Horn

Tegnap, hat évi szenvedés után, életének 81. esztendejében meghalt Horn Gyula, a rendszerváltást követő harmadik miniszterelnök. Tisztelet az emlékének, s béke poraira!

Horn egyike volt azon kevés magyar politikusoknak, akik kiérdemelték az “államférfi” titulust, s nem csak a magyar, de a világ történelmébe is sikerült beírniuk magukat – pozitív előjellel! Ismerői szerint szerény, visszahúzódó sőt, egyenesen zárkózott ember volt, melyet a miniszterelnöki szék megszerzése (1994) csak tovább fokozott. Kétségtelen hibái és emberi gyöngeségei mellett erényei voltak számosabbak, s így bátran állíthatom: egykori pártját ma vezető, illetve a miniszterelnöki székben ma pöffeszkedő, jelenlegi, hivatali utódaihoz képest csakis jószívvel emlékezhetünk majd vissza rá.

Erényei közé tartozott (s talán ez a legfőbb), hogy az őt megelőző és az őt követő vezetők többségéhez képest jobban tudta felismerni az ország érdekeit, s ezekért tenni is. Huszonnégy esztendővel ezelőtt tudatában volt annak, hogy Magyarország jövőjét nem az szolgálja, ha hűségesen kiáll a haldokló szovjet világbirodalom, meg annak egyik elaggot és ótvaros fiókállama (NDK) mellett, hanem az, hogy egy huszáros “vágással” (“Vasfüggöny”) arra a vágányra löki az ország vagonját, mely az EU- és a NATO-tagsághoz vezetett. Erénye volt hatalmas munkabírása is. Csakis tiszteletet érdemlő volt az, ahogy 1994-ben (“megkoronázva”) …

… végigkampányolta az országot, majd hatalmas győzelmet (a szavazatok 54%-a!) aratott, s bár pártja egyedül is kormányt alakíthatott volna, az ország jobb “imidzse” érdekében koalíciót kötött a 20 százalékos eredményt elért liberálisokkal (SZDSZ). Ugyancsak erénye, hogy soha nem élt vissza ezzel az óriási (72%!) törvényhozási többségével, s a legalapvetőbb ügyek eldöntésében (alkotmányozás) jogokat biztosított az akkor valóban “törpe minoritás”-nak számító ellenzékének. Erőből mindössze a választójogi (ezt egyszerűsíttette) és a népszavazásokra (ezt könnyíttette) vonatkozó törvényeket vitette át a parlamenten. Erénye, hogy képes volt felismerni az ország gazdasági összeomlásának veszélyét, s ezért személyes, politikai kockázatot is vállalva rábólintott, majd következetesen végig is vitte a Bokros-csomagot (1995). Javára írható az is, hogy az előbbivel (azzal szoros összefüggésben) együtt járó népszerűségvesztést is bevállata azzal, hogy beindította a privatizációt is. Bár kétségtelen, hogy ezt a folyamatot lehetett volna körültekintőbben is igazgatni, de a korabeli, szorítóan kényszeres szükséghelyzet nem adott időt az alaposabb munkára, tehát a szabályozórendszer finomhangolására. Javára írható az is, hogy úgy külügyminiszteri, mint későbben miniszterelnöki tevékenységével óriási tekintélyt, nemzetközi elismertséget vívott ki az országnak akkorát, melynek ma csupán a tizedével is boldogak lehetnénk (nem vagyunk azok!). És biza igen jelentős politikusi, államférfiúi erényt mutatott 1998-ban is, amikor elveszítve a választásokat nem kezdett választási csalásokról hőbörögni, nem saját párttársait kezdte okolni (bár tehette volna és joggal!), hanem tudván a kötelességét (tehát ahogy illik!) vette a kapját, s lemondott pártelnöki posztjáról.

Hibái, emberi gyöngeségei közé tartozik azonban az, hogy hatalmas törvényhozási többsége birtokában, az őt övező általános közbizalom ellenére sem volt hajlandó időben meglépni a gazdasági rendszert korrigáló intézkedéseket. Ebben szerepet játszott az ezen döntéseket már 1994 júniusában is sürgető első pénzügyminisztere, Békesi Lászlóval szemben érzett személyes ellenszenve, valamit az is, hogy az önkormányzati választásokra kacsintgatva ki akarta elégíteni a párt “erős emberei”-nek (a “Megyei Elnökök Klánja“) helyi, hatalmi igényeit. Az 1994-es önkormányzati választásokat ugyan sikerült fölényesen megnyerni (“vörösbe borult” az ország megyetérképe), de a kilenc havi tesze-foszaság okán a “csomag” durvábbra sikeredett, s mire annak eredményei végre kézzel foghatókká váltak volna az életszínvonal emelkedésében is, az 1998-as országgyűlési választásokat sikerült – ha paraszthajszállal is, de – elbuktázni. Ebben a vereségben közrejátszott az is, hogy vagy személyes indíttatásból, vagy a pártján belüli frakciók kezdeményezésére …

… karaktergyilkolászós ellenkampányba fogott ippeg pont 1994-ben saját belügyminisztere, Kuncze Gáborral, s ezáltal koalíciós partnere, az SZDSZ-szel szemben. Utóbbi ezzel majd’ kétszerannyi szavazatot veszített, mint amennyi Horn számára a második mandátum elnyeréséhez lett volna szükséges! Ebben persze szerepet játszot az is, hogy Horn egyszerűen nem volt hajlandó megreformálni a pártfinanszírozást. Bár tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a pártok működtetése pénzt igényel, s ha ezt nem a választók (törvényesen, a maguk hasznára) finanszírozzák, akkor majd megteszik azt mások (törvénytelenül, a választók sőt, az ország kárára). Így joggal állíthatom, hogy Horn személyes hibája az, hogy a demokráciát elébb a pártpénztárnokok, majd az oligarchák korrupt uralma váltotta fel, s juttatta az országot mostanságra oda, ahol van! Ugyancsak Horn ebből eredő, s máig érvényesülő/ható hibája, hogy sikeresen hagyta kitenyésztődni a törvények felett álló, az államon élősködő “vállalkozói kör”-t. Az ő uralma alatt lettek “valakik”, a háttérben megbúvó, de fokozatosan megkerülhetetlen döntéshozók azok a milliárdosok (Csányi, Demján, Széles, Leisztinger és még sokan mások), kiknek többsége osztán a “Közös Bűn” mocsarában dagonyázva, tokkal-vonóval és kilóra vásárolták fel elébb az Orbán-pártot, majd a komplett országot is. Maga a volt miniszterelnök sem volt teljesen mentes a korrupciótól, s bár lehet, hogy ezért Princz Gábor tőle semmilyen, közvetlen baksist cserébe nem kapott, de tény: Horn budapesti lakását ugyanaz a postabankos cég vásárolta meg messze a piaci ár fölött, mint amelyik felépíttette a mniszterelnöki villát – mélyen a piaci ár alatt! Ezek a dolgok, meg a mutyizgatás (milyen nevetséges ma már a Tocsik-féle 800 millió! – ugye?) vezetett el osztán a tulajdonképpen meg nem érdemelt bukáshoz, meg ahhoz is, hogy ma egy velejéig elmebeteg, korrupt és cinikus vidéki suttyót (meg annak kompletten díszes társaságát – olyanokat, akik még 10 esztendővel ezelőtt sem rúghattak volna labdába a közéleti focipályán!) vagyunk kénytelenek elviselni a nyakunkon.

Mindezek ellenére Horn kimagasló személyiség volt, akinek még a bokájáig sem ért fel sok-sok elődje, illetve utódja. Ez persze csak az én véleményem, s hogy megismerhessük másokét is, hát elindítok egy újabb szavazást:

Bármi is legyen majd ezen fenti szavazás végeredménye, az teljességgel bizonyos: Horn bebizonyította, hogy az alacsony származást és termetet lehet emberi nagysággal is kompenzálni! … Nem pediglen csakis cezaromániával!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

8 hozzászólás on “Horn”

  1. bonhomme szerint:

    Varánusz (Fabius) kolléga is megírta már a magáét:
    http://varanus.blog.hu/2013/06/20/elment_a_gyula

    Én is lekörmöltem pár visszafogott sort:

    R.I.P. Horn – egy temetés margójára

    Horn Gyula sírjánál hatalmas tömeg;
    Eljöttek leróni kegyeletüket.

    Rokonok barátok, meg pár ellenség –
    Itt van mind, hogy “A Hornt” együtt temessék.

    Kiöltözött majmok, pár bunkóberci;
    Viktor küldte őket nyálukat verni.

    Megkérünk, Tompika, tartsd most a pofád!
    Mondandód inkább a budiban okádd!

    Durung Duci Laci, te se szólj semmit!
    Tekintélyed veszne – nem ér meg ennyit!

    Lázár “Gyökér” Janó, rajtad még a pólya;
    Sohase lehetnél táskahordozója.

    Wittner Mariska meg – jó ízlés híján –
    Holtrészegen táncol a halott sírján.

    Tartsatok ki, fiúk, közel az idő!
    Lesz rajtatok újra öltöny meg cipő!

    Koporsófedél is borul majd rátok,
    Búcsúztat titeket tengernyi átok.

    Nem sirat majd meg, csak édesanyátok…
    Apropó! Nincs klausztrofóbiátok?

  2. talalom szerint:

    Kedves Szendam!
    Minden rendben, amit írtál, egy azonban nincs. Az MSZP ugyanis 1998-ban is a legtöbb szavazatot szerezte listán, és OV-nak esélye sem lett volna labdába rúgni, ha nyilvános ígéretét megszegve nem bútorozik össze a kisgazdákkal. Jó lenne, ha erre emlékeznének mindazok, akik azért szavaznának OV-ra, hogy nehogy a Jobbik jöjjön…

    • szendam szerint:

      Kedves talalom!
      Hát ippeg pont ezt írtam!
      Azt, hogy Horn számára az újrázáshoz szükséges szavazatok hiányoztak ippeg pont azért, mert karaktergyilkolászós kampányba fogott Kuncze Gábor (megjegyzem: szerintem a kevés magyar politukus közül a kevés számú politikus! – humorérzék és önirónia!), s rajta keresztül az SZDSZ-szel szemben is. Így osztán az MSZP-nek nem volt elegendő az eszdéeszses mandátumszám az ismételt kormányalakításhoz, míg Ocsmány Vitéznek (szűkösen, de) elegendő volt az utóbb (és “természetesen”) hátba döfött torgyanista mandátumok!
      Ha Te másként gondolod, hát okadatolj!
      Köztársi üdvözlettel: szendam!

      • talalom szerint:

        Picit másként gondolom. Akkoriban a családom (párom kivéve), az ismerőseim tőlem kértek tanácsot a szavazást illetően. A válasz az volt: egyéniben a szoci jelöltre, listán az SzDsz-re! A Horn – a Gábor – tök hülye volt, hogy nem mérte föl: a liberális szocialisták nélkül az örök finnya szabadelvűek mennek a levesbe! Mert az eltartott kisujjal politizálásnak nem ellentéte az, hogy belekönyökölünk a kávéspohárba – számolni is lehet, latolgatni az esélyeket. Egyébként az MSZP-nek elég lett volna a mandátumszám a kormányalakításhoz: ha Ocsmány Vitéz két napon belül nem változtatja meg az álláspontját: márminthogy a kisgazdákkal soha nem áll össze. Még szerencse, hogy soha nem hazudott!
        Horn – az igazi – jól látta: egyedül vagyunk. Van egyrészt egy szabadelvűnek nevezett csoport, aminek a lényege, hogy jajj, politika, fújj, hogy kerültem ide!? (De azért már ha itt vagyok, legalább hasznom legyen a szégyenből.) Aztán van egy vicsorgó “úri” középosztály, amelyik olyan buta, mint a rendőrcsizma, de legalább sértődött, meg “elnyomott” a hülye prolik által. Hogy jön egy olyan ember ahhoz, hogy megmondja a tutit, akinek nemhogy gyerekszobája, de gyerekágya sem volt? Rohadt dühös vagyok, úgyhogy most abbahagyom, mielőtt káromkodni kezdenék.

  3. Klári szerint:

    Kedves talalom és szendam!
    Mindannyian tanultuk annak idején, hogy a “lég határozza meg a huzatot”, ebből kiindulva nagyon sok ember számára Medgyessy Péter a legszimpatikusabb a felsorolt politikusok közül. Mivel egycsapásra 40%-al emelkedett családom életszínvonala a megígért és megadott pedagógus béremelés mián, úgy számomra is…Amit utána művelt az SZDSZ, Kuncze és a többiek mind az már a gerinctelen és álságos magyar politika…

    • szendam szerint:

      Kedves Klári!
      Mint az ebben érintett Legkedvencebb Feleségem (és akkor még életben lévő Anyám) érdekei alapján, tulajdonképpen totál egyetértettem a közalkalmazottak jelentős béremelésével! Lévén Ocsmány Vitéz első Bandája erről is alapost megfelejtkezett. Igazából Madgyessy csakis azt tette ezzel, amit O. (Nulladik) Vikltor első Rablóbandája ígérgetett össze, meg vissza a választási újrázás utánra. Nos, ehhöz képest lett a polgáribandák ujjrázása, meg a budyházis nácik izéségei, osztán meg 2006 őszén a Szőkesittesferik “spontán lázadása” a Hazug Kormány ellen.
      Ami az SZDSZ-t és főleg Kunczét illeti: … ebben inkább nem vitatkoznék Veled! … Nagyon, de nagyon eltér ezen témában a véleményünk! … Ugyanakkor nagyon, de nagyon szeretlek (nem “úgy”!) Téged!
      Köztársi és baráti üdvözlettel: szendam

  4. Klári szerint:

    Kedves szendam!
    Szimpátiánk kölcsönös, én is meglehetősen kedvellek! (Az engem közelről ismerők tudják, hogy nálam ez nagy szó!) Kedvenc pedagógusom majd’ 35 éve tartó makacs faggatódzására, mely szerint szeretem e, sem kapott más választ…:)) Viccet félretéve: nekem fáj a legjobban, hogy ezt kellett írnom az SZDSZ nevű pártról, lévén, hogy kétszer is rájuk szavaztam legalább egyszer Kuncze miatt…Ami rohadtul nem tetszett: állandóan követelték a közalkalmazottak béremelését, (jogosan) majd amikor Medgyessyt megbuktatták, köpködtek rá, hogy osztogatott, stb. stb. mindannyian emlékszünk rá…

    • szendam szerint:

      Kedves Klári!
      Legelébb is nagyon, de nagyon köszönöm! 🙂
      Ami az SZDSZ-szel kapcsolatos problémát illeti … nos, mint a párt egyik (helyi) alapítója és a “Négyigenes szavazás”-tól egészen 2006-ig notorikus szavazója, nagyon sok dolgot tudnék leírni. Ámde ez nem egy rekomment, sokkalinkább egy önálló poszt témája lenne.
      Ígérem, hogy egyszer meg is írom!
      Szeretetteljes köztársi üdvözlettek: szendam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s