Balog miniszter és a szeppupu

Régóta elterjedt vélemény a humánprokrusztikai miniszterré avanzsált, Jézust Orbánra, a Bibliát pedig NENYI-re cserélő Balog páterről, hogy esztendőkkel ezelőtt egy alapos gerinceltávolító műtéten esett át. Nos, neki van egy bizonyos kötelezettsége (“szak”-miniszter), meg egy bizonyos hűségesküje (Orbán)! Túlzás lenne elvárni, hogy ezt az ellentmondást felodja? Akár a “japán-módszer“-rel is? 

A 2010 tavaszán lezajlott Nagy Nemzeti Falkaforradalom, az ennek következtében létre jött Ezerharmados Felhatalmazás, mint tudjuk beindította a Nagy Átverést Átalakítást, amely a “Versenyképes és Munka-alapú Magyarország” megteremtését célozta. Ez persze pont olyan, mint az a bizonyos “Szocializmus“, melyet évtizedeken át csak alapozgattuk, meg építgettünk, de valahogy soha nem tudtunk a meló végére jutni. A jelenlegi és közel három esztendeje épülő legújabb “izmus“-unk is erre a sorsra látszik jutni. A miniszterelnökileg meghírdetett négy, egymást követő fázisból három, valhogyan mégis egyszerre látszik zajlani. Az a bizonyos “felkészülés” már közel három éve megy (szakmányban elbaszarintva mindent), akárcsak a “nekifutás” (elsősorban a falnak, de az szinte havonta), meg az “elrugaszkodás” (általában a tapasztalati valóságtól, a közgazdaságtan alapvető törvényeitől, meg persze a demokratikus alapoktól) is, melyek következtében az “emelkedés” valahogy az Istennek se’ akar megtörténni. Bár, ha úgy vesszük a dolgot, ahogyan azt az a bizonyos emblematikusan “elmés” fideszes honatya mondotta (“A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha az történetesen negatív!” – D.J.) a sokat (és sokkal jobbakat) látott T. Ház falain belül, akkor ezzel a fázissal sincsen semmi baj, csak néhányan – úgy kb. 7-8 milliónyian – a fejünk tetején állunk, s ezért látjuk “Le“-nek, ami igazából “Fel“! … Lásd a KSH és a Vakfolt Nézőpont (ma már: Sperma Mag”) Intézet “adatait”!

A jelenlegi helyzet szerint tehát az a bizonyos “versenyképes” a mind távolabbi jövendő ködébe látszik burkolódzni, de a “munka-alapú” kiépítése azonban a legjobb úton halad. Az egész ugye azzal kezdődött, hogy a jelenleg ötvenedik(!) esztendejét taposó “fiatal” (-“demokrata”! – hahaha!) miniszterelnökünk, aki életében még öt percet sem dolgozott egy polgári értelemben vett munkahelyen kijelentette, hogy az országgal nem csak az a baj, hogy hitelből teremtett meg magának talmi jólétet, de az is, hogy “eleddig jobban megérte segélyekből élni, mint munkát vállalni”. Egyik “éceszgébere és munkaimitáló életének, érdemtelenül felhalmozott vagyonának legfőbb finanszírozója, a sokmilliárdos vagyonát a “szabadversenyes szocializmusban” megalapozó, majd a “neomagyar állam-kapitalizmusban” kormányzati megrendelésekkel tovább növelő, elaggott és nekivadult Skála Kópé ehhöz hozzá tette a maga bonmot-ját, amikor azt találta mondani, hogy egyrészt itten a zemberek “még nem elég szegények ahhoz, hogy minden munkát elvállaljanak“, másrészt az oktatási rendszer “szakmunkások helyett értéktelen diplomásokat gyárt” csupán.

No ebből a kettőből aztán rögtön össze is állt (mint a felforralt romlott tej) az a kormányzati program, melyet azóta is a már fentebb említett terminus technikus-szal illetnek a gerinchúros, pre- avagy szubhumán nertársak. Legelébb is a munkanélküliek, a segélyezettek és a rokkantak tapasztalhatták meg, hogy járandóságaikat a létfenntartás minimumának harmadára (22.800 Ft.!) vágja vissza az ilyen téren rendkívül takarékos kormány, de csakis azért, hogy legalább tétlenkedés, kocsmázás és játékgépezés helyett közmunkára késztesse (kényszerítse) őket. Utóbbiért pedig a szarszemét és megszorító szocikormányok idején dívott havi netto 61 ezer forint helyett a horribilis havi brutto 47 ezret fizették (feltéve, ha az illető heti 40 órában fogalkoztatott), amely ugye bőven elegendő a megélhetéshez (az elhíresült miskolci, kádéenpés alpémester-képviselő), pláne ha van még odahaza (a panelban?) némi zöldségeskert, meg egy kecske is (Pintér Sándor belügyminiszter és maffiózó, havi 1,1 milliós miniszteri fizetés, 160 ezres korkedvezményes nyögdíj, plusbonus százmillió forintnyi éves cégosztalék!).

Ezért osztán Orbán Viktor (“Hoffmann Rózsa” álnéven) elébb megreformálta a szakképzést. A szakmunkás- és szakképző intézetekben tavaly szeptembertől “normalizálta” a matematika (heti EGY!), a “természetismeret”-té összevont fizika-kémia-biológia (heti EGY … “in three”!), valamint az informatika (évi NULLA!) oktatásának óraszámait, de kiegészítette a testnevelést (heti ÖT – azaz mondjuk intézményenként 20 osztály esetén heti 100 óra az egyetlen, avagy nem is létező tornateremben, mindössze max. 3 tanárral!), ami pedig azért lesz majd fontos, mert az idén szeptembertől kötelezően bevezetett hittant tartó, a hívek meg az állam pénzén alaposan elhízott páter elől így jobb eséllyel tudnak majd futva menekülni a diákok, ha az az esetleges cölibátusos gerjedelmével megkergetné őket.

Ez a kormányzati törekvés még sikerrel járt, lévén az ilyen intézményekbe nem a legelitebb szülők járatják az IQ200-as gyermekeiket, így legfeljebb csak a pedagógusok kezdtek méltatlankodni. No de az ők érdekérvényesítő képességeik (? – HAJLANDÓSÁGUK!) közismerten egyenlő a nullával, így osztán simán le lehetett szarni a kifogásokat, meg a békát lenyeletni minden érdekelttel.

Ámde a felsőoktatás orbanista-demjanista “átszervezésébe” azonban beletörni látszik a (részben az államtól évi és hektáronkénti 1240 Ft.-ért bérbe vett néhány milliónyi négyzetméteres, majd ugyanezen államtól évente és hektáronként 57 ezer Ft. támogatást kapó) birtokméret szerint “kulákká” avanzsált (büdös)kisparaszt bugylibicskája. Az eredeti elképzelés szerint “Two-in-One“-alapon egyszerre tennék az általuk kijelölt, módos/vagyonos “úri elit” /*/ (névsorukat Tuskó Hopkins módjára személyesen olvassák fel!) kölkeinek passziójává a diplomaszerzést, kiszorítani abból a plebsz gyerekeit, illetve akiket az utóbbi kategóriából még sem lehetne “eltanácsolni”, azokat aktív életük végéig tartó hitelrabszolgaságba (“Diákhitel 2.“), illetve legalább évtizedes röghözkötésbe (“Hallgatói Szerződés“) hajszolni. Ugyanakkor a jelentős elvonásokkal tehermentesíteni a Matolcsyzmus, meg az Egykulcsosság miatt tönkre vágott állami költségvetést.

Az ezen jegyben elkövetett tavaly januári önkényeskedést a Mi Fényességes Boldogságunk még ugyan megúszta komolyabb balhé nélkül, de az akkori tapasztalat pozitív visszacsatolása (elszemtelenedés) okán a tavalyi esztendő végén meghírdetett “reformja” már tömegessé dagadó tiltakozáshullámot váltott ki. Így osztán kénytelen volt színre lépni a mosolygó, jóllakott napközis ábrázatját a fizimiskáján hordó, hitehagyott Balog páter, aki máris azzal kezdte az egyeztető tárgyalásokat, hogy megnevezte: kikkel hajlandó és kikkel nem hajlandó tárgyalni. Az előbbi kategóriába az eleddig is jólkezelhető Magyar Rektori Konferencia (MRK), meg az előélete okán joggal fideszközelinek tartható Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) tartozott. Az utóbbiba pedig a spontán, aluról szerveződött Hallgatói Hálózat (Haha), az Oktatási Hálózat (OH), a Középiskolai Hálózat (KH), továbbá a két pedagógus-szakszervezet (PSZ és PDSZ), valamint az ezek által létre hozott Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum (OFEF). … Tehát úgy minden és mindenki, aki az ügyben velejéig érintett.

Ezen szervezetek aztán 2012. december 10.-én meg is fogalmazták azt a “Hat Pont“-ot (lásd itt!), mely a kormányzattal való tárgyalás minimum-feltételeit tartalmazta. Amelyeket aztán a tárgyalópartnernek elfogadott MRK és HÖOK is kénytelen volt zászlajára tűzni, ha nem akarta, hogy a bázisaikul szolgáló egyetemi ifjúság rájuk borítsa a tölgyfa-íróasztalt. A NER-kiképzett Balog tiszteletes azonban olyan ügyesen húzta az időt és alkalmazta a “Divide et impera” elvét, hogy tegnap majdnem sikerült aláírattatnia a HÖOK-kal egy olyan “részleges megállapodást”, melyben a HOÖK elsimeri, hogy a követelések jelentős része teljesült, a további tárgyalásokat pedig a “Felsőoktatási Kerekasztal” (FeKe) nevezetű, kormányzatilag kitalált fórumon belül fogják folytatni, mely szervezetnek a HÖOK-on és az MRK-n kívül tagja lesz még az Orbán seggét ezerrel nyaló, Parragh-féle Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (hogy kerül ez ide?) és a Magyar-Európai Gazdasági Tanács (ez a szervezet még csak nem is létezik, az ilyesmiben szakértő hvg.hu a nyomát sem találta! – lásd a legutóbbi linket!) is, de kimarad az összes szakszervezet, meg az összes “Hálózat”.

A szinte azonnal kirobbant tiltakozás miatt a HÖOK még tegnap délben bejelentette, hogy ezt a megállapodást így nem hajlandó (nem meri) aláírni. Mire a nagylelkű miniszter “engedett”, s bele egyezett abba, hogy az általa (Orbán által!) előző napon kitalált és még nem is létező, érdekegyeztetési szervezetbe (FeKe) beengedje a már létező OFEF-et, a legnépszerűbb 16 felsőoktatási szakra (az a Bizonyos Tizenhat!) pedig az általa önkényesen megjelölt (465-470-ben megállapított, gyakorlatilag elérhetetlen!) ponthatárt felülteljesítő jelentkezőket ingyenes képzésben részesíti, feltéve ha azt a költségvetési tartalék finanszírozni tudja.

No ezt, a rosszult tárgyló (avagy eleve gyáva, esetleg túlzottan tekintélytisztelő, netalán a jólbejáratott régi kapcsolatokban bízó) HÖOK már alá is írta mint “részmegállapodást”. Amely azonban még részben sem oldja meg a legalapvetőbb problémákat. Hiszen itt nem az a gond, hogy Balog tiszteletes a havi 1,1 milliós fizetéséért cserébe hetente(?) egyszer kikkel tárgyalgat akár a kormányzati ciklus végéig is, hanem hogy az egyetemekre bejutni szándékozó gyerekeink (meg mi, a szüleik!) milyen feltételek ismeretében adják be jelentkezéseiket maholnap, a határidő leteltével!

Ami itten tegnap alá lett írva, az csak füst, illanó pára csupán! Ismerve az Orbán-kormány szavahihetőségét pedig még miniszterelnöki aláírással díszített megállapodás esetén is nyugodtan lehet kételkedni az egészben! … Erről pl. a Magyar Bankszövetség köteteket tudna mesélni, ráadásul okadatoltan! Ebben az esetben tehát csakis egyetlen helyes tárgyalási módszer lehetett volna: kiinduló alap a “Hat Pont”, s miután azt az Ezerharmad kodifikálta és parafálta, lehet beszélgetni bármi másról! … Hát, sajna most nem ez a helyzet!

Néhány héttel ezelőtt, a Főnökéhez hasonlóan nem kezelt elmebetegségben szenvedő Matolcsy György abban vélte felfedezni a japán-magyar kapcsolatot, hogy szerinte mindkét nemzet újszülöttjeinek posijain “jellegzetes, piros pöttyök” vannak. No én meg abban szeretném felfedezni ezt a kapcsolatot, hogy a magyar miniszterek és (pártkinevezett) államszolgák a japánokéhoz hasonló, elkötelezett hivatástudattal (meg hibafelismerő-képességgel) rendelkezzenek! Ez a Szigeteken gyakorta vezetett odáig, hogy a hűség és az annak ellent mondó kötelezettség ellentmondásait szeppupuval (elterjedtebb nevén: harakiri) oldották fel!

Balog páter legyen “japán”, virtigli szamuráj, s tegye azt, amit egy ilyennek tennie köllene! Ha mégsem, legalább tudjuk … pontosabban: ismételten megállapítjuk …, hogy ki is Ő valójában!

… és ezt …

szendamondja!

/*/: Ismertem olyan, többszörös milliárdos “üzletembert”, aki csakis a pénze mennyisége okán tartozhatott bele az úgynevezett “Elit”-be. Háta mögött a többiek gyakorta öszesúgtak, s felvihogtak. Ugyanakkor ma is ismerek olyan szegényembert (55 ezer Ft./hó), aki mindenféle szempontból és bármikor zsebre tudná vágni ezt a mai “Elit”-et műveltségből, szaktudásból és legfőképpen emberségből. Ez az öreg barátom ma (is) az Átlagtársadalom szemében a Plebszhez, az a bizonyos Milliárdos pedig a példaadó Elithez tartozik! … Hát ezért tartunk Mi itt, ahol éppen vagyunk, illetve ahol éppen csúszunk … Lefelé!

… és ezt is szendamondja!

Reklámok

2 hozzászólás on “Balog miniszter és a szeppupu”

  1. kekec szerint:

    A diákok azért tiltakoztak a 16 szak tisztán fizetősség tétele ellen, merthogy az “vagyoni cenzust” valósít meg. A most megadott pontszámok MÉG INKÁBB vagyoni cenzuson alapulnak. Sima érettségivel NEM lehet azt elérni, még summa cum laudéval sem, csak nyelvvizsgákkal – amit a szülők finanszíroznak. Tehát a szegények gyereke teljesen esélytelen, akármilyen jól tanul.

  2. talalom szerint:

    A HAHA elkövetett egy nagy hibát: nem formalizálta a létezését.Legalább egyesületként be kellene jegyeztetni magukat az 1989-es 2. tv. alapján. Így joggal mondhatja a kormány, hogy néhány elégedetlenkedőről van szó csupán, akik közül a leghangosabbak kinevezték magukat vezetőnek. Ne higgyétek, hogy ez merő kukacoskodás. A jogászokból álló banda nagyon is jól tudja, hogy mikor sz@rhat a törvényekre, és mikor kell rigorózusan ragaszkodni a törvény betűjéhez, és ezzel ezerrel visszaél, az ellenzék meg bambán nézi. A HÖOK hátteréről: emlékezzetek, Rogán ANtal és szijjártó is HÖOK elnökként kezdte…
    Egészen elképesztő, amit a szakmunkásképzéssel csinálnak. Látott ezek közül valaki is öt méternél közelebbről például egy szikraforgácsolót? Tudják, hogy az esztergályos már régen nem papír műszaki rajzról dolgozik, kézzel toszogatva a keresztszánt meg a hoszszánt, hanem számítógépről jön a munkadarab rajza, erre kell BEPROGRAMOZNIA a gépet. Vagy hogyan tud kiszámítani egy menetemelkedést az, aki legfeljebb a négy alapműveletet ismeri?
    Jellemző, hogy nagytőkéseink “nagyjai” mind a kereskedelemből jöttek, szerintem se Parragh, se Demján nem látott még műhelyt belülről. Legalábbis nem mostanában. Orbán meg legfeljebb 30 éve tévedt be utoljára a téesz melléküzemágába. Miközben elismerem, hogy fontos a felsőoktatás, legalább ilyen rémisztő a közoktatás, meg a középfok jövője, amely az unortodox megoldásoknak köszönhetően tömegével zúdítja a “fényes jövőbe” a szűklátókörű, mindenféle fejlődésre képtelen, csak a legalacsonyabb rendű, és ezért rettentő szarul fizetett munkásokat.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s