“Szakértő” úr haknizik

Nincs lényegi kifogásom az ellen, ha egy párt “közismert” politikusa időnként vidéki hakni-körútra indul, s annak egyes állomásain akkorákat hazudik, hogy ihaj. Az ilyesmit az ember a “helyén” kezeli, s bár szívesen megrázná az illetőt, mint Krisztus a vargát, nem különösebben háborodik fel a dolgon. Ám amikor ugyanezt egy, a “független értelmiségi” álorcáját magára öltő valaki teszi úgy, hogy a vélelmezhető szakértelmével visszaélve tudatosan igyekszik megvezetni tájékozatlan embereket, s mindezt súlyos állami milliárdokkal kitömött zsebbel, az nem csak gusztustalan, de egyenesen gyalázatos is.

Az alábbi írást egyik kedves Barátom és Köztársam küldte nekem még a hét elején e-mailben. Ezt tenném most közzé teljes terjedelmében.

Kedves Barátom!

Néhány nappal ezelőtt alkalmam volt részt venni a megyénk napilapja által szervezett, úgynevezett ‘Klub-beszélgetésen‘. Ennek meghívott két előadója Barcza György és György László voltak, mindketten a ‘Századvég Kutatóintézet‘ vezető elemzői. Ennek során e két pasas úgymond ‘felállították az elmúlt negyven év diagnózisát és megpróbálták felfedni, mi is van a kormány jelenlegi intézkedéseinek hátterében‘. Utóbbi jóember előadásában a ‘múlt örökségét’ négy időszakra bontotta. Az első az 1970-es évek eleje, azaz az ‘egyensúlyozó növekedés korszaka‘, mikoris a GDP évente 5-6 százalékkal növekedett. A második az 1980-as évek eleje, amikor ‘letértünk erről az útról‘, s ezzel felborult a külkereskedelmi mérleg, növekedtek az importárak, melyeket hitelfelvétellel igyekezett a kormány ellensúlyozni, ami pedig ‘súlyos hibának bizonyult‘. A következő korszak az ezt követő 10 esztendő, amikor az ország csak ‘futott a pénze után‘, a gazdaság beszorult a ránk csapódott kamatcsapda ajtajába, s jöttek a megszorítások. György szerint a ‘félremenedzselt rendszerváltásnak‘ az lett a következménye, hogy az ország ‘éltanulóból sereghajtóvá vált‘, a GDP 18 százalékkal csökkent, megszűnt másfél millió munkahely, növekedett az ‘eltartottak‘ száma. A ‘sokkterápiás átalakítás‘ tehát nem hozta meg a várt eredményt, az akkori vezetők hiába bíztak a piac rendező erejében: hitel hitelre halmozódott, s csupán a kamatok kifizetésére évente 1300 milliárd ment el.

Ezek után Barcza vette át a szót, aki kijelentette: ‘Néha bizony kaotikusnak tűnhet az, ami ebben az országban manapság történik, de abban igenis van logika!‘. Szerinte hazánk már négyszer került abba az ördögi körbe, hogy ‘hitelből, vagy saját vagyonunk feléléséből‘ igyekeztünk jólétet teremteni. E probléma feloldására a mai kormány egy öt pontos, a növekedést támogató rendszert alakított ki. Ennek elemei a ‘méltányosabb közteherviselés‘ és a ‘családbarát adózás‘, az államadósság csökkentése, a munkahelyteremtés, a biztos nyugdíj és a szociális rendszer átalakítása. Barcza szerint ennek eredményei a szakértők számára már most is látszanak, de a hétköznapi emberek csupán jövőre fogják mindezeket megtapasztalni.

Mindezek után persze jöttek a kérdések, melyek közül természetes, hogy a legelső volt: ‘Ha minden ilyen tökéletesen működik, miért van itthon növekedés helyett nyílvánvaló csökkenés és miért olyan rohamos tempójú a társadalom elszegényedése?‘ Mire a válasz: ‘Ennek egyik oka az, hogy a belső gazdaság nem tud pozitív irányú visszacsatolási körré válni és nem képes hitelek nélkül növekedni, holott éppen ez lenne a cél! Bár az MNB növekedési hitelprogramjának elvileg sokat kellene segítenie, ám ez még nem látszik … bár több, mint egymillió cég működik hazánkban, alig akad közöttük olyan, amelyik dinamikus fejlődést mutatna‘.

Nem idézgetném tovább sem a kérdéseket, sem pedig a ‘szakértői’ válaszokat, mert szerintem ennyiből is tökéletesen le lehet vonni a tanulságokat, átérezni, hogy a ‘Fővárosi Srácok‘ micsoda szó-csűrcsavari parasztvakításban akarták részesíteni a ‘Vidéki Bunkókat‘. Ámde sajnálatos módon az utóbbiak táborában akadt egynehány képzett közgazdász is, akik aztán alaposan megfincogtatták a ‘Szakértő Urakat’. Ők persze az elején még nyálkás vízisiklók módjára igyekeztek kicsusszanni a szorításból (pl. hogy ‘Ugyan mondják már meg, hogy mikor sikerült meghaladni azt a közgazdasági alapvetést, amit már 200 évvel ezelőtt Széchenyi gróf is felismert, miszerint friss tőke, azaz hitelek bevonása nélkül nem lehet növekedési pályára állítani a gazdaságot?‘) ámde hamarosan kezdett eldurvulni a dolog, s a két pasiból végre kibukott a fideszes.

Történt ez pedig úgy, hogy egyikünk (egy ‘Vidéki Bunkó’) elébb ‘matolcsysta idiotizmusnak‘ és ‘Münchausen-projektnek‘ nevezte a ‘hitelek nélküli gazdasági növekedést’, mint politikai célt, majd sorolni kezdte azokat a ‘közeli’ cégeket, melyek az általános hanyatlás közepette úgy tudnak ‘dinamikus fejlődést’ mutatni, hogy az egyébként 98 százalékban az EU által finanszírozott ‘közbe’ szerzési‘ pályázatok meglehetősen ‘sajátos‘ elbírálása útján tonnaszámra kapják a tíz-száz milliárdokat, avagy abból a közkasszából, állami megrendelések formájában, melyet többek között a ‘27 százalékig felméltányosított áfá-val‘, a minimálbérek (sőt, a közmunkások ‘fizetésének’) alapos megadóztatásával, az oktatási, az egészségügyi és a szociális rendszerből való pénzkivonásokkal töltenek fel. A felsorolást természetesen a ‘Közgép‘-pel kezdte megjegyezvén, ezen cég közismert tulajdonosa szinte minden egyes állami beruházást az állam által garantált és az állam tulajdonában álló MFB-től szerzett hitelekkel finanszírozza, miközben tavaly is több milliárdnyi nettó profitot vett ki a társaságból. Ez azonban azt mutatja, hogy ez a cég igenis képes lenne kialakítani azt a Barcza által is említett ‘pozitív visszacsatolási kört’, azaz a gazdaságpolitikai célként említett, ‘hitelek nélküli növekedést’, ámde még sem teszi, holott a ‘miniszterelnök legközelebbi bizalmasától‘ elvárható lenne, hogy legalább ő járjon elöl pozitív példával pláne, hogy még lehetősége is lenne rá. A példák sorolásából természetesen nem felejtette ki a ‘Szakértő Urak’ kenyéradó gazdáját, a ‘Századvég’-et sem, emlékeztetve arra: ez a cég sem a saját, piaci árbevételeiből nőtt oly’ naggyá, hanem azokból az ‘igencsak érdekes feladatokat előíró‘ állami szerződésekből, melyeket az elmúlt bő három esztendőben sikerül megkötnie a különböző minisztériumokkal, közöttük pedig magával a Miniszterelnökséggel is.

No, ezek után elszabadult a gyalázat. A két ‘Szakértő’ elébb pulykavörösre ízzadták magukat, majd inszinuációval, populizmussal és pártpropagandák terjesztésével vádolták meg a náluknál legalább húsz esztendővel idősebb urat, sürgős elfoglaltságukra hivatkozva bejelentették a ‘beszélgetés’ lezártát és a távozásukat. … Mindkettő megtörtént és igen csak viharos gyorsasággal.

Ezt a sztorit nem azért írtam le Neked, mert meg akartam osztani Veled azt az örömömet, amit akkor éreztem, amikor ez a két hólyag hatalmasat esett a zsiráf-méretűre felpuffasztott ‘waterloojáról’. Persze benne volt ez is, de a célom inkább az, hogy felhívjam a figyelmet, hogy micsoda szakmányos népbutítás folyik ebben az országban. Én nem tudhatom, hogy ez a két alak hány, további helyen adta már (és még) elő magát, de valószínű, hogy nem sokszor futottak bele olyan közönségbe, melynek néhány tagja nem csak ért ahhoz, amelyet ők a szakmájuknak … khm … neveznek, de még hangot is hajlandóak adni ellenző véleményeiknek? Vajon hány helyen vezették már meg a ‘dilomás ember’, a ‘szakértő közgazdász’, a ‘vezető elemző’ álcája mögé bújva tájékozatlan embereket ótvarosan hazug pártpropagandával, s mindezt úgy, hogy a belőlük államilag kipréselt milliárdokból élnek fényesen? … Hát nem disznóság ez? Nem a prostitúció és a lelkiismeretlenség minősített esete?”

***

Dehogynem! Ámde vajon mit lehet elvárni olyan emberektől, akik nem egyszerűen erkölcstelenek (inmorálisak), hanem erkölcs nélküliek (amorálisok)? Az ilyen alakok ugyanis bár pontosan tudják, hogy mit művelnek, de arról egyszerűen nincs véleményük (azon túl, hogy tevékenységüket magukra nézvést hasznosnak tartják), mert egyszerűen nincs lelkiismeretük, azaz nincs meg bennük az a képesség, hogy felmérjék cselekedeteik általános és speciális, akár már rövid távon belüli következményeit (lejáratódás), illetve tudatára ébredjenek arra, miféle “bizonyítványt” (a legteljesebb emberi silányság) állítanak így ki magukról akár naponta is. Nekik csupán egyetlen dolog számít, a feladat teljesítése és az ezért kapott anyagi ellenszolgáltatás, tehát csakis és kizárólag önmaguk, meg talán-talán még a legszűkebb környezetük is.

Ez tulajdonképpen egy pszichés betegség, ahogyan betegség az is, amit az Orbán-kormány művel. Most nem föltétlenül arra gondolok, hogy Viktorék mindenütt ellenségeket látnak (ez “csupán” csak a hatalomféltésből származó üldözési mánia), hanem arra, hogy minden lehetséges módon újabb és újabb válságokat produkálnak (hogy osztán azokat diadalittasan “megoldják”), azaz mesterségesen megbetegítsék úgy a Gazdaságot, mint a Társadalmat. Ez pediglen nem hipochondria és még csak nem is szimulálás, hanem az úgynevezett (ha már a matolcsysta közgazdaságtanról említést tettünk) a “Münchausen kór“, melynek tünetei a következőek:

A Münchausen kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak hogy az orvosi figyelem középpontjába kerülhessenek. … A Münchausen kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét. Cukrot vagy vért kevernek a vizeletükbe, hogy cukorbetegség vagy vesebaj látszatát keltsék. De az is előfordul, hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles alakítás érdekében az öncsonkítástól sem riadnak vissza. Képesek bőrükön sebeket ejteni, hogy bőrbetegségre panaszkodhassanak, vagy mérget nyelni, hogy kárt tegyenek belső szerveikben. Az adott betegségből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.

E kór kezelésére külső segítségre, pszichoterápiára van szükség, mely az Orbán-kormány és valamennyi csatolt része esetében nem más, mint a választási vereség és az ezzel járó hatalomvesztés. Tisztában vagyok vele, hogy jövőre tömeges választási csalásokkal köll majd szembesülnünk, de ezek csakis akkor vezethetnek eredményre, ha nem áll vele szemben egy mégnagyobb Tömeg!

Baján lesz a Főpróba. Holnapután megtudjuk melyik “állat” a nyerő: a “Reményhal“, avagy a “Szarokrája“. Ha az utóbbi, akkor igazából  a “Dögkeselyű” lesz a győztes!

… és ezt …

szendamondja! …

És most szavazzunk!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s