Csodálkozásképtelenség

Csodálkozásképtelenség” – leginkább így tudnám jellemezni azt az egyre súlyosbodó állapotot, melyben már nagyon régóta “leledzem”. Lehetne ezt akár “cinizmus”-nak is nevezni, bár szerintem ez nem azonos azzal a stádiummal, amikor az ember már a legnagyobb képtelenségeken sem tud csodálkozni.

Egyik nagyon kedves ismerősöm szerint, a magyar társadalom közéleti “ingerküszöbe” ma már akkora, hogy ahhoz képest a Csomolungma kisebb vakodtúrásnak tűnik csupán, “átlépéséhez” pedig hovatovább űrrakétára van szükség. Kénytelen vagyok egyetérteni, lévén magamon is tapasztalom ezt az akkut folyamatot.

Emlékszik még valaki mondjuk a “Tocsik-ügy“-re? Hogy fel voltunk háborodva az azóta már elhalálozott jogásznő 800 milliós sikerdíján? “Pfúj! Korrupció!“- kiabáltuk mindnyájan, mert akkor a “mutyi” kifejezés még nem számított “bevettnek”. Hát “Kaya Ibrahim“-ra és “Josip Tot“-ra? Mecsoda ökölrázás volt, amikor kiderült, hogy Orbánék, az MDF-fel közösen kisíbolt pártszékház 1,6 milliárdos eladási árából rájuk eső (kb. “1 tocsik“-nyi) pénzt a schlechtcsabás fideszcégek mahinációjával eltüntették – pár százmillányi köztartozás hátrahagyásával. Aztán jött az ezüsthajós 1 milliárd, a happyendesMilleneumi Országjáró” 1,4 milliárdja, a “Millenáris Center” 2,2 milliárdja, a Magyar Fejlesztési Bank élére ismét kinevezett Baranyai nertárs 4 milliárdos károkozása, Dajcstompy stadionbeléptetős 5 milliárdja … satböbb-satöbbi … és mi egyre kevésbé voltunk felháborodva, egyre kevésbé csodálkoztunk. Azért, mert pont úgy viselkedtünk, mint az egészséges agy, amelyik a redundancia ellen úgy védi magát, hogy alaposan felemeli az ingerküszöböt … minimum a sztratoszférán túlra.

Ha ma rákattintunk akármelyik hírportálra, tucatszám találkozhatunk olyan eseményekkel, amelyek egy normálisan működő országban a legnagyobb képtelenségeknek számítanak. Nézzünk néhány példát csak a mai “termésből”!

1.)Fejlemények” vannak a már esztendők óta rétestésztaként nyúló Sukoró-ügyben. Mint bizonnyal mindenki tudja, e dunántúli településre tervezett kaszinóváros azért nem jöhetett létre, mert a Führer und Kanzler megsértődött azon, hogy tőle, az ellenzék akkori vezetőjétől (és “Örökös Miniszterelnök“-től) erre a beruházók nem kértek engedélyt, s nem voltak hajlandók kifizetni neki az elvárt “regálét“. Ezért osztán a Minielnök rájuk uszította a csahosait, a beruházásból nem lett semmi, viszont a Költségvetés hamarosan kifizetheti azt a 100 milliárdos kártérítést, amit a washingtoni bíróság minden bizonnyal meg fog ítélni a hajánál fogva előrángatott indokokkal kipicsázott amerikai befektetőknek. Csak “hab a tortán”, hogy a társadalmon piócáskodó Orbán és kreatúrái még a “buktából” is nyerészkednek, ugyanis 5,5 millió eurós, azaz kb. 1,6 milliárd forintos keretszerződést kötöttek a perképviselettel megbízott (egyébként papcsákista) csókos ügyvédi irodával, a tárgyalásra kiutazó “delegációban” pedig olyanok is helyt kaptak, akiknek ott tulajdonképpen a világon semmi dolguk. … No, de ki csodálkozik ezen? Telik itten a Közkasszából bármire, ami a nertársak zsebeit hízlalja!

2.) A devizahitelesek viszont egyáltalán ne számítsanak arra, hogy a zsebük alján tátongó “Fekete lyukat” ez a kormányzat valaha is betömi. A nertársak, miután hatalmas nyereséget biztosító “befektetéssé” alakíttatták át önmaguknak a kölcsöneiket, Ócs(k)án pedig annyi pénzből építtettek fel néhány vityillót, amiből hatszor annyi, elárverezés előtt álló lakást lehetett volna felvásárolni a bedőlt devizahitelesek részére, mindezek árát pedig a bankokkal, rajtuk keresztül pedig az ügyfelekkel fizettették ki, elégedetten hátra dőltek és azt hitték: most már minden oké … nekik, a többiek meg le vannak szarva. Csakhogy a Baj ezt egyáltalán nem volt hajlandó tudomásul venni, parázsló cigarettaként kezdett a nertársak körmeire égni. Mivel közpénzt az ilyesmire költeni, a nyakukon hordott víztoronyban ásítozó Mélyűrt pedig gondolkodásra serkenteni nem hajlandóak, a Jóra való Restségük eklatáns példájaként tovább kezdték baszogatni a bankokat, sőt, odáig merészkedtek, hogy a miniszterelnök a (navra)csicskáján keresztül közvetlenül utasítgatni kezdte a bíróságokat. Normális országokban az ilyesmi a legteljesebb képtelenség lenne, mint ahogyan az is, hogy a közvetlen befolyásolási kísérlet okán a Bírói Kar, avagy maga a Legfőbb Bíró ne kezdjen magából kikelve, hangosan ordítozni! … No, de itt, ahol az ítészek élén egy pártkinevezett csinovnyik áll, akitől tiltakozásként legfeljebb egy diszkrét szellentés telik ki, ugyan ki csodálkozik még ezen?

3.) A “Közmédiá“-nak hazudott pártszolgálati propagandaforrás és csókos-kifizetőhelynél is valami hasonló a helyzet. Itt számolatlanul repülnek ki a közmilliárdok a szélesre tárt ablakokon keresztül, s azok különböző “külső műsorgyártók” zsebeiben landolnak, a vastagon fogó ceruzával megírt számlák ellenében. Legutóbb például egymilliárdot hajítottak ki Rákay nertárs vidékjáró hétvégi műsorára, amivel az MTV már majdnem elérte az ugyanennyibe kerülő “X-faktor” nézettségének egy teljes tizedét! De nem csak a milliárdok röpködnek itt ki-be, hanem a pártszolgálatos főnökök is. Az intézmény élén elébb egy a rohatkomcsiknak pénzért besúgó alak állt (Böröcz), felfelé buktatása után pedig most azt a manust (Szabó László Zsolt) tették a helyére, aki bő tíz esztendővel ezelőtt egyszer már sokmilliárdos kárt okozott a köztévének, jól megérdemelt büntetését pedig csak azért úszhatta meg, mert az ügyészség élén akkor (is) egy másik, roppant megbízható nertárs (Polt) állt. Normális államban az ilyen alakokból vagy börtöntölteléket, vagy közmegvetett páriát “csinálnak”. … No, de itt, ahol a kinevezéseket (is) intéző, teljhatalmú hivatal élén elébb egy pártkáder pornólap-főszerkesztő, osztán meg egy sokszorosan pervesztes párt-sajtójogász áll, ugyan ki csodálkozik még ezen?

3.) A honi egészségügyben ugyan gyógyítani már egyre kevésbé tudnak, lévén se orvos, se ápoló, se gyógy-, se kötszer (sem pedig alapvető higiénia!) – adóssághegy viszont annál inkább! – , ilyesmire pedig a járulékokat vastagon beszedő Állam még csak nem is törekszik. Ugyan minek, hiszen a “Kiválasztott Kevesek” luxusellátása megoldott és a miniszterelnököt is Grazban szokták kezelni. Arra azonban már igen, hogy “Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér” néven egy olyan információs bázist építsen ki (normális kórházak helyett), amelyben minden olyan honpolgár valamennyi személyes adata szerepel, aki 2000-től kezdve valaha is bármiféle egészségügyi ellátásban részesült. Ebbe az állományba pedig nem csak a kezelőorvosnak lesz korlátlan betekintése, hanem valamennyi állami szervnek is! Az adatbázis kezelőjét pedig, a tervek szerint, maga a kormány fogja megnevezni egy egyszerű rendelettel, … azaz a megszokott önkénnyel, a megszokott túlszámlázással és a megszokott mutyista körből kijelölve. Normális országban az állam nem kíváncsi arra, hogy mondjuk 13 esztendővel ezelőtt levettek-e egy tyúkszemet a lábujjamról, korlátlan hozzáféréssel nem tartja nyílván a legbizalmasabb adatainkat, s az ilyesmit a polgárok nem is tűrnének el. … No, de itt, ahol a jónép még azt is simán eltűrte, hogy az elvileg anonim, de a vonlakódokkal tökéletesen beazonosítható népszámlálási kérdőíveken olyan válaszok megadására is törvényileg kötelezték, hogy mondjuk melyik vallási közösséghez tartozik, illetve ki a munkáltatója; ahol (hülye)népszavazást lehetett rendezni 300 forintnyi vizitdíjról, de a Tákolmányról meg sem kérdezték; ahol birkamód állnak sorba hónapokig a legegyszerűbb orvosi beavatkozásokért, ott ugyan ki csodálkozik még ezen?

5.) Legkedvencebb adóhatóságunk éppen most tesz feljelentést az egyik leendő ex-munkatársával szemben, mivel ő meg hivatali visszaélés miatt jelentette fel a NAV-ot. Utóbbi indoka az, hogy a “Rágalmazó Közellenség“-nek most kikiáltott revizor megunta az esztendőkön át való szélmalomharcát a politikailag is támogatott, milliárdos adócsalók ellen, kiállt a köznyílvánosság elé, s kijelentette: az úgynevezett “kiemelt adózók”, meg az ippeg aktuális nertársak által vezetett cégek, pártmegrendelt NAV-jóváhagyással legalább hat esztendeje évi 1700 milliárd forintnyi áfa-csalásokat követnek el, amelyekből a hatóság – amolyan “szépségflastromként” – 70-80 milliárdot vesz vissza bírságok formájában, a hivatal vezető beosztásaiban pedig ezen vállalkozások “belberki” emberei ücsörögnek (a téma teljes leírását itt lehet elolvasni!). Eközben a “rendkívül szigorú” adóhivatal persze az alsógatyájáig képes megbírságolni a saját termelésű répáját számla nélkül árusító Józsi bácsit, a nem pontosan visszaadó pultos miatt meg hetekre zárat be egy kocsmát, de a milliárdokat kisíboló “közelieket” simán futni hagyja. Normális országban is előfordul az adócsalás, hiszen ki ne akarna szert enni egy kis láthatatlan, extra-jövedelemre. De ha kiderülnek a disznóságok, akkor ott rendes vizsgálat következik, s lehet ugyan, hogy a “modus vivendi” alapján, de valamilyen formában visszaveszik a pénz egy részét, (átmenetileg) bezárják a kiskapukat, az erre fényt derítő hivatalnokot meg szépen megdícsérik. … No, de itt, ahol az adózásnak semmi köze a valódi bevételhez; ahol a törvényekben tulajdonképpen az vagyon leírva, hogy “ha nem csalsz, akkor hülye vagy és megérdemled!“; ahol az lesz a Közellenség aki rámutat a közellenségekre, ott ugyan ki csodálkozik ezen?

6.) Mert a pártkedvenc, kiemelt adózónak itt mindent szabad! Ha mondjuk a miniszterelnök közeli haverjairól van szó, akkor az illető cég simán megúszhatja az élelmiszer-kiskereskedelmi üzletláncokra kirótt különadót (mert szinte névre szóló törvénymódosítással abból kihagyják), éveken át nyugodtan részt vehet egy sokmilliárdos vámcsalásban (s a bukta után még csak meg sem kérdezik a nyomozók), maga dönthet arról, hogy a konkurenciája mikor, hol és mekkora üzletet építhet magának (mert benne van az ezt elbíráló és engedélyező grémiumban). Mindezekért cserébe pedig semmi mást nem köll tennie, mint finanszíroznia a kormánypártot, s egy élelmiszerkereskedelmi cégtől merőben szokatlan módon aktív politikai kampányt folytatni az említett szervezet, mozgalom mellett. Normális országokban sem a Tesco, sem a Lidl, sem az Aldi, sem pedig az Auchan tulajdonosai nem traktálják személyes politikai vonzalmaikkal a vevőiket, és nem teszik “erősen ajánlottá” dolgozóiknak egy kormánypárti tüntetésen való részvételt (normális országokban kormánypárti tüntetések sincsenek!), s ha mégis, hát olyan gyorsan mennének tökre a bojkottáló vevők és a perek özöneit a nyakukba akasztó alkalmazottaik okán, mint ahogyan idehaza a Közgép megnyer egy újabb, pármilliárdos közbe’szerzési pályázatot. … De itt, ahol a jónép eltűri, hogy az ócska minőségű áruért cserébe szemtelenül magas számlát (meg időnként pártbrossúrát) kap a CBA-tól; ahol a kormánypárt által közvetlenül finanszírozott, de valójában nem is létező (mert be sem jegyzett!) “civil mozgalom” szervezte megmozduláson való részvétel kötelező bizonyos embereknek, s azt ezek még meg is teszik, mert féltik a rosszul fizetett állásaikat, ott ugyan ki csodálkozik ezen?

Valóban nagyon magas már az “ingerküszöbünk”. Ha csak a felét lefaragnánk belőle, még az is kevés lenne!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

3 hozzászólás on “Csodálkozásképtelenség”

  1. bubu64 szerint:

    Kedves Szendam!
    Nagyon jó válogatás. Ez valóban csak a jéghegy csúcsa. A kis helyi panamákról nem is tudunk.

  2. bonhomme szerint:

    Kedves szendam,
    a cikk jó, mint mindig.
    Pár gépelési hiba viszont böki a szememet:

    machinációjával

    Millenniumi Országjáró

    …elébb egy, a “rohadtkomcsiknak” pénzért besúgó..

    pártbrosúrát

    Amúgy (y) Csak így tovább!

  3. pannon szerint:

    jó mint mindig


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s