Kamubasült dumapogácsa

A második Orbán-kormány eddigi uralkodásának tapasztalatai alapján joggal állapítható meg, hogy annak gazdaságpolitikai “ethosza” nem más, mint a (maffia-)államkapitalizmus. Egy nagyon szűk üzleti lobby (jó, nevezzük őket “oligarchák”-nak!) érdekében hozott ad-hoc intézkedései azonban látnivalóan sikeresen ássák meg ezek sírjait is. Tőke nélkül ugyanis még ez a rendszer sem működőképes!

Magyarország egyik történelmi hagyománya, hogy a Felső Tíz Százalék a maga (hazai viszonylatban) krőzusi gazdagsága érdekében gátlástalanul kifosztja az Alsó Kilencven Százalékot. Ugyancsak hagyomány, hogy ez az “elit” írtózik a teljesítmény-elv (tehát a “munkaalapú” társadalom eszméjének) érvényesülésétől, az “Ősi Juss” alapján (maga az újgazdag!) követel magának kimagasló, ilyen-olyan állami apanázson alapuló egzisztenciát, illetve a közteherviselés alóli mentességet. Ez az elv érvényesül idehaza már évszázadok óta a mai napig is, s csak a különböző rezsimek józan belátásán múlt mindenkoron annak mértéke.

Néhány esztendő/évtizedtized ritka kivételétől eltekintve ebben látható a legjobban a (történelmi) magyar jobb- és baloldal közötti különbség: az előbbi csak kivételes esetben próbálta önkorlátozásra szorítani a Felsőosztályt, míg az utóbbi csak egyetlen esetben (Rákosi) nem törődött az alsóbb néprétegekkel. Kijelenthető tehát, hogy jobboldali rezsim esetén a különböző gazdasági szükséghelyzetek inicálta intézkedések általában mindíg a legszegényebb társadalmi réteget sújtották, növelve a jövedelmi és vagyoni különbségeket, s csupán rövidtávú rétegérdekeket szolgáltak, míg a baloldaliak esetén ez pont fordítva történt.

Ezen “hagyomány” hű és gátlástalan folytatója a második Orbán-kormány, amely a hivatalba lépése óta mást sem tesz, mint hogy az általa preferált 10-15%-ot kivonva a közteherviselés alól (“egykulcsos” szja.) az adófizetési kötelezettségek dandárját, s így az “elit” eltartásának költségeit a 80-85%-os “resztlire” terheli. (Az egyik szoci politikus szemléletes példája szerint: eleddig minden ötödik hétre jutott egy-egy újabb adónem bevezetése, és minden harmadikra egy-egy adószabály megváltoztatása!)

Ez a híres “Egykulcsos” azonban minden baj/gond ősforrásának bizonyult. Orbánék annak 2011-es bevezetése óta kergetik folyamatosan azt az 500-600 milliárdos hiányt (érdemes megfigyelni, hogy azóta is  – és előbb-utóbb – mindíg ennyi hiányzik “csak” a költségvetési üdvösséghez!), amellyet ezzel okoztak az államkasszában. Ezért vetették ki az újabb és újabb adókat, emelték a régieket, vonták vissza a különböző szerzett jogokat, csökkentették a szociális ellátásokat. Persze mindezt a modern propagnda eszközeinek felhasználásával: hol a korkedvezményes nyugdíj-rothschildok, hol az álrokkantak, hol a munkakerülő segély-csekonicsok, hol pedig az államadósság, a nyerészkedő bankok, a kiszipolyozó multik, a megszorításokat követelő IMF/EU ellen hírdették meg az éppen soros “szabadságharcot”.

A legújabb közellenség most (kb. 2 hónapja) éppen a költségvetési hiány mértéke, amelyet a “gonosz Unió” miatt köll mindenképpen (GDP-arányosan) 3% alatt tartani. Ennek érdekében a múlt hónapban – mindössze tíz napon belül – Matolcsy be is jelentett két, összességében netto 600 milliárdos “nemmegszorítást”. Az internet népének reakciói nem is maradtak el: weboldalak tucatjai kezdtek “gratulálni” a “széleslátókörű” miniszternek annak alkalmából, hogy ezekkel, meg a két “Széll Kálmán”-nal együtt, mindössze egyetlen esztendőn belül sikerült megduplázni a Fidesz által mindmáig kárhoztatott Bokros-csomagot.

Ámde az utóbbi “pekidzs” nagybajuszú névadója egy minapi interjúban (kifejezetten javaslom átólcettig elolvasni!) hevesen tiltakozott még az összehasonlítás ellen is. Véleménye szerint ugyanis az általa alkalmazott 1995-96-os gazdasági lépések úgy módszereikben, mint céljaikban is merőben különböztek a matolcsysta barkácstermékektől. Bokros azt állította (és ez igaz is), hogy az ő tevékenységének eredményeként nem öncélú népsanyargatások történtek, hanem egy hosszútávon is fentartható gazdasági fejlődés indult be. Igaz ugyan, hogy az kezdetben fájdalmakat okozott, de a jövendő bebizonyította: nem hiába kértek áldozatot a társadalomtól. Ugyanakkor Matolcsy ötletelgetései semmiféle későbbi haszonnal nem kecsegtetik a polgárokat, mivel a költségvetési hiány minden áron való 3% alatt tartásával csupán annyit akarnak elérni, hogy az EU szüntesse meg a “túlzott deficit eljárást“, s ne legyen jogalapja megvonni az országtól a fejlesztési alapokhoz való hozzáférést. Bokros szerint ez azért annyira fontos az orbanista maffia-államnak, mert már legalább egy esztendeje kizárólag ezek a pénzek biztosítják az állami beruházások finanszírozását, azaz: a Közgép és klónjainak árbevételeit, a válság ellenére is egyre növekedő és kiugróan magas osztalékfizetéseit!

S hogy ez mennyire így van, azt nem csak Orbán július eleji elszólása (a Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi ülésén kijelentette: fel köll gyorsítani az EU-s pályázatok elbírálását, mert csakis ezek biztosítják az állami beruházásokat!), hanem a fentebb már taglalt, semmit nem néző irgalmatlan kapkodás is! Valószínű azonban, hogy ez már veszett fejsze nyele. Orbánék ugyanis a 2010-es kormányalakítás után nem sokkal teljesen leállították a pályázatok elbírálását és kifizetését, s a vállalkozások számára ezen források majd’ másfél esztendőn át hozzáférhetetlenekké váltak. Bár az EU januártól megkönnyíti a rendszert, ezt a lemaradást behozni már nem lehet: jelentős mennyiségű pénz fog Brüsszel kasszájában maradni! Márpedig akkor mi lesz a “Nemzeti Nagytőke” zászlóshajójával, a mindíg és csakis és kizárólag állami megrendelésekből élő Közgéppel? Az a pár stadion nem fogja biztosítani a cég évtizede folyamatosan izmosodó nyereségességét! (Az atlatszo.hu múltheti írása megdöbbentő adatokkal szolgál arról, hogy az 1990-es évek végén még a csőd szélén billegő Közgép hogyan lett alig egy évtized alatt “piaci tényező”, s hogy netto árbevételét éppen a szoci kormányok regnálása alatt tudta megtízszerezni mindössze öt esztendő alatt! Ha csak azt nézem, hogy a Közgép és klónjai finanszírozták bele a Fideszt a Kétharmadba, a Közgépet pedig a szocik istápolták, akkor mégis van valami azon millás és elempés vádakban, miszerint az MSZP-nek köszönhetjük Orbánt! Nemde?). No innetől érthető már Orbán rezignált bejelentése: az EU mondja meg, mennyi kell még és mi előteremtjük! Elő biza, a “szokásos” módon: fizessen a szegény és gazdagodjon a gazdag!

Hogy mi lesz? Nem nehéz kitalálni. Az EU/IMF-től pénz nem lesz. A ker.bankok nem hiteleznek, lévén a prolongált túladóztatásuk mellé pluszbónuszként még az “államilag átvállalt” önkormányzati adósságállomány cca. 600 milliárdjának veszteségként való leírását is megkapták (ha van olyan naív ember, aki azt hiszi, hogy ezt Orbánék valaha is ki fogják fizetni, az megérdemli a sorsát!). Lesz azonban további adóemelés és adónem-kitaláció egészen jövő márciusig, mikoris letelik Simor András jegybankelnöki mandátuma, s Orbán előtt kinyílik a 10 ezer milliárdos vészkassza!

No, hogy ez után mi lesz, azt nem köll különösebben ecsetelgetnem: csőd csőd hátán, teljes összeomlás, állások helyett közmunka, fizetések helyett Bözsiutalványok játékpénze, kenyér helyett barokkos horthy-szósszal leöntött kamubasült dumapogácsa … utóbbi tepsi-szám!

… és ezt …

szendamondja!

 

Reklámok

2 hozzászólás on “Kamubasült dumapogácsa”

  1. bonhomme szerint:

    Neten kaptam:

    Orbán Viktor, Angela Merkel és II. Erzsébet találkoznak a pokolban. Merkel megkéri az ördögöt, hogy hazatelefonálhasson Németországba, mert tudni szeretné, mi történik az országban távozása után. Beszél is két percet, leteszi a kagylót, majd az ördög közli vele, hogy a számla kétmillió euró lesz, amit Merkel ki is fizet.
    Amikor ezt látja az angol királynő, ő is megkéri az ördögöt, hadd telefonáljon haza. Fel is hívja Angliát, beszél öt percet. Az ördög átad neki egy ötmillió fontról szóló számlát. Erre Orbánnak is kedve támad hazatelefonálni, beszél is fél órát, és amikor leteszi, az ördög azt mondja, 25 forint lesz. Miután látta, milyen drága volt a többieknek a telefonálás, Orbán nem bírja ki, és megkérdezi, Magyarországra ugyan miért ilyen olcsó a hívás. Mire az ördög:
    – Nézd, Viktor, ezzel a rengeteg munkanélkülivel, világbajnok áfával, Európa-bajnok inflációval, minimálisra visszavett szociális ellátásokkal és munkanélküli-segéllyel, leépítendő húszezer közszolgával, csipszadó, telefonadó, bankkártyaadó és az ilyen, olyan, amolyan újabb és újabb adókkal, a büntetéspénzekre vadászó rendőrökkel és más hatóságokkal, a szigorodó adóellenőrzéssel, a rengeteg újabb és újabb megszorítással, a politikusok szűnni nem akaró hülyeségeivel és hazugságaival, a mélységes korrupcióval, az igazságszolgáltatás politikai elfoglalásával, a média korlátozásával, a felsőoktatás leépítésével, az országból elvándorló rengeteg magyarral… Magyarország nyilvánvalóan maga a pokol. Márpedig a pokolból a pokolba helyi tarifával lehet telefonálni.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s