Az orbanokrácia diszkrét bája

O. (Nulladik) Viktor fejedelem a minap hóna alá csapta Tarlós Istvánt, s mint a Nép (faék egyszerűségű) Fia, egy nem menetrend szerinti, motorosrendőrök által felvezetett buszra szállva, megszemlélte Birodalmának hivatalos fővárosát. A Hősök terétől a Deák térig utazva átfogó képet alkotott magának a település problémáiról, s azok megoldására rögtön javaslatokkal is szolgált a hozzá nyáladzva-farkcsóválva törleszkedő főpolgármesternek. … Hiába: aki tud, az tud!

Nem tudom, tisztelt Olvasóim, tehát Köztársaim és Barátaim elgondolkodtak-e már azon, hogy időnként miért látszik becsődölni a Demokrácia (különösen a magyar), s a különböző népek aktív kisebbsége/többsége (különösen a magyar) miért érez koronként (a magyar szinte mindig) ellenállhatatlan vágyat a Diktatúra iránt? Nos, e kérdésre a válasz roppant kézenfekvő mindazok számára, akik ismerik mindkét uralmi rendszer alapvető tulajdonságait.

Általános definíciók:

A Demokrácia, egy bizonyos szociálpszichológiai fejlettségi szintet el nem ért társadalom számára(!) túlságosan bonyolult, mentálisan energiaigényes, problémamegoldó képességére nézvést pedig túlzottan lassú. Bonyolult azért, mert általános és parciális érdekek pókhálóan finom szövedéke alkotja, mely csakis akkor erős, ha az pontosan ki vagyon egyensúlyozva, s ennek fontosságával mindenki tisztában vagyon. Mentálisan azért energiaigényes, mert megfelelő működtetéséhez a társadalom tagjainak (legalább is annak aktív kisebbségének) az Alapelvek jószerint napi, de mindenképpen készség(“felhasználói”)szintű ismereteire van szükség, nevezetesen arra, hogy a közösség meghatározó része tisztában legyen a saját jogaival és kötelezettségeivel; azzal, hogy azok meddig terjednek; azzal, hogy “honnan kezdődik” a másik ember/csoport; azzal, hogy saját jogai és érdekei csakis akkor érvényesíthetőek, csakis akkor garantáltak, ha ez mindenkire (akár a vele érdekellentétben állóra is) vonatkozik! Problémamegoldó képessége pediglen (látszólag) azért lassú, mert ehhez a finom és grammonként kiegyensúlyozott szövethez/alkotmányhoz(!) csakis értően és körültekintően szabad hozzányúlni: bármiféle kapkodás, bármelyik csoport/réteg túlzott érdekérvényesítési lehetősége általános jogfosztáshoz, összeomláshoz, káoszhoz és végső soron nyomorhoz vezet! Ezen tényezőket nevezzük összefoglalóan “társadalmi tudatosság“-nak, a viszonosságra épülő “társadalmi együttműködés“-nek, illetve “demokratikus politizálás“-nak.

A Diktatúra ezzel szemben (ugyancsak, egy pszichésen fejletlen társadalom számára) látszólag rendkívül egyszerű, minimális energiabefektetést igénylő, döntéshozói képességére nézvést pedig gyors. Egyszerű azért, mert nem igényel társadalmi tudatosságot, hiszen éppen az a lényege, hogy a társadalmat két rétegre (uralkodók és szolgák) osztja, szövete és kiegyensúlyozása pediglen pusztán az uralmi rendszer (a jogok és kötelezettségek aránytalan eloszlása) fenntartására szorítkozik. Azért igényel minimális energiákat, mert nincs szükség valódi társadalmi együttműködésre, hiszen az kimerül abban, hogy Felülről (ahová nyalni köll!) jön a Gondolat, az Igazság és a Parancs, melyeket Alulra (ahová rúgni köll!) szükséges közvetíteni, ugyanoda továbbítani minden felelősséget is, s mindenkinek pusztán annyi a dolga, hogy szolgálva a Felsőbbséget, mások fejére-hátára tapodva és “jutalomból” meg-, avagy felkapaszkodhasson. Döntéshozása pedig azért tűnik gyorsnak, mert csakis a Pillanatnak él, nem törődik a Holnappal (nem is látja!), mindenkoron a tegnapi rendelkezések mára okozott Káoszával vagyon elfoglalva, fogalma nincs az “Általános Érdek”-ről, egyetlen személy, avagy egy szűk kör hoz meg minden döntést – mindenféle körültekintés, konzultáció nélkül, akár perceken belül is. Ezen tényezőket nevezzük összefoglalóan “társadalmi éretlenség”-nek, “atomizáció”-nak, illetve “autokráciá”-nak.

Speciális példa:

Visszatérve Nulladik Viktor város-szemléjéhez: a buszra vele együtt felzsúfolódó lakáj- és egyéb média képviselői megörökítették azt az épületes párbeszédet, mely közte és a főpolgármesteri titulust viselő szolgája között zajlott le:

A Kodály köröndnél…
Orbán Viktor: Te István, ezek még mindig az ukránok kezén vannak ezek az épületek?
Tarlós István: Azt se tudtam, hogy az ukránok kezén vannak…
O.V.: Én azt olvastam, hogy valami ukránok…
T.I.: A Balettintézet meg a portugálok kezén van.
O.V.: Az egy portugál kezén van és vissza is akarnám szerezni.
T.I.: Nincs valami törvény erre, hogy ha húsz évig nem…?
O.V.: Miért nem csinálunk egyet? A főváros kezdeményezhetné.
T.I.: Ehhez jogszabály kell, nem elég fővárosi rendelet…
O.V.: Kezdeményezzétek, hogy legyen egy ilyen törvény. Én csinálok egy olyat…
T.I.: Ezen ne múljon.
O.V.: Csak adjatok egy javaslatot. Én nem tudom kitalálni helyettetek…
T.I.: Miniszterelnök úr, egy-két törvényjavaslatot adhatnánk be?
O.V.: Ne sasszézzál rögtön oldalra, most erről az egyről beszélünk. Adjátok be!
T.I.: Konkrétan? Jó, beadjuk!

A lepusztult homlokzatokról…
T.I.: Ha nem épült volna a 4-es metró, akkor az V., a VI., a VII., és a VIII. kerület épülethomlokzatait fel tudtuk volna kompletten újítani. 
O.V.: Elmondom, hogy csinálta Bethlen Gábor Erdélyben. Amikor fejedelemnek választották, körbement az országban és azt mondta: el vannak hanyagolva a házak, egy éve van mindenkinek, hogy rendbehozza, és aki nem, annak szoros lesz.
T.I.: Adsz ilyen jogosítványt?
O.V.: Ha ez jogosítvány kérdése, akkor ha kapunk egy törvényjavaslatot, akkor megfontoljuk… Ebben valamit csinálni kell.
T.I.: Még május során elkészül a törvényjavaslat…

Az Anker-háznál…
T.I.: Nézd meg ezt az épületet, már húsz éve ilyen elviselhetetlen állapotban van.
O.V.: De miért van ez így István? Te ezt minden nap látod, érted… Miért engeded?
T.I.: Nem a miénk, ez a probléma…
O.V.: Te nem tulajdonos vagy, hanem főpolgármester. Rendeld el, hogy legyen rendben!
T.I.: Zoli, el ne felejtsük: miniszterelnök úr az önkormányzati törvényt módosítani szeretné… Erre is teszünk javaslatot!

Miért is oly szemléletes példája ez az orbanokrácia diszkrét bájának? Nos, szerintem még a kérdés feltevése is fölösleges: a fentebbi szövegből “schwarz-um-wiess” kiderül (lásd: az általam aláhúzással kiemelt részeket! – szendam)! A Legfőbb Döntéshozó, tehát a “Fejedelem“, illetve annak Helytartója minimális ismeretek (pl. kié a kipécézett ingatlan, avagy mi, hogyan és miért történt a múltban, avagy a jelenben?), pusztán a Pillanat benyomása által diktáltak szerint törvénykeznének, illetve rendelkeznének. Arról már nem is beszélve, hogy ebből a néhány párbeszédből mennyire kiviláglik, jut leplezetlenül köztudomásra, hogy miféle viszony van (úr-szolga!) az Ország miniszterelnöke és az országlakosok kb. 18 százalékát a “falai” között tudó Főváros főpolgármestere között! Hogy tulajdonképpen a Törvényhozás (az Országgyűlés és annak valamennyi, kormánypárti képviselője) teljesen lényeg- és szükségtelen, hiszen a jogszabályokat nem ők, hanem az Uralkodó hozza! Arról, hogy itten nem köll tekintettel lenni senkire és semmire, csakis az Akarat számít! Hatásvizsgálat, egyeztetés? Ugyan már! Az csupán gátja lenne az “Időszerű és Helyes Döntések” meghozatalának, meg a mai intézkedések okán rendszerszerűen fellépő Holnapi Gondoknak … amiket osztán hasonló, a nyerítő falovon vágtató Disznópásztor fakardos huszárvágásával lehet “megoldani”! (Megjegyzem: genetikusan amorális navracsics, illetve magát liberálisnak és kvalitatívnak hazudozó, doktríner értelmiségi legyen a talpán, aki ezen Miniszterelnök-Főpolgármester konverzió után még azt merészeli állítani, hogy Magyarország “jogállam” és “még-nem-diktatúra”!)

Általános tanulságok:

A történelem tanúbizonysága szerint csakis olyan társadalmaknál “csődölt be” a Demokrácia és csakis olyanok produkáltak maguknak Diktatúrát, melyek éretlenek voltak. Éretlenek voltak, mert nem tudták Honnan jönnek, Hol vannak most és Hová tartanak. Mivel nem tudták, hát siettek … “Valahová“, de csak “Valamibe” jutottak: számos, mai Példa-demokrácia fetrengett már nem is egyszer a Diktatúra mocsarában! Osztán néhányuk leült egy picinyt, s kezdte végig gondolni a “Honnan-Hol-Hová” kérdéskörét, s okulni. Okulni a tényeken, az elkövetett bűnökön, s levonni a tanulságot: aki siet, aki csak a maga javát nézi, aki azt hiszi, hogy nekije nincsenek szomszédjai (avagy azokat nyugodtan leszarhatja), az nem a “Hová”-ba, hanem csak a “Sehová”-ba juthat! Például Adolf ezt megtanította a németeknek – mert ők már eleve polgárosultak voltak – , de Jóska már nem okíthatta ki az oroszokat, lévén náluk ez a társadalmi réteg korábban soha nem létezett (nincs a “honnan”!) , s ha ma van is rá igény (rosszul felmért “hol”!), de nincs megvalósítási recept rá (ködös a “hová”!). Ma, a jól működő és gazdag országok – bármennyire liberális is a jogrendjük – valójában velejéig konzervatívak, azaz “fontolva haladók”, társadalmuk aktív kisebbsége pedig tisztában van úgy az Alapelvekkel, mint ezek szükségességével is. Ez pedig a történelmükből levont “Általános Tanulságok“-ból következik!

Speciális tanulságok:

A magyar társadalom nem tartozik ezen szerencsésebb és tanulékonyabb nációk közé! Mi nem okultunk a Múltunkból, mert fogalmunk sincs róla. Amikor minden nemzedékünk bele nézett a Történelem tükrébe, s nem tetszett neki, amit abban magáról látott, hát addig görbített rajta, míg valami megfelelőnek látszó figura kezdett visszavigyorogni, visszabandzsítani rá. Ezt osztán vígan és büszkén átörökítette a következőnek, aki meg azt nem értette, hogy ilyen “dicső múlt”-tal, hogyan lehet ennyire szarszemét a jelene. No, akkor ő is hajlított egy picinyt az egészen (még dicsőbb múltat hazudik magának – hiszen nekünk ugye semmi közünk se Ferencjóskához, se Horthyhoz, se Szálasihoz, se a Holokauszthoz … azt mások “csinálták” nekünk, de azér’ imádjuk őket és utáljuk a zsidókat, meg a pirézeket; és semmi közünk Rákosihoz, meg Kádárhoz … azokat is mások “csinálták” nekünk, de közben titokban? imádjuk az utóbbit; és semmi közünk az általunk felvett deviza-alapú hitelekhez … azokat a bankok, meg agyurcsány “erőltette” ránk, bár nem győztük felnyalintani azokat a szerződés alapos elolvasása nélkül – meg a szokásosan “más-a-hibás” jelent) és ez lett az ő heritázsa a követő nemzedék számára. Ez a magatartás osztán úgy három esztendővel ezelőtt abban csúcsosodott ki, hogy a kétségtelenül létező problémák körültekintő és így eleve lassú megoldását már nem vállaltuk, s közfelkiáltással (2,7 milliónyian) túlhatalmat adtunk egy mindent megígérő, erőfeszítés nélküli Tündérországot szemünkbe hazudó társaságnak, akik nem is nagyon titkolták, hogy szerintük itten ezzel a piacgazdaságos-demokratikus tököléssel van igazából baj … és nem pediglen velünk! Ma pedig mi is a helyzet? Nem “mi csináltuk” magunknak pl. a földbérleti, avagy a trafikmutyit, hanem “ők” (hogy ki is szavazott rájuk, azt inkább hagyjuk!). Most éppen “ezek” az “idegenek”, akiket ugyan békésen cipelünk a hátunkon, de az első adandó alkalommal ledobnánk őket! … Hogy a hátunkra vegyünk egy mégolyanabb bandát (Jobbik), mert a “Demokratikus Ellenzék” szíveskedik önmaga fontosságával és belső rangsorának meghatározásával foglalatoskodni ahelyett, hogy országot jobbítanának! … No de kik is ők? Nem ugyanazok, akik mi is vagyunk?! És ugyan kiknek is jobbítanának? Nekünk, akik az első rezsicsökkentésre simán odadobjuk saját gyerekeink jövőjét is?! … Ez Magyarország eleddigi történelmének “Speciális Tanulság“-a!

***

A gyermeknevelés általános alapelvei szerint a szülőnek azért szükséges értően korlátoznia szülöttjét, hogy ezzel képessé tegye a társadalomban való létezésre, azaz “szocializálja” őt. Ha ugyanis a szülő nem hajlandó kijelölni gyermeke (növekedésével párhuzamosan változó) egojának határait, az addig fog terjeszkedni, mígnem bele ütközik a társadalom által meghatározott limesekbe, azaz a kölök előbb-utóbb áthágja a közösség szabályait, s a jogkikényszerítés markába kerül (börtön). A mi, magyar társadalmunk pontosan ezt csinálja: nem hajlandó megszabni Neveletlen Kölkének (Orbán és Pártja), hogy meddig mehet el, ezért osztán a Gyerek (a jelenlegi kormányzat), meg annak Ígéret-, Múlt-, Jelen- és Jövő-hazudozási alkoholizmusban fetrengő Szülője (Magyarország) is rövid időn belül a Szomszédok megvetésére lett méltó, mostanság meg a “politikai-gazdasági karantén” nevű Börtönre is!

Kár értük! Látszólag egyikük sem így indult huszonévvel ezelőtt … Persze mindkettejüknél hiányoztak a “megfelelő alapok”, s így osztán megtalálták egymást.

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

2 hozzászólás on “Az orbanokrácia diszkrét bája”

  1. irkomirko szerint:

    Tisztelt Szendamondja!
    Minden elismerésem irigylésreméltó írásáért. Egyetlen szót sem tudnék hozzátenni, annyira összefoglalta a morális lényeget. Amikor az ATV-n láttam a vágatlan filmet ( amit természetesen a köz-TV nem adott le, tehát az istenadta nép még nem is sejtheti, hogy mi-minden van még kilátásba helyezve…?) nem kaptam levegőt.

    • szendam szerint:

      Kedves irkomirko!
      Köszi minden eddigi kommentedet, pláne hogy olvasod “neteldugott” blogomat!
      Ámde egyezünk meg valamiben:
      Mivel itten csakis Köztársaimat és Barátaimat hagyom kommentelni, így kérlek tartsd be az Alapszabályt: TEGEZZ!
      Ponyatna?
      Üdv: szendam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s