Gyurcsány

Az elmúlt hét végén két nagy esemény történt: legidősebb fiam kiballagot az általános iskolából, illetve Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök Nagy Imre egykori háza szomszédságában elmondott egy alig több, mint 25 perces, de fantasztikusan jó beszédet.

A mi családunk bizony kicsinyke, ráadásul alaposan szétszóródott az ország területén. Ezért osztán nehéz őket mozgósítani, egy-egy fontosabb esemény okán meg “összeröffenteni”. Nem is csoda hát, hogy bár legidősebb (áprilisban töltötte be a 15-öt!) fiam – kinek már “legénytoll is pelyhedzik az állán” – pénteki ballagása alkalmából tartandó eszem-iszomra csak másnap, szombaton kerülhetett sor. Tizenhat felnőtt és nyolc gyerek (ebből három a “saját gyártmány”) ülte körül házunk hátsó, kb. 30 négyzetméteres teraszán megterített asztalt, s ette végig az ünnepi menüt: marhahúsleves, a főtt hús tormával, töltött káposzta (füstölt hússal, tejfölösen, kaprosan), rántott szelet, petrezselymes újkrumpli és a desszert. Mindezek mellé jeges tea a kölköknek, apósom tisztán othelloból érlelt remek bora (jéghidegen, fröccsnek), a saját korrupt politikusaikat rács mögé juttatni képes csehek olcsó, de fínom “Kozel” söre (jó hidegen). Kaja előtt, meg főleg után pediglen körösztapusom remek, házi főzésű vegyes pálinkája (közepesen hűtve, kicsivel több, mint 50 fokosan).

Minálunk az a szokás, hogy evés közben nem sokat és főleg nem komoly dolgokról beszélünk. Ezt akár úgy is fogalmazhatnám, hogy az ételsort (ami meglehetősen “nehéz” volt) csupán könnyű és felszínes fecsegéssel fűszerezzük meg. Így osztán gyermekem, az Ifiúr is csupán az “emésztési időszakban” kaphatta meg a dícséreteket, a magasztaló szavakat és jókívánságokat, no meg az anyagi teherbíróképességek függvényében kibélelt borítékokat is. Utóbbiból összegyűlt neki majd’ hatvanezer forintja, s Isten látja lelkemet, hogy a srác az utolsó fillérig meg is szolgálta, hiszen előző nap nem csak végbizonyítványt, hanem még egy dícsérő oklevelet is átvehetett immáron egykori iskolájának igazgatójától.

Úgy alkonyat környékén, mikor az “Aprónép” visszavonult számos szobáinkba rendetlenkedni, az “öregebbek” végre hátra dőlhettek székjeiken, megtölttethették pálinkás- és egyéb poharaikat, s rátérhettek a komolyabb dolgokra, melyek közül az első – érthető okokból – fiam jövendője volt. Az, hogy vajon mi is lesz majd ebből a kölökből, a jelenlegi viszonyokból kiindulva van-é neki idehaza(!) bármiféle, pozitív kilátása, van-e esélye majd a felsőoktatásban tovább tanulnia, a későbbiekben pedig egzisztenciát, saját családot felépítenie? Osztán e kérdéskörből kibontakozott az ország jelen helyzetének kitárgyalása, az általános jövőkép fölföstése, ezen belül pediglen az egyéni (és családi) életkilátások ismertetése. …

Gondolom senki nem fog meglepődni, ha azt mondom: nem volt közöttünk egyetlen optimista sem! Azt ugyan mindnyájan készségesen hajlandóak votunk elismerni/elhinni, hogy “Magyarország jobban teljesít“, csakhogy az általános vélemény szerint mi, így tizenhatan (és “kapcsolt részeink”), meg szinte az összes ismerősünk, barátunk nem Magyarországon, azaz pontosabban: nem “Abban a Magyarországban” él!

A Mi Magyarországunban ugyanis kizárólag a Korrupció és a Nepotizmus az, ami “jobban teljesít”. A Mi Magyarországunkban meredeken csökken az életszínvonal és zuhanórepülésben van nem csak a közbizalom, de a kedély és az “élhetőség” is. A Mi Magyarországunkban rakás-szám szűnnek meg a munkahelyek, dőlnek be a kisvállalkozások, szaporodnak a segélyért dolgoztatott rabszolgák (azaz: közmunkások). Ugyanakkor a Mi Magyarországunkban sokszoros milliárdosok rángatják a Felkapaszkodott Alcsúti drótjait, s míg az egyik visszanemtérítendő állami támogatásból Pécs mellett légkondícionált tehenészetet építtet magának, a másik meg pl. a debreceni “Kettes Villamos” pénzeit (meg a március 15.-i kitüntetését) zsebre vágva “felejti el” immáron évek óta kifizetni az alvállalkozót, s közben mindketten arról merészelnek pofázni, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége szerintük “nem engedi meg” a jelenleg “túlzottan nagyvonalú” szociális és oktatási támogatások rendszerét! A Mi Magyarországunkban bő tucatnyi ember (állítólag ők az alkotmánybírák) hajlandó eltűrni heti-havi megaláztatásait, hatáskörmegvonásait, ítéleteik semmibevételeit csakis azért, hogy zsebre vághassák a kétmilliós fizetéseiket. A Mi Magyarországunkban bő 250 szubhumán lény, a nemzeti köz(g)éposztály alsó fertályának (ennél aljább már “csak ha a vakondok is érdeklődik“! – © Hofi Géza) jeles és “komondoros” (országgyűlési) képviselői, havi kb. félmillióért hajlandóak eltűrni, hogy az orruk alá tolt bármiféle törvényjavaslatot nem csak, hogy a “nevükre vegyék”, de gondolkodás nélkül meg is szavazzák, ráadásul úgy, hogy közben halványlila fogalmuk sincs arról, hogy azokban a brossúrákban mik is vagyonnak leírva (ihol egy jó és legújabb példa!)! És főleg, meg mégráadásabbul mindezt úgy, hogy közben önként és danolva szegik meg szakmányban a Népnek, 2010-ben tett esküjüket! A Mi Magyarországunkban Sátánhívővé vált papok ordítják szószékeikről országnak s világnak egy földi halandó seggenyalásának új(?)hitét, s kiabálnak “feszítsd meg”-et a tisztaszívűekre. A Mi Magyarországunkban csűrcsavari jogászok lopják tőlünk (meg maguktól is!) a Szabadságot havi milliós jövedelmekért cserébe. A Mi Magyarországunkon életmentésre és egészségmegőrzésre esküt tett orvosok üzemeltetnek állami kegyből kapott trafikokat, a Bűn üldözésére, a Bűnösök kézre kerítésére tartott hivatalnokok pedig nem röstellik takargatni, pártolni a Bűnt sőt, annak aktív részesei is! A Mi Magyarországunkon hazaáruló az, aki szóvá meri tenni, hogy 250 ezer euróért árul hazát a kormányzat úgy, hogy abból 70 ezer a csókosoké és – öt év múlva – 275 ezer az általunk visszafizetendő baksis!

Talán mondanom sem köll, hogy a terjedelmes teraszra kitett méretes asztalt körülülő felnőttek (átlagéletkor 47 esztendő) között nem csak, hogy optimista, de kormánypárti sem akadt. … Mára! Három esztendővel ezelőtt ugyanis tizenhatunkból öten követték el azt a hibát, hogy bedőlve a népbutításnak a törvényhozás és az államhatalom sáncai mögé juttatták a Szervezett Bűnözést, hárman voksoltak a szocikra, ketten a lömpikékre és hatan voltak olyanok, akik az “aktív passzivitás“-sal igyekeztek tiltakozni az “általános választhatatlanság” politikai állapotjai ellen. Napjainkra ez az arány a következőre módosult: két-két szavazat jutna a szociknak, illetve az “E14-PM“-nek, egy a Gyurcsány-féle DK-nak, heten szavaznának ugyan, de szerintük nincs kire, négyen pedig úgy vélik, hogy itten már semmi remény a javulásra, a meccs eleve le van játszva/el van csalva, így értelmetlen még csak részt venni is a jövőre (esetlegesen) megrendezendő komédián. Ugyancsak érdekesség, hogy ezen társaságból a legtöbb (kilenc) kritikát az egyetlen gyurcsanyista kapta, mivel a többségi vélekedés szerint a volt miniszterelnök nem csak egy “lejárt”, de lejáratott figura is, aki egyébként is “teljesen alkalmatlan a politikusi pályára“. Egyikünk (a legidősebb) ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy ő érdekes párhuzamot vél felfedezni Gyurcsány és gróf Batthyány között. Az előbbit a hazudozás vádjának rásütésével azért “végezték ki”, mert 2006-ban Őszödön bejelentette, hogy nem akar tovább hazudni, míg az utóbbit meg azért, mert 1848-ban miniszterelnökként Kossuth nyomása ellenére sem akarta megszegni az uralkodónak tett esküjét, s inkább lemondott.

A vasárnap számomra az enyhe “katzenjammer” kiheverésével, meg a vendéglátás romhalmazainak eltűntetésével telt el. A hétfő pediglen a közeli tófürdőre tett kirándulással, melyet a srácoknak a vakáció első napjára már hetekkel korábban beígértünk. Így osztán csak ma jutott időm arra, hogy a netre kattintva bepótoljam három napnyi lemaradásaimat. Olvastam ott persze sokmindenről, de a vezető hír a legújabb, kb. 100 milliárdos Varga-csomag bejelentése volt, melynek “legaranyosabb” része az, hogy a bankokra hét százalékos extraadót vetnek ki azon hitelöszegekre, melyeket az egyébként bóvli-kategóriás(!) állam kegyeskedett átvállalni az önkormányzatoktól (ilyesmit szoktak tenni államcsőd esetén!).

A vasárnapi Gyurcsány-beszéd így osztán alaposan elsikkadt az “egyebek” között. Fel sem tűnt volna, ha egyik kedvenc bloggerkollégám, “PuPu” tegnapi posztjában erre külön hangsúlyozva fel nem hívja a figyelmemet azzal a véleményével, hogy bizony e beszéd minden szavát a lehető legnagyobb nyílvánosság körében terjeszteni szükséges! Nos én rákattintottam a fentebb is elérhető linkre, s végignéztem-hallgattam azt a bő 25 perces videót, majd megállapítottam: PuPu kollégának igaza volt!

Gyurcsány beszéde ugyan indulatos és olykor szabadszájú, de az első szótól az utolsóig EGY MERŐ ÉS TÖMÉNY IGAZSÁG! Javaslom mindenkinek, hogy szánja rá az időt és a biteket! Abszolute megéri!

… és ezt …

szendamondja!

PS.: Aki pediglen még ezek után is úgy gondolja, hogy ippeg pont Gyurcsány az, akinek nincs helye a “magyar közéletben”, a “magyar politikusok” sorában, az kattintson ide, s olvassa mán el a Keresztényateista Pénzpárt ezen apropóból kiadott nyilatkozatát! … Előtte Daedalon szükségeltetik!

Advertisements

11 hozzászólás on “Gyurcsány”

  1. talalom szerint:

    Nahát, nahát, ha nagy szellemek találkoznak! Nálunk éppen szombaton, éppen 30 négyzetméteres teraszon, csak éppen 22-en dorbézoltunk. Az ürügy nálunk más: pár éve édesanyám névnapját ünnepeltük – és megtartottam ezt a szokást, tekintve, hogy azonos a keresztnevünk. Az átlagéletkor is hasonló lehet – de ezt a másfél és a két és fél éves unokák biztosítják, mert a legidősebb 82 éve mellett mindannyian 30-on már jóval túl vagyunk. Ez abból is látszik, hogy évek óta megmarad a pia jó része, leginkább az ásványvíz, meg a citrom fogy. A menü grillsütés – bár már többször felülvizsgáltam ezt az álláspontot, mert a felnőttek többsége szabotálja a munkát, mindig egy-két tevékenyebb fiatalra hárul a meló. A politizálás azonban tabu. A paletta ugyanis a kemény munkáspárttól az általam csak “hátranyilazós”-nak nevezett mélymagyarokig terjed. Az egyik ilyennel – vidékiek lévén nálunk is aludtak -, hajnali 3-ig beszélgettem. Mivel a párom is ez a kategória, gyakorolom keményen az ökumenét. Arra döbbentem rá, hogy tele vannak kisebbrendűségi érzéssel, bizonytalansággal. Az én fiam eléggé menő értelmiségi, világot járt, jól keres. A páromé tisztességes szakmunkás – sőt munkásarisztokrata, ha van még ilyen -, biztos az állása, most éppen kedvezőbb helyre pályázik, ezért különféle továbbképzéseken vesz részt, jórészt saját erőből. (A két unoka apukái.) Hasonló élethelyzetből startoltak -, bár anyagilag a páromék jobban álltak. És erre a párom azt mondja: nem lehet a te fiadat összevetni az enyémmel. Ugyan már, miért ne lehetne? Mitől más, jobb, vagy rosszabb egy dr. egy munkásembernél? Az éjszakai beszélgetésen is kiderült: az érzékeny, gondolkodó “primitív proli” (ő aposztrofálta magát így) legfőbb baja, hogy meg van sértődve a világra. Az Apjára, aki az ő gyerekkorában végigdolgozta Európát – olyan a szakmája, – és keveset foglalkozott vele. “Apa nélkül nőttem fel” – panaszolja. Miközben minket is otthagyott a fiam apja, és bár tehette volna, rá se bagózott, amíg szüksége nem lett rá, amíg nem lehetett vele büszkélkedni. A fiam mégis megbocsátó elnézéssel segít neki is, nekem is, ha úgy adódik. (Meg persze veszekszik velünk időnként, főként amiatt, hogy bagózunk, meg okoskodni is szokott, de akkor csöndesen helyreteszem.) A húsz szavazóképesből szerintem úgy hat biztosan a mostani kormányra szavazott, hat a szocikra, nyolc valószínűleg nem ment el. Az arány most sem változik.

    • szendam szerint:

      Kedves talalom!
      Igen-igen és nagyon köszönöm Neked ezt a mélységesen emberi és őszinte hsz.-t!
      Megjegyzem: Téged jobban vert az Isten, hiszen még a Párod is a “minority complexus”-sal sújtott, de egyébként jó ember (azt, hogy ő “jó”, abból vélelmezem, hogy a Te Párod!).
      Írtó jót mosolyogtam a Te terminus technikusodon (“hátranyilazók”)! Szerintem tökéletesen fedi a valóságot. Valóban hátra nyilaznak (emútakárhányév) és mivel közben – és ennek értelmében – hátrafelé is néznek, hát nem csoda, hogy koronként kegyeskednek alaposan hasra is esni. … sajna velünk, meg az Eljövendő Generációval együtt!
      Azon pedig, hogy a “szavazati arány” Tinálatok nem akar változni, hát egyáltalán nem csodálkszom! Ugyanis régi (nem magyar!) mondás szerint: “Két magyar az minimum három párt!”. … Leider! 😦

      Még egy megjegyzés: a posztjaim alján kátható fel- és lefelé mutató hüvelykujjak arra szolgálnak, hogy Olvasóim értékelhessék az írásaimat. Ez számomra fontos visszajelzés lenne. Ezért kérlek Téged és minden kedves Köztársamat, hogy ne legyen mán lusta ide, avagy oda kattintani!
      Köztársi üdvözlettel: szendam

  2. Avi szerint:

    Bajnainak lett volna mit tanulni Gyurcsánytól de nem tette hanem összeállt egy vélhetőleg beépített Orbán ügynökkel. Jól mondta Gy.F, hogy a csillagok mai állása szerint nem lesz a zsarnok elleni összefogás. Jól működik az oszd meg és uralkodj régi elve. Aki nem értette meg a vasárnapi beszédet annak már nincs más dolga csak a a fejét a járomba tenni.

    • szendam szerint:

      Kedves Avi!
      Ismételten köszöntelek itt, az én kicsiny, neteldugott blogomon és köszönöm a hsz.-odat. … amelyben baromi sok az Igazság! …
      Ámde!
      Ha Te/Mi, azaz a Köztársak is azzal vagyunk elfoglalva, hogy itten ki is az Igazi Ellenzéki, ki és kitől tanulhatna, akkor mánis beledőltünk Nulladik Viktor nekünk összeeszkábált dugájába, s kezdhetjük úgy Magunkat, mint Utódaink Jövőjét is lehúzni a vécén! Ugye?
      Engem pl. kurvára (bocsika!) nem érdekel, hogy ki (és főleg hogyan! – bár lehetőleg békés úton … igaz, hogy erre esély sincsen!) picsázza ki “Dunaparte Napoleon”-t a Főhatalomból, s talán még segít is neki összedobozolni (alcsútdobozolni?)! Én jövőre már 47 éves leszek, s mire itten bármi a normális útra tér, már közel hatvan! Az én életem és sorsom/jövőm tehát már alaposan el van baszarintva. Ámde van három fiam (9-12-15), akiknek nem föltétlenül az emigrációt szánnám, mint a boldogulás egyetlen lehetőségét!
      Úgyhogy az LGT-vel szólva: “Mindenki!” … már akiknek van még valamiféle ép erkölcsi érzékük, felelősségérzetük és kellő önfeláldozóképességük!

      Neked is írnám: a posztjaim alján látható “hüvelykujjak” számomra fontos infókat hordoznának arra nézvést, hogy napi száz-számnyi látogatóim hogyan értékelik bloggeri munkásságomat! Csak egyetlen “katt” az ehhöz szükséges olvasói erőfeszítés!
      Köztársi üdvözlettel: szendam

  3. Klári szerint:

    Kedves szendam!
    Gratulálok az “ifiúrnak”! Káprázatos egy menüsor volt az ünnepi alkalomra…Én is szeretem a magyaros kajákat, de ezt valószínűleg nem éltem volna túl ebben a melegben…:))Annak idején a fiaimnak egy (1) forintot adtam egy borítékban , egy kis rajzocska kíséretében. Ennyi jár, mert elvégezte a kötelességét és leérettségizett. Ha több kell, szerezz magadnak. Mind a két fiam azóta is őrzi mint a legnagyobb kincsét azt a bizonyos egyforintost. A Gyurcsány beszéd és hatása tényleg nem váltott ki semmiféle visszhangot az általam rendszeresen tesztelt ismerősi körben. Már hallani sem bírom ezt az “összefogás” locsogást…Az lesz, aminek már az elején kellett volna. Mindenki magáért, aztán a nép, az istenadta majd dönt. Minden bizonnyal felelősen és meggondoltan, ahogy szokta…)) Aztán majd viseli a döntése következményeit…Ahogy szokta…

    • szendam szerint:

      Kedves Klári!
      Köszönöm (az ő nevében is) az “Ifiúr”-nak küldött gratulációdat! Ugyancsak köszönöm – mint a szendamondja főgasztronómusának – az ünnepi menü “káprázatos”-sá minősítését. Persze ezt (ebben a dögmelegben) mi sem tudtuk végigenni, olyannyira nem, hogy még jutott belőle a hétfőre is! … No de az olyan anyagi helyzetben leendő család, mint a miénk csak ritkán engedhet meg magának ekkora dőzsölést! …
      Erről eszembe jutott az, hogy miként változtak meg az elmúlt három-négy évtizedben az élelmiszerek árai (kárunkra), azok minőségei (kárunkra) és ezzel együtt a szokásaink is. Az 1970-80-as években, amikor édesanyámnak már fogytán volt a fizetése, a hónap végefelé ettünk rántott sajtot. Mivel akkor az volt az olcsóbb, mint a hús. Ma pediglen? Kilónkénti 1.500 Ft. környékén olyan minősíthetetlen minőségű sajtokat kapsz “Trappista”, illetve “Edami” néven, amitől még a jobbérzésű és nem túlságosan éhes kutya is elfordul! Persze nem jobb a helyzet a húsok esetében sem: onnan lehet tudni, hogy “magyar termék”, hogy baromi drága, de legalább eszméletlenül ronda is!
      Ja! És ami a “kibélelt borítékok”-at illeti:
      Az Ifiúr városunk legelitebb gimmnáziumába jutott be. A jövő héten fogunk oda beíratkozni. Ennek során csak “egyen-nyakkendő”-re, “forma-póló”-ra és különböző “nem kötelező” (de erősen ajánlott) kiegészítőkre ott és helyben ki fogunk fizetni úgy 25 ezret! Így osztán a kölköm, azzal a bizonyos egyforintossal manapság nem sokra jutna!
      Hát, ez van!
      Köztársi üdvözlettel: szendam!

      • Klári szerint:

        Természetesen az egyforintos volt az ajándék, a gimnázium, főiskola az én gondom volt. Habár a mostani “nemtandíjas” költségekkel összehasonlítva lényegesen kevesebb volt…
        Nem igazán szeretem a sajtot, de régebben ha megkívántam, eidamit vettem , az még ellenszélben, messziről nézve hasonlított a sajtra…Ma már az is “trappista” szintre küzdötte le magát…Csodálom, hogy a svájciak még nem perelték be Magyarországot hitelrontás végett…Megtisztelő a “főgasztronómus” kitétel, szeretetből elkövetett túlzás…:)) Annyi igaz, hogy szeretek főzni és enni is, az pedig a természetemből adódik, hogy ha valamit csinálok, annak a létező legjobbnak kell lennie, alább nem adom…)) (Fiatalasszony koromban nem így volt. Otthon néztem Anyámat a könyvemből kipislogva, vagy festés közben. Pörköltet főzött. Ahogy kell. Megdinsztelni a hagymát, pirítgatni, kevergetni stb. Hát én ezt marha nagy időpocsékolásnak tartottam (akkor) és elhatároztam, hogy radikális újításokat vezetek be. Beleszórtam egy lábasba a húst, hagymát, sót, paprikát, borsot meg minden egyebet, rázúdítottam egy kancsó vizet és mentem a dolgomra…Ha nem felejtettem el és nem égett oda, akkor borzalmas elegy volt a végeredmény…:))Be kellett látnom, hogy meg kell adni a módját. Vettem egy csomó szakácskönyvet, de inkább idősebb néniket kérdezgettem, szegénykéim olyan hálásak voltak, hogy sok titkos recepthez jutottam…Phü, olyan meleg van, hogy a békák szeme kiég a pocsolyában…

  4. talalom szerint:

    Szendam! Ne hidd, hogy olyan nagy erőfeszítés az ilyenfajta ökumené – csak két tévé és külön szoba kell hozzá… Érdekesebb is a “rezsicsökkentés” hatását közelről figyelni egy hívőn, és látni, amikor a valóság – a sárga csekkek – láttán elkomorul. Persze az istennek se ismeri be, sőt haragszik rám nagyon, hogy megint igazam lett.
    De. Mindketten ingyen utazunk már – ha érted, mire gondolok: és Ő nagyon beteg. Nagyon jó beteg: nem hisztizik, nem követelőzik, fegyelmezetten tart minden utasítást, nem hagyja el magát, elviseli az én allűrjeimet. És különben is: az ember belenéz a valaha huncutul villogó, ma már kissé tört fényű zöld szemeibe… és ki nem sza…ja le, hogy szerinte OV a király.

    • szendam szerint:

      Kedves talalom!
      Bocsika, hogy csak most válaszolok a kommentedre, de el voltam foglalva (többek között) Horn Gyula “nekrológjának” megfogalmazásával. … Sajnálom a pasast, de nem azért, hogy meghalt, hanem azért, mert közel hat esztendeig volt kénytelen élet-halál között, emberhez méltatlanul vergődnie! Borzalmas kicseszés ez a Sorstól, pláne egy olyan ember esetében, aki mindíg is aktív volt. … Senkinek nem kívánom ezt, kivéve … szóval nekije! 😉 és 😦 , meg 👿 !
      Ámde miért is válaszolok Neked?
      Azért, mert fantasztikus az a humánum, amiről itten két kommentben és néhány sorban tanúbizonyságot adtál! Le a kalappal Előtted!
      Köztársi és megkülönböztetett üdvözlettel: szendam!

  5. talalom szerint:

    Kedves szendam! Elnézést, hogy itt offolok a magánbeszélgetéssel, de én egyáltalán nem vagyok humánus, sőt nagyon önző vagyok. Kiveszem magamnak az időt a mániáimra – legfeljebb ott marad a mosogatás. Ez persze őt nagyon idegesíti – talán ezért is próbál meg felülkerekedni a jelenlegi fizikai állapotán. Nekem az édesanyámmal kapcsolatban erősödött meg az a nézetem, hogy az önfeláldozó emberektől mentsen meg a jóisten! (Érdekes, amikor idősebb lett, ő is leszokott erről a “hála”-emlegetésről. A fiam, aki szintén közvetlen elszenvedője volt (ma már önálló) az önzésemnek, tudna erről mesélni, időnként nekem is emlegeti. Akkor felvázolom neki az alternatívát: mi lett volna jobb? Persze azt én sem tudom, hogy “mi lett volna jobb”, de azt tudom: bizony nem könnyű velem az élet.

    • szendam szerint:

      Kedves talalom Köztársam és Hölgyem!
      Bizonyos szempontból (leírásod alapján) emlékeztetsz az Édesanyámra. Ő 1960-tól húzta az Igát egy hülye férj mellett (az apám) egészen 1982-ig (ekkor váltak el – végre!). Közben meg 1962-73 között táplálta/pesztrálta a Bátyámat, aki egy szülészorvosi műhiba miatt élete 11 esztendejét bénán és időszakonkénti vakon élte le – 1973-ban halt meg ippeg pont Anyák Napján! Mindezt úgy, hogy közben napi 120 kilométert utazott oda és vissza a munkahelye és a lakásunk között! Jóanyám 1967-ben simán eltitkolta a “többgyereketnemakarok” Apám elől a terhességét, s így szültehettem meg én.
      “Anyaangyal” 41 esztendőn keresztül húzta az igát és volt a legelitebb tanára az egyik vidéki, zeneművészeti szakközépiskolának olyan diplomákkal, melyekkel anno tán ha két ember büszkélkedhetett még egész Magyarországon!
      Mint kárpátaljai születésű (1935, Ungvár), azaz “határainkon kívüli” származású soha nem feledkezett meg arról, hogy a trianoni határokon kívülről jövőket támogassa. Ha jól emlékszem ez 1982-ben történt: mint akkor már négy esztendeje “szakami igazgatóhelyettes” személyesen állt ki az MSZMP-kinevezett igazgatójával szemben, mert az nem volt hajlandó alkalmazni egy erdélyi pasast, lévén annak végzettségeit bizonyító (román) okiratait nem tartotta megfelelőknek. Ekkor Anyám választás elé állította főnökét: “Tibor! Felveszed ezt az embert, vagy én lemondok!”.
      A pasi fel lett véve, s ezt 2001-ben azzal hálálta meg Anyámnak, hogy amint igazgató lett belőle (ő is pártkinevezett volt, de nem az MSZMP jóvoltából!) azonnal nyugdíjaztatta. … Amúgy “hálából”, s pont úgy, ahogyan több ismerősöm élménybeszámolója alapján az áttelepült “erdélyi magyarok szokták”!
      Anyaangyal ettől kezdve sorvadásnak indult: megfosztották élete értelmétől, s ezért MINDENKIRE gyűlölködő lett! Ezen alól mi (fia, menye és unokái) csakis azért kaptunk részleges(!) felmentést, mert Mi nem tehettünk semmiről!
      Anyám 2005-ben és rákban, mindössze nyolc heti szenvedés után (ebből öt már öntudatlanságban telt el – irgalmas volt Hozzá az Úr!) átköltözött az Örök Vadászmezőkre. Temetésén közel ötszáz ember jelent meg – közöttük volt iskolája kórusa is! – , ámde nem volt senki, aki hivatalosan ezt a szakközépiskolát képviselte volna … akár egyetlen szál virággal is! Mert akkor még mindíg az Ő Pártfogoltja volt az igazgató!
      Tehát: ne tekintsd Magad önzőnek! Néha a Sors hozza úgy, hogy időnként kivetkőzünk önmagunkból! … Lásd: az Ország 2010-es és mostani állapotját!
      Megkülönböztetett köztársi üdvözlettel: szendam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s