Pici a Viki!

Lassan harmadik hetébe fordul az a tiltakozási hullám, mely az államilag finanszírozott, felsőoktatási képzéshelyek önkényes és drasztikus, kormányzati megnyírbálása miatt robbant ki. A miniszterelnök a karácsonyi ünnepek beköszöntétől várja ezek lecsengését, azaz nyílvánvalóan időhúzásra játszik. Ámde mire számítanak a tüntetők? Látják-e az alagút végét?

Előbb-utóbb mindennek vége köll szakadnia egyszer. Előbb-utóbb minden konfliktusnak a megoldás, a kiegyezés nyugvópontjára szükséges jutnia. Vagy úgy, hogy az egyik fél kifárad és behódol (tehát győz az Erő), vagy úgy, hogy az ellenérdekeltek megtalálják a mindenki számára többé-kevésbé elfogadható kompromisszumot (tehát győz az Ész, a kölcsönös belátás). Az előbbi a nyers, avagy a körmönfont erőszak alkalmazása, amely természetesen nem old meg semmit, csupán az ellentéteket fedi el rövid időre úgy, hogy aztán azok később hatványozott erővel törjenek a felszínre. Az utóbbi pedig az idő- és energiaigényes, álláspontok és érdekek egyezetésére szolgáló tárgyalások. Ez az út azonban csakis azok számára áll nyitva, akik a.) ezt időben elkezdik, b.) partnernek tekintik egymást, c.) hajlandóak a megegyezésre és d.) elhiszik egymásról, hogy azt mindenki be is fogja tartani.

Időben kezdődtek-e az egyeztetések?

E kérdésre a válasz nyílvánvaló: nem! A köz- és felsőoktatással kapcsolatos kormányzati “elképzelések” jelentős része már majd’ másfél esztendeje ismerteknek kellett volna lennie mindazon érdekvédelmi szervezeteknek (hallagtói önkormányzatok, PSZ, PDSZ, MRK és a különböző pártok “ifjúsági klónjai”), melyeket ezek közvetlenül érintettek. Némi szemráncolós irgumburgumozáson túl azonban egyikük sem merészkedett, amelynek oka vagy az ellustulás, vagy az elgyávulás, vagy a klienssé válás, vagy az lehetett, hogy egyszerűen nem tudták komolyan venni, hogy ilyen ótvarkonzervatív és elitista nézetek a törvények erejére emelkedhetnek a XXI. századi, s ráadásul EU-tag Magyarországon.

Bár a HÖOK ugyan tavaly novemberben szervezett egy extralájtos tiltakozást a törvény ellen (nyílvánvalóan a “piacon” időközben megjelent “Hallgatói Hálózat“, a “HaHa” konkurenciájának lekűzdése érdekében), de mindössze egyetlen megmozdulás után beadta a derekát, elnöke pedig “zsiguli-kutyaként” bólogatta végig azt az államtitkári bejelentést, miszerint az inkriminált jogszábály-gyűjteménybe  “a hallgatók javaslatai is beépültek”.

Olyannyira, hogy az évek során felgyűlt tapasztalati tények alapján fideszes (és sajnos jobbikos) “Káderkeltető“-nek tekintett HOÖK még a rendkívül diszkrét szellentés hangját sem adta ki magából, amikor két hónappal később (idén januárban) a miniszterelnöki önkény a negyedével csökkentette az államilag finanszírozott képzéshelyek számát. Ezen némasághoz sajnos csatlakoztak a többiek is, így sikerült elérniük azt, hogy a Kormányzat a legteljesebb mértékben elszemtelenedjen.

Partnernek tekintik-e egymást a szemben álló felek?

E kérdésre is csupán egyetlen helyes válasz létezhet: nem! A jelenlegi kormányzat ugyanis egyetlen (elmebeteg) személyre, a miniszterelnökre épül. Valamennyi tervezete, törvényjavaslata, törvényei, rendeletei és intézkedései, akár naponta többször is változó véleményei, koncepciói egyedül és kizárólag Orbán Viktor közismerten kóros elmebéli és hangulati állapotán múlnak. A “szakminiszterek” és “szakállamtitkárok” (illetve a törvényhozói és végrehajtói hatalmi szervezeteket a “fékek és ellensúlyok”-elve alapján ellenőrző, független intézmények tagjai) egytől-egyig Orbán személyes kinevezettjei, hűbéresei, akik egyedül és kizárólag arra lettek kiválasztva, arra szocializálódtak, hogy a komoly pszichopatikus problémákkal küszködő, de betegségtudattal sajnos nem rendelkező miniszterelnök akaratát érvényesítsék Alkotmánybíróságtól falusi önkormányzatig, Nemesmedvestől Battonyáig.

Eme hardveresen programozott, a faék bonyolultságához hasonaltos problémamegoldó képességgel ugyan igen, de önálló akarattal, döntéshozói jogosítványokkal és saját gerinccel viszont nem rendelkező biodroidokat a hallgatók és a hozzájuk csatlakozottak semmiképpen nem tekinthetik tárgyaló partnernek, lévén mindaddig e készség a “Másik Oldal” részéről nem állhat fenn, amíg a miniszterelnök másként nem dönt.

Ez az “ember” pedig eleddig semmi másról nem döntött, mint hogy engedélyezte a HÖOK-vezetők Pártlap általi karaktergyilkolászását – van elég aktája róluk, tudja, mit állíttatt! Meg az általa ellenőrízetlen, ad-hoc tüntetést szervező diákegyletek rendőrségi megfélelmítéséről (a hóhér-pallosoknak hazudott bugylibicskák esete!).

Van-e megegyezési hajlandóság?

A Kormányzat részéről egyértelmű: nem! Az, hogy az akarat-mánia és az egyéb, rendkívül súlyos szocio- és pszichopatikus szindrómákban egyébként is szenvedő miniszterelnök odáig juthatott, hogy gyakorlatilag azt higyje: az ő szándéka okán kél fel még a Nap is, annak köszönhető, hogy a Társadalom “testében” maximálisan megszűnt az immunrendszer működése.

Nem hiszem, hogy sorolnom kéne azokat a tényeket és eseményeket, melyek ezen végstádiumig fajították Orbán kórját. A lényeg az, hogy eleddig ő csakis azt tapasztalhatta, hogy bármit megtehet. Székházmutyizástól kezdve Tákolmányozásig! Társadalmi ellenállás? Nulla, avagy még annál is kevesebb, lévén minden köztörvényes és alkotmányellenes bűncselekménye után csakis növekedett hívei tábora (eleddig!) és a személyes hatalma (eleddig?). Senki nem tudja/tudhatja: hol a határ és azt ki, avagy kik fogják meghatározni. Éppen ezért a tárgyalásra invitált diákokkal és egyéb érintettekkel szemben a megegyezés hajlandósága gyakorlatilag szintén nulla!

A jelenlegi felállás szerint a kompromisszum alapja a kormányzati szempontból az, hogy az ellenérdekeltek fogadják el kiindulási alapként az akár óránként többször is változó miniszterelnöki feltételeket. Az, hogy csakis ezek bevezetésének metodikájáról és ütemezéséről lehet csupán vitázni. És persze csakis utólag, meg csakis a mamelukokkal, kiknek pusztán az akaratkiszolgálásra van jogosítványuk, érvek és ellenérvek elfogadására, törvényekbe való beillesztésére azonban nem!

Van-e kölcsönös bizalom?

E kérdésre ugyanaz a válasz, mint az eddigiekre: nem! Bárki, aki nyomon követte a második Orbán-kormány eddigi működését, az tudja: ez a kabinet (azaz személyesen a miniszterelnök), ha érdekei (azaz a miniszterelnökéi, meg a vele szövetséges oligarchákéi) úgy diktálják, bármikor kész felrúgni bármiféle olyan megállapodást is, amelyet az Alaptörvényben, az eleddigi 35 darab “sarkalatos” jogszabályban, avagy egy Orbán Viktor által sajátkezűleg aláírt dokumentumban rögzítettek (lásd: pl. a Bankszövetséggel megkötöttet!).

Innentől fogva rögzítsenek bármiféle “istenbizonyos”, akármiféle többséghez kötött “törvényben” és személyesen a miniszterelnök által szignózott és szentesített kompromisszumot a tárgyalló felek, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a túlzott mértékű hatalommal bíró és azzal szakmányban vissza is élő kormányzat azt legalább egyetlen óráig is betartsa.

Márpedig ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen dűlőre jutni. Egyszerűen képtelenség bármiféle normális, a “modus vivendi” alapján történő kiegyezést tető alá hozni! Hát akkor pedig még is meddig fog tartani ez az egész? Valakinek a kifulladásáig?

A “mexikói párbaj”

Úgy tűnik, itt csakis ez az opció az egyetlen lehetséges. Az, hogy az ellenérdekelt felek farkasszemet néznek egymással, s az veszít, aki hamarabb elpislantja magát. De kinek van itt ehhez kellő önuralma és ideje?

Az önuralom szempontjából Orbán máris vesztésre áll. Hiszen ő az, aki ráuszította a pártsajtót, a karaktergyilkos kampánygépezetet (meg a rendőrséget is) a diákokra. Akik pedig erre ugyanezzel, de sokkal hitelesebben válaszoltak. Csatlakozott utóbbiakhoz a Net-népe is, számolatlanul gyártott posztokkal és “meme”-kek tucatjaival. A hallagtók, s a hozzájuk csatlakozottak megsemmisítő gúnykacajjal röhögik körbe a “Pici Viki“-t és mameluk-hordáját.

Ami azonban az “időt” illeti, itt már a kormányellenesek állnak vesztésre. Mivel ebben az országban semmiféle viktori disznóság nem képes akkora tömegfelháborodást kiváltani, hogy Ocsmány Vitéz és Bandája vonyítva meneküljön ki az általuk köztársaságítlanott Magyarországból, a Szarháziak Társasága jelenleg biztos nyerőnek tűnik! Pláne, ha tényleg bejön a miniszterelnök “karácsonyi számítása”!

Kedves Diákok, Tüntetők!

Ne hagyjátok magatokat sem kifárasztani, sem megfélemlíteni! Amit most Veletek művel a Hatalom, az pusztán annak köszönhető, hogy a mamelukok nem akarják érezni, a Vezér pedig nem képes felfogni, mekkora darázsfészekbe lógatta bele a “szerszámát”. Ezek azt hiszik, hogy Veletek is bármit meg lehet tenni!

A lényeg, hogy tartsátok észben: “Pici a Viki!“, még akkor is, ha oroszlánt utánoz! Főleg pedig ne “pislogjatok”!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

2 hozzászólás on “Pici a Viki!”

  1. emigrant szerint:

    Kedves Köztársam, Szendam!
    Ismét egy nagyon jó írást, sőt magas szakmai nívójú elemzést köszönhetünk felháborodásodnak és rendíthetetlen optimizmusodnak. Izmosodik az optimizmusod. (Ennél még rosszabb szóviccekre is képes vagyok.) Ha ugyanis nem lennél az, akkor egyáltalán nem írnál.
    Most pedig kötözködök: Azt úgy mondjuk, hogy “Hencidától Boncidáig”, meg hogy “Battonyától Nemesmedvesig”. Fordítva nem lehet, mert a bor csak lefelé folyik, az oroszok meg nem hátrafelé jöttek be, hacsak nem a német hadsereg szempontjából tekintjük a dolgot. Ehhez kívánok neked és családodnak kellemes, áldottságos, etc. Karácsonyt (az ideit különösen nehéz lesz átvészelni, mert hosszú lesz) !
    Hű barátod, és köztársad: emigrant

  2. kekec szerint:

    szendam, köszi az írást, és Kellemes karácsonyi ünnepeket!
    Úgy tűnik a régi AN-es olvtársakból majd csak itt fogunk páran találkozni. Bartus ugyanis besokallt, és lezárta az AN-t. Nem tudta elviselni, hogy amikor Bolgár György egy Klubrádiós riportját (amiben éppen a német rádió Orbán rablóvezérségét és kormánya rablóbandaságát taglaló cikkére kérdezett rá) több kommentelő is mentegetni próbálta, és nem értettek egyet vele, aki ezt Orbán-védelemnek vélte.
    Ilyen már volt (pl a Gyurcsány-cikknél) de akkor csak azt a cikket zárta le. Most viszont az egész AN-t. Maga sem tudja, hogy elveszett az egész eddigi munka, vagy valami még helyreállítható, de egyelőre nem is érdekli. (legalábbis ezt válaszolta FSP-nek).


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s