Viktor a trónra menekülne!

Nem csak az Orbánpárton, de személyesen mein Vezéren is egyre jobban kiütköznek a fokozódó pánik nyílvánvaló jelei. A teljesítmény-, agy- és főleg gerinchiányos “politikusok” most a Regisztrációs Törvényben látják a menekülési lehetőséget a választók haragja elől, Orbahnführer pedig a prezidentális rendszer személyére szabott bevezetésében.

 A nepszava.hu mai kiadásában érdekes és tanulságos interjú jelent meg Kolláth Györggyel (javaslom elolvasni!). A kitűnő lényeglátása és csípős humora (no meg utánozhatatlan hanghordozása) miatt általam rendkívül tisztelt és kedvelt alkotmányjogász ebben – egyebek mellett – a következő kijelentéssel él: “…gyakran nincs morál, hitel, (m)érték a közhatalom jogi dolgaiban. Sorjáznak a még hatályba se lépett, máris módosítandó, hatásaiban sose vizsgált törvények. Sajtótájékoztatók lépnek elő jogforrássá. Nem kéne a vad ötleteket előbb állatokon kipróbálni?“.

Nos, “Gyuri bácsi“-nak ebben kétségtelenül igaza van, hiszen hány és hány esetben tapasztalhattuk, hogy a jogalkotási törvény megkerülése okán “egyéni képviselői indítványok” formájában terjesztettek be roppant fontos törvényeket, s azt is, hogy már elkészült és végszavazás előtt álló jogszabályokat az utolsó órákban, az éppen akkor felmerülő pillanatnyi egyéni (elsősorban Orbán), avagy csoport-igények alapján benyújtott “módosításokkal” alaposan átírták, felforgatták. Amik pedig alaposan felvetik minden ilyen törvény köz- és eljárásjogi érvénytelenségének kérdését, amely ugyanúgy vonatkozik az egyházak regisztrációjával kapcsolatosra, mint magára a tavaly április 25.-én, hasonló módon elfogadott “Tákolmány“-ra is. (Ezzel kapcsolatosan ugyancsak a nepszava.hu közöl egy kitűnő jegyzetet Szüdi Jánostól, aki tökéletes logikával vezeti le ezen törvények érvénytelenségét! – javaslom ezt is elolvasni!).
/: Megjegyzem: ezen tények ismeretében különösen nevetséges az, ahogyan Kósa (“Mr. Húsz-százalék“) Lajos védte a “Regisztrációs Törvényt” mondván: igenis elvárható a választóktól, hogy alapos megfontolás után és ne csak az utolsó pillanatban döntsenek szavazataikkal az ország (pontosabban a “teljesítményhiányos” fideszkádéenpés képviselők, meg persze Vityu Kán!) sorsáról. Ezen logika alapján ugyanis az orbánkreatúráktól is el köllene várni, hogy a szavazás előtti 15. napra bebiflázzák az elfogadandó törvényeket, s azokat netalán fel is mondják pl. Hoffmanntanítónéninek! Nemde?

Abban azonban nem értek egyet Kolláth Györggyel, hogy ezeket a kurtán-furcsán összevasvellázott orbanista törvényförmedvényeket, ne előzték volna meg az úgynevezett “hatásvizsgálatok”. Ezek ugyanis – ha nem is a “normál” módon, de – megtörténtek, s ráadásul pont úgy, ahogyan azt ő oly’ elítélően kijelenti: itt-ott megjelent kiszivárogtatások, különösebben még el sem dugott sajtótájékoztatók és -nyilatkozatok formájában!

Nem én voltam ebben az országban az egyetlen, aki éveken át nem volt hajlandó komolyan venni azokat a hír-, interjú- és nyilatkozat-töredékeket, melyekből “puzzle-darabkák”-ként símán össze lehetett volna állítani a tervezett jogalkotási lépéseket, s így az Orbanista Állam plasztikus képét is. Hogy mást ne említsek példának okáért a Kéri-körből kiszivárgott Orbán-dumát (“Egyszer kell nyernünk, de nagyon!“), avagy ugyanezen pasas elhíresült “Kötcsei Beszéd“-ét (az ellenzékkel való kompromisszum-keresés megszüntetése, a nyílt paralmenti diktatúra bevezetése a “centrális erőtér” meghírdetésével), mégavagyabb a közismert, 2010. júniusi, forintbedöntő Kósa-nyilatkozatot, melynek azon része, hogy a fennálló gazdasági helyzet okán a kormány esetleg rákényszerülhet “bizonyos alapjogok átmeneti felfüggesztésére“(!) sajnos nem sokak emlékezetében maradt meg sem akkor, se ma! Pedig minden pontosan így történt (ugye nem köll példákat sorolnom Tákolmánytól Manyup-lenyúlásig … ésatöbbi?), amely esetekből azon tanulság szűrhető le: Orbánék így tesztelték és tesztelik ma is a közvéleményt, az ellenzéket! Ha nincs jelentős ellenállás (és még post factum sem nagyon volt eleddig!), akkor megnyomják a szavazó-biodroidok vezérlőegységén az “Enter“-gombot, s megy minden a maga útján.

 Ippeg ezért most véresen komolyan fogom venni azt a minapi interjút, melyet Nemzetünk Lepisilt Lángelméje adott a német “Handelsblatt“-nak (a kissé elnagyolt, de a lényeget ismertető kivonatot lásd itt!). Ugyanis OVitéz Szőlőbányai Homályos ezen lapnak kijelentette, hogy bár ő  ” a demokrácia szenvedélyes híve“, de legyen szabad feltennie a kérdést, “vajon korszerűek-e még a demokratikus rendszerek vezetési struktúrái?“.  Vélekedése szerint ugyanis a jelenlegi demokratikus rendszerek beépített problémája a vezetés gyengesége, és ezt nem szabad tabunak nyilvánítani. Éppen ezért szerinte: “Egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris“, hozzátéve: “…legkésőbb öt év múlva Európa arról vitázik majd, hogy szükség van-e amerikai mintájú elnöki intézményre“. Hogy miért éppen öt év múlva bontakozik ki ez a vita, arról Orbán azt mondta: “… azért, mert akkor még mindig tart majd a válság“.

Akinek van egy csöppnyi esze tudhatja: ez a nyilatkozat Belföldre szólt! Mivel nem valószínű, hogy az EU-ban belátható időn belül felvetődne a prezidentális rendszer bevezetése, s ha még igen is, hát akkor sem Orbán lesz jelölve az “Európai Egyesült Államok” elnöki posztjára (pedig baromira szeretné ez a Kis Grazi Ápolt!), arról pedig már nem is beszélve, hogy a Kétharmadba-vágott Törpenapcsi szerint most nem az egységesülés, hanem a “nemzeteállamok reneszánszá“-nak korszakát éljük, hát nyílvánvaló mi is itt a lényeg! Ez pedig nem más, mint a zoknilefosó pánik, a hatalomvesztésből való menekülési útvonal kiépítésének kezdete, az ezen érdekből hozandó intézkedések “társadalmi hatásainak” szokásos letesztelése!

Nem, nem (én) bolondultam meg! A Putyinizmus, tehát az ázsiai-típusú prezidentális rendszer bevezetésének ötlete (paralamenti diktatúrával kiegészítve) Orbánnál már egyáltalán nem újkeletű, ezt már 2010 előtt is pedzegette (ugyancsak) a Kéri-klubban! Csakhogy akkor még egy korlátlan, kancellár-típusú miniszterelnöki hatalom reális képe lebegett előtte. De most? Amikor valószínűleg már a az sem fog segíteni, hogy a regisztrációs listát összevetve a Kubatov-félével, valamiféle csalásra vetemedjenek? Nem marad más, mint a Menekülési Út ripsz-ropsz kiépítése, melynek véleményem szerinti forgatókönyve: a választási eredmények ismeretében még vasárnap éjjel Lázár János egyéni képviselői indítványban benyújtja a parlamentnek a már előkészített tákolmány- és egyéb törvények módosítási javaslatait, melyek kiterjesztik úgy a köztársasági elnök jogköreit, mint szolgálati idejét (9-12 év?); Ezt hétfőn az Országgyűlés megtárgyalja (közben Káder Janó – a “haszonélvezeti jog” biztos tudatában – lemond); Kedden a parlament mindezt el is fogadva, azonnyomban megválasztja az új elnököt, Orbánt, szerdán pedig kihírdetik a frissen megszavazott törvényeket, Orbán megválasztását és a voksolás eredményeit is!

Nos ezek után Orbán azt nevez ki majd miniszterelnöknek, akit akar, akkor oszlatja fel a parlamentet, amikor akarja, annyi választást ír ki, amennyit (és amikor) csak akar, őt személyesen pedig leváltani akkor lehet majd, amikor azt ő is akarja!

Hülye lennék? Képzelgéses üldözési mániám lenne? Igen?! No, akkor tessenek csak utána nézni mindazoknak, amiket fentebb leírtam! De mindennek, s azok következményeinek is! … Bár ne lenne igazam!

… és ezt …

… szendamondja!

---