“LÉT”-kérdések

A komoly szakembergárdát maga mögött tudó “LÉT”-munkacsoport szombaton, a budapesti Kossuth Klubban hozta nyilvánosságra azt a javaslatot, amely szerint az egyre elképesztőbb méreteket öltő magyarországi szegénység leküzdésére be köllene vezetni az alanyi jogon járó, Feltétel Nélküli Alapjövedelmet (“FNA“). … Okos emberek tisztességes ajánlata egy arra alkalmatlan társadalomnak.

Hogyan lehetne igazságosan elosztani a jövedelmeket? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja a Gondolkodókat, s ezen idő alatt erre  számos ötlet született, illetve valósult meg. Az Ókorban (egyes helyeken) például a mindenkori uralkodó kötelezettségévé tették a nép létfenntartásának (élelmezésének) biztosítását, a mai, az úgynevezett “Modern Kor“-ban pedig a progresszív adórendszerrel, azaz a “lefölözés-újraosztás” módszerével igyekezték kiegyenlíteni, avagy legalább is mérsékelni az alsóbb és a felsőbb osztályok jövedelmi különbségeit. Mindegyikük közös eleme azonban, hogy ezt egy Központi Akaratra (anno az Uralkodó, mostanság a Törvényhozói, illetve a Végrehajtói Hatalom) bízza, melyről feltételezi, hogy elébb-utóbb engedelmeskedik (ha engedelmeskedik) a Társadalmi Nyomásnak (már ha van ilyen). A Feltétel Nélküli Alapjövedelem ötlete, minden látszólagos nóvuma ellenére, e sorba illeszkedik, újdonságot tehát nem képvisel.

Az FNA ismertetett lényege az lenne, hogy pusztán a megszületés, illetve pontosabban az állandó magyarországi lakcím birtokában, mindenki – bizonyos élethelyzetétől függően – egy garantált alapjövedelemben részesülne, melyet az államkassza folyósít. Jelen esetben ez kiskorú esetén havi 25, nagykorúnál 50, kismamák számára pedig 75 ezer forint lenne. Ennek forrásigénye (változatoktól függően) évi 600 és 1300 milliárd forint között lenne, melyet az ötletgazdák azzal teremtenének meg, hogy az FNA bevezetésével párhuzamosan megszüntetnék szinte az összes szociális ellátást, a családi pótléktól kezdve a közgyógyellátásig.

A részletek és az indokok ismertetésére most nem vesztegetném az időmet. Akit érdekel (és nem árt, ha érdekli!), az kattintson az előző bekezdés elején megadott linkre, ahol a “Vasárnapi Hírek” című hetilap által Ferge Zsuzsa szociológussal és Surányi György bankárral készült interjút olvashatja a közgazdasági/politikai érvek és ellenérvek, némi nemzetközi kitekintés és egy rövid háttérszámítás kíséretében. E poszt megírására ugyanis nem maga az ötlet, annak tisztességének “mértéke”, hanem annak megvalósításához fűződő alapos kételyeim sarkaltak.

Alig hiszem, hogy lenne olyan tisztességes ember, aki vitatná azon megállapításomat, miszerint a magyarországi szociális/jóléti ellátó rendszer évtizedek óta rosszul, az utóbbi, bő három esztendőben pedig egyáltalán nem működik. Ahol bizonyos javadalmazások (pl.: családi pótlék, gyes, a gyerekek étkezési és tankönyv-támogatása) csakis és kizárólag a család létszámától és nem a jövedelmi viszonyaitól függenek, azok egyáltalán nem azon rétegeket igyekszenek megsegíteni, egyáltalán nem csak azon rétegekhez irányítják a beszedett adóforintokat, amelyeknél erre a legnagyobb szükség lenne.

Én már számtalanszor álltam sorba különböző iskolákban úgy, hogy az előttem toporgó anyukáról pontosan tudtam, hogy az átlagjövedelem többszörösével rendelkezik (így semmiféle anyagi gondot nem jelentett volna neki kifizetnie az ingyenes tankönyvet, vagy az étkezés utáni térítési díj 100 százalékát), míg a mögöttem szerénykedő, minimálbéres apuka pedig úgy kuporgatja össze a kölkök (egyébként pocsék minőségű) iskolai élelmezésének forintjait. Mindezt pedig úgy, hogy mindhárman (“nagycsaládosok” lévén) pontosan ugyanannyi pótlékot kapunk az Államtól, csakhogy Anyuka a nagyobb jövedelméből iszonyú összegű adókedvezményben is részesül még, míg Apuka meg gyakorlatilag semmiben.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezt az “élethelyzetet”, ezt a “jelenséget” nem én vázoltam fel/tettem már szóvá először, ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy ezen igazságtalanság felemlegetését bizonyos doktrínerek, “jogilag érvelő” álliberálisok azzal szokták visszautasítani, hogy nem lehet/szabad különbséget tenni gyerek és gyerek között: ami születésnél fogva jár, az jár. No, de a helyzet az, hogy ez egyáltalán nem igaz, hiszen a szociális juttatások szerepe éppen az lenne, hogy minimum mérsékelje a különböző jövedelmi helyzetek okozta egyenlőtlenségeket (a gyerekeknél is!), azaz: bizonyos állami szolgáltatásokhoz csakis rászorultsági alapon engedjen hozzáférést. Ha valami “alanyi jogon jár”, az az ilyesmit egyáltalán nem szolgálhatja, csupán a tehetősebb helyzetét könnyíti úgy, hogy az azt igazából észre sem veszi!

Hát akkor miért van ez? Miért lehet ez már évtizedek óta és miért fajulhatott még tovább 2011. január 1.-e, azaz az Egykulcsos bevezetése óta? Hogyan lehetséges az, hogy az említett dátumot megelőző, már eleve igazságtalan szociális elosztó- és adórendszer egy még igazságtalanabb sőt, perverz változatába csapjon át, amelyben az állami szolgáltatásokhoz való hozzáférés, annak lehetőségének mértéke pontosan fordított arányban áll a rászorultság fokozatával?

Azért, mert a társadalom ezt eltűri, s ami még rosszabb: többsége “Felfelé” fülét-farkát behúzva, “Lefelé” pedig acsarkodva, rúgva és taposva! Mert itten semmiféle együttérzés, társadalmi szolidaritás (immáron évtizedek óta) nem létezik. Itten mindenki kapaszkodik abba, ami (még) van neki, s nem törődik azzal, hogy amit a nálánál szerencsétlenebbektől ma elvesz a Hatalom, azt holnap tőle fogja elzabrálni (pl.: megtakarítás, munkahely, jövedelem … JOGOK!). Itt az elsöprő többség hevesen bólongatva vette tudomásul, hogy a rászorultsági alapon járó segélyekért cserébe értelmetlen (ráadásul ugyanúgy a Köz által fizetett) Köz(kényszer)munkára kényszerítenek százezreket azzal a jelszóval, hogy “Csak dógozzon meg a pénzéért!“. Teszi pedig mindezt addig, amíg maga is ugyanebbe a helyzetbe nem jut. Akkor már ugyan fel vagyon háborodva és a szolidaritás után kiabál, no de ha egy hónappal korábban még együtt vonyított a farkasokkal, akkor most miért is vár el ippeg és punkt magával szemben más eljárást? Mert ő “A vétlen”, míg a többi meg “Az önhibás”? Télleg?!

Az FNA bevezetése tehát egy alapvetően tisztességes ötlet, kifejezetten alkalmas, sőt, indokolt időszakban jött létre, de egy teljes mértékben alkalmatlan közegnek, egy maximálisan magába forduló, részvétlen Társadalomnak szól. Egy olyan Közösségnek, amely nem hogy a már meglévő Jogainak megőrzését nem képes kikényszeríteni, de azok elvétele ellen sem tiltakozik. Egy olyannak, amelyik az Igazmondást Hazugságnak bélyegzi és hatalomvesztéssel bünteti (ld.: Gyurcsány), míg az Orcátlan Hazudozást Igazmondásnak tekinti és Korlátlan Hatalommal jutalmazza (ld.: Orbán).

Ferge Zsuzsa, az egyik ötletgazda szerint “drámai fordulatot”, a társadalmi viszonyok forradalmi megváltozását hozná az FNA bevezetése. Igaza van! … Csakhogy nem úgy, ahogyan ő gondolja!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

One Comment on ““LÉT”-kérdések”

  1. talalom szerint:

    Amikor először hallottam róla, élből elutasítottam: Na, ne má’, hogy mindenféle ingyenélők úgy kaphassanak pénzt, hogy semmit nem tesznek érte!
    Aztán továbbgondoltam. Ma az európai munkaerőpiac látványosan összeomlani készül. Pár éve Magyarországon is felgyorsult az a folyamat, hogy annak van csak munkája, aki csinál a munkaerejének (ötleteinek) piacot.
    Az FNA (feltétel nélküli alapjövedelem) arra az előfeltevésre épül, hogy az ember alapvetően munkás lény, lételeme a tevékenység, mások érdekében, no meg a maga hasznára is.
    Látva magam körül a rengeteg frusztrált, a munkahelyét, megélhetése alapját adó munkáját szívből utáló embert, elgondolkodtam. Az nem lehet, hogy ők valamennyien lusták, élősködni vágyók lennének. Mert láttam magam körül sok olyan személyt is, aki büszke volt a munkájára – és nem csak szellemi termékére, hanem mondjuk egy szépen kimunkált darabra, egy tisztán ragyogó helyiségre vagy éppen egy elégedett vevőre. A mai munkavállalók többsége az elismerés hiánya miatt szenved.

    Ma keveseknek adatik meg, hogy a szívük, képességeik szerinti munkával teremtsék elő a mindennapit. Miért kellene egy alapvetően gondoskodó típusú sokgyermekes asszonynak mihaszna aktatologatással töltenie az idejét, miközben folyamatosan azon aggódik, hogy mi történik reggel és este között a csemetéivel?

    Egy feltétel nélküli alapjövedelem véleményem szerint felszabadítaná azt a sokféle talentumot, ami az emberben alapvetően rejlik. Most sem tudok másra hivatkozni, mint a saját példámra. Amikor végre elértem a nyugdíjjogosultságot, eufórikus szabadságérzet fogott el. Pedig a munkában töltött 40 évemből harmincban a nekem kedves ügyekkel foglalkozhattam. De mégis.

    Az ügy gazdasági vonatkozásairól Herényi Károly beszélt, és szerintem életszerűek a becslései. Sőt.

    Azt az alaptételt, hogy a tőke nélküli munkásember csak a munkaerejét bocsáthatja áruba, eddig még nem cáfolták. Mintegy húsz éve, éppen a technológiai fejlődésnek köszönhetően, ennek a rétegnek az alkupozíciója megrendült. Nemcsak Magyarországon látni ezt – Nyugat-Európában is hanyatlik a szakszervezetek, a tőke és a munka között kötött szerződések tekintélye. Az ún. nem tipikus foglalkoztatási formák térhódítása nem egyéb, mint a munkaerő árának folyamatos leértékelése. A különböző munka-törvénykönyvek előírásai nem vonatkoznak az alvállalkozói meg a szerződéses viszonyokra. Gyakorlatilag egész Európában ma már csak a közszféra alkalmazottai részesülnek egyre gyengülő védelemben.

    Az ellenzők nemcsak a Herényi Károly által említett, az újraelosztás feletti diszponálás megszerzésében érdekelt politikai csoportok, hanem a tőkével rendelkezők is. Az FNA ugyanis jócskán megerősítené a munkavállalók alkupozícióját.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s