Gyuri

Mielőtt még bárki pánikszerűen menekülve elkattintana a blogomról, szeretnék mindenkit megnyugtatni: ezúttal nem “Terpesz Sam“-ről a Tohuvabohu törzs gazdaságpolitikai varázslójáról lesz szó! Éppen ellenkezőleg! Most egy kedves, szelíd, tehetséges emberről fogok írni, aki hiányos önmenedzselési képessége és nem megfelelő politikai “hovatartozása” okán immáron megállíthatatlannak tűnő iramban csúszik lefelé az egzisztenciális lejtőn.

Gyuri barátom, aki tegnap töltötte be ötvenharmadik esztendejét, rendkívül tehetséges fényképész. A rendszerváltást követően karrierjének pályagörbéje együtt mozgott Orbán Viktoréval, … csak éppen ellentétes fázisban!

Miután lediplomázott a nyíregyházi tanárképző főiskolán, a debreceni egyetemen kezdett dolgozni, mint oktatástechnikus (egyetemi jegyzetekhez készített szemléltető fotókat és ábrákat, kísérleteket fényképezett le, vagy vett videóra, stb.), “mellékesként” pedig rendezvények (jellemzően: esküvők, ballagások) megörökítésével foglalkozott. Egyetemi állását 38 esztendősen majdnem pontosan azon a napon veszítette el, melyen Orbán letette első miniszterelnöki esküjét (1998. május).

Ezt követően, egyfajta “kényszervállalkozóként” az addigi mellékesével foglalkozott tovább, s mivel az akkori gazdaságpolitikát még nem kizárólag az általános elszegényedést eredményező elkurcsyzmus és a gátlástalan lopkodás jellemezte, volt fizetőképes kereslet tevékenysége iránt sőt, meglehetős gyakorisággal még külsős fotóriporteri megbízásokat is kapott a megyei napilap szerkesztőségétől. Utóbbinak köszönhetően végül állandó megbízási szerződéshez jutott a redakciótól. Az erről szóló megállapodást 2002. április 22.-én írhatta alá, 42 esztendősen … Orbán Első Bukásának másnapján!

Ez után nyolc év nyugalom és gyarapodás következett. Gyuri fő- és melléktevékenységéből annyi jövedelemre tett szert, amelyből a honi relációban “tisztes polgári“-nak nevezhető életszínvonalat tudott biztosítani fiának, feleségének és önmagának. Boldog volt és elégedett, bizalommal tekintett a Jövendője felé. (“Hja kérem! Akkor még ifjú voltam és bohó … no meg optimista!“)

Aztán következett 2010 tavasza, s mindössze öt nappal Orbán Második Triumfálása után, ötven esztendősen, kitették a szűrét a megyei laptól (“Valamelyik fideszes ‘ifjútitánnak’ megtetszett az állásom.“), újabb három nappal később pedig a lakásához közeli iskola igazgatója közölte vele, hogy tizenöt esztendei ismeretség ide, személyes rokonszenv amoda, mostantól nem készíthet több ballagási fotót, osztálytablót náluk, mivel a fenntartó (fideszes) önkormányzattól “Valakikmegüzenték, hogy ilyesmivel már csakis egy bizonyos vállalkozást “illik” megbízni!

Csupán néhány napot késett a “Harmadik Csapás“: felesége közölte Gyurival, hogy beadta a válókeresetet, majd kilenc havi huzavona után az asszonyka sikeresen kiperelte őt minden ingó- és ingatlanvagyonából.

Barátom akkor már édesapja (akivel “ápolási szerződést” kötött) düledező házában lakott. A Papa viszonylag jó, vasutas nyugdíjából, illetve Gyuri innen-onnan kapott segélyeiből, alkalmi munkáiból ha szerényen is, de éhezés nélkül meg tudtak élni. Ámde az apuka tavaly decemberben, egyik napról a másikra leesett a lábáról, s mindössze két heti, komatózus, kórházi vergődés után kilehelte lelkét. … A temetés után Barátom kénytelen volt megosztozni nővérével a hagyatékon. Ica lemondott a ház neki “járó” feléről, cserébe a Papa bankszámláján lévő pénzből egymillió forintot kért. Megkapta, Gyuri pedig a maradék kétszázezerből kifizette az ingatlanátírás költségét, a többit meg lassan elvitte a ház rezsije.

A Papa halála után ugyanis Gyuri havi jövedelme csak szerencsés esetekben lépte át a 40 ezret (“Az emberek manapság örülnek, ha ki tudják fizetni mondjuk egy lagzi költségeit, … fényképezni pedig ugye ‘mindenki tud’!“), a közüzemi számlák összegét pedig a legkeményebb takarékoskodással sem tudta 18 ezer alá szorítani, ezért osztán állandóan pótolni köllött a hagyatékpénzből. Az éhezéstől az mentette meg őt, hogy nem sokkal a temetés után egy segítőkész ismerőse beprotezsálta a közeli “Nyugdíjas Klub“-ba, ahol hetente hatszor kap ebédet (“Jól főznek és – ellentétben az iskolákkal – itt nem lopják el az adag felét!“), rendkívül kedvezményes, adagonként 160 forintos áron. … Ámde ez a viszonylag idilli(?) állapot sem tarthatott sokáig. (“Lásd: a Murphy-féle ‘Valószínűségi törvény’-t!“)

Két héttel ezelőtt az önkormányzat ugyanis értesítette Gyurit, hogy a nagylelkűen folyósított (22.800 forint!) segélyre immáron nem jogosult, de van lehetősége arra, hogy havi 36 ezer forintos “jövedelemre” tegyen szert, ha és amennyiben szerződést köt a helyi “Humánszolgáltató” kft-vel. Barátom ezt augusztus elsején meg is tette, s az aláírt kontraktus értelmében folyó hó 15-től, a fentebb jelölt összegért cserébe közmunkásként dolgozhat … október 31-ig! Hogy ezt követően miféle további “kilátásai” lehetnek, azt a cégnél senki nem tudta megmondani, de annyit azért megsúgott neki a jószándékú ügyintéző hölgy, hogy a tapasztalatok szerint a “szezon” tavasztól őszig tart (“Az, hogy a ‘szezonközi’ időszakban még is miből éljen meg egy magamfajta, a munkaerőpiacon még véletlenül sem keresett Ötvenes, nyilvánvalóan nem érdeklik a ‘jobban teljesítő’ Magyarország ‘tulajdonosait’!“)

A nagyvonalú önkormányzat persze nem felejtette el azon nyomban értesíteni a szerződéskötés tényéről a nyugdíjas klubot, melynek főnökasszonya már másnap közölte Barátommal, hogy “megváltozott jövedelmi viszonya okán” immáron nem jogosult a kedvezményes étkeztetésre, s ha továbbra is náluk óhajt ebédelni, augusztus közepétől ki köll fizetnie a teljes, adagonként 535 forintos árat (“Hiába no, ‘gazdag’ lettem!“).

***

Eddig tartott a Gyuri-sztori, … legalább is 2013. augusztus 11-ig bezáróan! Barátom, miután alaposan megünnepeltem (megetettem, megitattam) őt, haza ment. Én pedig itt maradtam az érte való aggodalmammal, meg a legmélységesebb felháborodásommal amiatt, hogy miféle Szubhumán Fehérjehalmazok irányítgatják itten ezt az Országot, … tönkre téve azt, meg egzisztenciák millióit is, melyekből csupán egyetlen, de nekem nagyon fájó példa barátom esete! … Azon való felhorgadásommal, hogy miközben (pl.) a szociális ellátások korlátozását (? … megszüntetését!) ezek a Génhibás Csúszómászók a “visszaélések megakadályozásával“, illetve a “közpénzekkel való felelős és takarékos gazdálkodással” indokolják, addig számolatlanul ömlenek a Költségvetéstől eltérített cégadó-milliárdok Viktorinhu Magánstadionába, a Miniszterelnöki Tahóság Emlékműveként szolgáló építmény-förmedvény kivitelezésébe a TAO-pénzek! … Gyalázat!

Osztán ma reggel rákattintottam az egyik rendszeresen felkeresett hírportálomra, s attól, amit ott olvastam akkora “agylobot” kaptam, mint ha még mindig negyvenfokos, afrikai hőség tombolna minálunk!

A hír szerint ugyanis szerveződik mán’ a “Bazi nagy kormánylagzi“(katt a fentebbi képre és szűk kilenc percen keresztül mindenki sírva röhöghet!), melynek minél cifrábbá és emlékezetesebbé (valamint barokkosabbá és feudalisztikusabbá!) tételétől egyetlen állami milliócskát sem sajnál a miniszterelnöki Örömapa!

Lesz ott kérem minden, mi szem-szájnak ingere: sok kilométeres körzetet hermetikusan lezáró rendőrség; hetekkel korábban elindított titkosszolgálati “felmérés” arról, hogy a környéken nem jelentek-e meg olyan “elemek” és “csoportok”, akik esetleg galád módon a Nagy Esemény megzavarására törekednének; a “civil vendégeket” kontrollálni hivatott mágneskapuk; “élelmiszervegyészek”(!), akik ellenőrzik(!) a kiszállítandó ételeket, melyek osztán csakis lepecsételt, darabonként két terrorelhárítós autóval kísért járműveken juthatnak el a Végfelhasználókhoz, akik kizárólag akkor ízlelhetik meg az étkeket, ha a plomba érkezéskor sértetlennek bizonyult!; pincéreknek, illetve tébláboló, “siket” vendégeknek (fülükből kilóg a “nagyothalló készülék”!) álcázott TEKnőcök!

Micsoda gyávaság ez?! Micsoda aránytévesztő felhajtás és pazarlás mind a két eset (és hány ilyen van még!)?! … Szavakat nem találni rájuk … pláne kultúráltakat! Miközben ez a kormányzat “rigorózus pedantériával”, darabonként számlálgatja a kulcslyukon kiadott filléreket (többek között az én Gyuri barátomnak), diadalívnyi méretű ablakon át szórja ki tonnaszám a forintokat!

Gyalázat!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.:

 
… és ezt is …
 
szendamondja!
Advertisements

6 hozzászólás on “Gyuri”

  1. emigrant szerint:

    Igazán nem akarom elkeseríteni a T. Köztársakat, de a vezérnek ezen felül még négy gyereke van! És legalább egyszer várhatóan mind megházasodik. Legközelebb egy szinglit válasszunk miniszterelnöknek! Kevésbé terheli a költségvetést.

  2. asher alexander szerint:

    excellent video!!!!
    igen jokat rohogtem!!!regen ennyire jokat!!

    • szendam szerint:

      Lieber Chaver!
      No ugye, hogy van még mit röhögni ( 😦 ) ebben a szomorú Magyarországban! … Sajnos csak ezt!
      Örülök, hogy jót röhögtél! … Ismered a mondást: “A Nevetés éltet, a Nevetségesség öl!”. … Minket éltessen, Őket meg ölje!
      Üdvözlettel: szendam!

  3. bubu64 szerint:

    Meglátjátok majd, hogy továbbra is tündérország ez, csak nem hisztek a szemeteknek. A Századvég megvette a Napi gazdaságot. kíváncsi vagyok miért.

  4. […] A parlamenti stallum-osztogatásokról, “Roy” Sneider alelnökségéről, a Szocik pénztárcanéző “bátorságáról” eszembe jutott egy tavaly augusztusban írt posztom! […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s