemzetközi visszhangjával.

A hazai joggyakorlatot és kormányzati módszereket bíráló külső döntéseknek nagyon hosszú, viszonylag követhető és áttekinthető útja volt. A magyar kormánynak a korábbi évek során is tucatnyi alkalommal lett volna korrekciós lehetősége, de rendre nem élt ezekkel. Ehelyett fokozatosan kialakította magáról a kompromisszum-képtelen, az elemi normákat bármikor megsérteni kész, s a hagyományos demagógiát az újabb keletű populizmussal ügyesen keverni képes kormányzat képét. S ezt a több éve tartó kihívó magatartást érte 2013 koranyarán olyan védhetetlen nemzetközi bírálat, amelynek jogosságára sajnos éppen a megidézett magyar válasz tűnt leginkább érdemi bizonyítéknak.

A parlamenti határozatban indokolatlanul szóba hozott rezsicsökkentés viszont más metszetben valóban 2013 kormányzati kulcsmozzanata volt. Az év elején még csak egy olyan átfogó intézkedés-sorozatnak tetszett, amelynek igazán majd a kampányban derülhet ki a pozitív jelentősége. Az első hullámban meghozott döntések azonban hamar meghozták a várt eredményt: a hosszú ideje stagnáló párttámogatás folyamatosan és érzékelhetően javulni kezdett. Mindezt a Fidesz vezetői idejekorán észre is vették, s a májusban megindított második rezsicsökkentési hullámnak már páratlanul széles kampányt teremtettek. Közben pedig a kormányfő sikeresen kötötte össze ezt a külpolitikai kudarcokat elhárítani kívánó magyarázataival, és a nyár közepére már a nemzeti függetlenség legfontosabb zálogává stilizálódott át a rezsicsökkentés. E tekintetben a július 27-ei tusványosi beszéd a legárulkodóbb, itt már az akció világtörténelmi dimenziókban is értelmet kapott.

Az őszi szezon-nyitány során az addigi értelmezés újabb fontos elemmel bővülhetett, mert a kampányban várható küzdelmet is egyetlen üzenetté lehetett leegyszerűsíteni: aki a rezsicsökkentés ellen szólni mer, az nemzete elárulója. S aki pedig a Fidesz ellen van, az eleve a rezsicsökkentés ellensége – így lesz a 2014-es választási küzdelemből egyszerű rezsiharc. A választóból pedig – rezsiharcos.

A szédületes fogalmi karrierhez persze az is hozzá tartozik, hogy az ellenzék pártjai sem együtt, sem külön nem tudtak mit kezdeni ezzel a nagyszabású polgárvakítással. Ezekben a hónapokban el voltak foglalva a választásokon történő együttes, avagy külön történő megjelenés részletkérdéseivel. A rezsicsökkentés pedig megállíthatatlanul szárnyalt tovább, egyre újabb és újabb értelmezési tartományokat birtokba véve. Mintegy szimbólumává válva a sikert sikerre halmozó kormányzati négy év önértékelési zavarainak. Szeptember 28-án, a Fidesz kongresszusán elmondott Orbán-beszéd már teljes körű foglalata ennek a sokdimenzióssá tett értelmezésnek.

Merthogy 2013 másik fontos eredménye a sikerpropaganda korábban nem tapasztalat hatékonyságú, nagyüzemi működése lett. A propaganda-gépezet még azokban az estekben is képes volt a sokszínű valóságot, a feketét fehérré változtatni, amikor a józan ész működési szabályai szerint erre semmiféle lehetőség sem nyílott volna. A szürrealitás mindennapos uralomra jutását számos, kézenfekvő példával illusztrálhatnánk. Például Orbán Viktor október 8-án ünnepélyes külsőségek közepette vehette át a WHO főigazgatójától azt az elismerő diplomát, amelyet a “dohányzás visszaszorítása érdekében kifejtett munkájáért” kapott.

Egy olyan évben, amikor több tízezernyi ember megélhetését vették el a trafikpiac erőszakos és pártalapú újraszabásával. Amikor ez az erőszakos kormányzati beavatkozás országos és hetekig tartó felháborodás tárgyává vált. Amikor a költségvetés dohánybevételei éppen azért zuhantak vissza, mert az átgondolatlan intézkedések hatásaiként mind a feketekereskedelem, mind a csempészet, mind pedig a házilagos kivitelezésű cigaretta-előállítás soha nem tapasztalt virágába borult. Ha mindezen körülményektől hajlandó mindenki eltekinteni, akkor a trafik-botrány is méltán kerülhet a dicsőséglista élére.

E megtörhetetlen siker-üzemmódnak talán még ennél is kétségbeejtőbb példája mindaz, ami 2013-ban a magyar labdarúgás háza táján zajlott. Egyfelől ez volt az az év, amikor a hazai foci minden korábbi szégyenéhez képest is a legnagyobb nemzetközi kudarcait szenvedte el (gondoljunk a hollandiai 8:1-es vereségre). S ez lett az az év, amikor a stagnáló magyar gazdaság alig létező forrásaiból minden korábbinál nagyobb összegeket fordítottak e kudarc-ágazatra. S ezen belül még ott láthatjuk az agyrémek leghihetetlenebb példáját, a saját faluban, a saját ház tövében felépítendő stadion szürreális ötletét.

Az év egészét egyébiránt minden fontos metszetben végigkísérik a képtelenebbnél képtelenebb ellentmondások. Sikereket árasztó gazdaság ott, ahol alig mozdult négy év alatt bármi is. Sikeresen megvédett ország ott, ahol legfeljebb a velünk szembeni közöny, a viszolygás és a távolságtartás növekszik. És a “nemzeti együttműködésnek” éppen egy olyan az országban kreálnak nem létező ünnepnapot, ahol a kormányfő valamennyi fontos nemzeti ünnepen, kitüntetett alkalomkor a soha nem látott küzdelmeket, a szakadatlan harcot vizionálja. Lásd Orbán Viktor beszédét október 23-án, a Hősök terén.

2013 kulturális emlékei közül az utókor számára mindennél többet fog elmesélni a korszak szellemi zűrzavarairól, képmutató gyakorlatáról az a mesterségesen előállított, fölülről elképzelt boldogság, amit ennek az ünnepnek a tiszteletére állított elő a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az úgynevezett “barackfa-dal” megrendelésével. E produkcióval az új rendszernek sikerült előállítania önnön nyilvános karikatúráját is: “A kezeink összeérnek/Talpaink egymásra lépnek/Szemünkben a boldogság fénye ég” – mondja a dal. Ám a legfontosabb üzenete mégis a végén hallható:“Állj be te is a körbe” 

A bevezetőben megidézett sejtés – miszerint “a hatalmi visszaélés mögött üzleti érdekek húzódnak meg” – az év egészét tekintve további értelmezéseket is megengedhet. Azt is, hogy az üzleti érdekeken túl valóban minden tekintetben új világ is készül. Olyan új világ, amelyben a hatalmi visszaélések természetes renddé intézményesedhetnek, mert ez a rend nemcsak az üzleti, hanem minden egyéb érdekeinket is szolgálja. Ha beállunk a körbe.

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s