Vér és Becsület … és méhek

Ha az a bizonyos majom-ősünk megtudta volna, hogy kései leszármazottjaiból egyesek politikusok lesznek, hát inkább fent maradt volna a fán, s elfelejti az Evolúciót, mint rossz ötletet!” … Már nem emlékszem rá, hogy honnan/kitől származik ez a több, mint húsz esztendővel ezelőtt hallott(?), avagy olvasott(?) bonmot, de hogy legalább is Magyarországra vonatkoztatva ez szinte örökérvényű, az biztos! … Méhekről, illetve Vérről és Becsületről fogok alantabb értekezni, mindenféle linkelés nélkül!

Ma délelőtt hazafelé haladtamban jellegzetes zajra figyeltem fel. Virágzik a fűzfa, kibontotta szirmait az aranyeső, s mivel már néhány napja derült, napsütéses az idő (délelőttre már 11-12 fokos a hőmérséklet) a rovarok megkezdték szokásos tevékenykedéseiket. Egyeseknek örülök, másokat meg kifejezetten utálok. A kora tavasziak közül az utóbbi kategóriába tartozik, az a bizonyos, egy-két milliméteres, muslica-szerű szárnyas jószág, amelyik ugyan próbálkozik a repüléssel, rajokban hemzsegik körül egymást, de mivel ezt az esetek többségében pont egy felnőtt ember szemmagasságában “csinálják”, hát a leggyöngébb szellő is képes “őket” beletömni szemünkbe és szánkba.  Zajt azonban nem keltenek.

A dongás, amit ma délelőtt meghallottam a méheké volt. Ezek a szorgos és rendkívül békés rovarok a legnagyobb kedvenceim (mármint az “insect”-kategóriából). Soha nem felejtem el, hogy amikor az 1980-as esztendők elején egy Harkányban élt, méhészkedő rokonunknál nyaraltunk, hogyan halásztam ki sokukat a nekik kitett, kábé 3 literes kőitatóból. “Csak szépen és nyugodtan nyúlj a vízben alájuk és hagyd, hogy megszáradjanak a kezeden! Ha nem teszel semmi hirtelen mozdulatot, nem fognak megszúrni.” – mondta nekem anno a rokon és igaza is volt. Időnként húszan is szárítkoztak az alkaromon, de soha semmiféle inzultus nem ért. Miután röpképessé váltak, szépen elszárnyaltak tovább gyűjtögetni a virágport, amelyből osztán mézet “csináltak”, s amely produktum jelentős részét a tartó gazdájuk alaposan “le is nyúlt”. Utóbbit “ők” pont olyan békességgel fogadták el, mint az itatóból való kihalászásukat, lévén – ahogy a méhész rokon mondotta volt – már megszokták a Gazda szagát, így a “lenyúlás” során nem támadtak rá a számukra öngyilkos módszer szerint.

Nem tudom, hogy Kedves Olvasóim és Köztársaim kezdik-e már pedzegetni, hogy miért is posztlom ki pont a méheket. Akiknek még nem esett le a tantusz, azokkal szeretném közölni, hogy erős párhuzam vagyon a méhek és az Átlagmagyar Honpolgár között. Mink ugyanis szorgosan gyűjtjük a “virágport”, igyekszünk belőle minél több “mézet” csinálni, majd pediglen békésen eltűrjük, hogy ennek jelentős részét a Gazda, azaz az Aktuális Hatalom lenyúlja tőlünk.

Még ezzel sem lenne különösebb baj, ha az a bizonyos “Gazda” nem csak a maga, a rokonai, a barátai, az ismerősei és az üzletfelei “nyalogattatásával” törődne, hanem mondjuk velünk, “méhekkel” is! Mondjuk úgy, hogy ha ínséges időket élünk, akkor kapjunk vissza valamennyit az általunk előállított “mézből”, hogy ha “kaptáraink” kezdenek szétrohadni, akkor kapunk egy másikat, avagy ha belepottyanunk a munkanélküliség esetleg a rokkantság “medencéjébe”, akkor kihalász bennünket és megvárja, amíg újra szárnyra tudunk kapni.

Ámde mostanság ilyesmiről szó sem lehet! Ha elfogyott a neked meghagyott “mézed”, ha belepottyantál a “medencébe”, hát dögöljél csak meg, mert a Gazda és annak kapcsolt részeinek nyalogatási vágya, azok kielégítése sokkal fontosabb, mint Te, a “méh”, aki előállítja az ők javait. Tőlük legfeljebb annyira számíthatsz, hogy ilyen esetekben “megengedik” neked, hogy “ingyé” szolgáld tovább őket (közmunka), s ezért (a további röpködésért) cserébe megkapd annak kábé felét, ami az életben maradásodhoz minimálisan szükséges, s amit egy Rendes Gazda “virágporgyűjtés” nélkül is automatikusan megadna. Ráadásul mindezért még hálás köszönetet is elvárnak tőled (csaló választásokon voksokat), pedig igazából alaposan bele köllene döfnöd a téged fosztogató, kizsaroló kézbe … talán még akkor is, ha ez a te életedbe kerül!

Aszongya egy jobbikos ismerősöm, aki egyébként egy kenyérre kenhető ember, hogy minő faszányos dolog az, hogy Vona Gábor “önként” (lehet másként is?) vért adott! Rajta vagyon a a Dülledtszemű Nácivezér faszbúkoldalán, hogy mindenki láthassa, minő rendes csávó is ő! “És azt is elolvastad a faszbúkján, hogy igazából ki is ő és hol is dolgozott eddig?” – kérdeztem vissza tőle. No erre már csupán egy össze-vissza tekergő, kínos magyarázkodás lett a válasz, mint ahogyan arra is, amikor ismét megkérdeztem a pasast: “Te rábíznád az Országot egy olyan, mindössze 36 esztendős alakra, aki világéletében kizárólag közpénzekből és adományokból élt, aki az önéletrajzában ‘polgári’ foglalkozásként mindössze a ‘termékmenedzser’-t tudta megjelölni? És mégis miféle ‘terméket’ menedzsel ő? A tömeggyilkosságig és világégésig vezető nácizmussal, rasszizmussal házal nekünk? Avagy azzal a Közmunka Programmal, amit még a 2010-es választások során álltak elő, s amit a magad tapasztalata alapján az Orbán-kormány valósított meg?“. No erre a válasz már csupán egy hümmögés, meg némi simonozás és cúslágolás volt, arra pedig már a nagy semmi, hogy ha a Jobbik is (állítólag) kormányváltást akar, akkor miért csakis és kizárólag az úgynevezett Baloldalt kézi?

Egy másik ismerősöm, ugyancsak véradási ügyben, a következőket mesélte el nekem a minap. Ő pont az 51-ik születése napján ötvenegyedjére adott vért városunk erre “rendszeresített” állomásán. Két ággyal arrébb döbbenten fedezte fel a választókerület Fidesz által újraindított jelöltjét, akit az elmúlt ötven alkalommal soha egyetlen egyszer sem látott. “Persze elképzelhető, hogy csakis most és csakis véletlenül akadtunk össze, hiszen hetente több napon is van ilyen alkalom. De hogy az elmúlt tizenhat esztendőben, mióta vért adok, soha egyszer össze nem találkoztam vele, az tuti. No ehhez képest a Pasmagot kamerák vették körül, s megörökítették, amint üdvözült képpel veszi át a ‘Véradó’ plakettet, pont azt, amit az ötvenedik után szokás átadni. Miután levonult a Hapsi, meg az egész Slepp, megkérdeztem az illetékest, hogy én is, mint már ötvenegyedjére véradó, megkaphatnám-e az ezt elismerő oklevelet? Mire a válasz: ‘Majd a következő alkalommal, ugyanis most a Képviselő Úrral vagyunk elfoglalva!’. … No ezek után úgy gondoltam, hogy a Képviselő Úr, meg az egész Véradóállomás kapja be azt, amire most én gondolok, rám pedig többé ne is számítsanak! Ezt közöltem is az egyébként minderről mit sem tehető nővérkével, aki pedig csupán a vállát vonogatta: ‘Kampány van, a becsület ilyenkor nem számít!’

Kedves Olvasóim, Köztársaim! Attól tartok, ha a Gondos Gazda méhei akarunk lenni, elébb át köll mennünk az “afrikai”-ba, tehát agyondöfködni azt/azokat, aki/akik csak a Lenyúlásunkra utazik/nak, cserébe pedig nem ad/nak semmit, csak éhkoppot és megaláztatást! Április 6.-án hegyezzük csak a fullánkjainkat, mert azok (még, utóljára) vannak, s kerüljön amibe kerül!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

3 hozzászólás on “Vér és Becsület … és méhek”

  1. bonhomme szerint:

    Kedves szendam!
    Ha már a CBA-t említetted….
    Akarsz egy kicsikét elborzadni?
    http://www.hirhatar.hu/hir/kitalal-egy-volt-cba-s-dolgozo-olvasoi-level

  2. emigrant szerint:

    Kedves Szendam!
    Meghat, hogy aggódsz a választások kimenetele miatt. De ettől ne fájjon a fejed! Megnyugtatlak, hogy a dolog el van rendezve. A Zalkotmánybíróság torkán lenyomtuk a visszamenőleges törvénykezést, azaz a múltat is bármikor jogszerűen meg tudjuk változtatni. Ha véletlenül mégsem nyernénk meg a választást a jelenlegi szabályok szerint, összehozunk egy rendkívüli ülést a parlamentben, amely először is egy kétharmados alkotmánymódosítással felhatalmazza magát a további törvényalkotásra, majd törvényben és visszamenőleg alakítja át a választókörzeti határokat, a szavazatszámlálás szabályait, (pl. a fidesz jelöltjére elég a többi jelöltre adott voksok egy százaléka), ha szükséges az aritmetika szabályait is. (Csak tudnám mi az a ritmika!) A Haza (aki Én volnék Magam) ugyanis nem lehet ellenzékben, ezt nyilván belátod, ez világos.
    Fel a fejjel, és bízzál a CBA-ban, akarom mondani a találékonyságunkban!
    Üdvözöl régi barátod,
    O. (Nulladik) Viktor,
    Vezérló Fejedelem, Lófő és Vezérürü, Támadó Középpályás, stb

  3. emigrant szerint:

    Nem ritmika, hanem természetesen “a ritmetika”. Azt nem tudom, hogy mi. Jav.: 0. Viktor


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s