A jövő emlékei

Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnöke hétfőn (nov. 5.) este fáradtan kászálódott ki havi több ezer liter üzemanyagot fogyasztó szolgálati kocsijából. Jó alaposan bevágta maga után az ajtót … a kocsiét is, meg szerény szolgálati vityillójáét is. Felesége elő se dugta az orrát, hiszen tudta: ilyenkor Lacit még nem szabad zavarni.

Kövér elégedetten állapította meg, hogy egyedül van, tehát a tíz esztendővel ezelőtti “okítás” máig nem felejtődött el. Akkor tavasszal kicsit nagyon ideges volt, mivel a sok hülye panelproli nekiállt össze-vissza szavazgatni, emiatt pedig Szeretett Vezére kicsöppent a Csakis Őt Megillető Székből, pedig akkor még negyedannyit sem tett a kormány a nemzetért, mint mostanság. “No, de tanultunk az esetből: ahogy tíz éve az asszonyt, úgy most ezeket is alaposan meg fogjuk nevelni!” – dörzsölte meg markát elégedetten.

Még hogy külön törvényt hozni a családon belüli erőszakról?!” – gondolta magában a bárszekrény felé haladtában. “Ilyenekkel foglalkozik az a sok kis, romkocsmás értelmiségi buzi! Olyan nagy ügy ez? Férfiembernek időnként eljár a keze, pláne, ha fáradt és zaklatott, mert a szarfaszú libsikomcsik, a getmájer városi zsidócskák felbosszantják a hülyeségeikkel!

Benyúlt a szekrénybe és kivett egy féldecis poharat, de aztán meggondolta magát, s inkább a whiskys mellett döntött. Aztán szemrevételezte a kínálatot.

Pálinka köll, nem vitás. Valami jó házi főzet, mint mindíg. De melyik legyen az?” – morfondírozott. “Ezt Viktortól kaptam a Turul-avatás után. Ezt meg itten Szász Jencitől, amikor kitaláltam neki azt a nezmetstratégiai sóhivatalt. … Hm, még ebből is micsoda balhét csinált az a sok bolsi! Hát mi a fasz közük van hozzá?! Tán’ a Jencinek nem kell élnie valamiből? Különben is, magunknak adtuk a magunkéból! Pofa be és örüljenek, hogy még mindíg a parlamentben lehetnek!

Fogta a poharat meg a palackot, leült a kanapéra, töltött magának egy nagy adagot, s egyhúzásra le is hajtotta. Aztán még egyet, mert még mindíg nagyon ideges volt.

Hát igen, a parlament. Ott még mindíg nincsen rend. A bolsi biboldók ahelyet, hogy befognák a pofájukat Viktort merészelik zaklatni. Hogy miket mondott húsz éve, meg mit csinál most? Hogyhogy miket?! Akkor mondta, amit kellett, ma meg teszi, ami jólesik neki! Még ebbe is belepofázni! Őrület! Aztán a harmadik meg szegény Soltészt kezdte piszkálni, hogy a tavaly óta beszedett szénipari szerkezetátalakítási támogatás 10 milliárdját adjuk oda a fagyoskodóknak. Hogyis ne! Már megint a segély, mi? Ezeknek csak ezen jár az eszük. Nem is csoda, hogy Soltésznak elszállt a feje! Különben is, az a pénz Simicskáé, csak a kekeckedő EU miatt még nem adhadtuk oda neki! Aki meg fázik, az menjen közmunkára, attól majd felmelegszik!

Újabb deci csurrant a pohárba, de a tartalom már nem tűnt el olyan gyorsan a nagy bajusz alatt, mint az előbbi kettő. Hatni kezdett ugyanis a főzet, s a Házelnököt filozofikusabb kedélyállapotra hangolta.

No, de sebaj! Már nem sokáig jártathatják a bagólesőjüket. Januártól feláll a Házőrség, aztán lesz nemulass! Akinek nem tetszik a képe, azt úgy kihajíttatom, hogy csak úgy nyekken majd Tisza gróf leendő szobrának lába előtt. Repül utána az is, aki ezért – de akármiért is – szólni merészel! Mentelmi jog! … meg a jóédes anyátok! Mióta vannak komcsinak jogai?

A negyedik deci kortyolgatása közben már egészen maliciózus hangulatba került, s szinte sajnálni is kezdte kicsit a parlamenti ellenzéket … illetve hát annak egy bizonyos részét.

Azért fantasztikus ám, hogy ezek mennyire hülyék! Két éven át nem jöttek rá, hogy mi a helyzet. Egymás után rúgtuk ki alóluk a demokratikus sámlit, ezek meg azzal voltak elfoglalva, hogy ezért közülük! melyik a hibás. Anyám! Ezt a társaságot! Persze most már mozgolódnak kicsit, de késő meg erőtlen is. Hányan rohantak ki a tévé székháza elé Halottak Napján reggel, amikor szétverettük a hülye éhségsztrájkjukat? Huszan? Bezzeg, ha ezt velünk csinálták volna mondjuk anno a Kossuth téren, hát rájuk gyújtjuk még az Országházat is! … Ezek meg … eh!

Kitöltötte az ötödiket is, aztán a táskájából elővett dvd-t berakta a lejátszóba és megnyomta a “play” gombot. Élvezettel nézte a Kunigunda utcán, az egyik térfigyelő kamera által november 2.-án felvett képeket.

Nem hazudott ez a Vona gyerek, meg kell hagyni. Azt mondta, ismeri ezeket az izomagyúakat a Gárdából, s ha libsikomcsi zsidókat köll verni, hát nem néznek se Istent, se embert! Bazmeg! Ez igen! Ni, hogy húzza végig a kövön a lábánál fogva az a százhúszkilós ruhásszekrény azt az ötvenkilós picsát! Hehehe, jól lesúrolta a vakolatot a képéről! Méghogy jogállamiság, meg engedélyezett demonstráció. Majd’ egy éve koslatnak ott, s mi eddig tűrtük is őket. De elég volt, s ebből aztán jegyezze meg mindenki: ha mi azt mondjuk, hogy kuss, akkor ott kuss legyen, vagy kap egy párat a pofájára!

A hatodik pohár után mardosni kezdte az éhség. Mobilon fel is hívta a szomszéd szobában várakozó feleségét (elsőre felvette!), hogy ideje tálalni. De mielőtt felállt volna, lehajtott még egy nagy kortyot – amúgy étvágygerjesztőnek – s csak az után indult az étkező felé. Az ajtóból azonban visszafordult egy pillanatra, s újra a képernyőn látható mozgalmas jelenetre meredt.

Ezt a felvételt sokszorosítani kéne, s elküldeni az összes lázadozó, szarkavaró mozgalmacskának egy kis levélke kíséretében, miszerint amit a lemezen látnak az nem ám a múlt! Áh, dehogy! hanem a ‘Jövő emlékei!‘ … Hahahaha!

Azzal nagy lendülettel kinyitotta az ajtót (elsőre nem találta el a kilincset), s kilépve a szobából magára hagyta a bekapcsolva felejtett tévéjét. … A felvételen éppen akkor valaki a jogaira hivatkozott …

Reklámok

8 hozzászólás on “A jövő emlékei”

  1. emigrant szerint:

    Kedves Köztársam és Barátom Szendam!
    Ez igen! Veretes, szép írás! Gratulálok!
    emigrant

  2. chackal85 szerint:

    Viktor ket arca avagy az unortodox gazdasag a valosagban

  3. chackal85 szerint:


    Bocs kicsit felre ment, hiaba ezt is meg kell tanulni.

    • bonhomme szerint:

      Ez egy Hitler-kép volt eredetileg, csak ott a bal oldalon egy kisbárányt, vagy mit simogatott.
      Ja, pontosan. A Kukrinyikszi-művészcsoport gúnyrajza volt. A Képes Történelem c. sorozat Lángoló világ c. kötetében 107. oldal, lap alján.
      Attól függetlenül jó.

      • chackal85 szerint:

        Igen, eredetileg az volt. Nem szörnyű, hogy kis változtatással újra aktuális?

      • bonhomme szerint:

        Hogy is van ez? Aki nem tanul a múlt tapasztalataiból, arra ítéltetett, hogy újra átélje azt…. vagy valami ilyesmi.

  4. bonhomme szerint:

    Ez meg egy talált, tárgy, nem én írtam, sajna… Határozottan jó költőii véna.

    http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=mbond047&pid=120440&blog_cim=Pet%F5fi%20S%E1ndor%20verse%20mai%20szemmel:-%28%28


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s