Nem sikerült

Sok minden nem sikerül ebben az országban. Így például végre normálisan megülni egy Nemzeti Ünnepet, egy viszonylag elfogadható összetételű Országgyűlést (s ezen keresztül egy kormányt) megválasztani, azaz végre Összefogni, … nekem meg a hétvégén egy kellően ütős posztot megírni.

Bevallom őszintén, hogy még szombat reggel (márc. 15.) bekészítettem a “vázlatok” közé egy “ünnepi posztot”, melyben megelőlegeztem mindazokat eseményeket (meg azok kritikáit is), melyek a “Nemzeti Ünnep” alkalmából szakmányban be szoktak következni. Ezek pediglen a következőek:

  1. Viktor, akin (kétségtelen elhízottsága ellenére is) úgy lötyög az “államférfiúi zakó”, mint “Jerry” egéren “Tom” macska gúnyája, elmond majd egy elképesztően szemét és ostoba beszédet, melyet Bértapsoncok fognak ünnepelni, kiket pedig körül vesznek majd a CBA- és mindenféle önkormányzati alkalmazottak “önkéntesei” (100 ezer fő, “mínium“!). Mottók: “Rezsicsökkentés“, “Szabadság- és (energia)Függetlenségi harc“, “Nekünk nem parancsol senki!” és “Magyarország jobban teljesít!“.
  2. A Valódi Ellenzék, amelynek ez kampány-szempontból kétségtelenül szükséges lett volna, összegerebléz egy kellően nagy tömeget a saját “Megemlékezésére“, amelyen a Távollevőket akarják meggyőzni arról, amit azok egyébként a saját bőrükön is tapasztalhatnak hétfőtöl vasárnapig, január elsejétől december harmincegyedikéig immáron sokadik éve (40 ezer fő, maximum!). A legjobb beszédet persze nem a Közös Miniszterelnök-jelölt, hanem A Legfőbb Közellenség mondja el (lévén Kuncze Gábor nem szerepelt a hivatalos felszólalók listáján!) Mottók: “Felszámolt demokrácia és Alkotmányosság!“, “Tönkre tett gazdaság, közmunkásokká silányított segélyezettek“, “Orbánsimicskamatolcsyputyin és Paks!“, “Összefogás!” és “Együtt sikerülni fog!“.
  3. A Nemzeti (ál)Ellenzék is összehoz egy “Megemlékezést“, melynek legfőbb mondanivalója az, hogy tulajdonképpen “Előre az Orbáni Úton, csak nem Viktorral, hanem Gáborral!“. A Dülledtszemű Szónok (igen, Ő!) elmondja beszédét, amely tulajdonképpen egy “szószedet” azon Zemberek szokásos, kocsmai kiszólásaiból, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva a Rendszerváltás (bepiált) vesztesei és a Komcsizsidóknál már csak a Cigányokat gyűlölik a jobban (meg leginkább egymást, de ilyenkor erről szó nem esik, lévén itten vagyon A Nagy Nemzeti Összeborulás … hukk!). A létszám a szokásos (két-háromezer “fő”), akárcsak a designe (terepruha, kéményseprő-gúnya, csíkos zászló, estébé), no meg a Közkasszába belenyúlni akaró kéz válltövi lengetése. Mottók: “Valódi rendszerváltást!“, “Ki az Országgyűlésből a Buzipárti Ballibsiket!“, “Lesz itt Elszámoltatás, ha  majd Mi!” és úgy általában “Betiltani!” ezt is, meg amazt is, ami Nekünk (Gábornak! … no meg Viktornak?) nemteccik.
  4. A Köz- és Egyébszolgálati Sajtó berkeiben rögtön beindul a Számháború: melyik “Megemlékezés“-en vótak többen. Az ilyenkor szokásos “megalapozott becslések” szerint: Állampárt/Pártállam – “Több százezer polgár“; Valódi Ellenzék – “Mintegy tízezren“; Álellenzék – “Több ezer résztvevő“.
  5. Sem a Szónokok, sem a Tésajtó egy kukkot nem szól arról, az 1848-49 között történt Eseményről, meg annak résztvevőiről, akiről/amiről ez a “Nemzeti Ünnep” hivatalosan megemlékezni hivatott, csakis A Pillanatnyi Érdekről és az Aktuálpolitikáról (politika? – no hiszen!).
  6. Én meg írhatok erről egy alaposan megborsozott, csípős paprikával meghintett, pikírt posztot (ahogy már ezt többször is megtettem!).

Számításaim azonban csak részben jöttek be. S hogy miért, arról most írok egy (alaposan megborsozott, vaderős paprikával meghintett, alaposan pikírt) posztot! Ebben pedig biza’ alaposan ki fogok osztani Mindenkit, aki azt (szerintem) megérdemli. Ígérem, nem fogok különösebben válogatni a jelzőkben/minősítésekben, fel fogom használni az Internet valamennyi eszközét és nagyon, de nagyon leszarom, hogy ezen bejegyzésemről kinek és milyen lesújtó véleménye lesz!

1.) Viktor és János

Orbán persze hozta a formáját és március 15.-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőkarzatán, mint “hivatalos állami megemlékezésen” meghirdette annak az Államnak a credoját, amelyik ugyan “szabad és független“, de ez leginkább a Saját Polgáraival szemben nyilvánul meg immáron esztendők óta. Ezt ugyan tapsolva ünnepelték az óránként nyolcszáz forinttal (bruttó avagy nettó?) fizetett “belső köri” résztvevők, meg az őket körülvevő CBA- és különböző önkormányzati közmunkások/alkalmazottak “önkéntesei”, de ez egyetlen, az önálló véleményalkotásra alkalmas zembert sem akadályozott meg abban, hogy esmételten megállapítsa: “Ez egy gyáva és hazug Fasz!“, ami különösen kibukott azáltal, hogy egy ilyen felirat mögé állt be:

Beszélt ő itten össze meg vissza, de a lényeg ugyi az volt, hogy majd(!) Ő megmutassa Országnak és Világnak! Ahogyan eddig is! Azt, hogy minekünk osztán nem parancsol ám senki! Majdmink osztán a magunk erejéből, … ahogy szoktuk … és itten nem lészen semmiféle újabb Szabadságharc-elárulás, meg Rezsiemelés, mer’ Ő osztán ottan vagyon a vártán és kiakólbólint mindenféle “öltönyöst”, “labancot”, “pufajkást” és “muszkavezért“!

No ezen utóbbi kitétele alaposan megragadta a figyelmemet, hiszen alig két nappal korábban látott (moszkvai “jóvoltból”) napvilágot az “Évszázad Üzlete“, az az idehaza tíz esztendőre titkosított Pakstum, melyből kiderül, hogy baromira rá fogunk ám faragni erre az egészre, a következő kormány(ok)nak ki köll majd vetniük az Atomadót, az áram meg majd jó 30 százalékkal többe fog kerülni, mint eleddig.

Innentől kezdve pedig talán nem csoda, hogy mivel a Pártállam ippeg egy ilyen óriásplakáttal akarja megnyerni a választók egyébként már eleve elcsalt szavazatait …

… az internet meme-gyártóinak meg ez jut az eszükbe:

További “érdekessége” az egész pártállami megemlékezésnek, hogy a hivatalosan “tökéletesnek” szánt, “ünnepi” fotón annak ellenére jön ki a Felkapaszkodott Alcsúti tökéletes törpesége, hogy mindent megtettek annak érdekében: “nagy embernek” lássék:

Megjegyzésre méltó még, hogy ugyanezen a napon, a szeretve sem tisztelt Lázárállamtitkár már sokkal óvatosabb volt. Fiatalabb lévén ő ugyanis jobban tud vigyázni a szájára, s beszédében gondosan kerülte úgy a “Moszkva”, mint az “orosz” szavakat. Ő csupán arról értekezett, hogy immáron “csupán” Brüsszelnek köllene tanulnia Bécstől Egészen punktosan azt, hogy “…jó lesz, ha Brüsszel tanul Bécstől és megtanulja, hogy a szabadságszerető magyaroknak senki nem diktálhat“. … Kivéve Őt, a Főnökét, no meg a Legújabb Barátot, aki – szükség esetén – talán még erre is képes:

2. Az Ellenzék

No ez meg kapott ám hideget is meg meleget is … főleg meg viharos szelet, lévén a “Narancssárga(!) Riasztás” okán nem átallotta elhalasztania a március 15. délutánjára beharangozott Nagygyűlését. A Téellenzéknek a “neve” bizonyos honlapokon, hír- és blogoldalakon, kommentes felületeken általában a “Gyáva” és az “Impotens” volt, “akik” ezek szerint még “arra sem képesek, hogy egy tisztességes tüntetést hozzanak össze“, és “Igazából le sem akarják váltani a Fideszt“, ami nem is csoda, hiszen “Nekik köszönhetjük a Kétharmadot“.

Az persze egy másik kérdés, hogy ha mégis lett volna Ellenzéki Megemlékezés, hát arra az idézettek el se mentek vóna (lévén azon ott van Agyurcsánymesterházybajnai, akik meg ugyi Pfuj!), s mivel ugyanezt a közalkalmazottak, a köztisztviselők (és a CBA-munkások) népes hada sem tehette vóna meg, hát a “Független Értelmiség” egy “romkocsmában” maga elé rakta volna a leptopot (így szoktam én is!), s leírja: “Az Ellenzéknek nincs mozgósító ereje, alig támogatják néhányan!“. Közben pedig szépen eltemetik a “Másik Énjük”-ben azt, hogy egyrészt Azorbánt nem Agyurcsány támogatta (hanem az Oligarchia), nem Abajnai írt olyanokat még 2010 tavaszán, hogy “Nem lesz káros a Fidesz kétharmada” (hanem a “független, elemző értelmiségi”) és nem Amesterházy adott le az Állampártra annyi szavazatot, hogy abból kikerekedjék a Zezerharmad (hanem a Zemberek)!

További megjegyzésem a Kritikusokhoz: ha az Egyesült Ellenzék még is megtartja a rendezvényét és kitör a Narancsvihar (kitört!), akkor bizonyos “Szerkesztőségek”-ben már elő voltak készítve bizonyos cikkek, melyek arról szóltak, hogy: “A Gyurcsány-Bajnai koalíció, a kormányzati szervek figyelmeztetése ellenére, pusztán hatalomszerzési célból, felelőtlenül kockára tette a zemberek testi épségét sőt, a Zéletét is!“. Majd ezek után előkaparják azt a Szerencsétlen Áldozatot, aki nem csak a Vihar okán sérült meg (de alaposan), hanem azért is, mert a Förgeteg elől menekülő Gyurcsánybajnaimesterházy személyesen taposta le őt … bele a betonba. … Ez persze (amilyen amatőrök a kormányzati propagandisták) pont ugyanaz a Zember lesz, akinek 2006 őszén kilőtték a fél szemét … persze azóta az már begyógyult!
(PS.: Az Elmaradt Megemlékezés bejelentése állítólag sokkal jobban sikerült, mint ha megtartották volna a Hivatalosat.)

3.) Az Álellenzék

No, ezeknek nem volt gondjuk! A Vonaisták – mindenféle viharjelzés ellenére – simán megtartották a maguk “ünnepségét”. Nekidőlve a szélnek (meg a náci szekérnek), csatakosan is kiálltak a Dülledtszemű mellett (előtt), hogy meghallgassák A Nagy Ígéretet!

Például azt, hogy tulajdonképpen “Előre az Orbáni Úton!“, csak azt már nem Viktor, hanem Gábor vezérlete alatt. És hogy ők/mink olyan függetlenek leszünk, hogy ihaj, de azér’ nem annyira, hogy a Jobbik jelöltjeit a lehető legnagyobb számban be ne juttassuk majdan az Európai Parlamentbe.

Cserébe ezért osztán már nem csak cigány, hanem politikusbűnöző is lészen e Nagy Hazában (no nem mintha ez valamiféle nóvum lenne és az előbbiek okozták volna a nagyobb károkat a Zembereknek!), aminek többek között nem csak Moszkvával, hanem a teheráni ajatollahokkal, meg egynehány, keresztényi hittel meg nem gyanúsítható szőnyegfejűekkel is köll majd üzletelgetnie. Mindezt pedig A Nagy Felemelkedés és Függetlenség okán!

Merugye Gábor az tuggya! … Hogy igazából mit, hát az nem derült ki, de az tuti: ha ott bármiféle viharkárosodás érte vona a Zembereket, azt egyetlen Nemzeti Sajtóorgánum ki nem posztolja!

4.) Az elmaradt Számháború

Mivel Az Ellenzék nem csinált semmit és nem adott okot az újabb, lejárató “viharcikkekre”, így elmaradt a szokásos Számháború is.

Pedig ez is egy “nagyon szép” hagyomány. Különösen, mióta ebbe az addig naturális Bal(Jobb)ügyminisztérium is beszállt. Mint emlékezetes: az Első Békemenet résztvevőit személyesen Pintér béminiszter “becsültette” fel négyzetméterenként 8 főre, holott a “sűrű tömeg” ennek pont a fele (aki nem hiszi, próbáljon meg 0,125 négyzetméterre egyetlen embert beállítani!). Tette mindezt azért, mert a Tüntetési Létszám egyfajta teljesítménymérő adattá sőt, fétissé fajult: mindenki ezzel akarta bebizonyítani, hogy a Társadalom őtet támogatja.

Persze ez nem jelent semmit. Hiszen egy Orbánpárti Megmozduláson részt venni köztisztviselőnek, közalkalmazottnak nem csak dicsőség, hanem kötelesség is … CBA-melósokról pedig már nem is beszélve. Ugyanez fordítva: állásvesztő körülmény! Ennek alapján tehát bármiféle támogatottságot a tömegszámból lemérni, merő spekuláció, hogy ne mondjam sandaság!

5.) Ami tutira elmaradt

Hát az meg a Megemlékezés, a Nemzeti Ünnep, tehát a közös főhajtás. Azok előtt, akik annó tényleg neki is álltak tenni valamit. Ha köllött felvonulással, ha meg azt, hát fegyveresen.

Volt ám közöttük nem egy “nemmagyar” is! Néhány “labanc” (pl.: Leiningen-Westenburg, Pöltenberg), néhány horvát (pl.: Damjanics), egy-két lengyel (pl.: Dembinsky, Bem) és persze számos magyar is (Aulichot pont úgy végezték ki Aradon, ahogy bárki mást!).

És a nemmagyarok között volt ám számos zsidó is, meg – gondolom én, bár erről feljegyzések nem szólnak – sok cigány is! Ezt csak a Vonaisták figyelmébe ajánlanám!

Ezekről az emberekről immáron esztendők óta senki nem emlékezik meg! Az ő haláluk, vér- és egyéb áldozatuk manapság már csupán indok, hivatkozási alap a Jelenkor Küzdelmeinek megmagyarázására! Ráadásul többségükben olyanok szájából, akik akkoriban csupán a “sehonnai bitang ember“-kategóriába tartoztak volna.

Unser Vezér egyszer már kicenzúráztatta Petőfit. Aki ugyan nem volt egy nagy “lúmen”, de legalább leírta, ami A Nép lelkében akkor volt. … A minap meg már úgy idézte, hogy még a nevét sem ejtette ki a száján (nehogy kiejtse ugyanonnan a Diktatúra Protézisét!)

És ez szégyen!

6. Az Elmaradt Poszt

Szóval az előre megírt posztomat így kénytelen voltam a “kukába” dobni! Bár sok dolog megtörtént, még több viszont nem.

Például nem adták át a Táncsics-díjat! Azért nem, mert a MÚOSZ nem javasolt, a tavalyi, szégyenteljes átadásból (Szaniszló) meg okult a Hatalom! … (Okult? Ugyan! Lószart Mama!, Csak nem találtak már senkit, aki a belberkeikből ennél magasabb kitüntit ne kapott vóna már!). Nem lett Ellenzéki Megemlékezés sem. Bár be lesz majd pótolva március 30.-án.

Erre meg kíváncsi leszek. Hogy mekkorát fog “szólni”. Nem “tömegszámban”, hanem … “Csak úgy”!

Ennek beharangozására meg lenne egy jó ötletem! Mivel az egy nappal később lesz, mint a CÖF-ös “Mi hocsim kolonija!“-című Putyinmenet, kitennék egy ilyen plakátot:

Óriásplakátra vele! via

Igen, tudom: óriásplakátokat kihelyezni jól látható helyre csakis a Kormány és a CÖF joga. No de a Netet egyelőre még ők sem tudják korlátozni … quod erat demonstrandum!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s