Gyógyulj, gyógyíts ahogy tudsz!

A magyar átlagpolgár – közvetlenül a “politikusok” után – a honi egészségügyet szokta a legsúlyosabb kritikák tárgyává tenni. Nos ezekre az utóbbi – az előbbiek “jóvoltából” – július 1-ét követően méginkább rá fog szolgálni.

Emlékszik még valaki Molnár Lajosra, az első Gyurcsány-kormány SZDSZ-es eü.-miniszterére? Ő volt a rendszerváltást követő másfél évtized első olyan (valóban!) szakpolitikusa, aki a valójában csak a tétlenséget álcázó, agyonfizetett “tanácsadók” gyorsan elsűlyesztett tanulmányaival, meg a hülyén bürokratikus, megvalósításra soha nem szánt “ezt-kéne-meg-azt-kéne” programdumákkal szakítva, ténylegesen és tevőlegesen akarta gatyába rázni a magyar egészségügyet. Azt az egészségügyet, mely úgy akar ma is betegeket gyógyítani, hogy közben évtizedek óta szenved a saját elaggott, begyöpösödött és főleg nagyon korrupt rendszeréből fakadó idült és egyre szövődményesebb betegségében.

Az elmúlt két évtizedben több tucatnyi olyan (a sajtóban megjelent) tanulmányt olvastam, melyeket jószándékú, a belviszonyokat tökéletesen ismerő szakemberek írtak. Tömören összefoglalva ezeket azt lehetett megállapítani, hogy az egészségügy betegségének kórisméje a következő: hasonlatosan az összes többi, államilag finanszírozott és szabályozott rendszerhez, itt is kéz-a-kézben jár együtt a bürokratikus idiotizmus és a korrupció, az elképesztő pazarlás és a toprongyszegénység.

Az utóbbi “páros” az, amikor ugyan egyetlen vas sincs – mert ugye takarékoskodni kell! – az agyondolgoztatott rabszolgák (beosztott orvosok, ápolók) fizetésének, munkakörülményeinek javítására, a pergő vakolatú kórtermek felújítására, a rozsdás betegágyak, a tönkrement tolószékek, a nemműködő liftek, a kikészült neoncsövek, a lerohadt vécék cseréjére, karbantartására, gyógyszerek és kötszerek beszerzésére, úgy a személyzet, mint a betegek megfelelő élelmezésére, addig tízmilliókat költenek az igazgató főorvos irodájának berendezésére, illetve a professzor úr és nehány brancsbéli haverjának kiemelten luxus fizetésére, százmilliókat/milliárdokat pedig azon ultramodern eszközökre, melyeknek még a közelébe sem kerülhet nem hogy a “közbeteg”, de a “mezei orvos” sem.

Az “előbbi” páros pedig az, amikor a közrobotos eü-rabszolgák, meg a betegek jogos felháborodását csillapítandó a bürokrácia olyan rendelkezéseket hoz, melyek betartását nemcsak hogy senki nem akarja igazából ellenőrizni, de még érvényre jutni sem (anyagi eszközök “hiányában”), miközben simán szemethuny afölött, hogy a súlyos állami százmilliókért beszerzett modern berendezések vagy kihasználatlanul állnak (de az OEP-pénzt azért elkérik érte), vagy ingyenes magánhasználatba adták úgy, hogy azért nem csak a beteg, de még az állam is fizet (kitűnő példa: valamennyi “labor”, műveseállomás, CT- és MRI-részleg!)! Mindezekhez képest csupán “hab a tortán” a paraszolvencia és a nemlétező betegek soha el nem végzett kezeléseiért az állami egészségkassza felé elszámolt pénzek tömkelege.

Ezzel a “hagyománnyal” akart szakítani Molnár Lajos akkor, amikor kihasználatlan “aktív ágyakat” vett el és adott volna át, amikor szakorvos nélküli(!) osztályokat záratott volna be, amikor a betegek és a beosztott szakszemélyzet életkörülményeit javító (de az orvosarisztokrácia szarvait letörő) rendelkezéseket vezetett volna be, s amikor a paraszolvenciát mérséklendő bevezette volna a 300 forintos vizit- és a 600 forintos kórházi napidíjat, évi max. 1.800 Ft/fő korlátozással és annyi “kivétellel”, hogy az eü-ellátásra jogosultaknak csupán alig harmada vált volna fizetőkötelessé. Mindezek mellett pontosan előírta a betegek jogait, s ezek képviseletére és betarttatására létre hozott egy kváziombudsmani szervezetet is, továbbá ellenőrzötté és szankcionálttá tette a gyógyszerfelírásokat.

A Molnár-féle intézkedések következtében – először! az újmagyar történelem során – pozitívba fordult az addig állandóan deficites állami eü-kassza, de mindezek ellenére javultak a kórházak, a szak- és háziorvosi rendelők anyagi ellátottságai és tűrhetővé váltak az ápoltak, a paciensek mindennapi körülményei. Ámde ami tűrhető a kiszolgáltatott többség, az tűrhetetlen a feudalisztikus viszonyokba belesüppedt, befolyásos politikai kapcsolatokkal rendelkező (tehát ehhez, vagy ahhoz a párthoz “bedrótozott”) orvosarisztokrácia részéről.

Meg is indult az ellenkampány. Az orvoslobby által létrehozott Nagykoalíció (MSZP-Fidesz-összefogás) Molnárt simán lemengelézte, ott feküdt neki keresztbe, ahol tudott, a betegeknek aljas módon bebeszélték, hogy ezek az intézkedések csupán a gyógyulási lehetőségeiket csorbítják, majd az így feltüzelt, a saját tapasztalataiknak nem, de az őket már évtizedek óta kizsákmányoló eü-cézároknak viszont hivve, sikeresen levezényelték azt a hírhedt Hülyenépszavazást.

Nem tudom, hogy a “Győztesek” összejöttek-e valahol megünnepelni közös sikerüket, széles mosollyal arcukon drága pezsgővel koccintani. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Medgyessy-kormány volt eü.-mnisztere, a szocialista orvoslobby vezére, Rácz Jenő arcára legkésőbb akkor fagyott rá az elégedett vigyor , amikor úgy 2010 áprilisában végre rájött: korabeli tevékenységével a saját bandája alatt vágta a fát, melynek tüzén pedig a Fidesz sütötte meg a maga pecsenyéjét.

Az Ezerharmados Fidesz-gömböc ugyanis nekiállt zabálni. Lerabolta az eü-kasszát,  pártállami tulajdonba vette azon megyei és települési önkormányzatok által birtokolt kórházakat, melyek úgy a szoci, mint a Fidesszel csak alkalmi érdekszövetséget kötött orvoslobby hatalmának, befolyásának alapjaiul szolgáltak, s kirúgdalva őket a saját embereit tette a helyükre. Mindezt pedig a jóval több tiszteletre méltó emlékű Semmelweis Ignácról elnevezett kamutervvel leplezve.

Az engem különösebben még nem zavarna, hogy Semmelweis “márkaneve” örvén az egészségügy általános érdekeit a saját feudális jogaik megőrzése oltárán feláldozó álorvosok, de ténylegesen köz- és hálapénzen élősködő bürokraták alól valakik (a másik párt hasonszőrűjei) kirúgdossák a sámlit: “Mindenkinek azt, ami jár!” – szól az ír közmondás! De az már igen, hogy ezen “reform” első és egyben folyamatos áldozatai mi, jelenlegi és leendő paciensek vagyunk!

Mert ahogyan a nepszava.hu mai cikkében olvasom, az egész kórház-hatalomátvételt, eü-kasszát tovább csonkítani és a brancsbélieket állásokhoz juttatni szolgáló, vasárnaptól (július 1.!) hivatalosan bevezetendő törvényförmedvény-halmazból “csupán” azt felejtették ki, amely pontosan meghatározza, hogy melyik település melyik körzeti kórházhoz tartozik! Mert ha pl. másodikán (hétfő) a kisújszállási Józsi bácsi az aranyerét kezeltetendő nem a számára fideszileg kijelölt szolnoki, hanem az évtizedek óta már megszokott karcagi kórházba megy be, akkor a törvény értelmében vagy fizet, vagy haza zavarják.

Ez a Józsi bácsi ugyan elvonatozott volna a távolabbi Szolnokra is (hiszen a “karátos” alfara fáj és vérzik), de nem tehette, mert nem is tudott róla, s azért nem mert a csak a pénzt meg a vagyont és a befolyást lenyúlni képes, de a mindennapi életet szabályozni hivatott “aprómunka” elvégzéséhez rest és tehetségtelen társaság ilyen “lényegtelen dolgokkal” foglalkozni már nem hajlandó. Mert a Nagy Lenyúlás vágtájában nincs is rá ideje! A betegnek meg kiadják a nemzetileg megkonzultált NER-ukázt, miszerint “Gyógyulj ahogy tudsz! De ezt lehetőleg otthon, a szabadidődben!

Anno, amikor az orvos-kiskirályok által a molnári reformok ellen indított szabotázs jegyében a hódmezővásárhelyi kórház ügyeletes orvosa (lázárhaver, fidesz-fan igazgatójának utasítására) nem volt hajlandó szakszerűen ellátni az oda beszállított, de körzeten kívüli sürgősségi esetet, s emiatt a beteg meghalt, az orcátlanságáról is közhírhedt Lázár János kijelentette: ez a férfi volt “az egészségügyi reform első áldozata“.

Vasárnap (július 1.) Nulla Órától a kormányzati trehányság okán kitör Magyarországon a közegészségügyi ellátás teljes káosza. Vajon hány halálos áldozata lesz ennek már aznap is? Mert, hogy lesz, az tuti, de legfeljebb majd “megmagyarázzák” (“azemútnyócév” – mint tudjuk!)!

… és ezt …

szendamondja!

 

Reklámok

One Comment on “Gyógyulj, gyógyíts ahogy tudsz!”

  1. […] Minapi posztomban már megemlékeztem arról a káoszról, melyet az egészségügyi ellátás rendszerének kormányzati “reformja” okozott. Az átalakítás lényege, hogy a kabinet (szegény Semmelweis nevével burkolózva), legelébb is lenyúlta az összes kórházat, azok éléről kirúgdalta a neki nemtetsző személyeket, s helyükre a csókosait ültette, bezáratott egy rakás osztályt, utcára tett egy csomó szakembert, illetve “Területi Ellátási Központok” (jé, még egy “TEK”!) néven új betegirányítási útvonalakat hozott létre. A káosz ezen utóbbiból fakadt, mivel a méltóságos minisztérium túlfizetett politikai komisszárjai a körzetfelosztásokról “elfelejtették” időben értesíteni az érintetteket: az orvosok csupán az új rendszer mai életbelépése előtt négy nappal szerezhettek ezekről tudomást, a betegek viszont még ma sem. […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s