Pávák, pulykák, gesztusok és gusztusok

Kéri László írt egy kitűnő tanulmányt a nepszava.hu oldalán. Elolvastam és úgy gondoltam, nem árt megörökítenem az én elektronikus naplómban!

A pávatánc évének nehézségei

A kormányfő – egyik, saját hívei körében tartott előadásában – a pávatánc bonyolult koreográfiájának kiismerhetetlen lépéseihez hasonlította külpolitikai gesztusainak logikáját. S mi tagadás, a 2012 májusa/2013 májusa közötti tizenkét hónap során józan ésszel nem is lehetett követni azoknak a konfliktusoknak és kanyaroknak a rajzolatát, amelyek mentén a magyar kormány a kötelező nemzetközi érintkezés medrében haladni próbált. A pályát valóban rendkívüli nehézségek tarkították, ám utólag is úgy tűnik, hogy az akadályok többségét a kormány önerőből állította elő. 

Azt még viszonylag könnyen be lehetett látni, hogy minden lehetséges eszközzel szerettük volna elérni a brüsszeli “túlzottdeficit-eljárás” negatív hatásaitól való megszabadulást. Azt már kevésbé lehetett átlátni, hogy e szabadságharcunk során miért kellett az – egyébként általunk visszahívott – IMF-ből ellenséget faragni, mintha a szervezetnek nem lenne más feladata, mint a magyar lakosság könyörtelen sanyargatása. 2012 nyarán és kora őszén Orbán Viktor szinte mást sem tett, mint minden lehetséges fórumon e veszélyről győzködte híveit és alkalmi közönségét.
(Ezen időszak legfontosabb Orbán-beszédei: “sikeres két évet tudhatunk magunk mögött…”, valamint a szeptember 10-i parlamenti szezonnyitó beszédea viszonválasz szövege)
A háttérben azért rendszeresen – legalább nyolcszor – módosítgatták a költségvetés alapszámait is, igaz, ezt a fejetlenséget nem kísérte hasonló hangerejű hírverés…

Ez a nagyszabású hadművelet 2013 nyarán végül is felemás eredményekkel zárult. Kilenc év után végre kikerültünk az említett eljárás kedvezőtlen hatásai alól, megszabadultunk az IMF ellenőrzésének kényszerétől, és a következő uniós költségvetési időszak pénzelosztási csatáiból is viszonylag jól jöttünk ki. Mindeközben azonban Magyarország feloldhatatlan viták kereszttüzébe került, jórészt az idézett pávatánc fölösleges lépéseinek következtében. 2013 tavaszán – nem túlzás ezt állítani – az Unió valamennyi mérvadó fóruma, bizottsága kitüntetett és kritikus módon foglalatoskodott Magyarország alkotmányos gyakorlatával, döntéseinek, jogi megoldásainak elfogadhatóságával, s e kritikák nyomán mind keményebb, korábban még soha nem használt nemzetközi szankciók alkalmazását is szükségesnek látta volna.

E csatározások során a magyar kormány fokozatosan elszigetelődött, s mire – 2013. május 7-re – elkészült a hazánkkal átfogóan foglalkozó úgynevezett Tavares-jelentés, addigra a pávatánc záró tételeit számottevő szövetségesek nélkül voltunk kénytelenek járni. E hosszadalmas – csaknem egy évet átölelő – folyamatnak voltak azonban olyan fontos stádiumai, amelyeknél megadatott volna a lehetőség a korrekcióra, ám a kabinet ezekkel nem kívánt élni. Sőt, ha volt érdemi választása, akkor inkább keménykedett. E sokágú döntési folyamatok közül – terjedelmi okokból – csupán négy rövid tantörténetet idézünk fel.

1. 2012 nyarának végén két-három hétre megint sikerült kivívnunk a nemzetközi közvélemény harsány hahotáját. Magyarország átadta Azerbajdzsánnak azt a gyilkost, akinek sok-sok évig nálunk kellett volna még a börtönbüntetését töltenie. Lett is az ügyből nemzetközi botrány, mert hazánk egy pillanatra a szimpla emberkereskedelem gyanújába keveredett. A felelősség megállapítását ezúttal is a szokásos hazudozás, mellébeszélés, elhárítás keverékével sikerült megkerülni.

2. A kormányfő még a nyár elején bedobta a köztudatba az “előzetesen kötelező regisztráció” ötletét, amelyet minél előbb, már az őszi parlamenti ülés elején intézményesíteni is szerettek volna. S láss csodát: Lázár János (két társával egyetemben) szeptember 17-én már be is nyújtotta e tárgyban a javaslatát a parlamentnek. A közéleti felháborodás egészen elemi erővel tört ki, s a házi közvélemény-kutatások szerint még a Fidesz-hívők többsége is szükségtelennek és átlátszóan jogkorlátozónak gondolta eme intézmény bevezetését. A hazai és a nemzetközi negatív visszhang olyan erejű volt, hogy a kormányzatnak számolnia kellett az Alkotmánybíróság esetleges megsemmisítő döntésével is. Ezt megelőzendő egészen példátlan és cinikus megoldáshoz nyúltak: október végén az alaptörvény módosításával “alkotmányossá” tették a regisztrációt. November végén törvénybe is iktatták azt a megoldást, amelyről amúgy mindenki tudta, hogy Orbán Viktor bizonytalan választók miatti fóbiájának érzéstelenítésére lett volna hivatva. Ezután meglepő fordulat következett. December hatodikán az államfő élt aggályaival az Alkotmánybírósághoz fordult, a testület pedig – két lépésben – megteremtette magának a jogi alapokat ahhoz, hogy 2013. január negyedikén elkaszálja az előzetes regisztráció szemérmetlenül jogkorlátozó intézményét. A jogállami győzelemért azonban utólag igen nagy árat kellett fizetni.

3. A kormányzati nagyüzem kulcsfigurái a számukra presztízs-vereséggel járó döntés után átfogó hadműveletbe kezdtek, s rendkívüli gyorsasággal előkészítették a negyedik alkotmány-módosítást, amit március 11-én el is fogadtattak. E módosítás gyakorlatilag felért egy újabb alkotmány meghozatalával, ugyanis tucatnyi – egymással semmiféle kapcsolatban nem lévő – ügyet, vitatható kormányzati ötletet, megoldást tettek alkotmányos erejű szabállyá, azaz megvitathatatlanná és felülbírálhatatlanná. (Az államfő ezúttal meghátrált. Nem úgy mint elődje, Sólyom László, aki hosszadalmas hallgatását megtörve a módosítást a jogállamiság felszámolásaként értékelte és véleményét – szakmai érvek sokaságával alátámasztva – nyilvánosságra hozta. Ugyanezen a napon.Sólyom írása: 2013. márc. 11-én…

A negyedik alaptörvény-módosítás minden szempontból mérföldkőnek bizonyult. Részben azért, mert minden korábbi döntéshez képest is leplezetlenül mutatta be annak a kormányzati gyakorlatnak a lényegét, mely szerint a jogrendszer egésze nem más, mint a napi politikai érdekek kivitelezésének legpraktikusabb eszköze. Részben pedig azért, mert az is kiderült, hogy a 2010 nyara óta folyamatosan alakítgatott új politikai rendszer elérte azt az állapotot, amikor már semmiféle belső intézményes gátja sincs a kormányzati szándékok korlátozásának. (Csak a józan belátás, ám a pávák esetében ez kevéssé működőképes megoldás.) Részben azért is lett mérföldkő, mert rendkívül felgyorsította a hazánkkal kapcsolatos európai/nemzetközi vizsgálódásokat, s az elindított eljárások negatív értékeléssé történő kifutását.

A tiltakozó hallgatók 1995 óta nem mutattak olyan aktivitást, mint 2012 utolsó heteiben FOTÓ: BIELIK ISTVÁN

4. E hónapok során történt azonban még valami, amivel a kormányzat eleinte nem számolt eléggé komolyan. Az egyetemisták még december elején hírét vették a szférájukat érintő újabb megszorításoknak, s azonnal tiltakozó akciókba kezdtek. A kormányzati össze-vissza beszéd, a megosztási kísérletek, valamint a szokásos nagyképűsködés oda vezetett, hogy a kezdeti tiltakozások az év utolsó heteiben olyan méretű és hatékonyságú demonstrációkká álltak össze, amelyekre Magyarországon ez a réteg 1995 óta nem mutatott példát. Az új évben végül az apparátusi rutin, s a hallgatók kifáradása meghozta a fegyvernyugvást, ám a – már említett – negyedik alkotmány-módosítás keretei között ez a lázadó réteg is megkapta a maga büntetését.

A történtek alapján nem lehet vég nélkül számítani arra, hogy a rendszeresen megtámadott rétegek mindig szó nélkül tudomásul veszik a reájuk nézve kedvezőtlen döntéseket. Kérdés, ki és mit tanult ebből a néhány nyugtalan hétből? Elvileg az ellenzék is tanulhatott volna. Annál is inkább mert a tetszhalott létezés és a belső (érdektelen) viták két éve után 2012 őszén úgy tűnt, mintha felfedezték volna maguknak a Fidesztől elpártolt másfél milliónyi lehetséges választó magára hagyottságát. Október 23-án váratlanul nagy tömeg – és meglehetősen forró várakozás – fogadta az újonnan megformálódó “Együtt 2014”-mozgalmat, valamint Bajnai Gordon – lehetséges kihívóként való – bejelentkezését. (Bajnai beszéde)

A kormányzat számára egyértelműen kedvezőtlenné vált nemzetközi környezet, az egyetemisták által is megjelenített növekvő elégedetlenség, valamint a gazdaságpolitikai káosz együttesen mind-mind arra utaló mozzanatoknak tűntek, mintha eljött volna a látható/érzékelhető belpolitikai fordulat ideje. A 2013-as év első hónapjait azonban az ellenzéki oldalon megint csak a belharcok töltötték ki.

A tavasz végén pedig elrajtolt a kormányzati csodafegyver: a rezsicsökkentés délibábja, amely fokozatosan belepte a magyar közélet – már amúgy is számtalan köddel homályba takart – egét.

Reklámok

2 hozzászólás on “Pávák, pulykák, gesztusok és gusztusok”

  1. bonhomme szerint:

    2014 március 15-e alkalmából itt a javított verzió:
    ..
    Petőfi Sándor – bonhomme:
    ..
    A nemzet rivall
    ..
    Talpra magyar, hí a haza!
    Nincs több időnk; most vagy soha!
    Birkák legyünk vagy szabadok?
    Nem is kérdés, harcoljatok!
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy fideSS-rabok
    Nem leszünk!
    ..
    Vakok voltunk mostanáig,
    Kábítottak a honatyáink…
    Kik szabadon éltek-szóltak,
    Szolgasorba nem juthatnak!
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy fideSS-tahók
    Nem leszünk!
    ..
    Sehonnai bitang némber,
    Ki most folyton hazudni mer,
    Kinek drágább a Führere,
    Mint a saját becsülete.
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy hazugoknak
    Nem hiszünk!
    ..
    Fényesebb a láncnál a Colt,
    Hangja érces, mikor sikolt,
    Így hát immár Coltot hordunk,
    Pusztuljon a kétharmadunk!
    A magyarok Hitlerére
    Rálövünk,
    Rálövünk, mert fideSS-rabok
    Nem leszünk!
    ..
    Honfiak és honleányok!
    A hazátok vár most rátok!
    Kemény kézzel, könnyes szemmel
    Tegyétek meg mind, amit kell!
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy fideSS-rabok
    Nem leszünk!
    ..
    Hogy a jövő nemzedéke
    Értékelje, megbecsülje,
    S építse, mit hagyunk rájok:
    Élhető Magyarországot!
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy fideSS-rabok
    Nem leszünk!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s