Demokráciadeficit

Róna Péter eme írását tegnap este találtam meg a 168ora.hu oldalán. Nem csak elolvasni érdemes, de legfőképpen elgondolkodni rajta!

Demokráciadeficit

Miközben a kormánypropaganda győzelmi jelentéseket fogalmaz, a magyar gazdaság recesszióba süllyedt: elindultunk a görög úton. A demokratikus fékek és egyensúlyok rendszere már nem működik, a választásokat szabályozó törvényeket úgy írták át, hogy azok a kormány pillanatnyi hatalmi érdekeit tükrözzék. Nincs kétség: ha változik a helyzet, ha változik az érdek – változnak majd a törvények, akár az alkotmány is. Lejtőn vagyunk, miközben semmi jele annak, hogy a demokratikus erők képesek lennének megegyezni, közös platformmal lépni a választók elé. Pedig az új, torz választási szabályokat úgy szerkesztették, hogy a szavazatok kisebbsége akár kétharmados többséghez is elegendő legyen. Mi vár ránk? Ellenzéki összefogás nélkül milyen Magyarország lesz itt? Ezt kérdeztük ismert gondolkodóktól, közíróktól.

A demokratikus intézmények hatékony működése Európa-szerte komoly gond. A döntéshozatal elszakadt a mindennapi élet realitásaitól, az erőviszonyok felfelé tolódtak. Európa forrong. De Európa problémája a magyar állapot ellenkezője. Miközben a nyugati intézmények nem tudják kielégíteni a lakosság demokrácia iránti igényét, Magyarországon a demokrácia bukdácsolása éppen az igény vérszegénységéből fakad.

Mára világossá vált, hogy számunkra a rendszerváltás lényege nem a demokratikus életmód, hanem a fogyasztói társadalom létrehozatalában rejlett. Nem a szabadság, az egymás iránti tisztelet, nem a befogadás, a rasszizmus és a korrupció elutasítása, hanem a magasabb szintű fogyasztás lehetősége volt a rendszerváltás hajtóereje. ’56-ban egy megsértett és megalázott, nagyon szegény nemzet a méltóságáért és a becsületéért küzdött egy kriminális banda brutalitásával szemben. A Kádár-korszak cinikus és opportunista gulyáskommunizmusa azonban átnevelte a magyarokat. ’89-ben már az európai életmód külsőségeinek megszerzése volt a tét, aminek eszköze a privatizáció, majd annak kimerülése után a politikai kapcsolatokon keresztüli vagyonszerzés lett.

Amikor aztán a várva várt jólét csak a felső százezernek jutott, a magyarok hátat fordítottak a demokráciának, és helyébe abszolút hatalmat adtak a Vezérnek, mert többre tartják a megbízható függőséget, mint a szabadságot, és azt hitték, hogy megbízhatnak benne. Hozzászoktak, hogy a mindennapi élet nem a tényleges teljesítményből, hanem a korrumpálás és a korrumpálódás ügyesen összeszerkesztett keverékéből áll, amelynek sikeres működtetésébe csak belezavar a szabadság és az emberi méltóság tisztelete.

         

Ám a Vezér csak és kizárólag saját híveinek tudja biztosítani a megbízható függőséget, mert annak anyagi forrása a többiek lerablására épül. Ezért előbb-utóbb – és inkább előbb, mint utóbb – megbukik. Azok a vezérelvű rendszerek, amelyek nem rendelkeznek számottevő nyersanyagtartalékokkal, ma már rendre összeomlanak. Mivel képtelenek valós értéket teremteni, a természet és a humántőke kizsákmányolásából tartják fenn magukat. Hazánk jövője társadalmának értékteremtő képességétől függ. Sajnos a mögöttünk álló száz év értékrendjeinek – a Tanácsköztársaság, a Horthy-, a Rákosi-, majd a Kádár-korszak – egyike sem kínál olyan hagyományokat, amelyekre egy teljesítményorientált, szabad, alkotóképes és igazságos társadalmat fel lehetne építeni. Helytállóbb az Orbán-kormányt a magyar társadalom civilizációs válságának, mintsem egy meghibbant ember és társai ámokfutásának tekinteni.

Az ellenzéki erők összefogásának sem lehet azonban nagy jövőt jósolni, ha nem sikerül a demokrácia formális, intézményesített elemei mellett – ilyen a sajtó- és a vallásszabadság, a bírói függetlenség, a hatalom ágazati felosztása stb. – a társadalom mindennapi életének szerves részévé tenni azokat az értékeket, amelyek a gyakorlatban ezeket az intézményeket táplálják. A vallás- és a szólásszabadságnak nincs életereje, ha nem tudjuk egymás lelkiismeretét, véleményét, hitét és becsületét a mindennapi viselkedés során tiszteletben tartani. A bírói függetlenség nélkülözhetetlen, de önmagában elégtelen feltétele a mutyizó életmód kivezetésének. A demokrácia belső erkölcsi tartalma nélkül nem tudjuk annak intézményes formáit fenntartani, a stabil intézmények nélkül pedig nem tudjuk az értékképző gazdaságot életre hívni. Eddig elmaradt az összefogás az orbáni rombolás ellen, ez pedig a demokrácia tartalmi lényege iránti szerény elkötelezettség aggasztó jele. Ebből visszaköszönnek a baloldal belső civakodással és rivalizálással elfecsérelt évei is. Mi lesz tehát velünk?

1. A magyar nemzetgazdaság elindult a görög lejtőn. Megszorítást megszorítás követ, de az államadósság nem csökken, a gazdaság teljesítőképessége csak zsugorodik, előbb-utóbb bekövetkezik az államcsőd. Ezt a folyamatot Orbánék már nem tudják megfordítani – legfeljebb áthárítják a felelősséget a Nyugatra –, mert az általuk szorgalmazott társadalmi szerkezet és kulturális értékrend nem életképes, nem szolgálja a nemzet értékteremtő képességét még akkor sem, ha felhagynak dilettáns gazdaságpolitikai intézkedéseikkel. A növekedés kulcsa ugyanis a termelési folyamat azon szakaszainak a birtoklása, amelyekre a magas fajlagos hozzáadott érték létrehozatala – és nem a bérmunka – a jellemző. Orbán államfüggőségbe rendezett társadalomképe erre teljesen alkalmatlan.

2. A baloldal még nem adta fel a rendszerváltás téveszméjét (külföldi tőke + olcsó magyar munkaerő = felzárkózás), a mutyizást, a kapcsolati tőkét még nem cserélte le a teljesítmény tiszteletével, még nem győzte meg a társadalmat – de még saját magát sem –, hogy a jövőben a tisztesség és igazságosság hűséges szolgálója lesz. Az egyébként értékes szakmai felkészülés, amely számos műhelyben zajlik, még nem párosul azzal a morális megújulással, ami kimozdítaná a társadalmat a nyerészkedés és kiskapuzás most már nemzeti mázzal is átkent mocsarából.
Még messzi a fény az alagút végén, az idő pedig vészesen fogy a választásig.

Reklámok

7 hozzászólás on “Demokráciadeficit”

  1. Fehér Klára szerint:

    Kedves szendam!
    Olvastam a cikket a 168.órában, sőt reagáltam is rá. Ezt nem akarom megismételni, inkább egy számomra nagyon tanulságos hozzászóló véleményét idézném. (Nem szó szerint) Olyasmit fejtegetett, hogy a magyarok nincsenek tisztában azzal, hogy a demokrácia nem azonos azzal, hogy mindenki egyenlő, főleg nem anyagiakat értve ezalatt. (majd a kommunizmusban, ha egyáltalán létrejön valaha is ez az emberi természettől merőben idegen létforma, amit kétlek, ezt én mondom.) Viszont kisebb különbségeket el tudnak fogadni, (lásd svéd modell) Mint minden Róna Péter cikk, ez is ragyogó, tisztességes, briliáns és teljességgel használhatatlan egy országban, ahol az emberek 300 forint vizitdíjért eladták a jövőt…

    • h.kovacs szerint:

      a 300 ft-os történet nem az emberekről szól szerintem, hanem az alkotmánybíróságról,
      ők adták el az ország jövőjét orbán kedvéért

  2. hunleonidas szerint:

    Reblogged this on hungarianvirus and commented:
    Gratula szenda!

  3. chackal85 szerint:

    Mostanában, ahogy olvasgatom a cikkeket, hozzászólásokat, eluralkodott rajtam az az érzés, hogy ennek az országnak vége van. Már nincs mit tenni. Olyan szinten van a fasizmus, nácizmus amit egykor lehetetlennek tartottam. Vagy eltipornak minket, vagy karaténban hagynak megdögleni.

  4. Egy ember szerint:

    Róna professzor végig gondolt mondandója nem sok jóval kecsegteti szegény népünket, amely
    tényleg nagyon nehezen vezethető. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy egy szükséges egység valamilyen szinten be fog következni. Meg kellene kísérelni egy olyan kifejezetten a választásra alakuló szervezet létrehozását, mely sikeresen tudná levezényelni a szükséges változásokat. Véleményem szerint Orbán rendszere nem húzhatja sokáig, bukásra van ítélve. A jövő ugyanakkor kiszámíthatatlan. Egy nagyon stabil, nyugodt ember kellene a változások levezényléséhez. Akármerről is nézem a kérdést és akármilyen vélemények is érkeznek erről, akkor is Bajnai Gordon látszik jelenleg erre a legalkalmasabbnak…..

  5. kekec szerint:

    Akárki akármit gondol Kádártól, de reálpolitikus volt, és nagyon értett a magyar néplélekhez. Nem vezette be a reformjait 68-ban egyik napról a másikra, szánt időt a nép tudati győzködésére. Róna is azt mondja, hogy a nép tudatát kellene változtatni. Ez nem megy felülről, erőltetve, de főleg gyorsan nem!
    Ebből azért elég világosan következik a menetrend: ellenzéki összefogással kell kormányt váltani, a gazdaságot meg kell menteni az összeomlástól, ki kell dolgozni egy konszenzusos új alkotmányt – és KÖZBEN a közösen kidolgozott konszenzusos reformokra rá kell beszélni a népet. Nem követhetik el a Gyurcsány-Szdsz féle reformgőgöt, nem próbálhatják hamar és erővel lenyomni a nép torkán, mint a libákén a kukoricát.
    Nem itt tartanánk, ha Gyurcsány nem csak a végveszélyben hívta volna össze a Nemzeti értekezletet, és az átalakításaiban hallgatott volna az értelmiségre. Mindig mondjuk (én is) az írástudók árulását. De azért ismerjük el, az írástudók joggal truccoltak, amikor látványosan mellőzték őket! Az őszödi beszéd leghátborzongatóbb része, amelyek a reformok kidolgozásának folyamatát ismerteti (pár ember üvöltözik egy szobában) Na: az az egy biztos: ÍGY nem lehet! Bajnainak sem, és az Atyaúristennek sem!
    Borossra nem lehetett ráfogni, hogy túl jóindulatú lett volna Gyurcsányhoz, és tényleg az ORSZÁG érdekében figyelmeztette, hogy nem szabad a megszorításokat és a reformokat egybe ömleszteni, mert a nép a reform szóval a megszorítást fogja társítani.
    Ez tehát a másik: a népet nem csak meggyőzni kell a lépések szükségességéről, hanem világossá kell tenni, hogy mi a rövid távú életmentő lépés, és mi a hosszú távra szóló reform.
    És az ipar szerkezetét át kell állítani, összeszerelő bérmunkáról tudásalapú innovatív módon.
    Az oktatásba kell önteni azt a pénzt, amit eddig a “látványsportokra” herdáltak.
    Ha az ellenzék a mérsékelt jobboldallal legalább a minimumban meg tud állapodni, és pár cikluson keresztül ehhez tartani is magát – akkor indulhatunk meg felfelé.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s