“Enyém a Vár …”

… tiéd meg a Lekvár!” – ez volt az egyik kedvenc játékom még annak a bizonyos poros, alföldi kisváros óvodájában, ahová kiskölök koromban a szüleim beadtak. Ma ugyanezen játékot űzik velünk a Hatalmasok, mi meg úgy csinálunk, mint az óvodások! Pedig mindnyájan tudjuk(?), hogy Szarból sem várat építeni, sem lekvárt főzni nem … lehet, de nem érdemes!

Ha csak egyetlen rothadt gyümölcs is kerül a lekvárnak való közé, a gondos háziasszony az egészet kidobja. A takarékos kisvállalkozó azonban inkább mérlegel: egy-két darab talán még nem érződik. A gyárak azonban bármikor hajlandóak kockáztatni, hiszen a félreismerhetetlen “ízt” különböző “javítókkal”, “aroma-anyagokkal”, illetve színezékekkel és “állománydúsítókkal” bármikor “esztétikussá” lehet tenni … mindezt pediglen “ócsón”, annak meg nagyon örül a Rezsicsökkentésnek is sorozatosan bedőlő Jónép.

Többségük ugyanis nem az “áru” tartalmát, hanem annak vélelmezett ár-érték arányát nézi, s eszerint választ a”polcról”. Teszik mindezt annak ellenére, hogy (elvileg) tudják: nem mindíg az a “jó”, ami olcsó, s nem is az, ami ezt fennen hírdeti magáról. Valószínűleg nem a legszebb színű és első blikkre legszebb állagú termék az, amelyik megállja a próbát … mondjuk négy esztendő múltán is!

Ámde ki az, aki valójában el is gondolkodik/elgondolkodott ezen, ippeg pont akkor, amikor letette voksát a csilivili, ámde becsapós márka mellett?

A gond akkor merül fel igazából, amikor a Zemberek a következő vásárlás alkalmából ismét döntéshozási helyzetbe kerülnek. Ha a kecsegtető ígéretek és az “Amnézia amnesztia” okán ismét ugyanazt a pudvás árut választják, az az ő bajuk. Ha a polcon egy  másik után nyúlnak, az meg a “gyártóé”.

De vajon mi van akkor, ha nincs választék? Avagy mindegyiknek alaposan lejárt már a szavatossága … mondjuk 2014 tavaszáig?

Fellázadunk? Elsöpörjük a gyalázatos “termékeket” a szánkba tukmálni igyekvő “gyárakat”? … Ez nem jellemző ránk, lévén nem vagyunk “tudatos fogyasztók”. Így e gondolat – bár felmerül bennünk – gyorsan felejtődik, majd a belénk (propagandailag) táplált reflexek okán választunk a polcról egy olyat, melyet “kevésbé rossznak” vélünk.

Otthon meg szemlesütve esszük azt, amit ebből főztünk … magunknak, meg a gyermekeinknek is!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

4 hozzászólás on ““Enyém a Vár …””

  1. "tisztelthölgyeimésuraim" szerint:

    Igazad van !
    .
    Inkább eszem kevesebbet a drágábból, mint hogy sok maradjon a sertéseknek. Pláne, hogy EU-s szabvány szerint utóbbit, már tilos is ezzel – ti. moslékkal – etetni.

  2. "tisztelthölgyeimésuraim" szerint:

    Egy kis megjegyzés:
    Azt írod, hogy a versike második sora “tiéd . m e g . a lekvár”. Én mindig is úgy tudtam, hogy
    Enyém a vár,
    Tiéd a lekvár. [- meg nélkül]
    Nem lényeges de ritmikailag is így stimmel.
    Üdv !
    .
    [ui.Persze ez legyen a legnagyobb bajunk.]

  3. gondolkodo szerint:

    “Szarból sem várat építeni…”
    Turul-tojta Fősámánunk már eredményesen intézkedett ebben az ügyben!
    A Zemberek megsegítésére, körültekintően intézkedett, hogy következő évszak a tél legyen, kemény mínuszokkal, tehát közeledik az az idő, amikor az idézett mondás befejezése a
    “lehet!” lesz!
    Gaz, bűzleni fog tavasszal az ország, egyetlen vigaszunk: azok is szagolni fogják, akik miatt…

    • szendam szerint:

      Legkedvencebb Feleségemmel (mindhárom fiam összes anyja) megegyezetünk:
      HA … Ő … MÉGEGYSZER …
      Akkor összepakoljuk az összes fiunkat, eladunk mindent és usgyi … NEM Keletre!
      Közt.üdv: szendam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s