Orosz vélemény Paksról: Orbán a második Lukansenka

Tegnap délután felhívott az egyik ismerősöm, s javasolta: sürgősen kattintsak a Galamusra, mert ott egy olyan orosz cikk utánközlése jelent meg még hajnalban, melyet ha elolvasok, garantáltan meg fog változni a véleményem Orbán arcpirító Paksi bizniszéről. Nos, tisztelettel jelentem, hogy elolvastam és valóban megváltozott a véleményem: rosszabb már talán nem is lehetne!

Mivel az említett írás rendkívül kimerítően és tömören világítja meg orosz szempontból a Paksról kötött Orbán-Putyin egyezményt, nincs más választásom, mint hogy magam is teljes terjedelmében utánközöljem azt (a kiemelések tőlem származnak – szendam).

Miért ajándékozott Oroszország atomerőművet Magyarországnak?

Oroszország váratlanul, és csendben úgy döntött, hogy Kelet-Európa energiaiparát megajándékozza a szocialista tábor óta talán legnagyobb beruházással. A magyaroknak ad mintegy tízmilliárd eurót, hogy a Roszatomtól két reaktort vásároljanak a Paksi Atomerőművükbe. Összehasonlításként: az Északi Áramlat gázvezetékre 9 milliárd euró ment el, a Déli Áramlatra – ha egyáltalán megépül – a tervek szerint 15 milliárdot költenek. Mind a kettő tucatnyi országot érint, évek óta foglalkoztatja egész Európa sajtóját, és vita tárgyát képezi rengeteg találkozón. Itt meg egyszerre csak a semmiből tízmilliárd euró az egyetlen Magyarországnak – Orbán kormányfő este hirtelen beugrott a Kremlbe aláírni a papírokat.

Mesterképzés Lukasenkának

Hogy jobban el tudjuk képzelni, mit jelent Magyarország számára tízmilliárd euró: ez több mint ezer euró minden egyes magyarra, beleértve az aggokat és a csecsemőket is. A lakosság száma ott nem éri el a 10 milliót. Vagy egy praktikusabb összehasonlítás: az összeg kis híján a magyar állami költségvetés negyedét teszi ki. Vagy a teljes államadósság 13,5 százalékát. Vagy két és félszer annyi, mint amennyi támogatást évente kap az Európai Unió költségvetéséből.

Hát ilyen összeget kap a tervek szerint Magyarország az orosz állami költségvetésből hosszú lejáratú hitel formájában, hogy elköltse a Roszatomnál vásárolandó, két, egyenként 1,2 gigawattos reaktorra az egyetlen Paksi Atomerőműve számára. Ez az atomerőmű, amelyet az internacionalista kötelesség keretében szovjet szakemberek építettek a nyolcvanas években, jelenleg mintegy 2 gigawattot termel, és az ország teljes energiafelhasználásának 40 százalékát adja.  Ám tekintettel arra, hogy Magyarországon a közeli jövőre nem látható előre különösebb gazdasági növekedés, nem nehéz kiszámolni, hogy 2023-ra, amikorra a tervek szerint megvalósul a projekt, a Paksi Atomerőmű gyakorlatilag teljes egészében tudja majd fedezni a magyarok áramszükségletét.

Természetesen Orbán Viktor magyar kormányfő új külpolitikájának csodálatra méltó sikere: válság idején megkaparintani egy hosszú lejáratú hitelt, amely az ország GDP-jének 11 százalékát teszi ki. Azt követően, hogy Nyugaton összeveszett mindenkivel, akivel csak lehetett a külföldi konszernekre kivetett rendkívüli adók és a nyugdíj-megtakarítások államosítása miatt, egy második Lukasenka sorsát jósolták neki. Az mondták, egy pária-állam populista diktátora lesz, akivel senki nem akar kezet fogni.

Valójában azonban kiderült, hogy nem is olyan rossz második Lukasenkának lenni. Az Európai Unióból Magyarországot úgysem teszik ki – elvben nem készültek fel ilyen eljárásra. Az EU-tagállam státusával pedig igen sikeresen lehet üzletelni a világpiacon, ha az ember nem ragaszkodik túlságosan az elvszerűséghez és az integritáshoz, Nyugaton ugyanis már nincs vesztenivaló. Így Orbán 2012-ben eladta Azerbajdzsánnak azt az azeri tisztet, aki egy NATO-tanfolyamon Budapesten megölte örmény kollégáját. Odahaza a gyilkost azonnal amnesztiában részesítették, hősként ünnepelték, és hálából vásároltak Magyarországon kétmilliárd euró értékű államkötvényt.

A magyarok Kína kedvenc partnerévé lettek Kelet-Európában. Orbán kormányzásának ideje alatt, vagyis 2010-től kezdve megháromszorozódtak Magyarországon a kínai befektetések, és elérték a 2,5 milliárd dollárt. De mindez elhalványul Oroszország luxuriózus ajándékának háttere előtt. Hiszen 7,5 milliárd eurót egy fehéroroszországi atomerőmű építésére még a leégett, koldus Lukasenka is ki tudott szedni Moszkvából. Ukrajnának, az annyira stratégiai, testvéri partnernek mindössze 4,5 milliárd euró hitelt ígérnek az atomenergiára. És akkor jön valami Orbán, aki életében csak párszor járt Moszkvában – s egyből kap tízmilliárd eurót.

Az utolsó az EU-ban

Egy ilyen hitellel és a bővülő atomerőművel Orbán teljesítheti a választások előtti legfőbb ígéretét – hogy csökkenti az elektromos energia árát. Ez lehetővé teszi számára, hogy megválasztassa magát a következő periódusra úgy, hogy megnyeri a tavasszal esedékes választásokat. És ha szerencséje van, a kedvező hatás eltarthat egészen a következő választásokig, 2018-ig. Szóval azt nem nehéz megérteni, hogy mi járt a magyar vezető fejében, amikor beleegyezett ebe az alkuba. Nehezebb megérteni, hogy mi járt az orosz fél fejében. Nem tudunk összehozni egy deficitmentes költségvetést, a saját infrastrukturális beruházásainkat leállítjuk, de könnyen találunk tízmilliárd eurót Magyarországnak.

A Kreml számára, mint rendesen, a stratégiai érdekek ezúttal is fontosabbnak bizonyultak a pénznél. Az elmúlt tíz évben a Roszatomnak sikerült szinte teljes egészében elveszteni azt a hatalmas, kelet-európai nukleáris birodalmat, amelyet  a Szovjetuniótól örökölt. Valaha a volt szocialista tábor szinte minden országában volt egy-egy atomerőmű, amelyet szovjet szakemberek üzemeltettek. Mára szinte semmi sem maradt. Igaz, a probléma nem csupán a Roszatom nehézkes módszereiben van – Kelet-Európa néhány országa annyira elkezdett hinni a nacionalista és környezetvédő utópiákban, hogy örömmel siettek kiszúrni a saját szemüket, és önként bezárták a még teljesen működőképes atomerőműveket, megfosztva ezzel saját gazdaságaikat a bőséges és gazdaságos energiaforrástól.

Mindenesetre a Roszatom elvesztett piacainak listája nagyon hosszú. Litvánia és Szlovákia az uniós csatlakozás előtt teljesen leállította atomerőművét. Bulgária leállította a reaktorok egy részét, sok éven át tárgyalt Moszkvával egy új atomerőmű építéséről Belenben, de 2012-ben végleg lemondott a tervről a hatalmas veszteségek ellenére. Lengyelország már sok éve tervezi első atomerőműve megépítését, de a munkálatok még nem kezdődtek meg, és Oroszországot oda aligha veszik be. Csehország az EU nyomása dacára nem mondott le a nukleáris energiáról, de a Roszatom szerződése a Temelinben lévő cseh atomerőmű fűtőrúdjainak szállítására 2020-ben lejár, és a két új reaktor megépítésére kiírt tendert, amelyen Oroszország is indul, folyamatosan halogatják az egyre távolibb jövőbe.

Végső soron tehát Magyarország a Roszatom számára az utolsó lehetőség maradt arra, hogy valahogy mégiscsak megvesse a lábát a kelet-európai piacon. Hiszen az emberek szeretnének nem csak Iránban és Indiában dolgozni. A jó nemzetközi arculathoz tiszteletreméltóbb országokban megvalósuló projektek szükségesek, olyan országokban, amelyek nem vetődnek bármire pusztán csak az olcsó ár miatt. És erre a legjobban Kelet-Európa felel meg, amely mostanra olyan tiszteletre méltó szervezet tagja lett, mint az Európai Unió. Ezért határozták el Moszkvában, hogy kiválasztják a térségben a leggyengébb láncszemet, és minden erővel megtartják.

Az álmok hitelfelvevője

Önmagában remek, hogy a Roszatomnak sikerült megőriznie jelenlétét legalább Magyarországon. Csak az a kérdés, hogy ez mennyibe kerül az orosz adófizetőknek. Mennyire biztonságosak és perspektivikusak az ilyen gigantikus befektetések a magyar energiaiparba? És itt már súlyos kétségek merülnek fel.

Oroszország tízmilliárd eurót akar kölcsönözni Európa egyik, bizalomra legkevésbé méltó hitelfelvevőjének. Azt csak úgy mondják, hogy Magyarország az EU tagja. Valójában Orbán annyira elrontotta a kapcsolatokat mind az európai, mind a nemzetközi intézményekkel, hogy ha netán bármi történik, senki a kisujját sem fogja mozdítani, hogy segítsen az adósságokban fuldokló Magyarországnak. Ellenkezőleg, csak kárörvendeni fognak.

Márpedig ez igencsak könnyen megtörténhet. Magyarország az orosz hitel nélkül is Kelet-Európa bajnoka az eladósodás GDP-hez márt arányában – ez mintegy 80 százalékot tesz ki. A gazdasági növekedést a magyarok jóval a válság előtt, még 2006-ban elfelejtették. Az elmúlt tíz évben a szomszédos Szlovákiában vagy Lengyelországban a GDP mintegy másfélszeresére nőtt, Magyarországon ez a növekedés mindössze 8 százalék volt. Az ország rég nehéz gazdasági helyzetbe került, és még Orbán Viktor  legbizarrabb reformjai sem képesek felélénkíteni.

Emellett az állandó gazdasági problémák miatt Magyarországon a politikai élet jóval élesebben polarizálódott, mint a szomszédos országokban. Nincs semmiféle folyamatosság, minden következő vezető nem kevesebbet ígér a választóknak, mint új korszakot. Maga Orbán hatalomra kerülve radikálisan felülvizsgálta szociáldemokrata elődei szinte minden döntését. És nincs semmiféle garancia arra, hogy az ellenzék nem fog ugyanígy eljárni, ha váratlanul győz. A magyar baloldal már ma is energetikai rabságnak, új szovjet megszállásnak és az ország minden élőlényét fenyegető veszélynek nevezi  az Oroszországgal kötött üzletet. Úgy tartják, hogy ez a megállapodás érvénytelen, mert Orbán nem írt ki tendert, és ez sérti a magyar törvényeket. És különben is, ilyen fontos döntéseket csak népszavazással lehet meghozni.

Ezért aztán jóval biztonságosabb lenne Lengyelországgal vagy Csehországgal kötni nukleáris megállapodásokat, ahol a kormányok sokkal adekvátabbak, a gazdasági perspektívák pedig jóval örvendetesebbek, mint Magyarországon. De az adekvátabb kormánnyal és örvendetesebb gazdasági kilátásokkal rendelkező országoknak az orosz ajánlatoknál jobb ajánlatokat tesznek. Oroszországnak azt kell vállalni, ami maradt, különleges elosztással vigasztalva versenyképtelen vállalatát: a garantált jövedelem az állami konszerné, a kockázat és veszteség az adófizetőké.

Makszim Szamorukov/slon.ru

***

Yes, comment!

Amit az orosz cikkíró nem tudott, vagy nem akart figyelembe venni, az a magyar szempont. Nevezetesen az, hogy a Széllkálmángrádban tető alá hozott Paksi Gigamutyi anyagi terhei teljes egészében a magyar és nem az orosz adófizetők vállait nyomja majd! A megállapodás szerint ugyanis a beruházás költségeinek 60 százaléka mindenképpen a Roszatom kasszájába kerül, s mivel az egy állami vállalat, itt tulajdonképpen annyi történik, hogy a Kreml ezt a pénzt az egyik zsebéből a másikba teszi. Ha az erőmű építését valóban sikerül majd az eredeti, 10 milliárd eurós kereten belül tartani (ennél bizonnyal jóval magasabb összeg fog szerepelni a végszámlán! … és ezt nem csak szendamondja!), akkor 6 milliárd akkor is házon belül marad, ha az Északi Sarkon kivirágoznak a pálmafák a hónapok óta tartó homokviharok ellenére.

Az elvi kockázatot tehát csupán a fennmaradó 4 milliárd euró jelenti. Ez, a Megállapodás szerint, a “magyar alvállalkozókhoz” (konkrétan a Közgéphez, mégkonkrétabban Orbán Viktorhoz és Simicska Lajoshoz) fog kerülni, ugyanis ennyi az a pénz, amit Moszkvának ténylegesen is ki köll majd fizetnie! Ámde a summa folyósítása nem cégek, hanem államok közötti hitelszerződés keretén belül fog történni, így osztán, hogy már reá került Lászlóné Zsuzsika (akinek vagyon egy miniszteri széke, egy érettségie, valamint komoly tapasztalata a vietnámi nádbútorok importálásában) aláírása és a parlamenti Ezerharmad, a Balogh & Co.(mondor) hivatalos jóváhagyása is néhány napon belül elintéződik, a készfizető kezességet a Magyar Állam fogja vállalni, melynek fedezete annak valamennyi forgalomképes vagyona és az adókból, járulékokból származó rendszeres bevételei.

Az effektívnek tekinthető kockázat Moszkva számára tehát mindössze két tényezőben rejlhet, de egyik sem olyan, amit vagy ne tudna kiküszöbölni, vagy pedig komoly anyagi veszteségeket okozhatna “neki”. Ezek pediglen a következőek:

  1. Még idén tavasszal kormányváltás történik Magyarországon, s a hatalomra jutó, egyesült, antiorbanista ellenzék, a kétségtelenül elkövetett törvénysértésekre hivatkozva felmondja a Szerződést. Ennek valószínűsége, tekintettel a T. Választók általános szellemi állapotára, jelenleg ugyan csekély, de a Kremlnek még ebben az esetben is rendelkezésére áll az a zsaroló-potenciálja, avagy ha tetszik: “tárgyalási alapja”, amelyet “Gazprom” néven szokás emlegetni. A szintén orosz állami tulajdonban álló cég ugyanis ebben az esetben, valamiféle “új körülményekre” való hivatkozással felfüggesztheti a gázszállítási szerződést, s mindaddig nem is lépteti ismét életbe (ne feledjük, akkor már – hála Viktornak – nem fog mögöttünk állni a német E.ON a maga elképesztő vásárlási és lobby-erejével!), amíg az új magyar kabinet torkán, néhány csekély jelentőségű módosítással egyetemben, le nem gyömöszölték a Paksi Gigamutyi kapcsolt áruját. A kölcsön pedig szépen elparkolgat az ottani költségvetés egyik tartalékszámláján.
  2. Államcsőd következik be Magyarországon, azaz az éppen regnáló, Harmadik Orbán-kormány képtelenné válik a hitelek törlesztésére. Lássuk be, ez az, aminek jelenleg a legnagyobb a valószínűsége. Ugyanis ha (és ez szinte biztosra vehető!) április hatodikán – tekintettel a T. Választók általános, szellemi képességeire, meg a választási rendszerbe beültetett, “törvényes csalások” lehetőségeire – , újabb négy esztendőre prolongálódik a maffiás rablógazdálkodás és a matolcsysta ámokfutás, akkor ez a helyzet elkerülhetetlenné válik. Moszkvát ebben az esetben érheti valamiféle tényleges, anyagi kár? A 6 milliárd eurót addig már régen átadták a Roszatomnak, mint a két reaktor vételárát, amelyek pedig (még tényleges legyártás nélkül is) majd szépen eldarvadoznak egy “papíralapú” raktárban (lásd: Deutsch Tompy stadionbeléptetőit!), mígnem valaki, dömpingáron (1-2 milliárd euróért) meg nem veszi azokat a bedőlt Magyarországtól. A bevételt pedig Moszkva szépen zsebre vágja az addigra már kifizetett, de nagyobb részében azonnal felfüggesztett folyósítású hitelek ellenértékeként.

Foglaljuk tehát össze! Vologya Cár, csak hogy kihúzza a szarból a döglődő, állami tulajdonú Roszatomot, bevillantott Viktor Királynak egy minimum 10 milliárd eurós, államközi hitelszerződést (mindenféle valódi kockázat nélkül!), amelynek 40 százalékát nagyvonalúan felajánlotta a magyarhoni állam-maffiának ellopásra. Az egyébként gyáva, súlyosan elmebeteg, semmihez nem értő, de roppant pénzéhes Unser Vezér erre rögtön rá is csapott, lévén felhomályosították arról, hogy ebből neki, személyesen csakis haszna származhat, a teljes felelősség és minden anyagi teher ugyanis Szeretett Népének vállait fogja nyomni. Bármi is történjék a jövendőben, a Roszatom átmenetileg meg vagyon mentve, Viktátor valaholszigeteki offshore-számlái pedig tovább híznak … akárcsak a tulajdonosuk!

Április 6.-a valóban az “Ítélet Napja” lesz. Minden, arra jogosult honi, illetve (“balkézről jogosult”) külhoni választónak ekkor kell eldöntenie: Orbán vagy az Ország! … Murphysta vagyok, nem optimista!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

9 hozzászólás on “Orosz vélemény Paksról: Orbán a második Lukansenka”

  1. kzj szerint:

    Szenda! Ezért kár volt fáradnod! Tele tárgyi tévedésekkel, csúsztatásokkal, rosszindulattal, stb.
    “Két végtelen van a Világegyetemben, az Idő és az Emberi Ostobaság” Három! a Te butaságod az előző kettőt többszörösen felülmúlja!

    • szendam szerint:

      Kedves kzj!
      Rendben van, a “rosszindulatot” töredelmesen beismerem. Ámde a többit (tévedések, csúsztatások) már nem ártana okadatolnod, különösen annak fényében, hogy már az is kiderült: kereskedelmi és nem államközi hitelről van valószínűleg szó ( http://nepszava.hu/cikk/1008820-ki-mond-igazat-a-paksi-hitelrol )! Különben nem rám fog vonatkozni a “Három!”. 😉
      Üdv!
      szendam

    • bonhomme szerint:

      Szó sincs itt rosszindulatról, legfeljebb némi sajátos humorral kevert realizmusról.
      Ami meg a Birkamenetet illeti, hogy az agyhalottak egyfolytában a diktátor mellett tüntetnek…. Néha bele szoktam nézni a tükörbe, hogy nincs-e sárga bőröm, meg mandulavágású szemem.

      Ahogy tavaly megverseltem már:

      Masíroz a Birkamenet
      erdőn, réten, hegyen át,
      hogy időben kinyalhassa
      Orbán Viktor valagát.

      • szendam szerint:

        Kedves bonhomme!
        Igenis van mandulavágású szemed!
        Ha nem így lenne, sem OVitézre, sem pedig “kzj”-re nem sandítanál “ferdén”! 😉
        Üdv!
        szendam

  2. bonhomme szerint:

    Amúgy a Panaszáradatom c. versem nagyon passzolna ide, csak hát már elsütöttem kábé 3 cikkel ezelőtt. Viszont itt az új bonhomme-izmus:

    A nürnbergi huszonkettő, avagy az utolsó szó Rogán
    ..
    1. Orbán Viktor:
    Jaj, kedves híveim, miért is bántotok?
    Tán nem voltam elég jó diktátorotok?
    ..
    2. Simicska Lajos:
    Én nem vagyok bűnös! Csak parancsra tettem,
    hogy az ország pénzét mind magamhoz vettem!
    ..
    3. Selmeczi Gabriella:
    Na ne már, fiúkák! Mindezt egy kifliért?
    Mi az, hogy halálra? Hát tényleg ennyit ért?
    ..
    4. Lázár János:
    Indítványozom a tisztelt törvényszéknek:
    paksi áram hajtsa a villamosszéket!
    ..
    5. Kósa Lajos:
    Húsz százalékomat felajánlom annak,
    aki kiment innen; offshore számlán vannak
    elrejtve a pénzek, amiket lenyúltam:
    mit kezdhetnék velük, hogyha már kimúltam?
    ..
    6. Bayer Zsolt:
    Szoszi morék! Igaz barátotok voltam;
    tényleg szeretnétek látni engem holtan?
    ..
    7. Szájer József:
    Alaptörvényemért ily hosszan lóghatok?
    Rúgjátok alólam már ki az iPadot!

    8. Szíjjártó Péter:
    Ha a nyakam körül feszül már a hurok,
    az nem megszorítás, értse minden tulok!
    ..
    9. Deutsch Tamás:
    Engem mijafaszér’ ítéltek halálra?
    Sok képviselőnő vonzónak találna!
    ..
    10. Kövér László:
    Engem akasszanak, kérem, utolszorra,
    s bajszom ráhagyom a hálás utókorra.
    Használja ecsetnek tehetséges piktor:
    vagy egy másik Hitler, vagy egy újabb Viktor.
    ..
    11. Matolcsy György:
    Az egyik szemem sír, a másik meg nevet:
    most melyikkel nézzem az ítéletemet?
    ..
    12. Zsiga Marcell:
    Havi negyvenhétből is meg lehet élni!
    Ezért kellett engem halálra ítélni?
    ..
    13. Obersovszky Péter:
    Ha már kivégzik az Élő Istenbálványt,
    használják bitónak a Mikrofonállványt!
    Utolsó szó jogán én csak azt akarom:
    Viktor drága terhét hordozzam nyakamon!
    ..
    14. Semjén Zsolt:
    Azért imádkozom: ne tartson sokáig,
    s ne fossam magamat holtomban bokáig. Ámen.
    ..
    15. Navracsics Tibor:
    Halálos ítélet? Ez nem igazságos!
    Hazaárulásban nem is vagyok sáros!
    Na jó, talán loptam néhány milliárdot,
    s vezéremmel tettem nyakatokba jármot!
    ..
    16. Áder János:
    Ha énrajtam múlik, mind kegyelmet kaptok:
    csak mások szemében vagytok hitvány latrok!
    ..
    17. Pintér Sándor:
    Azonnal küldök egy SMS-t magamnak:
    “Ülj át más cellába köztörvényes rabnak!”
    ..
    18. Balogh József:
    Inkább essem át egy vaksi komondoron!
    Vagy verjem szét magam? Majd még meggondolom!
    ..
    19. Varga István:
    Szültek volna a nők négy vagy öt gyereket!
    Megúszhattuk volna ezt az ítéletet!
    ..
    20. Csizmadia László:
    Tartsatok ki, fiúk, jön a békemenet!
    Vagy felmentés lesz majd, vagy utolsó kenet!
    ..
    21. Balog Zoltán:
    Humán erőforrás erősen megcsappan:
    huszonkét főt veszít; egészen hallatlan!
    Azt mondom, ne várjuk a békemenetet:
    majd én feladom az utolsó kenetet!
    ..
    22. Rogán Antal:
    Saját halottjának tekintsen az Ötker;
    hamvaimból főzzön pudingot az Oetker!
    (hamvamból pudingot főzzön Dr. Oetker!)

    • szendam szerint:

      Na mi van, mi van?!
      Álmodunk, álmodunk? … hehehe! 😀 😉

      • bonhomme szerint:

        Álmodozni szabad… sőt, kötelező! 🙂
        Bartus Lacinak annyira megtetszett, hogy külön cikk lett belőlem!
        Már csak azt nem tudom, hol lehet átvenni a babérkoszorút..! 😀

  3. Erika Klinko szerint:

    Rózsa miért maradt ki?

  4. […] Az “értesülés” lényege tehát inkább az, hogy a Legfőbb Maflaffiózó megkezdte kényszerű kihátrálását abból a Paks-Projektből, annak kiszikkadt medencéjéből, melybe még idén januárban ugrott fejest. Abból a Megállapodásból, melyet úgy szavaztatott meg idomított majmaival (plusbonus: Jobbik!), hogy a Végtelenségen túl nyúló határidővel titkosíttatta azt A Lényeget, amit osztán Legújabb Régi Jóbarátunk kormányzata (az Aláírás után) indiszkrét módon rögvest nyilvánosságra is hozott a saját honlapján. (Igaz, csak egy napig volt olvasható, de pont elegendő ahhoz, hogy a slon.ru című orosz honlapon megjelenjék egy olyan kommentár, melyet Don Vittorio, azaz Viktor Győzövics számára nem volt különösebben hízelgő: “Orbán a második Lukasenka!“) […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s