Viktor, Te rettegsz!

Az elmúlt hetek/napok eseményei ismételten arra ösztönöztek, hogy nyílt levelet intézzek a Vezérhez. Minden tény és jelenség ellenére bízom benne, hogy ilyesmire már nem sokáig lesz szükség, mert ama bizonyos “isteni malomkövek” közül lassan, de biztosan kezd előperegni a Jövő Új Kenyerének fokozatosan tisztuló alapanyaga!

Kedves Viktor!

Tudom, hogy talán neveletlenség részemről Téged egy ismételt és kéretlen levéllel zaklatni, de a helyzet az, hogy Te vagy, aki egyszerűen nem hagysz nyugtot nekem/Nekünk, a bennem/Bennünk létező általános és alapvető igazság- és veszélyérzetnek, a Jövő Generációi iránt érzett felelősségünknek. Te vagy az, aki az elmúlt hónapokban (esztendőkben!) heti 336 órában mást sem tettél, mint hogy a legalapvetőbb emberi és társadalmi jogokat, jogelveket rúgtad fel, Saját pillanatnyi érdekeid, meg a Mögötted alig-alig rejtve megbújó oligarchia aktuális anyagi szempontjai szerint sértetted meg még azokat a szabályokat is (a Tákolmánnyal egyetemben!), melyeket ippeg pont Te és Bűntársaid oktrojáltatok miránk!

Márpedig néhány esztendővel ezelőtt még azt ordítottátok bele a Zemberek kagylófüleibe, hogy a Ti hatalomra jutásotokkal együtt automatikusan vissza lesz helyezve trónusára A Jog, hogy itt azonnal a Rend és a Törvények Uralma lesz! Osztán most mit is köll tapasztalnunk? Azt, hogy a pornólap-főszerkesztőnő vezette Hatóság immáron harmadjára szegi meg nem csak az ismételten meghozott és jogerős bírói ítéleteket, de az Önmagatok által kreált Médiatörvényt is! Teszi pedig mindezt azért, mert sok-sok hónappal ezelőtt Te, valmiféle atavisztikus és személyes bosszúvágy okán kiadtad az ukázt: “Klubrádió: ausradieren!“. Hivatalosan ugyan csak tavaly december óta megy ez a Téged is alaposan lejárató kutyakomédia, mely alól (bocs’ a képzavarért!) kilométer hosszan lóg ki az a bizonyos nagyon büdös “Lóláb”, de valójában már több, mint két és fél esztendeje, s ez az egész biza’ semmi mást nem jelez – immáron a Híveidnek is! – , hogy “puha vagy” Viktor, hogy elveszítetted a kreativitásodat!

Mert ugyan mondd már meg nekem: tényleg nem lehetett volna valahogyan ötletesebben, tehát nem ilyen ostobán kinyírni ezt a bizonyos adót?! Mondjuk úgy, ahogy a “Neo FM“-mel is tettétek: hírdetők “meggyőzése”, itt-ott egy-egy pármillás bírság? Jó tudom, ezt a rádiót javarészt a hallgatói tartják el adományaikkal, no de még egy esztendei matolcsyzmus, még egy kis adóztatás és inflálás, osztán máris nem lesz pénze senkinek adakozni! Akkor pedig Aratóék lehúzhatják a rolót, s “de jure” nem lesz mire hivatkozni. Ugye, Viktor?!

Most meg az Általad kinevezett, de nem a tehetségük, hanem a talpnyalási készségük által kiválasztottak azt akarják bemagyarázni, hogy létezik olyan pályázat, amely ugyan “eredményes”, de “érvénytelen”! Hát, nem tudom emlékszel-e még a “jobb híján” választott és folytatott jogi tanulmányaidra, de ez kb. olyan, mint azt állítani: “A házasság el lett ugyan hálva, de szűz maradt az ifiasszony.“. Szerintem egy ilyen “jogi érvelést” még Te is körberöhögnél, ha tudnál még nevetni őszintén és felhőtlenül.

De már erre sem vagy képes, Viktor! Azért nem, mert Te már szakmányban és folyamatosan rettegsz! Rettegsz a Drágabolgárúrhoz betelefonáló Mari nénitől, meg a Józsi bácsitól is, pedig néha akkora ökörségeket beszélnek, hogy ihaj! Maga Bolgár pedig közel sem annyira jó, mint pl. az ATV-s Kálmán Olga, aki futószalagon csinál majmot az Általad kinevezett, különböző miniszteriális barmokból. Az egész Klubrádió-ügy így nem csak azt jelzi, hogy a kreativitásodat veszítetted el, hanem azt is, hogy az arányérzékedet. Mert miközben milliók nézik/hallgatják a “közszolgálatiból”, meg az “álkereskedelmikből” ömlő propagandádat, Te egy párszázezres rádiócskától félsz, s ennek megsemmisítése érdekében még Mrs. Clintonnal (tehát az Egyesült Államokkal!) is hajlandó voltál összerúgni a patkót!

Ámde nem csak az arány- hanem a realitásérzékeddel is komoly problémák vannak. Viktor, Te komolyan azt hiszed, hogy senki nem figyel igazából arra, amit Te idehaza művelsz? Te komolyan azt hiszed, hogy például a legutóbbi disznóságodat, a választói jog gyakorlását előzetes regisztrációhoz kötő törvényedet Odakint majd simán meg tudod magyarázni? Tudod te, Viktor, hogy hány és hány, Náladnál sokkal hatalmasabb és befolyásosabb ember útálatát vívtad ki a kényszeresen és folytatólagosan elkövetett hazudozásaid, szószegéseid és alpári szóhasználataid okán alig több, mint két esztendei miniszterelnökösködésed alatt?! Tudod Te, hogy ezek az emberek immáron a véredet kívánják, s minden eszközük meg is van hozzá, hogy azt le is vegyék?! Annyira még Te sem lehetsz hülye, hogy csakis a mamelukjaid, a netto seggnyalóid hozsannázásait halld meg és ne a Feléd áramló dermesztően hideg és síri csöndet úgy bel-, mint külföldről!

A választási törvény első átalakításával már kellő előnyt biztosítottál Magadnak, hiszen a kerületek átszabásával, a képviselői helyek és arányok felborításával, az érvényességi küszöb eltörlésével, az elsősorban a győztes pártot “kompenzáló” szavazatszámlálási aritmetikáddal akár még simán nyerhettél is volna 2014-ben, tekintettel az Ellenzék és az “ellenzék” tagoltságára, megosztotságára. Még akár az a nóvumod is elsikkadt volna, hogy ma már mindössze 200 polgár javasolhat egy kétszázegyediket képviselőjelöltnek, mindezt ráadásul szakmányban, fénymásoló segítségével. Gondolom, a 2014-es választások előtt orrvérzésig és ínhüvelygyulladásig fogják majd aláírogatni a körzeti Fidesz-irodákon a Ti “aktivistáitok” azon ajánlóíveket, melyeken a különböző álfüggetlen jelölteket támogatnak, osztán a 40-50 jelölt nevét tartalmazó, lepedőnyi szavazóívről ember legyen a talpán, aki képes lesz majd kiválasztani azt az egyetlen, valóban ellenzéki jelöltet (plusz a Lömpikét)!

De mindezek mellé még beléptetni a regisztrációt is?! Ez belföldre azt jelenti, hogy biza’ lefostad a zoknidat, külföldre meg azt, hogy meg köll szabadulni Tőled, mert nemcsak bármikor kész vagy a szószegésre, de minden aljasságra is!

Kedves Viktor!

Egy pszichiáter ismerősöm már az első országlásod kezdetén – pusztán a gesztusaid, a mimikád és a szövegelésed alapján – megállapította Rólad, hogy a cezarománián és a túlkompenzált kisebbségi komplexuson kívül még narcizmusban és (kizárólag a közpénzekkel összefüggő) kleptomániában is szenvedsz. Nos, ugyanezen barátom a második országlásod tapasztalatai alapján mindezeket kiegészítette még  az apakomplexussal, a nőgyűlölettel a szociopátiával és a paranoiával is, melyek – szerinte – sajnos nem párosulnak “betegségtudattal”, lévén ezen tünetek jelentős részére ez a jellemző.

Ám én ennek ellenére sem vagyok hajlandó elhinni, hogy nincs meg Benned az a bizonyos mélyen, a felvett személyiség alá eltemetett “Másik Viktor“, aki időnként ne hallatná hangját a belső füleid számára. Az a “Másik Viktor”, aki – míg a pénz, a gazdagság, a hatalom bűvöletébe esett “Mai Viktor” meg nem jelent – harsányan röhögte körbe a pozsgay-szűrösös korabeli MSZP-t, a klerikális reakció által mozgatott Antall-Boross-féle “jobbkonz” dinoszauruszokat. Azokat, akiket ma, a “Mai Viktor” immáron szövetségeseinek, de leginkább Hasznos Idiótáknak, lenézendő szarháziaknak tekint, ámde akiknek elméleteit magáévá tette, azokat önmaga javára fordítva Önmagát tette meg  Ominipotens Legfőbb Lénnyé … s egyúttal dinoszaurusszá, hasznos idiótává is!

Mert az a helyzet Viktor, hogy ma már Te vagy a dinoszaurusz, meg a pillanatnyilag hasznos idóta. Egyik részről olyan őskövületekkel veszed Magad körül, mint az “asszony-verve-és-szülesztve-jó“-típusú elméleteit az Országgyűlésben is fennen hangoztató, kőkorszaki ősember szocializációját mutató vargapistákkal, meg a Téged csupán kihasználó, de az első adandó alkalommal “ejtő” Csányidemjánokkal, kiknek csupán elég lesz egy kellő időben küldött “külhoni üzenet“, s máris kisorolnak Mögüled! (Egyetlen percig ne legyen kétséged afelől, hogy ez az “sms” időben meg is fog érkezni hozzájuk, s talán még állandó tettestársadhoz, Simicskához is! – utóbbinak van itten a legtöbb vesztenivalója, így lészen majd egy olyan “kérés”, melyet “nem utasíthat vissza”!)

De arról se feledkezzünk meg, hogy az a jogi szisztéma, melyet Te a Saját hatalmad végtelenségig való megtartására agyaltattál ki, tulajdonképpen nem a Személyedre, hanem csupán a jelenlegi funkciódra van szabva! Márpedig ha változik a funkciót betöltő személy, akkor azt a potenciát akár Rád is lehet szabadítani! Ez biza’ meg is történik majd, s aztán kurvaanyázhatsz rendesen (ahogyan a fociöltözőkben megszoktad), de nem lesz apelláta, s azokat fogod majd a vád tanúiként Magaddal szemben látni, akikkel eleddig oly’ egyetértésben loptad az ország pénzét, csapoltad le annak erőforrásait!

Kedves Viktor!

Én nem akarok szórakozni a Te betegségeddel! Baromi szar érzés lehet minden nap ellenségek után kutatni még az alsógatyádban is, s azon aggódni, hogy a jólkiépítettnek vélt Állam-maffiádból mikor fog kiénekelni egy mindenről tudó “pentito” a vádalkuval a zsebében. Ez minden bizonnyal meg is fog történni, lévén a teljes rendszered egyszerűen tarthatatlan! Amihez Te és társaid hozzányúlnak, az tönkre megy (vagy el lészen lopva), így az ország hamarost képtelen lesz biztosítani a Bűnszövetkezeted eleddig megszokott jólétét.

Márpedig azt még Kádár is tudta: korgó hasú alattvalókkal nem lehet tartósan diktatúrát üzemeltetni (pláne mindenféle szakértelem nélkül!). Elődeid és példaképeid: Benito, Adolf és Miklós pedig úgy kezdték a dolgukat, hogy a leszámolásokkal párhuzamosan viszonylagos és általános jólétet is teremtettek, s csak azután döntötték romokba a sajátjuknak vélt országot … Te meg ippeg pont fordítva csinálod, igaz: Neked van egy Matolcsyd is, nekik pedig nem volt EU-juk (a  szerencsés disznajai!).

Szóval Viktorom!

Nem akarom tovább szaporítani az amúgy is kéretlen (meg Neked kellemetlen) szavakat, ezért aztán a lényegre térnék! Arra, hogy légy belátással! Csakis és most az egyszer, ebben a büdös életben légy férfi sőt, államférfi, s lásd be: egyáltalán nem megy Neked ez az egész országirányítás! Mindez persze nem csak a Te hibád, hiszen “mindössze” annyiról tehetsz, hogy még soha nem volt polgári értelemben vett munkahelyed, soha nem volt “rossz” és “jó” főnököd, így aztán honnan tudhatnád: milyen érzés egy olyan Vezér alatt élni, akinek maximum arról van fogalma, hogy hol a hivatali vécé, de mindenbe belepofázik, a beosztottjait pedig csupán csereszabatos biodroidoknak tekinti?!  Te így aztán rosszabb lettél, mint az Általad szégyenszemre a köztársasági elnöki székbe ültetett Shitt Plagi! Bár ő is világéletében az “utca napos oldalán” járt, de mielőtt Főnök lett, megtanult nyalni és besúgni (utóbbit állítólag Te is, s nem is csodálkoznék rajta, ha kiderülne ennek igaz mivolta!), míg Te csak beleültél a “kész”-be – elébb Soros Gyuri bácsi, aztán a Választók, mégosztánabb pedig Simicska haverod jóvoltából.

Ha pedig ezt végre beláttad, akkor nem marad más következtetésed, mint hogy Neked biza’ le köll mondanod mindenféle politikusi ambícióidról és véglegesen visszavonulnod! Nem, nem Mi, az Ország érdekében! Azt mindketten tudjuk, hogy Te azt magasról szarod le! Hanem a Sajátodéban! Azért, hogy végre jobban és boldogabban élhess (meg Mi is!)!

Tudom, nagyon nehéz dolgot javaslok Neked! Hiszen az, amin Te az elmúlt két évtizedben átmentél (a hatalomszerzés és a gazdagodás mámora) ugyanolyan függőséget okoz, mint alkoholistának a szesz, drogosnak a kábszer, bagósnak a nikotin. Ippeg ezért a kezdet marhára nehéz lesz, hiszen az elvonási tünetek nem olyan dologok, melyekért az ember sorba szokott állni. De amint kezdesz kitisztulni, eltűnik az az állandósult és egyre elhatalmasodó érzés is, melyet legkésőbb 2002-óta tapasztalsz Magadban: a félelem, a rettegés attól, hogy mindenedet elveszíted!

Kedves Viktor!

Tisztában vagyok azzal, hogy ezen javaslatom Számodra most teljességgel elfogadhatatlannak tűnik, de hidd el: most is csak a függőség beszél Belőled! Azt is megértem, hogy alig ötven esztendősen kiöregedett, elaggott és molyrágta politikusnak lenni, azt tudomásul venni sem egy leányálom. De vedd figyelembe, hogy ippeg Te voltál az, aki olyanokkal adtad Magad össze, olyanok barátságát kerested (tisztán csak a “függőséged” okán), akik kiöregedett, elaggott, molyrágta és ótvaros, “soha-nem-működött” elméleteket hangoztattak és akartak megvalósítani. Ezért (is) tellt ki a Te becsületed. Azt pedig nyugodtan elhiheted nekem, aki alig öt esztendővel vagyok Nálad fiatalabb: én mindenféle hatalom és a Családom kellő anyagi jólétét megteremteni elegendő vagyon és pénzforrás nélkül is tudtam eleddig boldogan élni!

Elégedetten pedig majd akkor fogok, ha végre Te már nem rettegsz, az Utánad maradt romhalmazt pedig a fiaim eltakarították!

Csókpusz!

szendam

Advertisements

29 hozzászólás on “Viktor, Te rettegsz!”

  1. emigrant szerint:

    Kedves Köztársam, Szendam!
    Gratulálok! Ez igen! Ez már olyan ütős, hogy ne lepődj meg, ha ismét választ kapsz rá! Most megyek éjszakai műszakra a gyárba, de nem tartom kizártnak, hogy a válaszlevél a holnapi nap folyamán egyszer csak manifesztálódjon a gépemen. Ha az igazi diktátor is válaszolna, onnan fogod tudni megkülönböztetni a két levelet, hogy az egyikben lesznek Lenin-idézetek, csak a kopirájt kedvéért.
    Köztársaságot (és jó sört) !
    emigrant

    • szendam szerint:

      Kedves emigrant, Köztársam és Barátom!
      Te pedig ne lepődj meg, ha az a válaszlevél véletlenül a posztoldalamon fog landolni – kissé tipologizálva! Tudod! Ahogy szoktuk!
      Ja! Klári csak körte-befőttet tudna hozni nekünk majd a “beszélőre”. Nekem jó. És Neked?
      Üdv! szendam

      • emigrant szerint:

        Imádom a körtebefőttet, feltéve ha hagyományos hatvan wattos körtéből készül!

      • szendam szerint:

        Kedves emigrant!
        Ejnye-bejnye! Ahelyett, hogy A Vezér válaszlevelét kutatná a számítógépén, ilyen “olcsó poénok”-kal foglalkozik!
        De tudod mit? A lesittelés után Te a hatvanwattosat én meg a fánérettet fogom kapni! … nyugi, azért leszek oly’ haver, hogy felezzünk: Tiéd a befőtt fele, enyém pedig az óránkénti 30 watt! 😉
        Tessék “alkotni”!!!
        Üdv! szendam

  2. Wolffie szerint:

    Köszönjük ezt a remek írást is Szendam! Csak így tovább!
    (szereted a palacsintát?:-))

    • szendam szerint:

      Kedves Wolffie!
      Én köszönöm, hogy elolvastad és sikerült megint a “kedvedre tennem”! Ígérem: a jövőben is igyekezni fogok!
      A palcsintát természetesen nagyon szeretem, bár attól függ, hogy “csúsztatott”-e (ez a kedvencem!), avagy hogy mivel van töltve. Nálam a sárgabarackból házilag készített lekvár a “non-plus-ultra”, de azt is nagyon szeretem, ha “dejó”-val (tehát nem darált és cukrozott dióval! – valamiféle hülye allergia okán a diótól feldagad a szájpadlásom!) van alaposan megtöltve. Persze azt sem vetem meg, ha “Hortobágyi-módra” készült, azaz : húsos töltelék, s tőlem lehet akár az “eredeti” (pörköltszafttal és tejföllel leöntve!), avagy a budapesti (panírozva és kirántva, tartárral tálalva!).
      Szóval szeretem a palacsintát, de eléggé “szűk keresztmetszett”-ben.
      Csak azt nem tudom: hogyan tudok Neked majd szükség esetén értesítést küldeni a “kézbesítési címet” illetően? A sitten nem túl gyakori a net-hozzáférés, különösen az olyan “ellen-fülkeforradalmároknak”, mint én! 😉
      Üdv! szendam
      (Ps: majd “emigrant”-tal küldünk füstjeleket … vagy galambot! … izé … “génmanipulált turul”-t!)

  3. bonhomme szerint:

    “Halljátok? Már retteg a zsarnok,
    Őrség vigyázza otthonát,
    Nem tisztel népet, sem hazát,
    Esküjét megszegte az akarnok,

    Hajrá, egységbe hát!
    Ma harcra hív hazád!
    Csak jöjj, csak jöjj, döntsük meg hát
    Vad őrült uralmát!
    Egységbe hát!”

    • Wolffie szerint:

      Tőled is megkérdezem, hogy…. Szereted a palacsintát?:-)

      • szendam szerint:

        Kedves Wolffie!
        Szerintem Ő is, csak az Ő palacsintájában papírt és plajbászt köllene belecsavarni, hogy írni tudja a verseit! Ja, és a Neki hozott narancsot előző nap 1-1 deci vodkával beinjekciózni! … Micsoda költeményeket fog majd írni?! … Ihaj! 😉 😀
        Üdv! szendam

    • szendam szerint:

      Kedves bonhomme!
      Látom “összeérett” a “vörös” a “házi adómentes”-sel! Hajnali fél 2-re (CET)!
      Ejnye-bejnye! 😉
      Üdv! szendam

  4. talalom szerint:

    Én is csak csatlakozni tudok az olvtársakhoz! Remek! Én kocsonyát ajánlok a menühöz, azt elég jól tudom főzni, s ráadásul nem csurog ki, ha a rácson bedugjuk!

    • Wolffie szerint:

      “….ráadásul nem csurog ki, ha a rácson bedugjuk!” Erre gondoltam én is a palacsintával.:-)

      • szendam szerint:

        Kedes Wolffie!
        Akkor nem göngyölve (csavarva), hanem bugyolálva (ráhajtva és felcsavarva) köll szervírozni! … Kérdezd csak erről “talalom”-ot! Praktikus asszonyka, az “ziher”!
        Üdv! szendam

    • szendam szerint:

      Kedves talalom!
      Nekem a kocsonya is nagyon jó, feltéve ha elég sós és “tartalmas” (azaz “szőrös-bőrös” és fokhagymás).
      Ha nem tudnám, hogy nőnemű vagy, a praktikus szemléletmódod (“… nem csurog ki, ha a rácson bedugjuk!” 😀 )egyből elárulná nekem!
      Köszi a megnevettetésemért!
      Üdv! szendam

  5. Observer szerint:

    Az én ajánlatom: sólet füstölt libacombbal (kóser, sőt, frankó) ahogy drága anyámtól eltanultam: előtte való nap előkészítve, cserépedényben, 6 órán át sütve. (Feltéve, ha szabadlábon leszek….) Amúgy: az egyik legjobb (vagy a legjobb) leveled! Tájékoztatlak, hogy az imént megalapítottam a Mikes Kelemen Díjat, és a díj Nagykeresztjét (Nagyfélholdját, Nagydávidcsillagát, amelyik jobban tetszik) a Bírálóbizottság (vagyis én) Neked ítélte! Szeretettel gratulál tisztelő köztársad:

    Observer

    • szendam szerint:

      Kedves Observer!
      A helyzet az … egy pillanat! … ki köll törölnöm a szememből a röhögés miatt összegyűlt könnyeket! 😀 … Szóval az a helyzet, hogy a mi harmadrészt felvidéki, harmadrészt kárpátaljai és harmadrészt székely (csíkszeredai/bözödújfalusi) származású családunknak van egyetlen szem “zsidaja”, egyszem elsőfokú unokatestvérem és körösztapám (az álláshalmozója még a legkisebb kölkömnek is a körösztje!) felesége (aki szintén körösztje az említett fiamnak!), a kistermetű, nagyszájú de nagyszívű és nagyon szerethető Judit Asszony (“A Körösztmamus”!). Ő már főzött nekem olyan echte és kosher sóletet, hogy még most is megnyalom a szám szélét, pedig csupán csak az eszembe jutott! Ennivaló szempontjából tehát abszolajte “nemzetközi” vagyok: bármit megeszek, ami JÓ és nyitott vagyok MINDENRE!
      /: Erről eszembe jutott az 1994-es görögországi nászutunk egyik sztorija. Mivel sokáig hezitáltunk, már csak egy olyan buszos csoportba kerültünk be, amelynek valamennyi tagja egy már összeszokott és “vastagnyakú” (echtemagyar) társasághoz tartozott, s hasonlóan hozzánk, ők is először voltak Hellasban. Mi, a nejemmel – ismerve a mondást, miszerint “Ha görögök közt vagy, tégy úgy mint a görögök!” – az összes elénk tálat autentikus zabát megettük/megkóstoltuk, lettlégyen az a sima “pasztiko”, avagy valamiféle “tengeri herkentyű”. A “vastagnyakúak” pedig 14 napon át csak pizzáztak és szídták a telepített idegenvezetőt, hogy milyen ehetetlen ételeket (meg sem kóstolták!) kínáló étterembe viszi őket nap-napután! :/
      Ami pedig a “kereszt-félhold-dávidcsillag”-ügyet illeti!
      Hát legelébb is hálás köszönettel és hódolattal fogadom el a Döntőbizottság határozatát, bár a “Mikes Kelemen-díj”-ra talán még nem szolgáltam rá, lévén nem Külhonból és nem a “Nénémnek” írom a levélkéimet, s még mennyiségileg sem tartok a mikesi szinten!
      Mivel “vallásilag” ugyanúgy “mindenevő” vagyok, mint az ételek szempontjából (természetesen mindíg a minőség a legfőbb szempont!), így aztán engem abszolute nem érdekel, hogy a plecsnimen milyen szinbólum fityeg! A lényeg ugyanis a meritum!
      Üdv! szendam

      • Observer szerint:

        Kedves Szendam, némi bűnbánattal be kell vallanom, hogy a nyakban fityegő ötletét az egyik Kusturica-filmből “plagizáltam”, ott ugyanis a cigányvajda nyakában jó vastag aranyláncon ott díszlett mind a három jelkép, mondván, hogy “mit lehet tudni?”… 🙂

      • szendam szerint:

        Kedves Observer!
        A vajdának igaza volt!
        Megjegyzem: Kusturica “szerbbé” nyílváníttatta magát! … pont a “szezon” végén! 😦
        Üdv! szendam

  6. Observer szerint:

    Ami pedig a díj jogosságát illeti: azt írod, hogy nem Külhonból levelezel. Egyelőre, kedves Szendam, egyelőre… Aztán hogy mit hoz a jövő? Ki tudja… 😦

    • szendam szerint:

      Kedves Observer!
      Nekem meggyőződésem, hogy:
      1.) NEM NEKEM/NEKÜNK köllene már régóta Külhonban lennünk, hanem ennek a Diszes Társaságnak … Minszken át Bakuban!
      2.) Ezen leveleimet nemsokára ITTHONRÓL KÜLHONBA fogom írni/küldeni A Vezérnek!
      Persze ki tudja, mit hoz a jövő! (Írtam már, hogy meggyőződéses és gyakorló “murphysta” vagyok?)
      Üdv! szendam

  7. Fehér Klára szerint:

    kedves emigrant!
    Majd adod Te lejjebb is! hagyományos körte..! energiatakarékos ne legyen?..:))

    • szendam szerint:

      Kedves Klári!
      “Energiatakarékos” körte a sitten?! Alig fogjuk majd energiával győzni a vallatásokat!!!
      Így aztán mardjunk csak a “hagyományos”-nál! … esetleg egy picinyt “beinjekciózva”?! 😉
      Üdv! szendam

  8. emigrant szerint:

    Kedves Szendam!

    Még hogy én rettegek? Ugyan már! Mióta szedem ezt az új gyógyszert, csak attól félek, hogy megint elkezd a szám széle rángatózni, ha meglátom azt a ku… azt az Kubában is népszerű írónőt, akit a múltkor is kitüntettünk. Ki tüntet itt már megint? Szóljon valaki ennek a maff… ennek a mafla Pintérnek, hogy intézkedjen! Mindennek van határa! A végén még kénytelen leszek lezáratni ezt a Veréb utcát, ahol lakom, vagy hogy is hívják… Barázdabillegető? Mindegy, madár-madár!
    Már miért is félnék? Vigyáznak rám, itt van például az a szomorú tekintetű hölgy, aki mostanában sokszor meglátogat. Szinte úgy érzem, hogy családtag. A múltkor be is mutatkozott. Azt állította, hogy Anikónak hívják, és ő gyerekeim anyja. Nevetséges! Nekem nincsenek gyerekeim! Én az egész népem, minden grúzok atyja vagyok! Ilyenkor ez az állítólagos Anikó kissé elszomorodik, szemei megtelnek könnyel, gyorsan összeszedi a mosnivalókat és szipogva elszelel. Néha meg jön egy csapat fiatalkorú, fiúk-lányok vegyesen, vagy fél tucatnyi, hoznak virágot, jópofák, elbeszélgetünk a fociról, elmesélik mi történt az iskolában, hát ahogy a gyerekek szokták. Úgy szólítanak, hogy apa. Látod, mondom ilyenkor Benitonak, így szeret engem a népem, valóságos atyjukként gondolnak reám. Benito a legjobb barátom. Mostanában szinte mindig velem van. Szeretem benne, hogy alacsony és kopasz. A kedvemért megtanult még magyarul is. Mi az neki, ahhoz képest, hogy a kulcslukon keresztül szokott közlekedni? Jópofa srác, az a heppje, hogy a lábával belecsimpaszkodik a csillárba, aztán fejjel lefelé himbálózik, mint egy Batman. És csak úgy árad belőle a jó tanács! Mióta őrá hallgatok, szinte nem is törődök a fejembe épített csippel, amin keresztül a zufók kommunikálnak velem. Bár Benitónak az a véleménye, hogy az ilyesmit nem jó elhanyagolni, mert vitaminhiányt okozhat. Mindenesetre ráérek a zufókkal társalogni, ha a Nagytanács utasításait már végrehajtottam. A Nagytanács annyira titkos, hogy róluk még Benitónak sem beszélek. Téged is arra kérlek drága Szendam, hogy ez az információ maradjon köztünk. Pszt! A Nagytanács nem csip. Még annyira sem, mint egy édesnemes paprika. Hanem itt van bennem az egész. Mind a kilenc tag. A térdeimben. Az egyikben négy tag, a másikban öt. Egészen kis emberkék, a miniatürizáció csodái. Már egész otthonosan berendezkedtek, bár eleinte volt egy kis vita köztük, mert mindegyik a Dunára néző balkonos szobát akart, nekem meg csak a jobb térdem néz a Dunára. (Vagy a bal?) Mostanára viszont lecsillapultak a kedélyek, hoztak is egy konszenzusos határozatot, miszerint utoljára az öreganyjuk térde kalácsában érezték ilyen jól magukat. Amióta ők velem vannak még a zördögtől sem félek, nemhogy a zeurópai zuniótól, pedig a zördög majdnem olyan magas, mint a Gyurcsány, és legalább olyan randa, és egy kicsit izzadságszagú is. Benito szerint nem kell tőle félni, mert patái vannak, tehát növényevő. Adolf szerint ez még nem jelent semmit, a ló is növényevő, mégis botlik, ráadásul elöl harap, hátul rúg, középen meg ráz. Ezen aztán jót nevetünk, pedig már sokszor elmondta. Adolf egyébként Benito barátja, de nem szeret a kulcslyukon közlekedni, azt mondja, mióta lumbágója van, ez már nem neki való. Ezért ő inkább a vízvezetékből, vagy a konnektorból bújik elő, utóbbi közlekedési eszköz valósággal felvillanyozza, és ettől égnek mered a kis bajuszkája, amitől úgy hasonlít Chaplinre, hogy ezt még a Nagytanács is megállapította az egyik határozatában. Egyébként Adolf is növényevő, tehát ártalmatlan. Érdekes, hogy a környezetem szinte tudomást sem akart venni a barátaimról, amíg egy magasabb, szarukeretes szemüveget viselő, osztrákos akcentussal beszélő férfi, akit a többiek valamiért következetesen doktoruraztak rájuk nem pirított, hogy tessék a barátaimmal illő tisztelettel beszélni. Azóta senki nem meri őket semmibe venni, bár néhányuknak látom a szemén, hogy legszívesebben levegőnek néznék őket. Hát így éldegélünk mi a legnagyobb békében és barátságban, bulizunk nagyokat, Benito már fejjel lefelé is egyhuzatra felhajtja a féldecit, ilyenkor Adolf csak elnézően bólogat, neki már a sörivás is nehezen megy.
    Ma reggel bejött egy ürge, olyan pofával, mint aki citromba harapott. Aszongya: Navracsics! Mondom neki, már miért navracsítanék, ma már egyszer navracsítottam, bele is fájdult a szemem, abba is hagytam gyorsan. Mindegy, – így ő – a miniszterelnökével nem vitatkozik az ember. Aha, gondoltam magamban, ez a bolond nyilván azt hiszi, hogy én vagyok a miniszterelnök, kérdően néztem Benitóra és Adolfra, akik éppen seggrepacsit játszottak az ebédlőasztalon, ők csak intettek, hogy rá kell hagyni, mindent rá kell hagyni, olyankor nem közveszélyes. A Nagytanács határozatot hozott, hogy olyankor is, de mit volt mit tenni, végig kellett hallgatnom, igaz a biztonság kedvéért odabilincseltettem az ágy lábához, nehogy kárt tegyen magában. Ettől a képe egyenesen egy kifacsart citromhoz kezdett hasonlítani, (most ismertem csak rá, nini, ez tényleg a Navracsics!) de azért folytatta. – Nagyságos Miniszterelnök úr Őkegyelmes Főméltósága! (Ez olyan hülye, hogy ezt az egyszerű megszólítást se tudja megjegyezni: Őméltóságos Főkegyelmessége, valamint Tábornokisszimusz és Vezérló Fejedelem, Örökös Kárpát-medencei Balfedezet. Hogy lehet ezt elvéteni? Igaza van Benitónak, legközelebb nem csak a pszichiátriai szobatársak közül kellene kormánytagokat választani.) Egyszóval azt mondja ez a citromfejű ember: Az Alijev kiengedte a Safarovot. – Ne mondja! – válaszoltam éleselméjűen – de hát miért is tartotta volna bezárva? – Mert megígérte! Ettől a választól tényleg megrettentem egy kissé. A jelek szerint ez mégis közveszélyes. Benitó észrevette pillanatnyi megingásomat, mert csippentett a szemével, hogy hagyjam csak rá. – Áhá, szóval megígérte – közben lázasan kutattam emlékeim között az „ígéret” szó jelentését, de sehogy nem találtam, miközben észrevétlenül ötven lépéssel távolabbra húzódtam – megígérte, hogy nem engedi el, aztán mégis elengedte. És mi ezzel a probléma? – Az, hogy én írtam alá a papírt, hogy kiadjuk a Safarovot! Most már beláttam, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint gondoltam. Ez az ember szemmel láthatóan azt hiszi, hogy itt az ember bármilyen tettéért felelősséggel tartozik. Ez az ember még élvezni se tudja a hatalmat! Nem véletlen, hogy nem Napóleonnak, vagy csapatkapitánynak képzeli magát, hanem csupán igazságügyminiszternek! Ő írta alá! Hogy oda ne cselezzem magam! Látszólag belementem a játékba: – Igen, te írtad alá, igaz, hogy az én szóbeli utasításomra, de ezt az utasítást a Nagytanácson és a zufókon kívül senki nem hallotta, Benitó meg eskü alatt tagadja le, ha éppen megkérdezik (Benitó buzgón és vigyorogva bólogat), bizony-bizony ezt most neked kell kimagyaráznod, igazságügy-miniszter uram – mondtam drámai arckifejezést erőltetve magamra, miközben majd szétvetett a röhögés – mondd azt a sajtónak, hogy az Alijev megszegte az ígéretét! A citromfejű ember hangja most már könyörgőre váltott. – De most jövök a Martonyitól (ez egy nyugalmazott huszárkapitány, aki külügyminiszternek képzeli magát), és ő azt mondja, hogy Alijev a világ legkövetkezetesebb politikusa: még soha egyetlen ígéretét se tartotta be. – Szóba jöhet a lemondás? – tanácsoltam inkább kérdő hangsúllyal, miközben a Nagytanács lázas határozathozatalba kezdett a térdemben, eldöntendő, hogy javaslatom nem válthat-e ki azonnali dühöngést a citromemberből – esetleg, ha mindketten a huszárkapitánnyal? – Nagyon jól tudod, drága Miniszterelnököm, hogy nem tehetjük. Ahogy úriembernek nincs más vagyona, mint a becsülete, nekünk csak a rögeszménk van. Ráadásul közös rögeszme, az, hogy mi vagyunk Magyarország – nem Grúzia? – szóltam közbe meglepetten – kormánya. Ha bármelyikünk kilép a szerepéből, bukott a mutatvány, valamennyiünket kidobnak ebből a paradicsomi intézményből!
    Most aztán tényleg megrettentem. Lehet, hogy ez nem is annyira bolond? Ez csak úgy tettestárs, hogy tetteti itt magát? Vagy annyira hülye, hogy azt is elhiszi, hogy a külvilág létezik Alijevestül, Safarovostul, iemefestül, választópolgárostul és sok szegény emberestül? Én és Benitó persze tudjuk, hogy az egészből csak a zufók, a csipek és a Nagytanács valóságos, a többit csak elképzeljük magunknak, hogy legyen min szórakozni. Társasjáték, időtöltés, jobb, mint az emtévé. A legjobban a simicska nevű virtuális figura megteremtését élveztem. Már a neve is telitalálat! Egy ember, aki Jocky Ewing minden negatív tulajdonságával bír, viszont teljesen nélkülözi annak sármját. Annyira valóságosra sikerült, hogy találkoztam olyan emberrel, aki komolyan hitt a létezésében! (Pedig legalább olyan képtelenség, mint az, hogy a zufók befolyásolják a Nagytanács döntéseit. Azzal a céggel árnyékoltattam le a térdkalácsaimat, amelyik a zemenbé tanácstermét is lehallgatásbiztossá tette. Láthatod, hogy elővigyázatosság dolgában nem szorulok tanácsra. Igazán nincs mitől tartanom!)
    Drága Szendamom! Beláthatod, hogy nehéz a helyzetem ezzel a sok hülyével, de tényleg nincs mitől félnem. Csak azt a gyógyszert ne kelljen többé bevennem, amitől rángatózik a szám, ha újabb ku… írónőket kellene eltün… kitüntetnem. Ki tüntet itt már megint?! Benitó, légy szíves mondd meg az ápolóknak, hogy felköttetem a Lordmajort, ha bosszant bármi nesz! – Nesze, mondtam a citromfejű embernek, itt van egy tucat újabb törvényjavaslat, oszd szét a képviselők között, nyújtogassák befelé serényen, hadd vegyük nekik is valami hasznukat! Alijevvel ne törődj, majd kitalálunk valami újabb kaukázusi országot, és ezzel kiegyensúlyozzuk a helyzetet. A Petit már előreküldtem Paraguayba. Hogy az nem a Kaukázusban van? Tessék, itt egy újabb törvényjavaslat, holnaptól ott lesz. Néha milyen nehéz feje van ezeknek az ápoltaknak! Mi lenne velük nélkülem? Most be kell fejeznem, mert jön a Matolcsy, akivel Monopolyt fogunk játszani. Te, hogy ez milyen marhaságokat csinál! Az istennek se tudja megtanulni a szabályokat, rendszeresen betlire játszik, pedig az csak a dominóban van. Dominózni már nem tudunk, mert a teljes készletet elhasználtam radírnak, amikor a zufók telefirkálták a falakat. Azt írták rá ezernyolcszáznegyvennyolcszor, hogy Köztársaságot! Köztársaságot! Köztársaságot! Köztársaságot! Közt

    Tisztelt Szendam úr!
    Ápoltunkat itt hideg fürdő-kezelésre kellett szállítanunk, így a hiányzó ársaságot, valamint 1843 darab Köztársaságot! szót nem volt módja ide kalligrafálni. Kárpótlásul elküldjük önnek egy másik ápoltunk palatáblán fogalmazott alaptörvényét, a híres Szánalmányt demokratabőrbe kötve.
    További jó szórakozást kívánunk Önnek és kedves köztársainak Röhejországban! Ne feledjék jelszavunkat: Hozzánk csak bekerülni könnyű!
    Üdvözlettel:
    Dr. emigrant

    • Wolffie szerint:

      Szenzációs….:-) Köszönjük a tolmácsolást doktor úr!:-)

      • Observer szerint:

        Hát igen! Ez az! Gyilkos humor, annyi biztos. És ahogy azt már több mint 200 éve bizonyos Francois Arouet Voltaire úr (akinek nagy tisztelője vagyok) találóan megjegyezte: “A nevetségesség öl”. Remélem, ebben az esetben (különösen) bebizonyosodik, mennyire igaza volt…

        Nagy-nagy gratula, Doktor Úr!
        Observer

        P.S. Néhány évvel ezelőtt én is (virtuális) látogatást tettem egy hasonló intézményben. Akkori tapasztalataim itt olvashatók: satiricus.blog.hu

      • szendam szerint:

        Kedves Observer!
        Dr. emigrant szíves közreműködés jóvoltából hozzám tegnap este eljutott válaszlevél stilizálva és tipologizálva mostantól a blogomon olvasható!
        Jó szórakozást és kellemes vasárnapot! (kosher sólettel?)
        Üdv! szendam

      • szendam szerint:

        Kedves Wolffie!
        A “Doktor Úr” által közvetített levelet stilizált és tipologizált változatban mostantól a blogoldalamon olvashatod!
        Mégjobb szórakozást és nagyon kellemes vasárnapot!
        Üdv! szendam

  9. […] | Kategória: Uncategorized |Szólj hozzá » Pénteken (szept. 28.) küldtem el legújabb levelemet a Vezérhez, aki erre most szinte postafordultával válaszolt!  Kissé – de manapság […]

  10. […] vagyok benne, hogy még emlékszel legutóbbi levelem azon részére, melyben felhívtam figyelmedet egy egyáltalán nem mellékes körülményre. […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s