Mindenki regisztráljon …!

Mivel feltételezem valamennyi Aktív Olvasómról, hogy (hozzám hasonlóan) komolyan gondolják a “Köztársaságot!” a “Mi, Magunk” által indítandó blogoldal reformáló ötleteivel is visszaállítani jogaiba, így most egy újabb utánközlést tennék fel a blogomra. A mai, Ágh Attila-féle tanulmányrészletet követően ezúttal (szintén a nepszava.hu oldaláról) egy interjút teszek közzé teljes terjedelmében. Mindezt azért, mert ezen utánközlések hasznos információkkal és megfontolandó ötletekkel szolgálhatnak az Általunk elképzelt Cél eléréséhez!

Mindenki regisztráljon, lehetőleg levélben!

 – Legutóbb “az OVB politikai okból eltávolított, volt tagjaként” nyilatkozott nekünk. Sértett?
– Ez nem személyes ügy, a döntés 2010 nyarán az egész OVB-t érintette – Bordás Vilmos, korábbi, Fidesz által delegált tag kivételével, aki mellesleg a jelenlegi OVB elnöke. Voltaképpen ez volt az első olyan alkalom, amikor a megalakult kormány egy közjogi testületet a mandátuma lejárta előtt, manipulatív módon eltávolított. Persze voltak már előtte is jelei annak, hogy itt egy új, konzervatív rendszerváltás következik, de ez volt az első nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy nem tisztelik a jogállami normákat. Ez ugyanis egy négy évre megválasztott testület volt, amely az utóbbi 20 évben ugyanúgy működött: az előző parlamentek egyszerű többséggel választották meg tagjait, többnyire elméleti szakembereket, akik aztán maguk közül választottak elnököt. Így az OVB nyilvánvalóan politikai okból való szétzavarása már jelezte, hogy új korszak kezdődik, azóta pedig ennek ösvényén járunk, s alkotmányos rendszerváltás ment végbe.

– Mi volt a politikai indíték, például a területfoglalás?
– Revansot vettek az OVB népszavazási döntései miatt. Az OVB ugyanis konzekvensen azt az álláspontot képviselte, hogy az úgynevezett szociális népszavazás alkotmányellenes. Nekem pedig mind a mai napig az a szakmai meggyőződésem, hogy ebben a vitában az OVB-nek volt igaza, az Alkotmánybíróság (Ab) pedig nem hozott megfelelő döntést, mert nem volt mentes bizonyos elfogultságoktól. Ez pedig nagyon komoly politikai következményekkel járt. De a kicsinyes bosszúban megnyilvánuló motivációt bizonyítja az is, hogy 2010-ben az OVB megszüntetését teljesen formálisan azzal indokolták, hogy az új koncepció szerint minden egyes választás alkalmával új OVB-t kell választani. Hogy miért? Csak. Azért, mert mi így akarjuk. Semmiféle ráció nem volt abban, hogy egy szakmai testületet így rángassanak, ez egyszerűen azt a célt szolgálta, hogy valamiféle ürügyet szolgáljanak az OVB tagjainak menesztéséhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenlegi törvénytervezet, mely szerint az új Nemzeti Választási Bizottság (NVB) tagjait már 9 évre kívánják megválasztani, tehát ciklusokon át maradnának. Két év alatt ennyit változott volna a világ?

– Közben már a mostani OVB-t is gyakran éri a politikai elfogultság vádja. Ezt igazolják a döntései?
– Nem szabadna ennyire fetisizálni az OVB döntéseit, hiszen ez egy szakmai testület, mely mindig is, ma is színvonalasan járt és jár el. Természetesen az OVB-n belül komoly politikai és szakmai viták folytak és folynak, de ezek mindig nyilvánosak voltak. Kevés olyan közjogi testület van, amely annyira transzparensen működik, mint a választási szervek, ráadásul az OVB minden döntése fölött bírósági kontroll van.

– Ez az NVB esetében is így lesz?
– Remélem, hogy igen. Az új testülettel is inkább ott van probléma, hogy míg a korábbi OVB-nél a parlament törekedett arra, hogy a különböző eszmei, jogi ideológiai álláspontok képviselve legyenek, addig most lehet attól tartani, hogy kifejezetten politikai funkciót ölt, s kizárólag egyetlen érdek jelenik meg. Az eddigi alkotmányos fejlemények is erre utalnak, hiszen mindenhol a Fidesznek elkötelezett vezetők, szakemberek ülnek. Ráadásul, ha az NVB-be 9 évre, kétharmados többséggel választják meg a tagokat, akkor gyakorlatilag leválthatatlanok lesznek. Bebetonozódik ez a testület is, amely szintén teljesen indokolhatatlan módon 7 tagú lesz. A pártok, így az ellenzéki oldal által delegált tagok létszáma így messze nem fogja elérni az eredeti testületét, hiszen 7 országos listát állító, a választásokon sikeres pártra, amelynek parlamenti frakciója is van, nem nagyon lehet számítani.

– A tervezett jelöltállítási rendszerrel sem kerülhet több párt az Országgyűlésbe?
– Nem. A tavaly elfogadott választójogi törvény által kialakult új, többségi elemet favorizáló rendszer egyértelműen szűkíti a pártok parlamentbe jutási esélyeit, illetve az új pártok megjelenését.

– Akkor az eljárási szabályok nem változtatnak érdemben a szisztémán?
– Noha a két törvény együtt vált ki hatásokat, főként továbbra is az anyagi-jogi rész a meghatározó. Az új szisztémában biztosan kevesebb párt fog tudni bejutni a parlamentbe. Épp ezért az ellenzéki kis pártok arra vannak kényszerítve, hogy együttműködve lépjenek fel, egyedüli pártként ugyanis alig van esély a parlamentbe jutásra. Ebben a többségi rendszerben 106 egyéni választókerület és 93 listás hely van, magyarán már itt felborultak az arányok. Ez ugyanis azt jelenti, hogy csak az a párt szerepel sikerrel egyéni választókerületben, amelynek nagyon komoly relatív többsége van. Ez ma a közvélemény-kutatási adatok szerint egyedül a Fidesz lehet. Az egyfordulósság pedig nyilvánvalóan szintén a nagy pártoknak kedvez, hiszen a két forduló – francia eszme alapján – épp arra lett kitalálva, hogy a kis- és középpártok ezek között koalíciót tudjanak kötni, méghozzá nyilvánosan. Nálunk azonban most ez előrejön a regisztrációs időszakra, így azt is mondhatnám, hogy kényszerházasságok születnek majd. Muszáj lesz ugyanis előre összeállni ahhoz, hogy a siker reményével indulhassanak, vagy legalábbis egyeztetni és megállapodni arról, hogy ki, hol indul, illetve nem indul. Ezt vágja keresztbe a szavazatmegosztás céljával a 200 aláírásos jelöltállítás, hiszen boldog-boldogtalan el fog indulni. Most ugyanis az a Fidesz érdeke, hogy szétforgácsolódjon az ellenzéki oldal. Ebből is látszik, hogy az aktuálpolitikai érdekeire szabja a rendszert. Ez sem példanélküli persze, sőt, egy híres olasz-amerikai politológus, Giovanni Sartori írta, hogy a választójog a politikai rendszer legmanipulálhatóbb eleme.

– Bevett gyakorlat a világban, hogy a hatalmon lévők a saját érdekeikre szabják a választási rendszert?
– Elsősorban az angolszász országokban, ahol a választási szabályok a hagyományok, szokások alapján sokáig élnek, nem nagyon forgatják föl, annak ellenére, hogy nincs kétharmadhoz kötve a megváltoztatásuk. De vannak olyan országok is, például Franciaország és Görögország, ahol az újonnan megválasztott kormánynak szinte előjoga a választási rendszer totális átalakítása. Ezek politikai kulturális kérdések. Ám Magyarországon húsz évig működött – jól-rosszul – egy választási szisztéma, az emberek is megszokták. Aránytalan volt ugyan, de a jelölési rendszertől eltekintve nagy hibái nem voltak, az is csak a végére torzult el, mert nem épültek be kellő időben a kellő fékek ahhoz, hogy ne legyen piaca az ajánlószelvényeknek. Tehát egy kicsit bemerevedett a rendszer, de annak is csak az eljárási, nem pedig az anyagi-jogi része, utóbbi ugyanis nagyjából jó volt. Nem volt indokolt ez a változtatás, ami ráadásul kizárólag a Fidesz rövid- és hosszú távú érdekeinek van alárendelve. Miután pedig naponta változnak ezek az érdekek, én azt sem tartom kizártnak, hogy most elfogadnak egy választási eljárási törvényt, de az elkövetkező másfél évben valamikor, az akkori helyzetnek megfelelően ismét totálisan átalakítják. Nem lenne meglepő, hiszen teljesen kiszámíthatatlanná vált a jogalkotás, így például az új alaptörvényhez máris hozzá kell nyúlniuk, miután az teljesen nyilvánvaló, hogy a regisztráció nem alkotmányos.

– És az lesz ezzel az alaptörvény-módosítással?
– Ezzel csak bekerül az alaptörvénybe egy megengedő passzus, így az Ab-nak megint mérlegelnie kell, hogy alkotmányos volt-e ez a megoldás.

– De hát az Ab nem vizsgálhatja az alaptörvényt…
– Azt nem is, de álláspontom szerint az alaptörvényt módosító törvényeket alkotmányossági kontroll alá kellene helyeznie, hiszen azok még nem az alkotmány részei. Csak akkor válhatnának azzá, ha egy alkotmányossági felülvizsgálaton keresztülmennek. Analóg egyébként a jelenlegi helyzet 1990-hez, amikor még az első demokratikus választás előtt beírta a választási törvénybe az akkori kormánytöbbség, hogy a külhoniak, illetve a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok nem szavazhatnak. Az ügy az Ab elé került, mely az egyik legelső döntésével kimondta az alkotmánysértést. De már csak nagyon rövid idő volt a választásokig, ezért az akkori parlamenti többség beleírta ugyanezt az alkotmányba, így alkotmányos szinten korlátozták a választójogot. Persze lehet azt mondani, hogy akkor nagyon nehéz volt megszervezni a választást alkotmányos módon, de akkor sem volt elegáns megoldás. Most azonban sem az idő rövidsége, sem más nem indokolhatja a jogkorlátozást. Itt egyetlen valódi okuk van erre, hogy a demokratikus rendszer egyik legalapvetőbb pillére a választás, sőt, a jogállam leépítésének folyamatában ez az utolsó pillér. Itt fejeződik be az alkotmányos rendszerváltás.

– Az új alkotmányos és közjogi rendszerben tehát már korlátozni lehet egy alapjogot, mint ahogy a regisztráció is jogvesztéssel jár?
– Ezt már többen kifejtették, a szakma véleménye ebben nagyon egyértelmű. Ez a szabályozás szükségtelen és indokolhatatlan, rendkívül kifogásolható, hiszen az alkotmányos elvekkel nem fér össze. De amilyen indokolatlan, annyira kidolgozatlan is, hiszen maga a törvényszöveg szakmailag nagyon gyenge, az indoklása pedig egyszerűen silány. Ráadásul nincs mellette hatásvizsgálat, nem számolnak a költségekkel, amit a választási regisztráció, illetve az új névjegyzék jelent majd. Csak az egyedi kiadások, mint például a postaköltség, százmilliókra rúgnak majd, de ennél sokkal jelentősebb, hogy a rendszerfenntartás, az elektronikus karbantartás, tehát a működtetés sokmilliárdos tétel lesz.

– Jelenleg adottak a technika feltételei ennek a rendszernek, vagy ki kell hozzá építeni az infrastruktúrát?
– Tulajdonképpen megvannak a technika feltételei, azt is mondhatnám, hogy ma is van Magyarországon regisztrált választói közönség: minden magyar állampolgár regisztrálva van. Van egy működő népesség-nyilvántartás, amely egyúttal a választójogosultságot is vezeti, vannak adatbázisok, amelyek számon tartják, hogy kik nem vehetnek részt a választásokon. Ezeket az adatokat elektronikus úton össze lehet futtatni, ahogy össze is futtatták a választások előtt. Tehát abszolút megbízható nyilvántartásunk van. Ahol nem az, ott ennek oka az állampolgári hanyagság, magyarán hogy valaki nem jelentkezik be a lakásába, vagy eltűnik külföldön. Sok állampolgár van, aki nem követhető, de ez egy teljesen természetes jelenség.

– Pedig épp ez a legújabb indokuk, hogy a külföldön élőket nem tudják kezelni.
– Ez egy formális és valótlan indok, hiszen mindig is így volt, és ezentúl sem lesz másként, főként nem a regisztráció hatására. Ráadásul a másik hangzatos érv, mely szerint a határon túli magyar választókat nem lehet megkülönböztetni az itthon élőktől, szintén egy hamis indok, miután a tavalyi törvény miatt eleve meg vannak különböztetve. Hiszen a külhoniak csak a listára szavazhatnak, egyéni képviselőjelöltekre nem, azaz eleve nem egyenlő a választójoguk. Eközben pedig az utóbbi két évben állampolgársági esküt tett magyar állampolgárok adatai az állam rendelkezésére állnak, így valójában az ő regisztrációjuk sem indokolt.

– Eszerint egyik érvük sem állja meg a helyét?
– Így van. Összességében pedig a regisztrációs kötelezettség nemcsak teljesen felesleges, hanem alkotmányosan sem indokolható, mert nincs másik alkotmányos alapjog, melyre tekintettel értelme és valóságos indoka lenne a korlátozásnak. Azt is mondhatnám, hogy kilóg a lóláb. Teljesen nyilvánvaló, hogy igazából politikai okai vannak ennek a tervnek, méghozzá egyfajta cenzus bevezetése. Szigeti Péter a múlt héten azt mondta, hogy ez egy adminisztratív cenzus. Én – nem lényegi eltéréssel – inkább bürokratikusnak nevezném, amely mögött másik három cenzus húzódik meg. Nevezetesen egy iskolázottsági, egy műveltségi-tájékozottsági és egy vagyoni cenzus, így a szegény vidékeken élő, nem iskolázott, nehezen tájékozódó és érdekei érvényesítésére képtelen tömeg kizárható a döntésekből. A politikai névtelenek – ahogy azt még a rendszerváltás környékén Gombár Csaba elnevezte – mintegy 30 százalékos masszív tömege megfosztható választójoga gyakorlásától.

– Így pedig egy távoltartásra építő rendszert hoznak létre?
– Egy olyan korlátot építenek, amely aktivitást tételez fel olyan emberektől, akik eleve passzívak, hiszen társadalmi- és léthelyzetük erre kondicionálja őket. Pedig épp ennek ellenkezőjére lenne szükség: segíteni kellene az aktivizálódásban. Nincs még egy olyan ország Európában, ahol pontos népesség-nyilvántartás lenne, és mégis kötelezővé tennék a regisztrációt. Sőt, a regisztrációnak igazából egyedül az Egyesült Államokban van hagyománya. Amikor ott voltam ösztöndíjas a ’70-es években, meglepődve tapasztaltam a választási időszakban, hogy az utcán odajöttek hozzám aktivisták, hogy regisztráljak. Megkérdeztem, hogy miért és mire, erre kiderült, hogy ott a demokrata és a republikánus párt maga gyűjti a saját szavazóit, hogy feliratkozzanak náluk a választói névjegyzékbe. Sőt, ők a választás napján telefonon is felhívják azokat, akik még nem jelentek meg a szavazóhelyiségben, hogy emlékeztessék őket, menjenek el leadni a szavazatukat. Ez a szokás Amerikában, erre épült a rendszerük, miután ott nincs központi népesség-nyilvántartás.

– Most ezekre a módszerekre itt is lehetőségük lesz a pártoknak, hiszen lesz névjegyzékük, listáik, miközben nem lesz kampánycsend…
– Nemhogy lehetőségük lesz, épp erre lesznek kényszerítve a pártok. Arra fognak törekedni, hogy a saját választóikat egyenként, név szerint megszólítsák, mobilizálják. De hamar ki fog alakulni egyfajta esélyegyenlőtlenség, hiszen ehhez rengeteg pénz, komoly szervezeti háttér kell. Ráadásul ehhez is van néhány trükk a törvényjavaslatban. Például miért van a levélben regisztrálásra mindössze 10 munkanap, szeptember elseje és tizenötödike között? Mert a mobilizálást így nyáron kell megkezdeni, a szabadságolási hónapokban. Ez hasonló ahhoz, amikor az MSZP még a ’90-es években népszavazást kezdeményezett a köztársasági elnök közvetlen választására, de “véletlenül” éppen a nyári hónapokra tűzték ki a referendumot, amely így igen alacsony részvételt eredményezett. Magyarán ezek miatt a részletszabályok miatt nemcsak maga a kötelező feliratozás indokolhatatlan és alkotmányellenes, hanem annak megvalósítási módja és a tervezett rendszer más elemei is. Például ezek az eljárási szabályok lehetőséget biztosítanak a politikai pártoknak arra, hogy legálisan adatokat gyűjtsenek az állampolgárok személyes profiljáról. És ugyanilyen aggályokat vetnek fel a szavazatszámlálás tervezett módszerei is, illetve hogy mikor számít egy szavazat érvényesnek. Tóth Zoltán hívta fel arra a figyelmet, hogy az új szabályok szerint érvénytelen az a szavazólap, amelyet nem raktak borítékba. Eddig ez úgy szólt, hogy a szavazatot borítékba kell helyezni, de ennek elmulasztása nem volt érvénytelenségi ok. Én például eddig az összes választáson, amikor szavaztam, nem kértem borítékot, hanem összehajtottam a szavazólapot és bedobtam az urnába. A titkosság nem sérült és nem is vált érvénytelenné a szavazatom. Most azonban, minden egyes szavazókörben a képviseletbe delegált hatalom által kiválasztott háromtagú szavazatszámláló bizottság – megbízott tagok hiányában – döntheti majd el, a nyilvánosság kizárásával, hogy a szavazólapom a borítékban volt-e, vagy sem. Fölteszem a kérdést: biztosan mindenütt garantált, hogy egy-egy szavazókörben nem lesz több az érvénytelen szavazat a borítékok állítólagos hiánya miatt?

– Magyarán a törvényjavaslat nem biztosítja a szavazatszámlálás tisztaságát, így a választási eredmény hitelességét sem?
– Legalábbis egy újabb indokolatlan elem kerül a szabályokba, amely további visszaélésekre ad lehetőséget. Elég hozzá három korrupt, befolyásolható vagy zsarolható szavazatszámláló, s máris ott van egy, a “kékcédulás” választásokhoz hasonló csalás lehetősége. Természetesen feltételezem, hogy minden polgár tisztességes. De ettől függetlenül érdemes megteremteni ezt a lehetőséget? Nem, ellenben az nagyon fontos lenne, hogy a szavazatszámlálás nyilvános legyen. Egy franciaországi, szintén ösztöndíjas élményem, hogy a franciatanárom elvitt az ottani választásra, s megkérdezte, kíváncsi vagyok-e a szavazatszámlálásra. Mondtam, hogy az lennék, de nem értettem, hogyan lenne lehetséges. Erre elmondta, hogy náluk minden szavazókör nyitott, bármely polgár, aki kíváncsi, bemehet a helyiségbe – persze nyilván nem megzavarva és befolyásolva a számlálást -, így megnézheti, miként rakosgatják csoportokba a szavazólapokat. Magyarán náluk teljesen nyilvános a szavazatszámlálás, meg is néztem. Ez kellene itthon is. Garanciák kellenének. De ebben a tervezetben nincsenek egységes, megfelelő garanciák arra, hogy teljesen megkérdőjelezhetetlen, tiszta, tisztességes szavazati eredmények szülessenek. Ezekhez az aggályokhoz tartozik a nemzetközi megfigyelők korlátozása is, ami szintén kifogásolható.

– Miben akadályoznák a nemzetközi megfigyelőket?
– A javaslatban, szintén semmivel nem indokolható módon szűkre szabott a nemzetközi megfigyelők mozgása, szűkülnek a jogosultságaik. Ezentúl már csak intézményeket látogathatnak, a polgárokat pedig egyáltalán nem kérdezhetik meg arról, hogy mi a véleményük a választás lebonyolításáról.

– Ez, illetve az eljárási szabályok egésze kiválthat következményekkel járó nemzetközi felháborodást?
– Sokan azt mondják, hogy Magyarországon a kétharmados hatalommal szemben nem lehet hatékony eszközökkel fellépni; a sajtó is korlátozott, és sorolhatnánk a jelenlegi állapot jellemzőit. A hazai alkotmányos keretek valóban nagyon kevés lehetőséget biztosítanak arra, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a jogállam leépítése és a tekintélyuralmi rendszer kiépülése ellen. Épp ezért sokan bíznak a nemzetközi nyomásban, az Európai Unió fellépésében. Csakhogy szerintem nincsenek megfelelő eszközei az Unió szerveinek ahhoz, hogy rövidtávon változásokat érjenek el a magyar jogrendszerben. Persze nem becsülöm le a nemzetközi megítélés jelentőségét, hiszen az Unió politikai közvéleményének nagy befolyása van a belpolitikai folyamatokra. De közvetlenül, azonnali változást kevésbé tudnak elérni, hiszen az elhúzódó eljárások nem bírnak jogi kényszerítőerővel. Én inkább azt gondolom, hogy azok az alkotmányellenes lépések, amelyeket ez a hatalom meglép, sok esetben visszafelé sülnek el. Ma már nagyon sok az elégedetlenség az egyes intézkedések körül, ez egyre több társadalmi közösségben válthat ki ellenreakciókat. A bírók és más igazságügyi alkalmazottak például, akik szerint nem elfogadható a bírói kar lefejezése, nyilván nem mennek ki az utcára tüntetni, de vélhetően már csak azért is a bírói függetlenség védelmében, így a kormányzati beavatkozást visszaverve járnak majd el.

– Azaz a regisztráció bevezetése ellen tömeges feliratkozással tiltakozhatnának az emberek?
– Bizonyos szempontból igen, itt is érvényesülhet ez az ellentétes hatás, hiszen úgy látszik, a politikailag aktív közönségben egyfajta dacot vált ki ez a terv is. Ha a Medián legutóbbi felmérését nézzük, a választói közösség 75 százaléka elutasítja a regisztrációt, nem tartja helyesnek bevezetését. A Fidesz választónak pedig több mint fele, 51 százaléka nem ért egyet vele. Hol van itt a támogatás? Vannak olyan országok, ahol minden, a választási rendszert érintő módosításhoz szükséges az állampolgárok jóváhagyása, Írországban például a választási reformról kötelezően népszavazással döntenek. Nálunk is ez lenne indokolt.

– Ennek azonban nincs sok esélye. Mégis, mire lehet így számítani a kialakuló választási rendszerben?
– Arra biztosan, hogy a pártok igyekeznek majd megteremteni a saját regisztrációs bázisukat. Ez azonban komoly forrásszűkébe ütközik, hiszen ehhez pénz és megfelelő aktivistahálózat kell. Így erre az ellenzékből az MSZP-n kívül más erőnek nagyon kis esélye lesz, noha az LMP-nél van egy rendkívül aktív választói bázis, s persze minden pártnál más a szociológiai háttér. Az is tény, hogy az új rendszer hatására listák születnek majd, és óriási erőkkel megkezdődik a regisztrációs kampány. De a jogszabály hatálybalépése előtt még reménykedhetünk az alkotmányossági felülvizsgálatban, ha nem is az alkotmánymódosítást, de a szintén rendkívül aggályos részletszabályokat érintően.

– Ha viszont a feliratkozás mostani, vagy némileg finomított változata megvalósul, mit tegyen a választópolgár?
– Regisztráljon, lehetőleg postai úton. Persze ez csak egy óhaj, hiszen sokan még csak nem is értesülnek majd ennek szükségességéről. Azok a honfitársaink, akik létbizonytalansággal küzdenek, akik egyik napról a másikra élnek, akiket a szegénység, az elnyomorodás fenyeget, azoknak nem az a gondjuk, hogy részt vegyenek-e a politikában és miként. És ez az országban egy egyre inkább terjedő jelenség. Úgyhogy a választási regisztráció nem a politikailag aktív középosztályt fogja eltántorítani attól, hogy gyakorolják választójogukat. Őket biztosan nem lehet ezzel távol tartani.

– Szemben a jogaik érvényesítésére képtelenek egyre nagyobb tömegével?
– Igen, illetve azokkal, akik ma ennek a leszakadásnak a határán vannak. Akik még aktivizálódhatnának, de már könnyen átcsúszhatnak a teljes inaktiválódásba. Nyilván ez a cél, hogy őket elzárják a lehetőségtől, hogy maguk döntsenek a saját, illetve az ország jövőjéről. Ez az újfajta cenzus, az új korlát. Épp ezért mindenkit emlékeztetnék arra, hogy évszázados küzdelem volt az általános választójog kivívása, elsősorban a haladó polgárság és a munkásosztály politikai mozgalmainak nagyon komoly erőfeszítésével. Az volt a cél, hogy mindenki egyenlően; műveltségtől, iskolázottságtól, vagyoni helyzettől, sőt, nemtől függetlenül beleszólhasson a hazája életének alakulásába. 1945-ben az általános választójog ügyében elértük az európai szintet, most azonban kezdünk visszasüllyedni. Csorbul az általános választójog, elindultunk egy úton, amelyen egyetlen lépést sem szabadott volna megtenni.

Névjegy
“A mai napig az a szakmai meggyőződésem, hogy az OVB-nek volt igaza, és az Alkotmánybíróság (Ab) nem hozott megfelelő döntést, mert nem volt mentes bizonyos elfogultságoktól. Ez pedig nagyon komoly politikai következményekkel járt” – mondta lapunknak az úgynevezett szociális népszavazás ügyéről az Országos Választási Bizottság (OVB) egykori, az MSZP által delegált tagja. Szoboszlai György ügyvéd, jog-politológus, a politikatudomány kandidátusa és választási szakértő is. A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének főmunkatársának kutatásai ugyanakkor – szakmai adatlapja szerint – nem korlátozódnak a választási rendszerek működésére, foglalkozott már a választási konfliktusok kezelésének módszereivel, az alkotmány reformjának főbb súlyponti kérdéseivel, sőt, vizsgálta a köztársaság jogrendszerének állapotát is. Publikációi a legváltozatosabb politikai területeket ölelik fel.

Nem eljárás
Nem volt elég a választókerületek határainak tologatása, a győzteseket jutalmazó kompenzációs rendszer kialakítása, a néhány hete a parlamentnek benyújtott választási eljárási törvény ismét csak a Fidesz érdekeit szolgálja. A szakértők egységes véleménye szerint a kormánytöbbség alkotmánysértő javaslatot dolgozott ki, hiszen az alkotmánybírósági kontrollt egy alaptörvény-módosítással igyekeznek kikerülni. De nem csupán az előzetes feliratkozás kifogásolható, gyakorlatilag nincs is olyan eleme a parlament előtt lévő tervezetnek, mely kapcsán ne fogalmaztak volna már meg komoly aggályokat az ellenzéki pártok. Az ajánlási szisztéma átalakítását komolytalannak tartják, hiányolják a választás tisztaságához szükséges garanciákat, az új választási intézményrendszer tagjainak megválasztási módját pedig antidemokratikusnak vélik. Ráadásul a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a társadalom döntő többsége határozottan ellenzi az előzetes választási regisztráció tervét, ami nemcsak a választási részvételt, hanem az eredményeket is komolyan befolyásolhatja.

Főbb aggályok
– Az előzetes regisztráció alkotmányellenes bevezetése
– A választók listázása, a nem regisztrálók kiszűrése
– Az új választási szervek vezetőinek 9 éves kinevezése
– Alacsony indulási küszöb, nagy összegű jelölttámogatás
– Megduplázódó, félévesre duzzadó kampány
– A levélben szavazás korrupciós lehetőséget rejt
– A szavazatszámlálás módszereinek biztonságtalansága

Biró Marianna / Népszava
Reklámok


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s