Por(tik)hintés

Egyszerűen nem tudok hová lenni a csodálkozástól! Hogy ennek a Magyarországot kigebinelő Orbán & Tsa. Kft.-nek, illetve annak tagjainak micsoda baromi szerencséjük van szinte mindíg! S még akkor is, amikor látszólag nincs.

Bevallom őszintén, bennem sem az 1989-es (Nagy Imre és társai újratemetésén elmondott) Orbán-beszéd, sem pedig az 1990-es, országgyűlési választások kampánya során követett fideszes taktika nem szóllaltatta meg a vészcsengőt. Még ma is állítom: akkor erre nem volt semmi okom. Osztán egy esztendővel később volt szerencsém látni, hogy városunk önkormányzatán belül az ifjonc fideszesek többsége miket (és főleg kikkel) kezdtek művelni. Számos, velem egykorú (vagy fiatalabb) fideszes képviselőtársam alig másfél esztendei mandátumbirtoklás után elébb drága öltönyt húzott a korábban pucér seggére, majd azt bele tette egy ugyancsak áros, csilivili autóba. És ami “idelent” folyt “kicsiben“, ugyanaz ment “odafönt” és “nagyban“.

Legelső húzásuk, a hírhedt MDF-Fidesz Székház-ügy azonban még szinte rögtön kiderült (mert akkor a sajtó még végezte a dolgát!), s a Fidesz egeket ostromló (44% a csúcson!) népszerűsége meredek zuhanásba kezdett. Ám ez a pálya sajnos nem a kívánatos ponton, azaz a megsemmisülésben ért véget: Orbánék az utolsó pillanatban, behasadt tíz körömmel bár, de meg tudtak kapaszkodni a szakadék szélén (1994), tehát megúszták az első mutyibalhéjukat. Hogy ennek mi lehetett a tulajdonképpeni oka, azt csak vélelmezni tudom: valószínűleg nem elég korán derült fény a dologra és/vagy nem kellően lett az a köznyílvánosság számára feltupírozva.

A következő fordulóban ismét szerencséjük volt. Legelébb is abban, hogy Horn nem a Békesi– (1994), hanem (elkésve) a Bokros-csomagra (1995) bólintott rá, s mire annak pozitív hatásai ténylegesen érezhetőkké és tudatba rögzültekké válhattak volna, már voksolásra került a sor. A másik momentum az volt, hogy sajna a szocik (és a szadeszosok) sem tudtak ellenállni a Mutyidémonnak, tevékenységük kiderült (“Tocsik-ügy“), s azt a Fidesz jó időzítéssel nyílvánosságra hozva ott is tartotta a kellő ideig. A harmadik pediglen az, hogy az Orbán-párt saját sötét ügyletei (“Cégfantomizálás“) ismételten csak későn kerültek köztudomásra, s Bossányi Kati hiába írta leleplező cikksorozatát a Népszabadságban, hatása nem tudta felülmúlni a másik két tényező együttes effektusát. Szerencsésen sőt, sikeresen megúszták ezt is, bár ehhöz köllött még az is, hogy a Horn-Kuncze-kormány egyszerűen nem volt hajlandó kellő súllyal (nyomozás elrendelése nagy hírveréssel) és kellően a helyén (köztörvényes bűncselekmény) kezelni “Josip Tot” és “Kaya Ibrahim” tevékenységét (ez a teszefoszaság később is visszaköszön a ballib oldalon!), no meg a városi zugügyvédekből és vidéki téeszjogászokból szerveződött “kisgazdák” nemcsekély mandátum-segítsége is. (Orbánék még azt a hazugságot is megúszták, hogy a ’98-as kampány idején nem győzték telehrasogni a honi média kagylófülét: “A Kisgazdákkal nem lesz koalíció!“)

A 2002-es és 2006-os tavaszi bukásukról azért nem ejtenék különösebb szót, mert az elsősorban nem a párt, hanem személyesen Orbán szerencséjéről szól. Bár a Fidesz mindkét kudarcot kizárólag a Vezérnek köszönhette, Viktornak mégis sikerült nyeregben maradnia azzal, hogy a kudarcokat másokra fogta, a demokráciából alúlművelt társadalom pediglen nem kezdett görbe szemmel nézni egy olyan (pártra és) pártelnökre, aki két választási vereség után is még mindíg a posztján maradhatott.

A 2010-es eseménysor azonban már egyértelműen a “szerencsék” tömkelegét jelentette. Megúszták a 2006 őszi netto puccskísérletet, köszönhetően annak, hogy a Gyurcsány-Kóka-kormány – a szokásos ballib balfaszsággal –  nem volt hajlandó azt a helyén (a demokratikus államrend erőszakos megdöntésére tett kísérlet!), illetve a kellő súlyával (az üggyel kapcsolatban a rendelkezésükre álló rendészeti és titkosszolgálati információk közszemlére tétele!) kezelni, pedig erre két esztendejük volt (Hornéknak “csak” harmadennyi!). Ha ezt megteszik, lehet ugyan, hogy a Fidesz elindulhatott volna a 2010-es választásokon, de nem lett volna ember (avagy legalább is nem ennyi), aki szavazott volna egy olyan pártra, melyről dokumentálható, hogy neonáci huligánokkal, köztörvényes bűnözőkkel tart fenn bennsőséges, napi kapcsolatokat, tagjai maguk is gazdasági és egyéb bűncselekmények szakmányban való elkövetői, s ez a két “halmaz” együttesen alkotmányellenes, ráadásul erőszakos politikai bűntettet követtek el, s igyekeznek a későbbiekben is véghez vinni.

Lehetne még sorolni ezeket az ügyeket és dolgokat. Kezdve a személyre szabott sőt, visszamenőleges hatályú törvénykezésekkel, folytatva a Manyup-lenyúlással, a Tákolmánnyal, annak ikszedik (notorikusan jogfosztó) módosítgatásával, bezárva(?) az elképesztően alpári földosztogatással, a gazdaság, az életszínvonal, az általános közerkölcs- és hangulat romba döntésével. Ezeket mindíg és mindenkoron megússzák! Most éppen port(ik) hintenek a szemünkbe azért, hogy ne lássuk például a trafikmutyit (sem), melyben Ártunk és Kúrmányunk oly’ eleganciával és kecsességgel tömi tele a klientúrája zsebeit, mint ahogyan a tütübe bújtatott víziló szokott piruettezni. És ezt is meg fogják úszni(?)! … Szerencsével?

Ámde tényleg “szerencse” ez? Avagy itten valami teljesen másról van szó? Arról-é, hogy itt hathatósan működik a figyelemelterelés a nyílvánvalóan állami és törvényhozói segédlettel elkövetett nettó bűncselekményekről (egy eklatáns példa itt!), az általános gazdasági, oktatási, egészségügyi, szociális és külpolitikai kudarcokról? Arról-e, hogy a mi (baltával) Fából Faragott Királyfink hősies pózban hadonászva kűzd fakardjával a SzemétEU, a Piszokájemef, a Gazmultik és a Rezsidémon ellen a társadalom szúvasan fafejű (de annál aktívabb és ájultabb) kisebbsége (le)épülésére és a fatökű ellenzék asszictenciájával?

Nem! Itt szó sem lehet semmiféle “szerencsé”-ről! Csak arról, amit Kertész Ákos (még idehaza), meg Bartus László (az Óceánon túlról) oly’ éles szemmel meglátott!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

4 hozzászólás on “Por(tik)hintés”

  1. Klári szerint:

    Az ún. “székházügy” a világon mindenhol elég lett volna ahhoz, hogy ez a fidesz nevű pártféleség eltűnjön a süllyesztőben. Nálunk miért nem? Mert a magyar embernek furcsa a viszonya a “közöshöz”. Ismerek én is embereket, akik egy gombostűt nem lopnának el senkitől, de például szemrebbenés nélkül tele szedték a kocsijuk csomagtartóját annak idején a téesz kukoricaföldjén. Nem is tartotta ezt lopásnak, mert az a kukorica senkié nem volt, vagyis mindenkié, tehát az nem is volt lopás.Az a székház is a senkié volt, az államé, vagyis mindenkié és személy szerint az egyének nem érezték, hogy meg vannak károsítva. Ezért nem háborodott fel a magyarember, mert ő is azt tette kicsiben, amit “ezek” nagyban. Valahol itt lehet a gyökere annak a közömbösségnek, amivel tétlenül szemléljük az ország totális le rablását és kifosztását.

  2. pannon szerint:

    hát igen, bartus cikke után volt aki nem beszélget tovább velem. befostak, működésbe lépett a fosatógép, a demokratáknak ez már sok volt, csak addig demokraták, amíg nem kell félniük orbántól. egy kicsivel keményebb hang és már riadót fújnak és visszavonulnak a barlangjukba. szép társaság szenda, nem igaz?

  3. emigrant szerint:

    Kedves Köztársaim!
    A székházügyre lehet, hogy én jobban emlékszem, mert baromi öreg vagyok, és hihetetlen memóriám is van hozzá. Miről is beszéltem? Ja igen, a székházügy. Azt azért úszták meg, mert az emdéeffel, azaz az akkori köztörvényes kormánypárttal együtt bűnözték össze, és a médiákokat addigra lenyúlták, ott a pálfigészerű alakok nyomták a rizsát. Na és persze az ügyészség, rendőrség szintén hozzájuk – emdéefékhez – tartozott. A Horn kormány meg nagyvonalú volt, ahogy szerzőnk fogalmazza: balfék. (Valami ilyesmi.) Ott egyébként saját pártjukat is meglopták, hogy kerek legyen a történet. Az emdéef nem a székházügybe bukott bele, hanem az intelligencia teljes hiányába. Akkor még számított az ilyesmi. Egyébként az események logikusan követik egymást. Ma a trafikokat nyúlják le, holnap a koldusok kalapjából az aprópénzt. Vagy megpályáztatják a placcokat.

  4. valaki szerint:

    “A harmadik pediglen az, hogy az Orbán-párt saját sötét ügyletei (“Cégfantomizálás“) ismételten csak későn kerültek köztudomásra, s Bossányi Kati hiába írta leleplező cikksorozatát a Népszabadságban, hatása nem tudta felülmúlni a másik két tényező együttes effektusát. Szerencsésen sőt, sikeresen megúszták ezt is, bár ehhöz köllött még az is, hogy a Horn-Kuncze-kormány egyszerűen nem volt hajlandó kellő súllyal (nyomozás elrendelése nagy hírveréssel) és kellően a helyén (köztörvényes bűncselekmény) kezelni “Josip Tot” és “Kaya Ibrahim” tevékenységét (ez a teszefoszaság később is visszaköszön a ballib oldalon!), no meg a városi zugügyvédekből és vidéki téeszjogászokból szerveződött “kisgazdák” nemcsekély mandátum-segítsége is. (Orbánék még azt a hazugságot is megúszták, hogy a ’98-as kampány idején nem győzték telehrasogni a honi média kagylófülét: “A Kisgazdákkal nem lesz koalíció!“)


    Az átfedések és összefonódások tengeréből nehéz lesz kipecázni az igazságot.
    Én Kunzcét sem szeretném még egyszer közszereplőként látni.Attól tartok hamarébb lesz szétaprózva az ország mintsem a bűnözők a helyükre kerüljenek.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s