Nemzet és nemzet

Orbán második országlása óta itten már minden “nemzeti“. Kivéve a “Lényegtelen Ügyek Minisztérium”-át, amelyet a Kirsztust-felejtette lelkész kinevezése óta már csak “emberi“-nek hívnak (ez is hazugság!). Van tehát “A Nemzet“, akiknek érdekében ez a kabinet tevénykedik, s van a “nemzet” – avagy pontosabban a “zemberek” – , kikre e ténykedés során hivatkozni szoktak.

Dési János a nepszava.hu-n közzé tett utolsó óévi jegyzetében azon morfondírozik, hogy vajon a jelenlegi miniszterelnöknek mi lehet a fontosabb: a pénz, avagy a hatalom? Dési szerint ez a kérdés tulajdonképpen a “tyúk és tojás”-kategóriába tartozik, holott az együtthatók igazából nem így működnek. Magam úgy vélem, hogy a történelem tanúbizonysága szerint sokkal egyszerűbb hatalommal pénzt szerezni, mint fordítva. Ha csak a Római Birodalom utolsó századát nézzük, számos esetre találhatunk, amikor egy gazdag patríciusnak ugyan sikerült a pénzén megvásárolnia a Pretoriánus Gárda (illetve a Légiók) császárválasztó potenciálját, de hatalmuk csupán pénzük fogytáig, avagy egy gazdagabb ajánlat beérkezéséig tartott. Az pedig, hogy e korabeli helyzet idáig fajulhatott, ippeg pont azon pénzembereknek (korabeli oligarchák) köszönhető, akik kitalálták, mértéktelenül túlfejlesztették és hagyták működni (sőt!) a hatalomvásárlás – a korabeli “Nemzeti Együttműködés” – eme rendszerét.

Magyarország történelmében az utolsó nábob, aki a saját pénzügyi potenciálját felhasználva királlyá választatta magát, Szapolyai János volt. Ő elébb kalocsa környékén kivárta, míg a mohácsi csatamezőn “elhullik az országnak színe-java“, majd a pécsi püspökség kincseskamrájának gyors kirablása után – erdélyi vajdaként – Kassára hívta össze a “maradékok országgyűlését“, ahol aztán “dúsan tartva az urakat” koronát helyeztetett a fejére. A török szultántól (is) megvásárolt uralma haláláig (1541) tartott.

A Világtörténelem hasonló módszert utóljára a XIX. századi Franciaországban jegyzett fel. Igaz, III. Napoleon már sokkal inkább volt egy vagyonos klikk (bankárok és iparbárók) utasításvégrehajtó kirakatembere/kitartottja, mint önnön befolyásának kihasználásával trónra lépett koronás fő. Uralmának részben ugyan a Császárságon belüli elképesztő korrupció és harácsolás vetett (volna elébb-utóbb) véget, de ezt “de facto”-vá a bismarcki Észak-Német Szövetség katonáinak gyútűs Dreyse-puskái és (egy másik iparbáró) Krupp ágyúi tették Sedan-nál (1870).

A Kisnapoleon ugyan csúfos véget ért, de a személye által fémjelzett hatalomra jutási technológia azóta is érvényesül: a háttérbe vonuló, de valójában minden döntést meghozó oligarchia kegyeit elnyerve lehet a csak “nép” elé állni, majd az utóbbiak nevében, de az előbbiek jóváhagyásával “uralkodni”. Persze itt is vannak alapos eltérések.

Az Egyesült Államokban például (majd Bartus Laci kijavít, ha tévednék) csakis a nép (a “nemzet”) és az oligarchia (a “Nemzet”) többé-kevésbbé együttes akaratával lehet Elnökké válni. A nemzet ott nem választana meg egy pucérseggűt még akkor sem, ha a világon elképzelhető legalkalmasabb lenne a posztra, a Nemzet pedig ippeg pont ezért nem is támogatná a kampányát. Ott elvárják minden aspiránstól, hogy elébb teremtse meg a saját egzisztenciáját (mutassa meg mennyire tehetséges és azzal mit tud kezdeni), s csak ez után jelentkezzen vezető politikusnak.

Majdnem ugyanez a módszer kontinensünk (nem földrajzi értelemben vett) “nyugati” felén is. Ott azonban nem a magateremtette vagyonosodást várják el elsősorban az aspiránsoktól, hanem az “alulról kezdés”-t. Nevezetesen azt, hogy az adott párton belül, egy települési, avagy egy tartományi (megyei) önkormányzatban, majd az illető ország törvényhozásában való évtizedes és napi aprómunkájával (ha tetszik: “favágás”-sal) bizonyítsa be, hogy képes önnön pillanatnyi érdekeit feladva egy nagyobb közösséget szolgálni, hogy tud önállóan döntéseket hozni, s azokért vállalni a felelősséget is. Ha mindezekhez még egy tekintélyes, személyes egzisztencia is tartozik, az csak előny lehet.

Ámde mi a helyzet “kelet”-en? Nos erről egy az 1970-80-as esztendőkben dívott rendszervicc jut az eszembe:

Miért a szocializmus a “legfejlettebb” társadalmi rendszer? Azért, mert magában ötvözi az összes addigi rendszerek “vívmányait”! Így például az Ősközösségből a technikai fejlettség színvonalát, a Rabszolgatartó korszakból az egyéni érdekeltséget, a Feudalizmusból a kiskirályokat, a Kapitalizmusból pedig a“rothadást”.

Minálunk a hatalomra jutás technológiájának pusztán az 1800-as esztendőkben lefektetett alapjai érvényesülnek. Nevezetesen az, hogy az aspiránsnak csakis “A Nemzet” (az oligarchia) jóindulatát/támogatását köll elnyernie, majd a tőlük kapott pénzből fel tudja méretni azt, hogy az ország mely területén mit szükséges hazudoznia ahhoz, hogy a “nemzet” alkalmas részének kegyeire is szert tegyen. Ezek után már csakis arra kell vigyáznia, hogy “A Nemzet” érdekében “kormányozzon”, hogy annak elegendő közpénzt csúsztathasson, s onnan már egyenes az útja a személyes egzisztencia megteremtéséhez, meg talán a szerzett hatalom megőrzéséhez is.

Nos, erre jött rá mai miniszterelnökünk is, amikor a ’90-es esztendők elején (de lehet, hogy már sokkal korábban) magévá tette elébb Shakespeare mester III. Richárdjának híres mondatát (“Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!“), osztán némi közvagyont (MDF-Fidesz Székházügy), mégosztánabb némi közpénzt (Fidesz-közeli cégek Kaya-Tothos eltűntetése, Országjáró, Tokaj hímvesszeje, Vegyépszer, Közgép, estébé), végül pedig a komplett Országot, annak minden ingóságával és ingatlanjával, porbafingó koldusától közpénzkitömött milliárdosáig, tehát szó szerint mindennel egyetemben. Kormányzása pedig egy ideje már csakis abból áll, hogy mindent elvesz (jogokat, megtakarításokat, munkát és megélhetést) a “nemzet”-től, s azt odalöki “A Nemzet”-nek, ha az kellően gazsulál neki. Persze így ez senkinek nem jó, de a “nemzet” kussol, mert genetikusan belé ivódott a szolgalelkűség (Kertész Ákos!), “A Nemzet” meg azért, mert ha megszorongatná a Vezérbika herezacskóját, az neki is baromira fájna. Ezért osztán az egyik tűr és éhezik, a másik pedig “nyel” és (kézből) eszik.

Doktríner értelmiségiek szerint Orbán azért juthatott hatalomra, mert a “nemzet” egyszerűen “nem érti és igényli a demokráciát”, s tulajdonképpen visszasírja a Kádár-rendszert. E két megállapítás tökéletesen igaz. Ámde hogyan is érthetné a “nemzet” a demokráciát, ha még soha nem tapasztalta kellően huzamos időn keresztül, s ugyan hogyan igényelhetné, ha fogalma sincs annak mibenlétéről? Ez az eddig egzisztált szellemi elitjeink bűne (tisztelet a ritka kivételeknek!). Ami pedig a Kádár-rendszer visszasírását illeti: annak oka a korabeli létbiztonság! Meg az, hogy itten senki, soha nem akarta/merte elmagyarázni senkinek a demokrácia valódi lényegét sőt, még csak megteremteni sem! … Maximum annak “munkahelyteremtő” intézményeit, azaz a látszatát!

Emberek! Nekiduráljuk magunkat ennek, s végre megteremtjük, avagy szépen lassan lehúzzuk magunkat (és utódainkat is!) a vécén? Mert csak ez a két opció létezik!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

4 hozzászólás on “Nemzet és nemzet”

  1. emigrant szerint:

    Öreg kollégám, a kelet-berlinből elszármazott Peter kifejtette nekem, hogy a szocializmusban jobb volt az élet, mint most. Miért?- kérdeztem éleseszűen. Nyugodtabb volt – válaszolta. Ezen elgondolkoztam. Magyarországon akkor se volt nyugodt élet. Lehet, hogy mi a szocializmust is elrontottuk? (Peter egyébként a világ legnyugisabb embere, aki a béke valóságos szigetén, egy középkori állapotában helyreállított fachwerkes tündéri kisvárosban tengeti életét. Nagyon hasonlít Oleg Popovra, de sokkal szórakoztatóbb. Nyugdíja alacsony, ezt egészíti ki a gyárban.)

  2. chackal85 szerint:

    “Emberek! Nekiduráljuk magunkat ennek, s végre megteremtjük, avagy szépen lassan lehúzzuk magunkat (és utódainkat is!) a vécén? Mert csak ez a két opció létezik!”

    Ezzel tökéletesen egyetértek. Két mondatban megfogalmaztad amin én hónapok óta töprengek.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s