A honi ellenzék és a rossz álom

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volt már legalább egyszer olyan álma, hogy teljes erőből fut valami elől, vagy valamiért, de egy centit nem képes haladni, miközben ott lihegnek a sarákban a mumusok. No így vagyok én a magyarországi ellenzék összefogásával.

Bevallom őszintén, az elmúlt napok sorjázó hírei ellenére is kerülni szándékoztam az antiorbanista ellenzéki szervezetek október 23.-ára vonatkozó összefogásának témáját. Nem azért, mert nem volt véleményem, hanem csupán nem akartam elhamarkodva mérleget vonni, különösen úgy, hogy igazából még nincs is miről.

Úgy véltem, s úgy vélem most is, hogy nem az a fontos, miként tudnak megegyezni és összefogni egymással, hanem az, hogy sikerül-e. Hogy nem az a lényeges, mekkora (remélem “ütős”) nagyságú tömeget tudnak az ’56-os Forradalom napjára összetoborozni, hanem hogy képesek-e ezt majd a szükséges ideig nemcsak egyben tartani, de növelni is. Hogy nem az a fontos, ezen szervezetek bizonyos, a lényeget ugyan érintő, de ahhoz képest parciális kérdésekben mennyire tér el a véleménye, hanem az, hogy képesek-e megállapodni a Közös Minimumban, s ehhez – egymás mellett hűen kitartva – ragaszkodni is egészen A Cél eléréséig.

Mert mi is lehet ez a Közös Minimum? Természetesen az alkotmányosság (és maga az Alkotmány!), a jogállamiság helyreállítása. A demokratikus és parlamentáris Köztársaság(!) helyreállítása. A “Fékek és Ellensúlyok” szerepét betöltő intézményeknek a mindenkori hatalomtól és bármiféle párttól való függetlenségének helyreállítása (és az ezek élére, szervezeteibe kinevezett pártkatonák azonnali eltávolítása). Az Emberi és Polgárjogok helyreállítása. A tisztességes választási szabályok és a népszavazás rendjének, tehát a népszuverenitásnak helyreállítása. S ha mindezek már megtörténtek, s ezeket megváltoztathatatlan jogi garanciákkal bebetonozták, akkor a külkapcsolatok és az ország elvi hitelességének helyreállítása, s mindezek után(!) a gazdaság beindítása. A Cél pedig mimás is lehetne mint az, hogy miután ez az Összefogás és az általa megválasztott Szakértői Kormány mindezen feladatokat (kb. 2 esztendő alatt) elvégezte, testületileg lemondva utat nyisson egy új, és immáron ismét szabad választásoknak.

Vannak-e ennél fontosabb dolgok ma Magyarországon? A jelenlegi helyzetben lényeges-e, hogy ezen Összefogásnak melyik szervezet/párt a “vezető ereje“, hogy melyik szervezet/párt egy közös tüntetés “szervezője“, s hogy egy közös demonstráción ki és miféle szervezet/párt jelvényeibe öltözik be akár tokától bokáig? Ilyesmikkel köll-e foglalkozni ma Magyarországon, avagy (szerintem már régóta!) azzal, hogy a fentebb vázolt Közös Minimum elérése érdekében ki, mikor és mit csináljon? Mi legyen a Menetrend: kezdve a változásra vágyakozó (de részben még bizonytalankodó, mert a “hogyan?“-t és a “kikkel?“-t jelenleg nem látó), közel 6 milliónyi polgár elébb regisztrációra, majd szavazásra bírásával, folytatva a már említett közpolitikai/jogi és “személyi” intézkedések végrehajtásával, bezárva a Szabad Választások kiírásával? Hát mindezekhez képest nem abszolute lényegtelen minden más?!

Kifejezetten örültem neki, amikor pár napja azt olvastam: a Szolidaritás együtt ünnepel majd a Millával (jó, külön-külön gyülekeznek, de annyi gyarlóságot minden mozgalomnak meg lehet engedni, hogy legalább szemmel felmérhesse a mozgósítóképességét, vonzerejét!). Ugyanezt éreztem, amikor hasonló nyilatkozatot adott ki elébb Gyurcsány, majd Mesterházy is. A “Piroskától és a Farkastól egyenlő távolságot tartani igyekvő” LMP ugyan nem csatlakozott, de nyilatkozatuk szerint a tüntetésen való részvételt “tagjaira bízza” (ez is valami, az eddigiekhez képest!). De csak pár napig örülhettem csöndesen, mert …

Mert aztán csütörtökön ismét elszabadult a Pokol és főleg az Elmebaj! Elébb Gyurcsány sértődött meg a legelébb ippeg pont általa(!) közös miniszterelnök-jelöltnek javasolt Bajnaira, mert az állítólag majd a Milla-tüntetésen fogja bejelenteni politikai “comeback“-jét. Aztán a szerda este egyesületté alakult Milla vezérkara (egészen pontosan az elnökké választott Juhász Péter) kezdte folytatni a szokásos hepciáskodást, hogy márpedig az “Ő(!) tüntetésükön” senki ne lobogtasson pártlogókat, mert akkor … irgumburgum és pfuj! Aztán Tamás Gáspár Miklósnál gurult el a gyógyszer, s kijelentte: márpedig ő nem fog asszisztálni “egy Új Messiás földre szállásához”, pláne úgy, hogy számára tök’ elfogadhatatlan az, amit Bajnai képvisel! (Anyám, borogass!)

Hát idefigyeljenek Emberek, de Mindnyájan! Bajnai azon két magyar gazdasági szakember egyike (a másik Bokros), aki már bebizonyította, hogy képes kihúzni az országot a gazdasági pöcegödörből, ráadásul azt is, hogy pártfüggetlenül képes szolgálni a hazáját! Ehhöz képest kurvára érdektelen, hogy hol jelenti be az erre való ismételt hajlandóságát, a szolgálattételre való jelentkezését (ugye, Feri?!). Ugyan ki a méretes pacipéniszt érdekli, hogy mi a véleménye személyesen Bajnairól Tamás Gáspár Miklós pártelnöknek (Zöld Baloldal – szűk 1500 szavazat 2010-ben!), ha az elmúlt két esztendőben Tamás Gáspár Miklós filozófus és közírótól mást sem lehetett olvasni, mint hogy minél hamarabb meg köll szabadulni úgy a népnyúzó, mindent tönkretevő Orbanizmustól, mint annak valamennyi következményétől is (ugye, Gazsi?!)?! És végül ugyan kijafaszaza Juhász Péter,  és miféle jog alapján merészeli megtiltani bárkinek is, hogy egy többszervezetes tüntetésen bármelyik résztvevő, akármelyik csatlakozott párt/mozgalom jelképeit közszemlére tegye? Mert tudomásom szerint Juhász csupán egy 13 fős egyesület tucatnyi tagja által megválasztott elnöke, s bár a Facebookon hivatalosan 100.014 támogatóval bír, de nem tudok róla, hogy az egyesületté alakulásról, annak megalapításában való részvétel szándékáról valaha is megkérdezték volna a többi 100.001-et, hogy ők vajon elfogadják-e Juhászot elnöknek, s arról sem, hogy egészen pontosan mi is a véleményük a párt- és szervezeti logók tiltásáról szóló “előírásról” – az oda bejegyzők jelentős része nem értett egyet! … (ugye, Peti?!).

Mindezek alapján tehát talán nem csoda, hogy ezt az egész, jellegzetesen magyar “ki-kit-útál-és-kit-nem“-magatartást, pláne a jelenlegi helyzetben, ahhoz a bizonyos rossz álomhoz hasonlítottam. Remélem hamarosan MINDENKI felébred, mert különben folytatódik az orbáni NIGHTMARE!

… és ezt …

… szendamondja!

---