Vélemény az Őrültről

Előző posztomban teljes terjedelmében utánközöltem a policity.eu honlapján megjelent Orbán-interjút. Akkor megígértem, hogy annak tartalmát nem hagyom szó nélkül. Hát akkor íme!

Az elmúlt esztendők során (ha nehezen is, de) megtanultam, hogy egyetlen orbáni nyilatkozatot, vagy beszédet sem szabad azonmelegében és frissiben “fogyasztani”. Elébb meg köll várni, amíg az, ami addig felül volt lesűlyedjen, ami pedig alul, az a felszínre emelkedhessen. Lehülés után pedig, lemerve a sokszor szándékosan értelemzavaró szövegkatyvasz avas zsírját, feltárul előttünk a valódi mondanivaló. Mert ha nem így teszek, úgy járhatok, mint számos újságíró, illetve kommentes és blogger-kollégám, akik az elhíresült Demján-féle VOSZ rendkívüli közgyűlésén elmondott szövege esetén is leragadtak a “félázsiaizás” kritizálásánál, s nem figyeltek oda az esetlegesen bevezetendő erőszakos és nyílt diktatúrára vonatkozó, meglehetősen nyílt kijelentésére.

1.) A személy: züllötség és hiúság

Az interjúról csak azt tudhatjuk, hogy mikor tették közzé (2012. aug. 13.), de azt már nem, hogy valójában mikor készült. A közölt fotók alapján én arra következtetek, hogy még a tényleges “akkutöltés” előtt, hiszen elég csak ránézni a pasira:

Rendetlen az öltözék, az arc gyűrött és püffedt, a szem táskás és véreres, a tekintet opálos és elrévedő, a középen kettéválasztott haj pedig a zseléragasztás (mely a kétoldali erős felkopszodást hivatott elfedni!) ellenére is zilált. Lesír róla, hogy úgy pszichésen, mint fizikailag is beteg, de minimum egészségtelen, önpusztító életet él. (Lehet, hogy ezért írattatta meg Lázár Jankóval a megözvegyült miniszterelnöknék holtig tartó, fullextrás állami ellátásáról szóló törvényjavaslatot? Ki tudja?) Züllöttség és hiúság! Ez állapítható meg egy kellően higgadt pillantással róla, s aki az utóbbit talán nem akarná elfogadni, az nézze meg a “konzultációs kérdőívek“-re nyomtatott, photoshoppolt Orbán-fotóra, s hasonlítsa össze ezzel, melyet fentebb láthat! Én már azon sem csodálkoznék, ha a következőre Vityu félesztendős korában készült, őt hasonfekve és seggmeresztve ábrázoló fényképe kerülne! Az agyhalott, de csontig kizsigerelt hívei talán még ezt is bekeretezve a falra tennék! … 

Véleményem szerint most hagyjuk a fenébe, hogy OVi mennyire tekinti sikeresnek a budaigyula-féle zugügyvédek elszámoltató tevékenységét! Az, hogy most már csak egy összefoglaló kiadványban gondolkodik ebben a tárgyban, meg hogy szerinte a saját haverja által vezetett ügyészség azért nem tesz semmit (hazugság!), mert a kormány “azt nem utasíthatja“, a teljes dugába dőlés netto beismerése. A szokásos “haldokló Nyugat-felemelkedő Kelet-Európa“-szöveget is nyugodtan törölhetjük az egészből, attól még pont olyan értelmes marad. Maradjunk inkább a két legfontosabbnál, a Múltnál és a Jövőnél!

2.) A Múlt: komplexusok és nosztalgiák, haverok és hazugságok

Aki ismeri az 1980-as esztendők felsőoktatási viszonyait és rangsorrendjét, annak nem köll magyaráznom, mekkorát hazudott Orbán már az interjú legelején is. Az ifjabbak és tájékozatlanabbak kedvéért azonban leszögezném: bejutás szempontjából, az egyetemi karokon belüli nehézségi fokozat csúcsát mindíg is az “Állam- és Jogtudományi” (ÁJTK) jelentette, valamivel könnyebb volt a “Természettudományi” (TTK), s (nem mondom, hogy játszva, de) a legkönnyebb pedig mindíg a “Bölcsészettudományi” (BTK) volt. Az intézmények közül pedig ezen szempontból az ELTE (és a “Közgáz“) vitte a prímet, aki ide (bármelyik karra, de pláne az ÁJTK-ra!) be akart kerülni, annak már a gimi első osztályának legelső napjától vért könnyezve köllött tanulnia. Ha nem ezt tette, akkor be köllött érnie valamelyik vidéki egyetemmel, ha pedig tökhülye/lusta volt, de diplomára áhítozott, az mehetett tanítóképzősnek (bocs’ az érintettektől!) a “levesbe”. Márpedig ha igaz amit Orbán kijelent (tapasztalati tények alapján elfogadom!), hogy a BTK-hoz nem volt “elég jó” magyarból és történelemből (az ÁJTK elsődleges felvételi tantárgyai!), a TTK-ra pedig azért nem jelentkezhetett, mert hasonló viszonyban volt a matematikával és a fizikával is, akkor joggal merül fel a kérdés: hogyan került Orbán Viktor az ország legelitebb egyetemének legerősebb karára ilyen felkészültséggel?! Nos ez – ha tetszik a híveinek, ha nem! – csakis abban az esetben volt elképzelhető (pláne a ’80-as évek legelején!), ha oda az akkor még ereje teljében lévő Állampárt, az MSZMPhátszelei” vitorláztatták be, ami pedig csakis akkor lehetséges, ha úgy a kőfejtő-pártitkár apuka, mint az elvetélt focista fia is A Párt szempontjából abszolute megbízhatónak bizonyultak! (Innentől fogva közröhej, amit Orbán mond: “Egyetlen lehetőségem volt: a jogi kar.“)

No, persze ezen ténnyel úgy az oktatói, mint csoporttársai jelentős része is tisztában lehetett, ezért aztán le is nézték őt, mint vidéki bunkót, bevitorláztatott “párt-parvenüt“, amit bizonnyal éreztettek is vele. Ámde nem mindenki, hiszen az interjúban felsorolja a kedvenceit: Stumpf István (volt Kancellária-miniszter, ma alkotmánybíró), Paczolay Péter (aki maradhatott az AB elnöke), Fellegi Tamás (orbanista “médiavállalkozó” és volt miniszter), Kéri László (a politológus, ki mostanság “ritkán” szerencsélteti a közönséget Orbán-bíráló elemzéseivel, s kinek “Köré“-ben Vityu először fejthette ki diktatórikus szándékait), Mezey Barna (aki ma az ELTE rektora és még nem hallottam lázadni az orbáni felsőoktatás-elképzelések és intézkedések ellen!) és Szabó Máté (aki szintén vezéri kegyből lehetett az egyetlen ombudsman az orbanista áljogállamban!). Rólunk, mint “ígéretes, komoly és bátor” tanárokról emlékezik meg, bár Szabó Máté – aki láthatóan túl komolyan veszi mai, ombudsmani hivatalát – megkapja Orbántól az “obskurus” jelzőt. A “többi” oktatót azonban olyanokként jellemzi, akik “nem nyitottak ablakot” a külvilágra, s az emiatt provincializmusba (mondja ezt egy virtigli provinciális!) sűlyedt egyetemi élet következtében volt szükség a Bibó Kollégiumra, ahol aztán Orbán többet tanult, “mint magán az egyetemen“. … Igen, például jelentéseket írni a kollégiumvezető Stumpftól, aki azt közvetlenül apósához, Benkei rendőrtábornok-belügyminiszterhez továbbította! Ugye? … Ennek fényében már teljesen érthető, hogy az egyébként teljesen hülye és tehetségtelen Orbán hogyan kerülhetett az akkori Demokratikus Ellenzék közelébe (volt aki “bevigye”!), hogyan választhatta ki Soros György éppen pont őt egy külföldi ösztöndíjra (Oxford – pontosabban annak kocsmáinak, meg az ott megbúvó magyar ellenzék részletes felderítése), s miért pont a fentebb említett, egykori tanáraiból lettek az ő jóvoltából “valakik” (kivéve Kéri, de ő “békén-van-hagyva”). S így válik érthetővé az az ódzkodása, hogy teljesen nyílvánosak legyenek az Ügynökakták Magyarországon, s ezért jelenti ki azt is, hogy bár “vannak problémák“, de “A magyar ügynök-ügy rendezettsége jogi megoldások tekintetében figyelemre méltó Európában.” – igen, a provincializmusa és a takargatási szándéka szempontjából!

3.) A Jövő: bosszú és állami elit-kaszt

Orbán rendkívül érdekes pszichológiai párhuzamot mutat a szintén kifejletlen személyiségű egykori rockénekessel, Michael Jacksonnal! Mindketten apjuk basáskodása miatt nem lehettek igazán gyerekek, s mindkettejük első dolga volt, hogy “befutásuk” után megvalósítsák régi álmaikat. Csakhogy míg Jackson beérte a saját pénzéből felépíttetnie egy magán-vidámparkot (“Neverland“), addig Orbánnak nem volt elég a közpénzekből Felcsúton összegrundolt magán-fociakadémia! Ellentétben ugyanis Jacksonnal, a mai magyar miniszterelnök nem csak kiélni szeretné egykori vágyát (“…ha választhattam volna, akkor nem kétséges, hogy a futballt választom.” – no de ehhez sem volt elég tehetség!), de bosszút is akar állni mindazokon, akik őt így vagy úgy, de “bántották” (Apját kivéve, akitől talán még ma is fél). Elégtételt venni az őt érdemtelenül befogadó felsőoktatáson, meg az őt érdemtelensége miatt befogadni nem akaró értelmiségi eliten úgy, hogy most majd ő határozza meg: milyen lehet az országban a felsőoktatás, oda hogyan lehessen bekerülni és kiből lehet egyáltalán “értelmiségi”!

Nem szeretnék most belemenni abba az antagóniába, hogy ha ő annyira ellensége a tandíjnak, akkor most miért van; hogy ha annyira ellenfele az eladósodásnak, akkor miért teremt meg egy olyan rendszert, amelyben egy ifjonc a diplomájáért cserébe élete végéig “hiteles”-sé válik. Ez is csupán egy a sok értelemzavaró blablából, mely a lényeg elfedését célozza! Én az interjúból inkább azt az ezzel összefüggő részt emelném ki, mely a diákhiteles “kiváltás”-át taglalja! Azt nevezetesen, hogy “…azok a jogászok vagy közgazdászok, akik most állami ösztöndíjból nem részesültek, ha az államhoz jönnek munkáért, és elnyerik az állást, akkor az állam azonnal ki fogja váltani őket a diákhiteleikből.“!!!

Az Orbán-credo Első Pontja az, hogy “Csak annak a hűségében bízhatsz, kinek tökét a kezedben szorongatod!“. Mert azok a leendő ifjoncok, akik az orbanista elképzelés szerint “10-30 évre” eladósodnak, de állami szolgálatba lépve abból államilag ki lesznek “váltva”, azok egy egész életre ki lesznek szolgáltatva a mindenkori Főnökségnek. Hiszen egy Orbán szerint “drága” közgazdászi, avagy jogi diploma a háromévtizedes hitel-futamidőt feltételezi, s afelől kétség ne legyen, hogy a “kiváltás”-ért cserébe ugyanennyi szolgálati időt fognak követelni! Harminc esztendő egy ember életében? Majdnem egy teljes pályafutás! Csapda ez tehát, de nem csak a pártelit mindenképpen “állami szolgálatba” lépő leszármazottjainak. A jövendő ifjlasztoviczáinak persze ugyanúgy be fogja majd írni a hiányzó jegyeket az akkori tóthmihály-pártdékán, s így orbáni módon diplomázhatnak majd le, de az ő fejük felett is ott fog lebegni az “állami kiváltás” damoklesz-kardja: “ha kilépsz, vagy kirúgunk, fizess wazze!“. Azoknak pedig, akik nem ifjlasztoviczák még rosszabb lesz a sorsuk. Hiszen ők csakis orbáni módon felvételizhetnek (már a papa is az államot szolgálta “így”, avagy “amúgy”!), s már eleve korrumpálva is vannak ezzel de annyira, hogy aztán majd az egyetemen, meg később (vagy mégkorábban!!!), a munkahelyen se mondhassanak “nem“-et, amikor esetleg “kérnek valamit” tőlük! … Talán ha Koestlernek volt ilyen fantáziája egy ehhez hasonló Állam és Jövő kiagyalásához! Igaz, az ő elméje nem volt beteg, s “csak” író volt, nem pedig miniszterelnök!

*****

Nem hiszem, hogy tovább köllene írnom e vélemény-posztomat. Már így is biblikus terjedelmű, ráadásul aki akarja, az érti, aki meg nem, annak fölösleges bármit is mondanom. A lényeg, a szerintemi, az benne van. Tudom, kihagytam néhány lecsapható magaslabdát, de ez itt nem tenisz! Ez itt az életünk, gyermekeink leendő jövője, melyet egy beteg elme bosszúvágya építget!

Legalább is az lesz, ha birkákként hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

8 hozzászólás on “Vélemény az Őrültről”

  1. bonhomme szerint:

    “Még, még , még, még, még!
    Ennyi nem elég!”
    Kedves szendam, legyen csak lecsapva az összes magas labda! 😀
    Komolyra fordítva a szót, azért szeretem az eszmefuttatásaidat olvasni, mert munkád/érdeklődési köröd/tapasztalataid alapján megvan a kellő rálátásod ahhoz, hogy a történésekre reagálva rávilágíts az események hátterére, megmutasd a valódi mozgatórugókat, stb, stb.
    Csak így tovább!
    Cserébe megígérem, hogy én is írok még további Orbánt cikiző, illetve lázító verseket (csak jöjjön valami ihlető tényező, amitől megindul az agyam!)

    • szendam szerint:

      Kedves “bonhomme”!
      A helyzet az, hogy ha valamennyi magaslabdát le akartam volna csapni, akkor ezt a posztot nem 2,5 órán keresztül fogalmazom “kész”-re, hanem sokkal hoszabb ideig. Márpedig “egyéb”, de a megélhetés okán egyáltalán nem elhanyagolható” dolgaim is vannak! Ennek ellenére – mint látod/olvasod – nagyon igyekszem!
      A Múzsa leheljen csókot homlokodra!
      Üdv! szendam

  2. Wolffie szerint:

    Csak “drakulálni” tudok az írásért Szenda…..
    Kár, hogy nem fejted ki minden aspektusát, de már így is kellően megvilágítja a dolgok lényegét.
    Szomorú vagyok, nagyon szomorú……

    • szendam szerint:

      Kedves “Wolffie”!
      Bár nagyon igyekszem, de az én naptári napom is csak 24 órából áll. Ippeg ezért csak most tudom Neked megköszöni a legújabb dícséretet, bár pirulok is már tőlük! Hisz’ semmi mást nem teszek, mint egy netes naplóban (“blog”) leírom a véleményeimet, benyomásaimat! … Igaz, erős célzatossággal, s nem csak a “magam gyönyörűségére”!
      Most tettem közzé egy újabbat (“Levél a Vezérhez”), ha érdekel, olvasd! … és majd “beszélünk”. A mai du.-om estig szabad.
      Üdv! szendam

  3. Kedves és Tisztelt Szendam!
    A két – a Kanadai Magyar Hírlap weboldalán – tett bejegyzésére csak így tudok válaszolni, e-mail címét nem ismerem. Önt szívesen láttuk volna szerzőink között, de Ön se a valódi nevét, se a fényképét nem volt hajlandó a KMH rendelkezésére bocsátani. – Nem erőltetjük a dolgot.
    Azt viszont furcsának tartom, hogy a kanadai hírportál – ahogy írja – “csak a kishalakra vadászik…” – Mi (a kanadai lap) nem akarunk politikacsinálók lenni, azt más, a szakmától távolabb álló orgánumokra bízzuk. Viszont amit Ön hiányol a KMH oldalain, azt nyugodtan megírhatja.
    Visszatérve a valódi néven, címen történő működésre: mi, a Kanadai Magyar Hírlap nem akarunk álnéven, cím nélküli ismeretlenekkel együtt tevékenykedni, nem akarunk a Kuruc.info-hoz vagy a Hunhír-hez, Szent Korona Rádió uszítóihoz hasonló moral insanity lényekkel egy sorba kerülni.
    A jövőben – és ezt tisztelettel kérjük Öntől – amit hiányol az ottawai orgánum oldalain, azt írja meg nyugodtan Ön, örülni fogunk neki, sőt, adott esetben támogatni fogjuk Önt.

    • szendam szerint:

      Kedves és Tisztelt Szemenyei-Kiss Tamás!
      Elnézését kérem, de minden bizonnyal lemaradtam egy “brossúrával”, én ugyanis úgy tudtam, hogy Christopher Adam a főszerkesztő. Ámde ez – mint az Ön leveléből kiderül – megváltozott, s manapság már Ön vezeti a KMH-t. Ebben az esetben kérem bocsánatát minden megjegyzésemért, mert innen már értem: miért szűkült be (az én szerény véleményem szerint), az addig eléggé nyitott KMH. ( az email-címem nemismeretére vonatkozó kitételét elengedem a fülem mellett, lévén úgy moderáció, mint csak sima megjelenés esetén is ott vírít Ön előtt a küldő elektronikus címe! – így működik az álatalam is használt WP!)
      Továbbá bízom abban, hogy az a megjegyzése, miszerint “…mi, a Kanadai Magyar Hírlap nem akarunk álnéven, cím nélküli ismeretlenekkel együtt tevékenykedni, nem akarunk a Kuruc.info-hoz vagy a Hunhír-hez, Szent Korona Rádió uszítóihoz hasonló moral insanity lényekkel egy sorba kerülni” nem azt akarja jelenteni, hogy Ön engem ezen kategóriákba sorol. Tévednék?
      Ami pedig a magyarországi aktualitásokat hiányoló megjegyzésemet illeti: én nem azt írtam, hogy Ön/Önök “csak a kishalakra vadásznak”, hanem azt, hogy jóval jelentősebb magyarországi események helyett faszsetudjakipicináci hülyeségeivel foglalkoznak (ez az Ön főszerkesztői irányultságát jelzi), s mindezt azzal támasztottam alá, hogy a teljesen botrányos Orbán-riportot (melynek linkjét meg is adtam, s amely még csak nem is az én blogomra mutatott!!!) Ön/önök simán negligálták, de a honi hülyenáci hülyelevelét bezzeg címlapra tették. No de ez a mindenkori lapszerkesztő autonómiájába tartozik, melyet senkivel (velem se) köteles megvitatni. Ez evidencia … én sem tűrném, hogy bárki beleszóljon a blogom szerkesztési “elveibe” (ezt kölcsönösen megtettük, tehát a szaldó most nulla).
      További sikeres lapszerkesztést kívánok Önnek erőben és egészségben! Vadásszon le minél több szemét nyilast/nácit, s ha nincs hozzá kedve, akkor ne kövesse a honi közélet aktualitásait!
      Üdvözlettel: szendam!

      • Tisztelt “Szendam”! – Bár értelmes vita csak egymásnak bemutatkozó, arcukat vállaló emberek között alakulhat ki, szándékom ellenére válaszolok bejegyzésére. – A Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője (a sanda megjegyzés ellenére) még mindig Christopher Adam, és ez remélhetőleg még évtizedekig így is marad… Hogy mi kerül címoldalra a KMH-nál nekem abba sincs beleszólásom. – Ön, mikor munkatársunknak jelentkezett, csak annyit kértünk, hogy névvel és arccal vállalja cikkeit… Erre Ön nem volt hajlandó – így azután kritikáját (mi kerül híreinkbe, kikről írunk) már csak a kerítés másik oldaláról teheti, nem úgy mint munkatárs.
        A többesszámot azért használtam, mert mi (a KMH munkatársai) azonosan vagy hasonlóan gondolkodunk a világról, mi, a szerzők és szerkesztők, tehát nyilatkozhatunk a KMH nevében.
        Önt én nem akarom és nem is fogom a kurucinfósokhoz sorolni – mindössze csak arra mutattam rá, hogy álnéven a KMH-ban nem írhat senki. Van ahol ez nem követelmény…
        A “beszűkülést” – amit bejegyzése említ – bízza a KMH szerkesztőire, olvasóira. A tények – az olvasottság folyamatos növekedése, az utánközlések száma – éppen az ellenkezőjét mutatják annak, mint amit Ön sugall.

      • szendam szerint:

        Kedves Szemenyei-Kiss Tamás!
        Hát, jó sokáig tartott, amíg legyőzve az “eredeti szándékát” ma, 2012. szeptember 15., 12:57-kor válaszolt egy olyan, a blogomra küldött bejegyzésére írt reflexiómra, melyet én 2012. augusztus 16., 12:19-kor tettem közzé! Persze jó munkához idő köll!
        Igaz, hogy ugyan nem vagyunk egymásnak “bemutatva”, ennek ellenére szeretnék immáron véglegesen tisztázni néhány dolgot!
        1.) Én SOHA nem “jelentkeztem be” a KMH-nál “munkatárs”-nak, pusztán felajánlottam az erősen közéleti és az magyarországi aktualitásokat szorosan követő blogbejegyzéseim (melyek mindannyiszor létező, és linkelt tényeken alapulnak!) mindenféle korlátozásoktól mentes, azaz szabad felhasználását. Tettem mindezt azért, mert a KMH “credo”-ja szerint a website az orbanista diktatúra ellen kíván fellépni.
        2.) Christopher jóvoltából a KMH reblogolt már egynehány posztomat, a KMH kommentoldalán megjelent egynehány véleményem, ám ehhez képest augusztus közepén azt köllött tapasztalnom, hogy (mindenféle IP-adatom változása nélkül) “moderációra” lettem utasítva. Erre írtam én azt a KMH website-jára, hogy nem értem a dolgot, hiszen a főszerkesztő személyesen is ismeri még az e-mail címemet is. No erre válaszolta Ön, kedves Tamás 2012. aug. 16.-án, 07:22-kor (CET) a következőt:

        “Kedves és Tisztelt Szendam!
        A két – a Kanadai Magyar Hírlap weboldalán – tett bejegyzésére csak így tudok válaszolni, e-mail címét nem ismerem. Önt szívesen láttuk volna szerzőink között, de Ön se a valódi nevét, se a fényképét nem volt hajlandó a KMH rendelkezésére bocsátani. – Nem erőltetjük a dolgot.
        Azt viszont furcsának tartom, hogy a kanadai hírportál – ahogy írja – “csak a kishalakra vadászik…” – Mi (a kanadai lap) nem akarunk politikacsinálók lenni, azt más, a szakmától távolabb álló orgánumokra bízzuk. Viszont amit Ön hiányol a KMH oldalain, azt nyugodtan megírhatja.
        Visszatérve a valódi néven, címen történő működésre: mi, a Kanadai Magyar Hírlap nem akarunk álnéven, cím nélküli ismeretlenekkel együtt tevékenykedni, nem akarunk a Kuruc.info-hoz vagy a Hunhír-hez, Szent Korona Rádió uszítóihoz hasonló moral insanity lényekkel egy sorba kerülni.
        A jövőben – és ezt tisztelettel kérjük Öntől – amit hiányol az ottawai orgánum oldalain, azt írja meg nyugodtan Ön, örülni fogunk neki, sőt, adott esetben támogatni fogjuk Önt.”

        Amire pedig én, néhány óra múlva a következőt válaszoltam:

        “Kedves és Tisztelt Szemenyei-Kiss Tamás!
        Elnézését kérem, de minden bizonnyal lemaradtam egy “brossúrával”, én ugyanis úgy tudtam, hogy Christopher Adam a főszerkesztő. Ámde ez – mint az Ön leveléből kiderül – megváltozott, s manapság már Ön vezeti a KMH-t. Ebben az esetben kérem bocsánatát minden megjegyzésemért, mert innen már értem: miért szűkült be (az én szerény véleményem szerint), az addig eléggé nyitott KMH. ( az email-címem nemismeretére vonatkozó kitételét elengedem a fülem mellett, lévén úgy moderáció, mint csak sima megjelenés esetén is ott vírít Ön előtt a küldő elektronikus címe! – így működik az álatalam is használt WP!)
        Továbbá bízom abban, hogy az a megjegyzése, miszerint “…mi, a Kanadai Magyar Hírlap nem akarunk álnéven, cím nélküli ismeretlenekkel együtt tevékenykedni, nem akarunk a Kuruc.info-hoz vagy a Hunhír-hez, Szent Korona Rádió uszítóihoz hasonló moral insanity lényekkel egy sorba kerülni” nem azt akarja jelenteni, hogy Ön engem ezen kategóriákba sorol. Tévednék?
        Ami pedig a magyarországi aktualitásokat hiányoló megjegyzésemet illeti: én nem azt írtam, hogy Ön/Önök “csak a kishalakra vadásznak”, hanem azt, hogy jóval jelentősebb magyarországi események helyett faszsetudjakipicináci hülyeségeivel foglalkoznak (ez az Ön főszerkesztői irányultságát jelzi), s mindezt azzal támasztottam alá, hogy a teljesen botrányos Orbán-riportot (melynek linkjét meg is adtam, s amely még csak nem is az én blogomra mutatott!!!) Ön/önök simán negligálták, de a honi hülyenáci hülyelevelét bezzeg címlapra tették. No de ez a mindenkori lapszerkesztő autonómiájába tartozik, melyet senkivel (velem se) köteles megvitatni. Ez evidencia … én sem tűrném, hogy bárki beleszóljon a blogom szerkesztési “elveibe” (ezt kölcsönösen megtettük, tehát a szaldó most nulla).
        További sikeres lapszerkesztést kívánok Önnek erőben és egészségben! Vadásszon le minél több szemét nyilast/nácit, s ha nincs hozzá kedve, akkor ne kövesse a honi közélet aktualitásait!
        Üdvözlettel: szendam!”

        4.) Innentől kezdve azt hiszem, minden olvasni tudó ember el tudja dönteni “sanda” voltam-e akkor, amikor feltételeztem: már nem Ch. Adam, hanem Ön a KMH főszerkesztője! … mellesleg, ezt a “sanda” kitételt már enbloc visszautasítom, s ezért Ön szégyelje magát!
        5.) Bár én ugye “a kerítés másik oldalán” (van “kerítés” is?) vagyok, ennek ellenére – mint olvasó – netalán kifejthetném véleményemet a szekesztési elvekről. Nemde? Pláne úgy, hogy míg az általam megadott linken (“policity.eu” – ez nem az én blogom címe!) Magyarország diktátor-miniszterelnöke éppen önmagát leplezi le, a KMH egy “faszsetudjapicináci” hülyeségeivel foglalkozik. Ugyanakkor – mint az a fentebb bemásolt kommentváltásból kiderül – kifejezetten elnézést kértem a “beleugatás”-ért!
        6.) Örülök annak, hogy a KMH olvasottsága/látogatottsága folyamatosan emelkedik!

        Szóval kedves Tamás!
        Egyszerűen nem értem, miért érezte szükségesnek – majdnem pont EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB – válaszolni egy olyan rekommentemre, melyben én (mint fentebb olvasható) bocsánatkéréssel egyetemben lezártnak nyílvánítottam vitát … amely ugye nem lehet “értelmes”, lévén én álneves vagyok!
        További sikeres nyilas/náci-vadászatot és ezen tárgykörben írt minél jobb cikkeket kívánva, üdvözlettel:
        szendam


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s