Game over

Az interneten egy ideje osztódva szaporodnak a különböző, online működő stratégiai szerepjátékok. Egyik-másik elé odaültetnék egy-egy politikust, hogy mutassa már meg, mégis mire képes! Furcsa eredmények születnének.

Ezeknek a játékoknak a lényege, hogy mindenki kap egy-egy “alapfelszerelt” elektronikus minibirodalmat, amelyet aztán a program által meghatározott alapszabályok szerint “igazgatnia”, “fejlesztenie” és “védelmeznie” köll, lévén elektronikus “szomszédai” időnkét kedvet kaphatnak a “hódító”, avagy csak a “rablóháborúkhoz”. Ha a virtuális állam “uralkodója” rossz stratégiát (és szövetségeseket) választ, elkapkodja és elügyetlenkedi “igazgatási/felügyeleti” munkáját, az országocska hamar satnyulásnak indul, osztán kialakul a káosz, s nem telik bele néhány nap, a program kiírja: “Game over!“.

Mire is köll vigyáznia az elektronikus uralkodónak? Arra, hogy mindíg legyen elegendő “kenyér” és “hús” az alattvalók élelmezésére, különben a népesség fogyatkozni kezd, s nem lesz elég munkáskéz az építkezésekhez, katona a védelemre (támadásra). Ugyanez a helyzet a “gyógyszer” esetében: ha nincs, kitör a “járvány”. Mindíg legyen elegendő “kő” és “fa” az épületekhez, “szén” és “vas” a “fegyverek”, “gépek”, “hajók” és “szerszámok” gyártására. Mindíg legyen elegendő “bor”(!) az uralkodói “népszerűség”, a kellő “közhangulat” fenntartására, különben az “alattvalók” vagy lázadni, vagy szökdösni kezdenek. Mindíg legyen elegendő “arany” (melynek forrásai: “adók”, “kereskedelem”), hogy a munkások, a hadsereg, a “fejlesztések”-et végző “tudósok” fizetése, illetve a helyben meg nem termelhető árucikkek/nyersanyagok beszerzése finanszírozható legyen.

Nem folytatnám tovább az ismertetést. A lényeg az, hogy az illető “uralkodónak” meg köll találnia a pillanatnyilag adott lehetőségek és a jövőbeni tervek közötti egyensúlyt, vigyáznia arra, hogy miniállamának egytlen szegmense se jusson túlzott dominanciára a másikkal/másikakkal szemben, mert akkor elébb-utóbb jön a káosz és az ezzel járó felirat: “Game over!“. Ráadásul (s ez a legfontosabb!) mindezt csakis a játékszabály adta kereteken belül, mert bár mindegyik állam elvileg monarchia, nincs lehetőség “törvénykezni”, pláne “alaptörvénykezni”!

Középső (12 éves) gyermekem még tavasszal az egyik ilyen játékban elkövette azt a hibát, hogy túlzottan vágyakozni kezdett valamire. Ezt azonban csakis úgy tudta (volna) elérni, ha az államocska erejét messze meghaladó “fejlesztés”-be fog. Az ehhöz szükséges mennyiségű “aranyat” úgy akarta előteremteni, hogy megemelte az adókat, a megtermelt árukat pedig raktárakba záratta, hogy azokat eladva pénzhez jusson. A következmény: 24 órán belül a “kritikus szint” alá csökkent a “népszerűsége” (tehát a “közhangulat”), katonái és munkásai szökdösni kezdtek; újabb 12 óra múlva kitört a lázadás, szomszédai fenekedni kezdtek ellene, s nagyon közel került a “Game over!“-hez. Ekkor a kölök pánikszerű intézkedéskbe fogott: megnyittatta a raktárakat és élemet, bort kezdett osztogatni, illetve csökkentette az adókat. A felhalmozott aranyból zsoldosokat vett, hogy megvédje birodalmát. Végül sikerrel járt, úgy tíz nap alatt “normalizálta” a helyzetet, de a vágyott fejlesztés leállt, s a “válság” elmúltával lényegében ott tartott, ahol napokkal korábban.

Jó tanulság volt ez neki, azóta óvatosabban játszik, odafigyel a részletekre, de azért időnként megjegyzi: “De kár, hogy nem lehet változtatni a szabályokon!“. Legidősebb (15 éves!) fiam bölcs válasza az egyik ilyen felsóhajtásra: “Persze, hogy nem. Ez itt nem Magyarország!“.

Ez a gyermeki párbeszéd azóta is bennem motoszkál. Két okból is.

Az egyik ok, hogy egy mindössze tucatesztendős kölök mennyivel belátóbb (realistább!) tud lenni, mint a nálánál sokszorosan idősebb “felnőttek” egynémelyike. Közülük is főleg azok, akik úgy irányítanak(?) egy létező(!) országot, hogy a legalapvetőbb összefüggéseket is figyelmen kívül hagyva, kizárólag a (szerzési/hatalmi) vágyaikra hallgatnak. Alpári ösztöneik okán pedig olyan folyamatokat indítanak be, melyek egyáltalán nem szolgálják egy tág (sőt, mégtágabb) közösség érdekeit, de ami a legfurcsább, hogy igazából még a sajátjaikat sem! Hiszen nevezhetik, tekinthetik (hazudhatják) ugyan a “Carpe diem“-et “hosszútávú stratégiá”-nak, de az akkor is csak a mának élés, a pillanatnyilag megszerezhető (értékesnek tetsző) “arany” és vagyon elrablása! … Amelyek azonban pillanatok alatt változnak “piritté” és “haszontalan lomokká”, amint avatatlan kezekbe kerülnek. … Mert ugyan mit fog kezdeni a trafikok tucatjait magának kimutyiztató fideszes (pl.: orvos!), ha a boltjaiban hosszas sorállás után sem lehet majd kapni azt, amit ez, avagy az a bagós keres, mert a Mutyista Tulaj egyszerűen nem ért ehhez az üzletághoz (sem)? Hol lesz majd az államilag/hatalmilag a Holdig rúgott árréséből származó haszna, ha a vásárlók kétharmada fél éven belül “dílerektől” fog dohányt/dohányárut venni (made in Ukraina), az adókiesés, meg a normál üzemmódú “közbe’ szerzés” miatt elszegényedett államnak nem lesz elég pénze kellő létszámú rendőrre/vámosra, a meglévőeket pedig majd a csempészek fogják “fizetni”? … Mit fog kezdeni a sok ezer hektárt magának kimutyiztató “földbirtokos“, ha nincs aki megművelje a latifundumot, s ugyan kiknek akarja majd eladni a terményt (tudja egyáltalán, hogy miből és mennyit érdemes?), ha koldusbotra juttatták az állattenyésztőket, csődbe kergették a feldolgozókat, havi 36 ezerrel fizetett közmunkásokká silányították a végfelhasználó lakosság többségét, a külpiac pediglen nem kér a szakértelem és innováció híján pocsék minőségű, de baromi drága árujából? /Erre ihol egy jó példa! Arra, hogy mire jut a pöffeszkedő Orbán-haver, ha “Tokaj szőlővesszején”, szakértelem híján ócska, reduktív “nektárt csepegtet” a piacra!/ … No persze: majd aztatat is megóggya azállam! Télleg? És mibű, faszikáim?! Ad majd “azunijó”, mer’ “az jár”! Télleg? Az az EU, aminek szabályait nem akarjátok betartani, s amiből igazából ki akartok lépni?! … És amikor majd szépen káoszba, dugába és csődbe dől az egész ország, akkor majd meg fogjátok változtatni a szabályokat? … Ahogy eddig?! Visszamenőlegesen?! És azok rögvest felül fogjátok írni a felülírhatatlan összefüggéseket, tehát a valóságot?! Tényleg?! … Attól még a tehén fejése és etetése közötti, többezer éves tapasztalaton alapuló logikai összefüggés változatlan marad! Ezt még az Ókor írástudatlan parasztjai is tudták! A ma “képzett jogászai”, “bölcs törvényhozói” és “közgazdász-zseniei”, meg “Az Ismert, Kilencvenháromezer Négyzetkilométeres Univerzum Százhatvancentis Géniusza” azonban ezt elfelejtették? Mert ilyesmiről se Matolcsy , se Habonyárpi még nem írt brossúrákat?! … Anyám, borogass!

És ez a másik ok. Az, hogy még egy másfél évtizedes fiúgyermek is képes felismerni ennek a mai, azaz a “NER-Magyarország”-nak az összefüggéseit! Ellentétben a nálánál sokszorosan idősebb “felnőttek”-kel, akik a közvéleménykutatások adatai szerint még mindíg az “Aktív Kisebbség” jelentős többségét képezik! Akik úgy gondolják, hogy a pillanatnyi igények diktálta, napi ötletek alapján összehordott (és változtatgatott) szabályhalmaz sívóhomokjába dugva gondolkodásról leszoktatott fejüket, minden egyes negatívumot azonnal pozitívba fordíthatnak. Azok, akik ma napig is vallják az olyan “Tökéletes Igazság“-nak tekintett abszurd téziseket, melyek közül az egyik legszebb példány az, amit az egyik orbánpárti képviselő (“Neve ha volt is …”) böffentett ki pár hónapja az orra alatt hordott ánuszrózsából: “A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív“! … És nem volt egyetlen kormánypárti, azaz a Népnek és a Nemzetnek (állítólag) híven elkötelezett Kolléga sem az Ülésteremben, aki elébb visítva a röhögéstől hemperegni kezdett volna, majd magából kikelve rendre utasítsa ostoba nertársát! … Dehogy volt! A “Fülkeforradalom” és “Az Unorthodox Gazdaságpolitika” című kaffkai színdarabokhoz a hírhedt “Felcsúti Casting“-on listára vett szereplők (a “Sokadik Alabárdosok” – közöttük a ma ünnepelt Ángyán József is!) részben egyetértően bólogattak, részben pedig lapítottak, mint az a “bizonyos” a fűben (lévén mindnyájan azok!), … majd haza térvén az előbbiek megvakargatták vak komondoruk fületövit, utóbbiak pedig megnézték, hogy elegendő érkezett-e már a számlájukra, mindannyian pedig azt, hogy a “sógi” 17 esztendős, műkörmös leánykája megnyerte-e már azt a 2-300 hektárt, avagy a kicsit buta és élhetetlen unokaöcsi azt a 4-5, nyomorult kis trafikot!

Áh, de hagyjuk ezt, s inkább térjünk vissza az internetes, stratégiai játék témájára. Egészen pontosan arra, hogy ha egy ilyen elé ültetnék valamelyi mai, “vezető” (hehehe!) politikust(muhaha!), akkor vajon mire jutnának? Mennyire lennének képesek alkalmazkodni az adott tényekhez és a (megváltoztathatatlan) szabályokhoz, s mennyire lennének képesek stratégiát kialakítani? Olyat, ami sikeres is. Olyat, amire még egy tizenegynehány éves kölök is képes … akikre ennek ellenére sem bízna senki egy közel 10 milliós ország vezetését!

Tartok tőle, sokuknál már egy-két napon belül kiírná a gép, hogy “Game over!“. Orbánnál meg szinte azonnal!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

6 hozzászólás on “Game over”

  1. asher alexander szerint:

    Te Jooooooo eg!!
    lehet hogy a Mein Vezer is onnet merit otleteket??

  2. bubu64 szerint:

    Orbán nem valószínű, hogy Empiret játszott, hamar a monitor, vagy a billentyűzet látta volna kárát.:) Kb. a 2 éves szinten ragadt le.

    • szendam szerint:

      Kedves bubu64!
      Ha még csak ott ragadt volna le! … De nem! Ma is úgy kb 16-17 esztendős lehet, fejlett (sőt, túlfejlett – tokapocak!) testtel, túlzott egóval, de minimálisnál is kevesebb bölcsességgel és önfegyelemmel!
      Ez van! 😦
      Üdv: szendam!

  3. Klári szerint:

    Kedves szendam!
    Kissé furcsállom, hogy bárminemű közgazdasági ismereteket “követelsz” egy rablásra, fosztogatásra összeállt rablóbandától…Egy dolgot viszont nem lehet elvitatni a csútitól. Hihetetlenül jól ismeri a magyar ember lélektanát. A magyarnak szántani is lehet a hátán, csak piros-fehér-zöld legyen az eke…(Moldovától smitteltem…) Erre az “ellenzékre” nem számíthatunk, emlékeztetnék mindenkit Mesterházy nyilatkozatára, mely szerint nem lesz semmiféle elszámoltatás. Bajnai még vergődik egy kicsit, aztán ha van esze, visszamegy a magán-szférába. Magunkra maradtunk…

    • szendam szerint:

      Kedves Klári!
      Annyit még egy szimpla zsbtolvajtól is elvár(na) az ember, hogy tudja: mennyi a különbség a rablott holmi “legális” és “orgazdasági” árfolyama között! 😉 Nemde? … Pláne 23 év tapasztalata után!
      Üdv: szendam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s