Nemelempé

Az elmúlt bő 22 esztendőben volt már szerencsénk néhány rendkívül ostoba “politikushoz”, akikből sajna mindíg akadt utánpótlás. Az egyik kedvencem közülük a szemét-fülét szorosra záró doktríner ideológus, az önfelkent szent, meg az ő követői. No, ilyenek gyűltek össze tegnap Csillebércen, a Lömpike-kongresszusra.

Nem tudhatom, kik és miféle várakozásokkal nézetek szembe a hétvégi LMP-dzsemborival, de magam nem tartoztam azok közé, akik valamiféle pozitív áttörésre, a józan ész diadalára számítottak. Ha csak az ellenzéki összefogásra vonatkozó, előzetesen már nyílvánosságra került két stratégiai javaslatot néztem, kizárólag arra gondolhattam: itt vagy egy “Tárgyaljunk, de…“-típusú időhúzós, kekeckedős határozat születik majd, vagy a teljesen merev elutasítás.

Első pillantásra a Jávor-féle javaslat tűnhetett távlatosabbnak, hiszen annak elfogadásával megkezdődhettek volna a csatlakozási tárgylások a Bajnai-féle “E14“-gyel, de csakis saját feltételek mellett, melyek közül kiemelkedik az, hogy az E14-be kizárólag olyan szervezetek nyerhetnek későbbi felvételt, melyek ellen az LMP-nek nincs kifogása, s ugyanez vonatkozna a majdani közös miniszterelnök-jelölt személyére is. A Schiffer-féle alternatíva ugyancsak lehetővé tenné az összefogási tárgyalásokat, de elsősorban a parlamenten kívüli ellenzékkel, míg az E14 ezen szempontból csakis akkor jöhet szóba, ha Bajnaiék “tisztázzák a múlthoz való viszonyukat“.

Van-e, volt-e különbség a két javaslat között? Tulajdonképpen nem sok, s ezen állításomat egyik kedvenc Shakespeare-drámám, a “Rómeó és Júlia” történetébe beágyazott parabolámmal szeretném megvilágítani:

Verona polgárai, miután a város Fejedelmét – annak jogcsorbító és vagyonfosztó intézkedései okán – szeretnék eltávolítani a trónról, komoly nyomás alá helyezik az egymással utcai harcokig fajuló ellentétben álló Capulet és a Montague családot, lévén az ő segítségük, összefogásuk nélkül a Közjó érvényesülése lehetetlen. A Montague-k, felismerve a Város érdekeit, a “Közös Minimum” alapján kibékülésre vonatkozó szándéknyilatkozatot adnak ki, melyben kijelentik: Verona jövője érdekében egyesíteni szándékoznák a két családot Capulet Julia és Montague Romeo házassága útján. A Capuletek erre a következő közleményt adják ki:

“Felismerve Városunk jövőjéért érzett felelősségünket, valamint a közvélemény igényének jogosságát, Klánunk a hétvégére Családi Tanácsot hívott össze, melynek témája a Montague-kal való, házasság útján történő egyesülés. Két javaslatot fogunk megtárgyalni. Jávor Capulet indítványa szerint azonnal kezdjük meg a leendő esküvővel kapcsolatos egyeztetéseket annak feltétele alapján, hogy a Capulet család egyedüli és kizárólagos jogosultságot kap a násznép összetételének meghatározására, mely vonatkozik a Vőlegény személyének kijelölésére is. Schiffer Capulet egyetért a tárgyalások megkezdésével és az esküvő megrendezésével, de azon feltétellel, hogy Romeo számoljon el a múltjáról, a Montague-k ismerjék el kizárólagos felelősségüket a veronai helyzet okán, illetve hogy Júlia vőlegénye bárki lehet, kivéve egy Montague-t.”

Bízva abban, hogy parabolám érthetőre sikeredett, most szeretném feltenni a kérdést, hogy vajon ki az, aki úgy képzeli, hogy Capulet-LMP ezen javaslatait a Montague-Ellenzékkel való megegyezés őszinte szándékával tette meg? Ki az, aki úgy képzeli, hogy a két ajánlat bármelyike is elfogadható a másik fél számára? Ki az, aki úgy képzeli, hogy a Capulet-LMP valóban a Közjót és a Közérdeket szolgálva a Fejedelem és annak Udvartartása leváltására, trónfosztására törekszik? Bár a Jávor-féle opció adott még némi jövőbéli reményt/illúziót, ámde a végül elfogadott Schiffer-koncepció végérvényesen bezárta az ajtót azelőtt, hogy a Lömpikét ne csak Őfelsége Kincstára által felbérelt/fizetett, hanem egy valódi ellenzéki pártnak tekinthessük. Túlzok? Lelke rajta annak, aki a Tapsztalati Tények ellenére ezt állítja!

A pártkongresszus eseményei egyébként még egy érdekes párhuzam felfedezésére adtak számomra lehetőséget. Párhuzam a Fidesz és az LMP között, ráadásul két szempontból is. Az index.hu fentebb linkelt tudósítása szerint a Schiffer-javaslat úgy nyert 84-77 arányban, hogy azt elsősorban a vidéki küldöttek szavazták meg, ráadásul mindezt éjfél környékén, mert valakiknek sikerült elérniük azt, hogy az eredetileg tervezett koraestéről eltolják ezen létfontosságú voksolást. Utóbbi miatt ezen a fővárosi küldöttek javarésze már nem vett részt, lévén haza indultak, míg a helyben elszállásolt vidékiek egytől-egyik jelen voltak. Az előbbi engem élénken emlékeztet arra, ahogyan az Orbán-frakció 1992 tavaszán a vidéki szavazatokkal kiszorította a Fodor-kört a párt vezetéséből, miáltal a Fidesz véglegesen elindult az Orbán-egyeduralom, az elmaffiásodás útján. Utóbbi pedig arra, hogy a létfontosságú szavazásokat későéjszakára tolni a jelenlegi Orbán-brancs tipikus parlamenti és manipulatív módszere!

Én most nem kezdeném újra felsorolni azon tényeket, miszerint a Fidesz által teremtett választási körülmények között csakis úgy lehet Orbánt meneszteni, ha minden körzetben egyetlen és közös ellenzéki jelölt indul. Arról sem szeretnék értekezni, hogy aki ezt nem tudja felismerni, az ostoba, aki pedig nem akarja, az netto gazember! Azt azonban megjegyezném, hogy az LMP schifferistái ma hajnalban sikeresen letették a matolcsysta állampolgársági vizsgát bebizonyítván, hogy nem demokraták ők, hanem virtigli félázsiai népségek. Ez pedig az “Örülünk, Vincent?“-en publikáló “szempontpuska” kollégám szerint ilyen egyszerű volt: 

 

Ha rajtam múlna, most nem matolcsysta “japán-pöttyök“, hanem óriási kékfoltok lennének a seggükön! De ami késik, az ugye nem múlik … igaz, nem is jön időben!

… és ezt …

… szendamondja!

---