Se “fülke”, se “falka”

Le a kalappal Orbán Viktor és Hívei előtt! Fantasztikus tehetséggel valósítják meg az Orwell által megírt forgatókönyvet. “Panta rhei“, azaz minden mozog, folyamatosan változik – főleg a Múlt, annak Örök Igazságai (együtt a Vezér elmeállapotával), s csak a Fényes Jövendő, … az a biztos.

A Diktatúrában állítólag csupán két dolog teljesen bizonytalan: az, hogy ami Tegnap még igaz volt, az Ma is az-e, s a mai érvényes lesz-e Holnap is. Ezt az állapotot írta le Orwell tökéletes tehetséggel híres művében, melynek egyik felejthetetlen jelenete az, ahogyan a Központi Lap szerkesztőségében gőzerővel írják át akár még az évekkel korábban megjelent példányokat is annak alapján, hogy aznap kit, vagy mit jelölt meg aktuális ellenségnek a Nagytestvér. Gondolom most ilyesféle munka folyhat a honi Állampárt médiaműhelyeiben is, hiszen kedden a Vezér, a tiszteletbeli konzulok elképedt gyülekezete előtt kijelentette: 2010 áprilisában nem volt “Fülkeforradalom”, a Matolcsysta gazdaságpolitika nem “unorthodox”, a kormány pedig nem “euroszkeptikus”.

Szegény “Múltátíróknak” nem lehet könnyű dolguk, hiszen az internetről egyszerűen lehetetlen kitörölni azon sefüle-sefarka … veretes mondatokat, melyek a Honalapító száját hagyták el olykor-olykor:

Nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás. Sokkal nagyobb dolog történt a mai napon Magyarországon. Ma forradalom történt a szavazófülkékben.” (Orbán Viktor, 2010. április 25.)

Magyarországot érdemes tanulmányozni, mert egyszerre vannak jelen ortodox és unortodox gazdaságpolitikai eszközök. Egyszerre alkalmazzuk a válságkezelés hagyományos és innovatív eszközeit” (Orbán Viktor, 2011 március, az OECD konferenciáján)

Olyan vezetői felfogással, mint amilyet az Európai Bizottság képvisel, még egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni“. (Orbán Viktor 2012. március 8.)

Ha Normális Országban élnénk, a kocsmákban a Jónép, a parlamentben pedig az Ellenzék pellengérezné ki megsemmisítő gúnnyal a hadováló miniszterelnököt, akit pedig saját pártjának vezetői nyugdíjaznának sürgősen egy “azonnalra” összehívott válságtanácskozáson. Igaz, ha normális országban élnénk, akkor Orbánból soha nem lehetett volna még egy falusi iskolaszék tagja sem, nem hogy pártelnök, avagy kormányfő.

Mivel azonban egy Nemnormális Országban létezünk(?), a kocsmákban az Eretnekek (tehát a “Magukfajták“) csupán fáradtan legyintenek az egészre – már ha egyáltalán hajlandóak foglalkozni az egésszel – , az Igazhitűek (tehát a “Magyar Zemberek“, azaz a “Magunkfajták“) pedig szorgalmasan magolják be a Legújabb Múlt eme Legújabb Igazságát, mely pontosan annyira lesz “gránitszilárdságú”, mint az ugyancsak kedden, immáron ötödjére(!) módosított Alaptörvény (amelyet egyébként tegnapelőtt óta “Egyensúlyi Alkotmány“-nak kötelező nevezni!).

Ha igaz a mondás, miszerint “Az a Legtökéletesebb Hazugság, mely nem szégyelli önmagát.“, akkor nem csak azt jelenthetjük ki, hogy “Viktor a Legtökéletesebb Hazudozó.“, hanem úgy fejleszthetjük tovább ezt az aranyköpést, hogy “Az a Legtökéletesebb Alattvaló, aki bármikor bármilyen hazugságot képes elhinni, s azt szégyenkezés nélkül, fennen hírdetni is.“. Bár erős kételyeim vannak azon közvéleménykutatási adatokat illetően, hogy az Orbánpárt még mindíg úgy 2,5 milliónyi szavazóra számíthat, azt készséggel elfogadom, hogy a “Legtökéletesebb Alattvalók” honi populációja eléri az 1,5 milliós egyedszámot.

Valószínűleg egyetlen társadalom sem mentes az önálló gondolkodásra képtelen emberek statisztikailag is jelentős kisebbségétől. Csakhogy míg a Világ “boldogabbik”, tehát működőképes részén az ilyeneket igyekeznek távol tartani a közélettől, addig nálunk ők képezik a politikailag aktív minoritás többségét(?).

Nálunk ők azok, akik személyes sikertelenségük okán érzett kisebbségi komplexusaikat a nyájhoz(falkához?) tartozás akólmelegével óhajtják kompenzálni, akik a Tapasztalati Valóság és a Vezéri Propaganda között feszülő ellentét miatti kognitív disszonanciájukat a beléjük öntött Hit folyton változó Igazságainak agresszív világgá-ordításával igyekeznek ellensúlyozni. Nálunk ők azok, akik egyetlen ember(?), illetve a mögötte álló politikai maffia hatalmi-gazdasági érdekei oltárán legalább 2002 óta hajlandóak feláldozni évtizedes barátságokat, tágabb vagy szűkebb rokoni kapcsolatokat, feledni a legalapvetőbb Etikát és sutba dobni a minimális Humánumot is.

Ennek szemléltetésére idézném fel azt a történetet, melyet egy nagycsaládos, pedagógus ismerősöm mesélt el még a múlt hét végén. Középső gyermeke egy sajnálatos, augusztus közepi balesete miatt nem tudott iskolába járni a tanév első két hetében. A mulasztások folyamatos pótlása során döbbentek rá arra a tényre, hogy a kölöknek kiosztott tankönyvcsomagból hiányzik a történelemkönyv, mivel azt az illetékes állami intézménykezelő elfelejtette megfelelő számban megrendelni a szintén állami tankönyvellátótól, s azt az iskolai könyvtárban lévő “tartós” állományból igyekeztek (részlegesen) pótolni. Márpedig erre nagy szükség lett volna, mert a hétfőtől ismét iskolába járó gyereknek szerdán dolgozatot kellett volna írnia az első húsz oldal anyagából.

A probléma áthidalása céljából még pénteken délután felhívtam egyik barátnémat, kinek egyetlen kölke a múlt tanévben ugyanebből a tankönyvből tanult, s mivel nem nagycsaládos, ezt nem is kellett visszaadnia az iskolai könyvtárnak. – kezdte a sztorit a tanárnő. – Röviden vázoltam neki a helyzetet, majd arra kértem, hogy amíg az állami hivatal nem pótolja a hiányt, adja kölcsön a nekik jelenleg szükségtelen példányt. Nos, azt tudtam a nőről, hogy ‘nagyfideszes’, de azt nem, hogy ennyire. Szinte végig sem hallgatva a mondandómat, érezhető indulattal a hangjában közölte velem, hogy őt aztán ne etessem azzal a kommunista propagandával, hogy az iskolákba nem érkeztek meg kellő számban a tankönyvek, mert ő olvasta az államtitkár-asszony nyilatkozatát a ‘Magyar Nemzetben’, ami ennek pontosan az ellenkezőjéről szólt. Ha ilyesmi mégis előfordult, az vagy annak köszönhető, hogy én nem fizettem ki időben a csomagot (nagycsaládosként ingyen kaptuk volna, ha lett volna!), vagy azért, mert az iskola szintén kommunista szabotőrei az igényt szándékosan alulbecsülték (a megrendeléseket az illetékes megyei hivatal intézte!). Ezért aztán ő semmiféle könyvet kölcsön adni nem hajlandó, menjek be egy kereskedésbe és vegyem meg ami hiányzik, hiszen telhetne abból a ’60 százalékos fizetésemelésből’, amit a szerinte ‘nagylelkű államtól’ kaptam (majd’ harmadával megemelt munkateherért cserébe nettó 4.700 forintot, azaz alig 3 százalékot!). Ezt követően még azt is közölte velem, hogy ő ugyan már évek óta tudja rólam, hogy ‘nemzetellenes’ vagyok, de nem gondolta volna, hogy pont nála, az ‘elkötelezetten jobboldali, becsületes, keresztény, magyar asszonynál’ fogok házalni az ‘ócska, balos szövegeimmel’!
És mit válaszoltál neki? – kérdeztem én.
Semmit, mert rögtön ezután lecsapta a telefont. De ha nem is teszi, mégis mit mondhattam volna? Azt netalán, hogy 26 esztendő barátsága után talán nem kéne ilyeneket mondania? Hogy hányszor fordult már hozzánk segítségért, amit mindannyiszor meg is kapott? Hogy amikor a gyereke egy tartós “házibalhé”, egy válásközeli helyzet okán négy évvel ezelőtt bukásra állt, akkor én és a férjem korrepetáltuk ingyen és bérmentve? Azt netalán, hogy egy nyomorult, nekik pillanatnyilag teljesen felesleges tankönyv pár heti kölcsön adásával akár kompenzálhatták is volna a korabeli szívességeinket? Azt netalán, hogy egy ócska, hazudozó maffia-politikus érdekében nem kéne belegázolnia egy másik ember becsületébe?
Igen! Például ezt!
Ezt mondta a férjem is, aki a “beszélgetés” után nyomban át akart menni Katiékhoz, hogy “megfogva a nyakát megrázza” és alaposan kérdőre vonja, de leintettem őt. Emlékeztettem rá, hogy történelem-filozófia szakosként tudhatná: “Hittel nem lehet vitatkozni!”.
Hit?
Igen, az! Ugyanis az én (immáron) ex-barátném is tanár. Az ő iskolájában is komoly gondok voltak? … vannak! a tankönyvellátással, s sok túlórát vállalt, kétdiplomásként most ő is nagyon rosszul járt az állítólagos “fizetésemeléssel”. A közzé tett bértábla szerint nem kaphatott többet, mint én!
Akkor mégis miért e hevület?
Mert neki soha nem volt kialakult világképe és személyisége. Ezeket, mint lágy masszákat mindíg a környezete “gyúrta” össze, “alakította” ki és át. A kilencvenes évek elején egy jehovista csoportba sodródott bele, s majdnem otthagyta az egyetemet is, közvetlenül a diplomázás előtt. Aztán összekerült a mai férjével, aki egy erősen teljesítmény-centrikus, bárkin átgázoló pasas, agresszív vállalkozó. Neki köszönhette a második oklevelét, meg azt is, hogy amíg Kálmán 2006-ig a szocikkal üzletelt, addig ő “balos” volt, amikor pedig már a fideszesekkel, akkor hirtelen “jobbos” lett.
De mi lesz ezután, ha összetalálkoztok az utcán? Alig két percre laktok egymástól.
Gondolom majd mindenkinek az utca “másik” oldalán támad “sürgős gyalogolni valója”.
És ha jövőre fordul a kocka? Ha tavasztól majd nem Orbánnak, hanem mondjuk Mesterházynak, esetleg Bajnainak fogják hívni a miniszterelnököt? Akkor mi lesz?
Hát akkor majd ismét “összejövünk”, s ha nem is lesz az a kapcsolat már a régi, ugyanúgy hozzánk fognak jönni segítségért, … mi meg persze megbocsájtunk nekik.
Ez lenne az a híres “Amnézia amnesztia”?
Nevezheted így is és akár még el is ítélheted. De nem lehet úgy élni, hogy állandóan haragszom valakire, akit nem csak régóta ismerek, de naponta találkozom is vele! Ez … bocsánat a rossz párhuzamért … de egyszerűen abiotikus.
Neked, nektek. És nekik? Nekik ez magától érthető, természetes állapot?
Bizonyos, érzelmileg kevéssé fejlett emberek számára a Gyűlölet és az Imádat között szinte semmi különbség. Mindkettő heves emóció és jól magyarázható, indokolható állapot, igazodási pont. Feltételezem, hogy sok, mai Orbánhívő a Bukás után Orbángyűlölővé válik pont úgy, ahogy a rendszerváltás idején rengeteg, szemellenzős MSZMP-tagból lett bigottan vallásos, “elkötelezett jobboldali”.
Nem mondom, szép jövőképed van.
Lehet, de nem tartom valószínűnek, hogy ez 2014-ben fog valósággá válni.
Mert?
Mert itt olyan sok a Kálmán-féle, antiszociális, agresszív törtető, olyan sok a Kati-féle “gyurmaember” és olyan sok a hozzám/hozzánk hasonló, békére és bégetésre vágyó birka, hogy nem hiszek a hamarosti változásban. A mi társadalmunk jelentős része … avagy, ha talán nem is az, hanem csak az ostoba politikusok által felbíztatott/átalakított, s így hangadóvá vált agresszív kisebbsége … olyannyira rászokott a tekintélytiszteletre, a mindenkori Hatalommal való konfliktuskerülésre, az egyéni érdek bármin és bárkin átgázoló érvényesítésére, hogy számukra ez az Új(?), Orbanista Diktatúra a legteljesebb kéjmámor, a legismertebb viszonyrendszer: felfelé nyalsz, lefelé rúgsz, s miközben szajkózod az “Elvárt Válaszokat”, a mindíg változó “Igazságokat” otthon, avagy egy körültekintően kiválasztott társaságban élsz a Hatalom által neked kegyesen, de korlátozott mértékben meghagyott “Jus Murmurandi”-val.

***

Szeretném, ha a Tanárnőnek nem lenne igaza! Szeretném, ha kiderülne: még sem vagyunk ilyenek!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

2 hozzászólás on “Se “fülke”, se “falka””

  1. tisztelthölgyeimésuraim szerint:

    Pávatánc:
    Ne azt nézzék amit mondok, csak azt amit teszek.
    .
    Ez már maga a megvallása a “hamis tanúbizonyság tevésnek”. Neki még gyónni sem kell mennie.
    Na de ! A Fid SS rajongók milliói mégis falják a szavát…

  2. gondolkodo szerint:

    Hosszú idő után üdv Mindenkinek!
    .
    Sajnos, nagyon sok “Kati” van!
    Elitélni nem tudom őket, hiszen emberileg megmagyarázható tettük.
    Az öszödi beszéd félremegyarázása után csalódtak (mert nem értették meg lényegét és felültek a populista szövegnek). Csalódásuk miatt – sok választási lehetőség nem lévén – a választáson a Fideszre szavaztak.
    “Kati”-k most kénytelenek ragaszkodni megválasztott személyeikhez, mert ha nem, azzal beismernék tévedésüket. (Nem ismeik azt a mondást: “Ha beismered, hogy tegnap tévedtél, azt bizonyítod: ma bölcsebb vagy, mint tegnap voltál!”)
    Nem mernek szembenézni tegnapi magukkal, ráadásul jó érzés lehet nekik a hatalommal azonosulni. Hiúság, hamis önérzet és a tévedése hibának nézése.
    .
    Eddig “Kati”-ról írtam, most áttérek Katira.
    Az ő esete némileg más, mert:
    – értelmiségi és
    – tanár (aki “nevelőnek” mondatja magát…).
    — Mint értelmiségi, elvárható és jogosan elvárt a gondolkozás képessége és gyakorlása;
    — mint tanár, elvárható és jogosan elvárt a példamutatás!
    Ahogy elvárja, hogy tanítványai (és azok szülei) felnézzenek rá, – mert valamennyire életük későbbi minőségének befolyésolója lehet, – ugyanúgy ő is felnéz az általa választott hatalomra. Még akkor sem változtat véleményén, ha az általa is megválasztott hatalom legfőbb képviselője (aki szintén nem ismeri el tévedéseit) nyilvánvalóan meghazudtolja önmagát:

    .
    Eszmefuttatásommal nem szándékoztam “Kati”-t védelmembe venni!
    Tettét ugyanolyan károsnak tartom, mint a ma már “hős” 2006-os csőcselékét.
    Sőt, ha lehet még károsabbnak, mert nem anyagi, hanem szellemi kárt okoz!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s