Pótjegy

Szeretett Hazánkban, melyet jelenleg az “Abszurdisztán-Szabadmaffiaállam” néven illethetünk csak, negyedik esztendeje megszokott jelenség, hogy itten kéremszépen semmi nem az, ami a neve: a tandíj a “nemtandíj“, a megszorítás a “nemmegszorítás“, avagy az áremelés az “ár/rezsicsökkentés“. Ippeg ezért baromi nehéz dolga van mindenkinek, aki ilyen, avagy amolyan okoknál fogva nem ismeri a “jobban teljesítő” Magyarország belviszonyait, a NER-szótárt azaz: nem tudja készségszinten lefordítani közmagyarra a fideszmagyart!

Kilencedik esztendeje Hollandiában élő (és negyedik esztendeje nem látott) Barátom mesélte ma nekem a következő esetet:

“Tegnap (júl. 22., hétfő) igénybe vettem a MÁV-Start ZRt. vasúti személyszállító szolgáltatását. Szüleim lakhelyéről, Nagykállóról akartam eljutni Debrecenbe, az ott élő régi barátomhoz. Előző nap a “Net” segítségével megnéztem, hogy mik a lehetőségeim. Nos, Nagykállóról Nyíregyházára (13 km!) mindössze napi négy vonat közlekedik: egy kora reggel, egy kora délelőtt, egy késődélután és egy kora este. … Ez volt az első “meglepetésem”. … Én a második opciót választottam, lévén ahhoz volt egy olyan, nyíregyházi csatlakozás (“sebes” vonat), melyre csak úgy 10 percet köllött várakozni, s így szűk másfél órán belül Debrecenben lehettem. … A második “meglepetésem” akkor ért, amikor az indulási idő előtt úgy 15 perccel kiértem a nagykállói vasútállomásra. Az épület utcai bejárata zárva, rajta egy elmosódott felirat: “Belépés az állomás területéről!“. Rögtön át is cibáltam magamat és terjedelmes hátizsákomat egy kertkapu méretű oldalbejárón, s a “Váróterem” (max. 6 négyzetméter!) feliratú, tárva-nyitva álló ajtón át belépve megálltam a “Jegypénztár” titulust viselő, vasrácsos és lefüggönyzött ablakocska előtt. Itt a jegypénztáros helyett mindössze egy újabb felirattal találkoztam, miszerint a pénztár – az “123/XYZ sz.” rendelet alapján – bezárt, a jegyváltás a vonat kalauzánál történik. … Hát akár ezt is nevezhetném “meglepetés”-nek, de ha bele gondolok abba hogy ezen állomáson manapság mindössze négy vonatpár fut át naponta akkor azt mondom: oké! … A következő “meglepi” az volt, amikor a “vonat” beállt az állomásra: két, összekapcsolt, Diesel-motoros, automataváltós sinautóbusz, piros-fehér színezéssel, oldalán a büszke “InterPici” felirattal. … Odabent normál “buszhangulat”, pluszbónusz működő! légkondícionálás. … Megjelent a “Kaller”, akitől meg is vásároltam a Debrecenig szóló, teljesárú és másodosztályra szóló jegyemet: kézi “kütyün” begépelve, kallertáska oldalából előkígyózik a jegy/nyugta – ‘Nagykálló-(Nyíregyháza)-Debrecen … 63 km. … 1.300 Ft. … dátum, adatok‘. … A “Pici” kemény huszonhat perc alatt (tatakk-tatakk) tette meg a 13 kilométeres távolságot, menetrend szerint időre beérve a nyíregyházi első vágányra. Innen aluljárón át találtam meg az 5.-en veszteglő “sebes”-t, amely a kiírás szerint “Budapest-Nyugati“-ig közlekedik, ámde egészen Ceglédig minden állomáson és megállóhelyen megáll (kivéve a közvetlenül Debrecen előtti Apafát!), utána pedig már csak “Ferihegy“-en (esküszöm így volt leírva sőt be is mondva, holott az ugye mostanság már “Lisztferihegy“!) és a KöKi-n. … Jó öt perce ment már a “sebes”-nek titulált “személy”, éppen elhagytuk a “Császárszállás” feliratot viselő romhalmazt, amikor megjelent az újabb Kaller, kérve a jegyemet. “És a gyorsvonati pótjegy?” – kérdezte tőlem. “Miféle ‘gyorsvonati’, amikor ez a kiírás szerint csak ‘sebes’, ráadásul Ceglédig mindenütt megáll én meg csak Debrecenig utaznék?” – kérdeztem vissza. “Ez az előírás!” – válaszolta ő megértő fintorral az arcán. “Oké, adjon egyet!” – adtam fel a reménytelen kűzdelmet a bürokráciával s megértve a “Kaller” arcán megránduló “tudom-hogy-disznóság-de-mit-tegyek” gesztust. … Kézikütyü elővéve, némi molyolás, osztán a táskából előkígyózik a papírka: ‘Nyíregyháza-Debrecen, … gyorsvonati pótjegy … 49 km. … 150 Ft.‘. No, hát ez volt a legutolsó meglepetésem, úgy másfél óra alatt, de ez volt az, amin a leginkább felháborodtam!”

– És ugyan miért pont ez volt számodra a felháborító? – kérdeztem tőle.
– Azért mert ez egy nettó lenyúlás volt!
– Mert?
– A Nagykállóról Nyíregyházáig közlekedő “Pici” ugyan “személy”-nek számított, s a WC-je ennek “megfelelő” is volt de működött rajta a légkondi. A Nyíregyháza-Debrecen közöttin azonban se normális WC, se légkondi, ráadásul Ceglédig mindenütt megállt, annak ellenére, hogy a hivatalos kiírás szerint csak “sebes” volt”!
– És?
– És! Hát akkor mijafaszér’ számoltak fel nekem 49 kilométerre 150 forint “gyorsvonati pótdíjat“, ha egy minden második kutyaszarnál is megálló, lerobbant szerelvényre ültettek fel?
– Drága barátom! Tagadhatatlan tény hogy az a kilenc esztendő, melyet a Hanyatló Nyugat egyik leghanyatlóbb államában, a szélmalmok, fapapucsok, kitűnő sörök és dekadens liberalizmusok királyságában eltöltöttél, pont arra volt jó, hogy lemaradj Hazád negyedik esztendeje tartó, viktoriánus fejlődéséről. Minálunk ugyanis semmi nem az, aminek nevezik: a csak a szegényeket kizsigerelő megszorításokat “nemmegszorítások”-nak sőt, “igazságos adórendszer”-nek hívják. Az állammaffia által törvényileg kikényszerített piacújraosztást “családi vállalkozások támogatásá”-nak, a szegényebb családok gyermekeit a felsőoktatásból kiszorító tandíjat “nemtandíj”-nak nevetik. Egy netto recesszióba dűtött-borított gazdaságot “jobban teljesítő”-nek, egy önkényuralmat pedig “demokráciá”-nak. Így osztán az, hogy egy kb. 900 forintos vasúti jegyre rátesznek 150 forintnyi “pótdíjat”, az ugyanúgy nem (ezen esetben 16,66%-os) “jegyáremelés”, mint ahogyan a “nyugdíjak megvédése” volt 3.000 milliárd forintnyi magánmegtakarítás állami kizsarolása és lenyúlása, avagy a “takarékszövetkezetek feltőkésítése” az hogy a részjegyeseket, tehát a tulajdonosokat egy sec-pec alatt összetákolt és meg is szavaztatott törvénnyel, kipicsázták a saját vagyonukból! … Egyes számítások szerint az a “Gyorsnaszád” melyre az egész országot úgy 2,7 milliónyi szavazó volt oly’ szíves beültetni 2010-ben, “pótjegy” szerint már úgy 8.000 milliárdunkba került. Alapszolgáltatás szintjén pedig tönkre vágta az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátórendszert a komplett gazdaságot, az ország kormányának! szavahihetőségét … és akkor még ne is beszéljünk arról, hogy az egyébként is beteg, infantilis társadalom pszichéjében miféle évtizedes károkat okozott! … Úgyhogy maradjunk abban, neked igazad van: 49 kilométerre egy ócska viciniálison 150 forint gyorsvonati pótdíjat kérni nettó pofátlanság! … De ez csupán a “fecsegő felszín” … alatta meg a “hallgató mély”!

… és ezt …

szendamondta!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s