Humortalanság

Én értem a viccet, de nem szeretem!” – közölte hajdanán többször is Koltai Róbert az őt, időnként a Rádiókabaréban meginterjúvoló Verebes Istvánnal. “Illetékes Elvtárs” mai epigonjai sem szeretik a viccet, de annyiban mindenképpen különböznek emblematikus Elődjüktől, hogy még csak nem is értik.

Néhány nappal ezelőtt egy kedves ismerősömmel beszélgetve a régmúlt kabaréira és humoristáira terelődött a szó. “Hová lett ebből az országból a humor? Hol vannak azok az ízes, csattanós ‘pesti viccek’?” – tettem fel a kérdést önkéntelenül is. “Szerinted van itt még kedve röhögnie bárkinek bármin is?” – hangzott a kérdésnek álcázott válasz, osztán egy kicsit bővebben is kifejtette álláspontját: “Tudod, ebben az országban az emberek már annyira bele vannak keseredve a mindennapi nyomorba, az állandó létbizonytalanságba, a diktatúrába, a politikába, a politikusok folyamatos és egyre szemtelenebb hazudozásaiba, hogy már senkinek nincs ereje a nevetéshez. Arról nem is beszélve, hogy az igazán tehetséges humoristák vagy meghaltak már, vagy a hatalom úgy megfélemlítette őket (avagy a nekik nyilvánosságot biztosítani képes médiát), hogy némaságba burkolóztak.“.

Sok igazság van e megállapításban, de nem ad magyarázatot erre a humortalanságra, amit a hozzám hasonló, “Két Lábon Járó Vicclexikon” és egykorvolt “Poéngyáros” naponta tapasztalhat. Nem magyarázat erre a Diktatúra, hiszen ez az ország, az elmúlt hat-hét évtizedben már többször “adott otthont” (többé, avagy kevésbé véreskezű) önkényuraknak, többször is hallhatta már a különböző megszálló hadseregek csizmáinak trappolását, nem egyszer tapasztalhatta meg már az ippeg aktuális (csak személyi összetételében, de módszereiben és viselkedésében soha nem változó) Oligarchia nettó bunkóskodásait … és mégis voltak poénok, viccek, karcosan ironikus “beköpések”! Nem magyarázat erre a Nyomor sem, hiszen az nekünk, magyaroknak már régről ismert, rendszeresen visszatérő “vendégünk”, “aki” többször is megkorgatta már a hasainkat, többször is levette már rólunk a cipőt, a ruhát, fejünk fölül pedig a tetőt is … és mégis voltak Poéngyárosaink, Viccmestereink, karcosan ironikus “beköpéseket” blikkfangoló Humoristáink!

Akkor még voltak igazi tehetségek! – magyarázta tovább a “bizonyítványt” ismerősöm és ebben tényleg van is valami. Hiszen ha az ember manapság valóban minőségi röhögésre vágyik, egyszerűen nincs más lehetősége, mint az Internet, azon belül is pedig a “YouTube“-ra feltett tíz-tizenöt-húsz esztendős, avagy még annál is régebbi felvételek. Azok meg, amik manapság “mennek” itt-ott az elektronikus médiában, például az ifjonc “sztendaposok” bohóckodásai, azok az “altestiségen”, meg az elcsépelt “szomszéd-anyós-feleség-szerető-kocsma”-körön kívül a világon semmiről nem szólnak, s egy-két, néha valóban jó szócsavarást leszámítva, nem hogy megjegyzést de figyelmet sem érdemelnek. A még élő “régi tehetségek” pedig tényleg eltűntek: például a Verebes-Koltai páros ugyan megpróbálta felmelegíteni az “Illetékes Elvtárs” töltöttkáposztáját, de vagy ők voltak túlzottan óvatoskodóak, vagy a nekik színpadot adó teátrum gondolta úgy, hogy inkább nem rúgja össze a patkót az egyébként tényleg rettenetesen bosszúálló és kicsinyes Hatalommal (“akit” ugyi akár néven is lehet nevezni!).

Mert ez a Hatalom tényleg nagyon kicsinyes, sértődékeny és bosszúálló! Mivel rémesen komolyan veszi önmagát, meg azt a manírt, amit felvett, azt az ötvenméteres (egyébként baromira giccses és gatyából segget kilógató, de megkoronázott) “Lovasszobrot”, amit a píárosaival meg a kreatúráival önmagából faragtatott, mivel se kellő műveltsége, se minimális öniróniája nincs, így a “humor” nála kimerül a kifacsart közmondásokból baltával csiszolt poénokban, meg a “fehérvári huszárok” részeg elgajdolásában. Ebben pedig hűen követik őt kitenyésztett és közpénzeken felhízlalt csahosai is.

Nem tudom, ki emlékszik rá, de én, amíg élek, nem feledem azt a híresen hírhedt debreceni freskót, amit az egyik (egyébként kőbunkó, adócsaló újgazdag) közpénznyelő, maffiás tapnyaló-vállalkozója mázoltatott Kósa “Miszterhúsz-százalék” Lajosról a frissen elkészült szállodájának előtéri falára: Lajoska a lovon, kék nadrágban, veres zubbonyban … és szemüveggel az orrán! … körülötte meg a lefizetett Főépítész, a köztörvényes bűnöző Alpolgármester, a velejéig korrupt Irodavezető, meg a népes párt-siserehad néhány erkölcsileg “mélyre nőtt” képviselője. …

… A freskó állítólag azóta is ott virít a debreceni falon, mert Kósa egyáltalán nem érezte kínosnak ezt a méltán körberöhögött “opust”, s ahelyett, hogy pár vödörnyi diszperzittel sürgősen lekenettette volna azt, még egyet is értett a “vállalkozóval”, amikor “méltó felháborodottságában” az perrel fenyegette meg a kuncogókat.

Mert sem ez a Hatalom, sem pedig annak Talpnyalói nem értik és nem is szeretik a viccet! Ha például Farkasházy Tivadar, a ma már “szuperlájtos” (és ezért az nálam már évek óta nem “lájkos”) “Heti Hetes“-ben kapásból lecsap egy Andy Vajnával kapcsolatos poént, akkor “Bandi” rögtön felkapja a vizet és kétmilliós pert akaszt a nyakába. Mert az exproducer, jelenlegi kormánybiztos, amolyan hörcsög módjára …

… ugyan már tényleg kigyűjtögetett magának pár milliárdot a Közkasszából (nem is az a kétmilla köll neki, hanem a bosszú!), és “Teddy“-nek tényleg igaza volt abban, hogy “Bandi” még “soha nem csinált művészfilmet”, Amerikába pedig “talán nem véletlenül” nem akaródzik visszamennie, az is igaz, hogy ezt az egészet akár kabarétréfának is fel lehetne (köllene!) fogni, de itten arról vagyon szó, hogy ne merje őt senki a szájára venni … pláne akkor, ha még jogos is … amolyan Simicska-tempó szerint!.

Avagy ha például két, a jelenlegi hímsoviniszta Hatalom által mélyen lenézett “nőci” arra vetemedik, hogy lila szemhéjfestékkel magukra monoklit rajzolva tiltakozzanak az ellen, …

… hogy az Országgyűlésnek még mindíg tagja lehet egy olyan Szubhumán Lény, aki “őszinte és feltáró jellegű vallomásban” ismerte el, hogy hótrészegen rommá verte a “Terikét“, akkor a méltóságteljes tekintély manírját magára öltő, A Hatalom Birtokosa iránti (erektíven?) forró férfiszerelmét ma már titkolni sem szándékozó, egyébként szintén kőbunkó Viceházmester

… izé … Házelnök ennek apropóján nem a megszólított Baromállatnak teszi fel a kérdést, hogy “Csatlakozva a felszólaló képviselőtársnőmhöz, szeretném megkérdezni … khm … magától, hogy ugyan meddig akarja még itt rontani a levegőt?!“, hanem a Téház tekintélyének megsértése címén 130-130 ezer forintos bírságot szabattatt ki Vadai Ágira és a szintén DK-s Szűcs Erikára! …

… Amit osztán ez a vakkomondoros, exfideSSes Fehérjezacskó, egykori(?) párttársaival egyetemben, még képes is volt vigyorogva megszavazni!

Ámde az Ellenzéknek sincs humora! Ha pedig van is, hát túl gyáva ahhoz, hogy azt felvállalja. Amikor Kónyáék a szolidaritásos tüntetésen a teljesen nyílvánvaló szándékból Sztálinnak öltöztetett Orbán hungarocell-szobrát, a közismert, “csizma marad”-módon ledöntötték, majd a “maradványokkal” pont ugyanazt tették (abszolút elérthetően), amit 1956-ban az akkori Szobor darabjaival, akkor …

… az “rendben van”, hogy a kormánypártiak a Kónya-féle performanszot úgy értékelték, mint ha a szobordöntők a “legérzékenyebb testrészükre” tapostak volna rá, s ezt rögvest “garázdaság”-nak minősítették, de miért állt be rögvest ebbe a Nyivákoló Kórusba a T. Ellenzék és annak “mégtébb” Értelmiségi Holdudvara is? Miért nem mondták azt: “Ti már égettetek Gyurcsányt, akasztottatok már Bajnait és mi nem szóltunk egy szót sem, elviseltük a véleményeteket. No, akkor most Ti tegyétek ugyanezt és kezeljétek a ‘helyén’ a dolgot!“? … Nem, ők sem “kezelték helyén”, ezért osztán a “Jobboldal” odáig vetemedhetett, hogy a Lánchídra …

… a fentebb olvasható feliratú molinót kifeszítő E-PM-aktivistákat egy anonim “magánszemély” közreműködésével a Kormánypárt ugyancsak garázdaság okán jelentetett fel! … Mehetnek a bíróságra az Ifjoncok, az Ellenzék meg ezek után keressen magának Aktivistákat! Ugyi?

A humor visszaszorult az Internetre, nézhetjük az időnként tényleg kitűnő képi gegeket, olvashatjuk az olykor valóban poénos írásokat! Baráti társaságban már nem lehet viccelődni, mert ki tudja, “kikkel vagyunk körülvéve”! Jobber társaságban manapság pedig csakis zsidózós, cigányozós, komcsizós poénokkal lehet valaki “Jani”. Intellektuális és tanulságos viccekkel sem szűkebb, sem tágabb környezetben nem érdemes megpróbálkozni. Húsz esztendővel ezelőtt, ha már régóta álltunk a buszmegállóban, mindig akadt valaki, aki egy találó és megnevettető beköpéssel volt képes minősíteni a helyzetet. Ma azonban már csak ideges agresszivitást, meg a teljesen megszokott, rasszista megnyilvánulásokkal találkozik az ember.

Ámde vannak még olyanok, akik nem állnak be a sorba! Herczeg Zoltán divattervező például nem volt rest egy kis ötletelgetéssel alaposan kikarikírozni a nertársak otromba, ostoba és gusztustalan rendszerét, sőt, kezdeményezéséhez nem csak bátor vállalkozót talált, de még pénzt is tudott keresni vele! Herczeg ugyanis megalkotta a “Nemzethy Viselet“-et, …

… majd ebből “levezette” például a “Nemzethy Gondolkodó“-t, …

… avagy éppen a “Nemzethy Anyá“-t, …

… s mindezt pólóra szitáztatva, a “Mutyitrafikok” mintájára, amiket állítólag úgy kapkodnak el Pesten, mint a cukrot! Herczeg szerint egyáltalán nem veszett még ki a humor a Zemberekből. A “Ballerek” egyetértően veregették a vállát és jókat röhécseltek, míg a “Jobberek” nyílvánvalóan nem értették a dolgot, s a “thy” miatt helyesírási hibát emlegettek. …

Gondolom, hamarost utóbbiak is rá fognak jönni, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó, osztán izibe feljelentik Herczeget … mondjuk hitelrontásért, nemzet(hy)gyalázásért, esetleg garázdaságért. … A Téellenzék meg talán egyet is fog érteni! … Amennyi eszük vagyon, kinézem belőlük.

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

3 hozzászólás on “Humortalanság”

  1. pannon szerint:

    …és égettek izraeli zászlót, meg eu-s zászlót, bünti nélkül hoztak létre gárdát, és masíroztak a világörökség részén úgy, hogy Kövér tahó elvtársnak ez fel sem tűnt, de hogy egy szava sem volt, az tuti. Talán azért nem, mert tátva maradt a szája az ámulattól, hogy éppen az ő(szó szerint vedd) országában ilyen történik az ő engedélye nélkül. Nyugodjatok meg, az ő engedélyükkel történt.
    És valóban nincs humor, talán azért, mert bár diktatúra már volt itt, ennek van hagyománya, de hogy még1szer legyen, ez még felfoghatatlan, a nép nem tudja elhelyezni a maga kis világában, hisz nem ezt ígérték. És hát aki nevet, annak a melója bánja, na ekkorát már nem kockáztatunk, inkább csendben mosolygunk, de inkább kussolunk, abból még baj sosem volt.

  2. voronyezs szerint:

    Úgy tizenöt éve is lehet annak, amikor Andy(András) Vajna odahaza, Floridában egy (talán a Duna, vagy Királyi TV-n) intejúban ezt mondta, “a magyar fimrendezőknek el kellene már dönteniük, hogy művészi, avagy sikeres filmeket akarnak gyártani”.
    Ergo, ebből az következik, hogy ő is csak úgy látja filmművészet kérdését, hogy éles határt húz az üzleti és a művészi produkció közé. Pont a sajátját nem tekinti művészinek… Magyarul, nem tehet szemrehányást – pláne nem kriminalizálhatja – Farkasházynak…

  3. voronyezs szerint:

    Aztán hadd említsem meg a rendeésre készült, az első orbani felelösch ministeriumról [kormányról] készült hatalmas méretű olajfestményt… Egyszerűen nevetséges volt, de annyira, hogy egy MSZP-s barátomnak 2010-ben javasoltam, hogy óriásplakáton tegyék ki ezzel a szöveggel: EZT AKARJÁTOK ?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s